Battaplébánia

Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. (Ef 6,1-9)

Milyen legyen a szentpáli – illetve krisztusi – mintát követő szülő? Autoriter vagy megengedő? Egyik sem, hanem támasszon komoly elvárásokat gyermekeivel szemben, miközben nem tulajdonságaik és teljesítményük szerint szereti őket, hanem ingyenes, vagyis létüket megelőző és feltétlen szeretettel. Ez a szeretet ugyanakkor személyre szabott is, mert sem szeretni, sem nevelni nem lehet egyformán.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

A mai evangéliumban hallott beszédet Jézus saját tanítványainak mondja, akiket később üldözések és ellenségeskedések fognak érni. Ilyen helyzetekben a természetes emberi viselkedés, ha nem is a visszatámadás, de mindenképpen az önvédelem. Jézus mégsem ezt ajánlja, mert ez is erőszakkal járhat, hanem a teljes erőszakmentességet és az ellenség szeretetét. Az ellenség szeretetét, Jézus nem csak parancsba adja, hanem maga is példát mutat erre. Neki is voltak ellenségei, akik nem fogadták el vagy akik életére törtek és halálra adták. A kereszten mindenkinek megbocsátott, legyőzve ellenségei gyűlöletét. Példáját és az irgalmas Atya példáját követve mi is bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk vétenek, hogy számíthassunk bűneink megbocsátására. Ha embertársainkban meglátjuk Krisztust, akkor nem fogjuk őket ellenségnek tekinteni, hanem készek leszünk mindenkivel jót tenni.

Szent Erzsébet irgalmas cselekedeteire figyelünk a mai napon. Szenvedőket, betegeket ápolt, hogy irgalmasságával mutassa ki irántuk való szeretetét. A betegek arcában Krisztus arcát ismerte fel. Erzsébet személyében szintén felfedezhetjük az irgalmas Isten arcát, aki benne olyan embert küldött a segítségre szorulóknak, aki hősiesen gyakorolta az irgalmasság tetteit.

Észreveszem-e a szenvedőket? Meglátom-e arcukon a szenvedő Jézus arcát? Ébred-e bennem szánalom irántuk? Tettekre késztet-e engem is a szenvedések látványa?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldunk téged, Atyánk, hogy Fiadban szavakba öntötted a Lélek sóhajtozásait! Áldunk téged, aki egyaránt vagy Atyánk és barátunk! Áldunk téged, akinek az az akarata, hogy tőled kérjünk, és nálad zörgessünk. Áldunk téged, aki hűséges vagy magadhoz és Igédhez. Hűséged biztos menedékünk lehet éjszaka és nappal. Áldunk téged, aki úgy könyörülsz rajtunk, mint édes gyermekeiden!

A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki életét adta gyermekeiért

„Hányszor néztelek, de csak most fedeztem fel igazi szépségedet…”

A férj, Enrico tanúságtétele

„A világ megrendült a hősies édesanya példáján, aki életét adta gyermekeiért”, „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek.” – E cikk megjelenésévelnemrég hírt adtunk Chiara Corbella megdöbbentő élettörténetéről, aki életét adta azért, hogymegszülhesse gyermekét. Most pedig közöljük férjének, Enriconak nagy hatású tanúságtételét, valamint versét, melyet feleségének ajánlott.

Az idei október is úgy indult, hogy már megjelentek a kis csoki mikulások az áruházakban. Egy éve ilyenkor kifejtettem, hogy az adventkor elsősorban arra készülünk, „megkapjuk… a megtestesülő élő Isten igéjét, és részesüljünk drága testéből” (Tesszalonikai Simeon).

Most is erre kapunk lehetőséget, nem arra, hogy tömött sorokban vásároljunk.  

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10

Elmélkedés

A vak koldus meggyógyításának története után, ma ismét egy olyan emberről olvasunk az evangéliumban, aki rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt tudta, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi, aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetője nem gondolja, hogy neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem sejti, hogy milyen változást fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni, vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, ő csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is a közeledő Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie.

Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, mindenség királya, előtted a kételkedő hitre jut. Áldalak téged a keresztségért, melyben eltörölhetetlen pecsétként színünkre szoríthatunk. Uralkodjál szívünkben is szívesen, ne kelljen kételyünkkel hadakoznod. Áldott legyél, Szentháromság, aki megszenteled népedet a hit a szentségek és a parancsolatok ajándékával.

Forrás: Pio atya blog

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lk 18,35-43

Elmélkedés

Városokban sokszor látni koldusokat, akik forgalmas helyeken az emberek jóindulatára számítva kéregetnek. A legtöbbjük beletörődik élethelyzetébe, s évek múlva is ugyanezt teszi, el sem tudja képzelni, hogy másképpen is élhetne. Az evangéliumban szereplő embert a vaksága kényszerítette a koldulásra. Pontosan tudja, hogy nem a koldussors, hanem a vakság az ő igazi problémája. Ez a bölcsessége indítja őt arra, hogy a legnagyobb bajára, a vakságára kérjen gyógyírt Jézustól.

Néha azt érezhetjük, hogy „vak koldusként” élünk, bezárva a magunk világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel. De mi az igazi problémánk? – tesszük fel a kérdést. A bölcs tudja, hogy életében a legnagyobb kényszerítő erő a bűn, amely önmaga felé fordítja az embert, s amely lelki szemei elől eltakarja a megbocsátó Istent. Jézus, aki meg tud szabadítani minket a bűntől, időnként betér a mi utcánkba is. Ismerjük fel, halljuk meg közeledését, és kérjük tőle bűneink eltörlését és a lelki újjászületést!

A jerikói vak meglátta Jézusban a Messiást. Ez annak volt köszönhető, hogy hittel tekintett rá. A nép sokszor a csodatevőt látta benne, aki képes megszüntetni a betegségeket, máskor pedig tanítónak látták, aki fenséges szavakkal szólt az igazságról. A farizeusok és az írástudók ellenfelet láttak benne, saját tanítványai pedig a követendő példaképet. Én kit látok Jézus személyében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, élet Ura, add meg, hogy ezt egyre világosabban tudjuk, és életünk minden szakaszát ajándékként értékeljük, mert telve van további ígéretekkel.

Szent II. János Pál pápa

A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki gyermekeiért adta életét: „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek”.

A magyarok mindenhol ott vannak. A magyar vagy magyar származású feltalálók, tudósok, művészek világszerte jó hírünket viszik – ennél jobb országimázs nincs is. Bár a homeopátiában eddig nem alkottunk világraszólót, az alábbi, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület oldalán megjelent hír felvillantotta ennek esélyét.
Lehet, hogy egy magyar (származású) ember lesz az, akinek hatására bevetik az ebola ellen a homeopátiát, s így sikerül feltartóztatni a járványt?

Bruno Ferrero tanulságos történeteiből

A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.