Battaplébánia

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”
Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30

Elmélkedés

Új helyzet

A talentumokról szóló evangéliumi szakasz magyarázatát kezdjük a gyerekkorunkban megtanult lecke felmondásával: Jézus példabeszéde azt tanítja, hogy Isten minden embernek adott talentumokat, jó képességeket. Ahogyan a gazda elvárja, hogy szolgái jól használják, kamatoztassák a rájuk bízott talentumokat, ugyanúgy Isten is elvárja minden embertől, hogy használjuk és fejlesszük azokat a jó tulajdonságokat, szellemi képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt is elvárja tőlünk, hogy ne csak önző módon a magunk javára használjuk őket, hanem állítsuk azokat embertársaink szolgálatába. A talentumokkal helyesen gazdálkodó, azokat bőséggel kamatoztató szolgák azokat az embereket jelképezik, akik szem előtt tartva az isteni számonkérést, felelősséggel használják emberi képességeiket. Az egyetlen kapott talentumot elásó szolga pedig azokat jelképezi, akik félnek Istentől, s e félelem miatt képtelenek képességeik kibontakoztatására, és végül meg is kapják büntetésüket felelőtlenségükért.

E hagyományos értelmezést és mondanivalót messzemenőkig tiszteletben tartva próbáljunk meg valami újat megfogalmazni a példabeszéd kapcsán. Ne világmegmentő vagy éppen a világot felforgató újdonságokra gondoljunk, hanem olyan területre, ami eddig talán elkerülte figyelmünket. Boldog XXIII. János pápa mondta egyik beszédében: „A múlt soha nem tér vissza, az új helyzetek új felkészülést igényelnek.” Hasonló gondolatokat már sokan megfogalmaztak, mi most mondjuk így: Új talentumokat kellene felfedezni magunkban. Korunk problémáira, napjaink válságára, amely mindenkit egyaránt érint, szüntelenül keressük a megoldásokat. Talán nem szükséges e helyen részletesen felsorolni a társadalmi, gazdasági gondokat, a családok úttévesztéseit, a fiatalok lázadását, a reményvesztettség és csalódottság okait. Mindezek az Egyház számára is kihívást jelentenek. A problémák leküzdésére megoldásokat kell találnunk, az embereknek segítséget kell nyújtanunk. A történelem azt bizonyítja, hogy a válságok idején Isten mindig küldött a világba olyan személyeket, akik sajátos felismeréseikkel, képességeikkel, karizmájukkal, tudásukkal, tenni akarásukkal, egyszóval sajátos talentumaikkal meghozták a megoldást, megmutatták a kiutat. Isten éppen a mai időkben ne adna talentumokat, hogy legyőzzük a gondokat? Éppen napjainkban tagadná meg tőlünk a Szentlelket, akinek segítségével felismerhetjük, mit kell tennünk? Az új kihívások azt kívánják tőlünk, hogy fedezzük fel magunkban az új talentumokat.

A pápaválasztások előtt nagy a találgatás: a bátrabbak neveket is emlegetnek, a szerényebbek csak a leendő pápa tulajdonságairól beszélnek. Milyen legyen az új pápa? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy a helyes irányba vezesse az Egyházat a következő években? Legyen talán kiváló teológus, aki hitünk tanítását tárja fel a világ számára? Vagy legyen jó politikus, diplomata, aki az Egyház tekintélyét növelni tudja? Legyen kiváló lelkipásztor, aki megtalálja a közvetlen kapcsolatot az emberekkel, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt? Legyen szent és buzgó ember, aki keveset mutatkozik a televízióban, de odahaza annál többet imádkozik az emberekért? Nem érdemes találgatnunk! Bízzuk nyugodtan a választ a Szentlélekre, aki majd a megfelelő talentumokkal rendelkező személy megválasztását sugallja. A pápa majd megteszi Istentől kapott feladatát. Vajon egyszerű emberként, keresztényként mi is teljesítjük feladatunkat? Lehet, hogy csak egy talentumot kaptunk, de azt ne ássuk el!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgájuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük!

Chiarának hívnak. Huszonöt éves vagyok és egy éve és néhány hónapja házasságban élek,férjemmel, Enricoval. Ma este megpróbálom elmesélni, kislányunk Maria Grazia Letizia történetét, aki ez év június 10-én született.

Tavaly, néhány hónap házasság után, megtudtuk, hogy gyermekünk lesz. Az öröm mellett,amely azonnal betöltött bennünket, megjelent a félelem is, ugyanis akkor iratkoztam be a főiskola mesterképzésére, így csak Enrico dolgozott. Felmerült bennünk a kérdés, hogy lesz e elég pénzünk a kiadások fedezésére?! Na, de ahogyan az Úr segített házasságkötésünkkor is, így biztosak voltunk abban, hogy segíteni fog minket a gyermekvárás ideje alatt is.

Kis villanások a jóságról. A végén még az sem zavar, hogy kiderül: egy biztosítótársaság reklámját nézem. A szerk.
Forrás: YouTube/Gloria Tv

Mindenható örök Isten Mennyei Atyánk!

Te az embert a magad képmására teremtetted!

Azt akartad, hogy az ember a földnek szelíd pásztora és őrzője legyen.

Embertársaihoz pedig testvéri szeretettel forduljon.

Frissítve: 2017. június 13-án elindították Chiara Corbella boldoggá avatási eljárását Rómában. A szerk.
Chiarának hívnak. Huszonöt éves vagyok és egy éve és néhány hónapja házasságban élek,férjemmel, Enricoval. Ma este megpróbálom elmesélni, kislány…

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8

Elmélkedés

Az imádkozó ember abban a reményben terjeszti kéréseit Isten elé, hogy azok meghallgatásra találnak. Sok olyan kéréssel fordulunk hozzá, amely meghaladja emberi erőnket. Ha valóban teljesül kérésünk, öröm tölt el minket, s a továbbiakban talán még lelkesebben imádkozunk. Néha viszont nem teljesül semmi abból, amit imáinkban megfogalmazunk, s emiatt csalódottak leszünk, elfog minket a kétely, hogy vajon valóban törődik-e Isten a mi gondjainkkal. Sokan ilyenkor abba is hagyják az imádkozást. Jézus arra bátorít minket, hogy legyünk kitartóak az imában és ne hagyjuk abba. Ha valamiért kitartóan fohászkodunk, Isten meg fogja hallgatni, ha az lelkünk javát szolgálja.

Életünk akkor éri el a legmagasabb fokát, ha Istennel való élet. Lehet más módon is élni, sokan megpróbálják, de csak ideig-óráig sikerülhet. Ha belátjuk, hogy Istennel lesz boldog és teljes az életünk, akkor nem kívánunk magunknak más életformát. Az Istennel való élet egyik nyilvánvaló eleme, hogy rendszeresen, naponta beszélgetünk vele, azaz imádkozunk.

Az imádság az élő Isten és az élő hitű ember beszélgetése, lelki találkozása. Ő szólít meg, ő mondja el, hogy szeret és gondoskodik rólam, ő tanítja meg, hogy miként tudom elérni őt, mint végső célomat. Erre adok én választ, amikor Istent dicsőítem, neki adok hálát, s tőle kérek mindent, ami az életemhez és az örök élethez szükséges.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése, Fényes világ, Ki a fényes világot megfényesítetted, Édes áldott Napom, Adj szerencsés mai napot, Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, És minden jóra menendőséget.

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147,3)

Mialatt felnőttem, az olyan műsorokat szerettem a tévében, ahol tökéletes családok élték tökéletes életüket, és ha volt is valami gondjuk, az 30 perc alatt megoldódott. Különösen azokat néztem szívesen, ahol az anyukák mindig kedvesen bántak a gyermekeikkel. Mennyire vágyakoztam egy olyan anyukára!

Kikapcsolt tévé mellett családi életünk igen távol volt a tökéletestől.

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A szeptemberi életigében megpróbáltuk végiggondolni azt a módot, hogy az életforma vezetésünkben hogyan kell és lehet bizonyos dolgokat elhanyagolni, frusztrálni. Nagy élet-művészet, bizonyos dolgokat úgy „hanyagolni”, hogy egyszerűen elengedjük, lemondunk róla. Ez annyi, mint szélnek ereszteni.

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
Lk 17,26-37

Elmélkedés

Az apostoli időkben, amikor Lukács megírja evangéliumát, a keresztények között általánosan elterjedt vélemény volt, hogy Jézus eljövetele hamarosan bekövetkezik. Az idő múltával és az eljövetel késlekedésével a felkészülés elsődlegessége mellett megjelent a hűséges várakozás fontossága is. Az üldözések idején már komoly gondot okozott annak megválaszolása, hogy miért késlekedik az Úr tanítványainak megmentésével? A kérdés hátterében az állhatott, hogy másként képzelték el Isten országának megvalósulását. Aki Jézus tanítványaként állandóan Isten országában él, az felkészült Jézus érkezésére. Isten országának jelenléte bizonyosság. És biztos az is, hogy Jézus újra el fog jönni.

A mai evangélium azt mutatja be, hogy a keresztény embernek hogyan kell várnia Krisztus második eljövetelét és mi mindenre számíthat a várakozás ideje alatt. A várakozás egyik jellemzője a hűség, amely éberré tesz, s amely nem engedi, hogy megfeledkezzünk az Úr érkezéséről. A mindennapok teendői közepette mindig készen kell állnunk, mert nem mindenkit emel majd fel ez az érkezés. De szembe kell néznünk a szenvedések próbatételeivel is, amelyek szintén a Krisztus melletti hűséget és állhatatosságot kívánják tőlünk. Sokan megpróbálják hitegetni magukat és halogatják a megtérést, mondván: késik az Úr eljövetele, talán már nem is kell tovább várnunk, mert nem is fog bekövetkezni. Az éber keresztény tudja, hogy – bár az időpont ismeretlen – a jövetelt biztosra vehetjük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.