Battaplébánia

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Lk 20,27-40

Elmélkedés

A szadduceusok vallási csoportjához tartozók arra hivatkozva nem fogadták el a feltámadás tanát, hogy arról nincs szó a mózesi könyvekben. Saját álláspontjuk igazolására kitalálnak egy történetet egy asszonyról és az őt feleségül vevő hét testvérről. Minden bizonnyal csak a fantázia szülte a történetet, mert nehezen képzelhető el, hogy a valóságban egyszer is előfordult volna.

Jézus felel a vitát kezdeményezőknek, és válaszában Istent az élők Istenének nevezi. A Szentírás tanítása szerint Isten ad életet minden teremtményének, így az embernek is. De a földi életnél is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által. Ha életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni. Sok ember azért tartja értelmetlennek az életet, mert úgy véli, hogy a halállal minden véget ér. Minden megszűnik, semmivé válik, amiért egész életében fáradozott. Ezzel ellentétben a feltámadásba vetett hit és az örök élet reménye értelmessé teszi az életet és értelmet ad a halálnak is, hiszen halálunk után Istennel találkozhatunk és vele élhetünk örökké.

Válaszában Jézus arra is rámutat, hogy a házasság evilági kapcsolat a férfi s a nő között, de a túlvilágon, a feltámadást követően nem lesz rá szükség. Nem tudjuk biztosan, hogy kapcsolatban leszünk-e azokkal, akiket ismertünk, szerettünk a földön, de abban biztosak lehetünk, hogy semmi nem fog hiányozni boldogságunkhoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és az Egyházban a papokat, Megváltónak Anyja!

Szent II. János Pál pápa

A Capitulum Laicorum Sancti Michaelis Archangeli (a Szent Mihály Laikus Káptalan), amely a hagyományos római (ún. tridenti) rítusú misék magyarországi résztvevőit, kedvelőit tömöríti, közli XVI. Benedek lemondása óta tett első első nagy megszólalásának magyar fordítását.

XVI. Benedek ezen üzenete, amelyet a Pápai Urbaniana Egyetemnek küldött, amikor annak frissen újjáépített aula magnáját róla nevezték el – a családokról tartott szinódus utáni napokban került nyilvánosságra.

Tanulságos történet

Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.

Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt.

Dróntávlatból. Gyönyörű.

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés

Az evangéliumban arról olvasunk a mai napon, hogy Jézus bement a jeruzsálemi templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket, majd pedig tanítani kezdett. Érdemes megvilágítanunk a kereskedők kiűzésének hátterét, mert így megértjük, hogy miért voltak ők ott egyáltalán, illetve megértjük Jézus cselekedetét.

A jeruzsálemi templom több részből állt, amelynek legbelső része volt a Szentek szentje. A templom belső helyiségei a különféle áldozatok bemutatására szolgáltak. A külső udvart az ünnepek alatt kereskedők és pénzváltók foglalták el. A templomadót csak ezüst sékelben lehetett megfizetni, ezért volt szükség arra, hogy a különböző pénzeket beváltsák. A zarándokok különféle állatokat ajánlottak fel áldozatként, amelyeket itt, az előudvarban tudtak beszerezni az árusoktól. Ha emberi, gyakorlati szempontból nézzük, akkor jogosnak tűnik a pénzváltók és a kereskedők jelenléte, hiszen munkájukkal a templomba áldozatbemutatás szándékával, illetve a templomadó megfizetése miatt érkezőket segítették.

Más szempontból nézve viszont semmi keresnivalójuk a templomban, hiszen ez az Isten háza. Jelenlétükkel háttérbe szorították, hogy e hely az Isten dicsőségének ünneplését szolgálja. A templom Isten jelenlétének helye. Az emberek számára az imádság háza. Szent hely, amelytől távol kell tartani a kereskedést. Cselekedetével Jézus visszaállítja e hely eredeti rendeltetését.

Mit jelent számomra a templom? Szívesen időzöm-e ott, Isten jelenlétében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hálát adunk neked, Istenünk, hogy a te Városod kapuit nem zárják be sem éjjel sem nappal! Áldott vagy te, akinek menyegzős vacsorájára a Föld minden népe hivatalos. Áldunk téged, hogy a te menyegződ nem étel és ital bősége, hanem öröm a Szentlélekben! Áldalak téged, mert te vagy az első és az utolsó, az élő, aki átöleled a mindenséget! Hadd lakjam a te házadban életem minden napján!

Nemrég írtam a párok együttélésének negatív hatásairól. Tézisem az volt, hogy ha a szinódusi atyák ismerték volna, hogy mennyire káros együttélés a párok jóléte szempontjából, akkor nem utaltak volna ennek „konstruktív elemeire”.

Ma azt nézzük meg, hogy a kutatások szerint a párok együttélése hogyan hat a gyerekekre, hiszen ők az egyre növekvő számú, ártatlan harmadik fél az ilyen alkalmi egyezségekben.

Ne vess meg senkit azért, mert nem találod meg benne azokat az erényeket, amelyeknek véleményed szerint meg kellene benne lenniök; Isten előtt ugyanis nagyon kedves lehet más oly erények miatt, amelyeket te nem talállsz benne.

Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lk 19,41-44

Elmélkedés

Jézus figyelmeztetése egyrészt Jeruzsálem városának, másrészt annak lakóinak szól: „Bárcsak felismernéd, ami üdvösségedre szolgál!” (Lk 19,42) – olvassuk a mai evangéliumban. A pusztulás megjövendölése inkább a városra vonatkozik, ami aztán be is következett néhány évtizeddel később. Jeruzsálem legfeljebb csak a nevében hirdeti, hogy a béke városa, hiszen úgy tűnik, mind a mai napig a békétlenség uralkodik falai között, s nem szűnnek a vallási különbség okozta viszályok. Ugyanakkor Jézus szavait úgy is értelmezhetjük, hogy az embereket is utolérheti a végzet, ha nem ismerik fel és nem teszik meg mindazt, ami az üdvösségükhöz szükséges.

Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Miközben végezzük munkánkat és teljesítjük kötelességeinket, ez legyen életünk legfőbb irányultsága és szándéka!

Kérjük a Szentlelket, a jó tanács Lelkét, hogy mutassa meg nekünk mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Világosítsa meg értelmünket, hogy felismerjük az üdvösség útját és erősítse meg akaratunkat, hogy hűségesen járjunk ezen az úton. Adja meg nekünk, hogy a sok fontosnak tűnő dolog közt felismerjük az egyedül szükségeset! Ha felismerjük, amit üdvösségünk érdekében tennünk kell, Jézusnak nem kell miattunk sírnia.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, igazságos Bíró nagy, letekintesz a mennyből az emberekre, és ismered gondolatainkat. Áldunk téged, Krisztus, mert egyedül te tudod, mi lakik színünkben! Hálásak vagyunk, hogy tudhatjuk, saját kincseidet kínálod nekünk, s nem veszendő aranyat. Hadd teljen meg szívünk országod javaival!

,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen fekvő város.” (Mt 5,14)
Megváltónk hegyi beszédének e szakaszában azt parancsolja, hogy hitvallásunkat minden ember előtt nyilvánítsuk ki. ,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen fekvő város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson mindazoknak, kik a házban vannak. Úgy világosodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon.” (Mt 5,14-16)

Mégis ezt mondja egyidejűleg: ,,Mikor alamizsnát adsz, … mikor imádkozol, … mikor böjtöltök, … ne lássanak az emberek, hanem a te Atyád, ki rejtekben vagyon.” (Uo. 6,2-18) Miként egyeztethetők össze e parancsok? Hogyan valljuk magunkat keresztényeknek és titkoljuk el mégis, ugyanakkor kereszténységünkből fakadó szavainkat, tetteinket és önmegtagadásainkat?

Ha csak egy könyvet kellene említenünk, amit azon nyomban el szeretnénk olvasni, ez lenne az.

Forrás