Battaplébánia

De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem. (Fil 3,7-8a)

Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot: Krisztus nélkül, Krisztussal találkozva és magával Krisztus szemével. A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy mindhárom nézőponttal azonosulni tud.

Keresztény Himnusz, 1847-ből
Forrás

„Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6-7)

Hányszor hallottuk az evangéliumban, hogy egy hajszálunk sem vész el, hányszor hangzik el a Szentírásban, hogy „Ne féljetek!” De sokszor úgy tűnik, bizony félünk, sőt szorongunk.

Az ember saját halála a legtöbbek számára egy végtelenül ijesztő dolog, mert a mi kultúránkban a halál után semmi sem következik, a kérlelhetetlen vég után talán csak az emlékünk marad utánunk (origo.hu)

A fenti írás – jellemzően ─, egy hete jelent meg, halottak napja alkalmából. Mintha bizony a halál kérdését csak ez a nap aktualizálhatná. Az is jellemző, hogy a gondolatmenet valójában csak a gyásszal, mint lélektani kihívással foglalkozik, s a halál, mint olyan nem merül fel problémaként.

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22

Elmélkedés

Isten házában

A mai napon a Lateráni Szent János-bazilika felszentelését ünnepeljük. A bazilika Róma városában található, a mindenkori szentatyának, mint Róma püspökének a székesegyháza, valamint „a város és a földkerekség minden templomának anyja és feje.”

Az ünnep evangéliuma a jeruzsálemi templom megtisztításának, a kereskedők kiűzésének történetét beszéli el, nem elhallgatva Jézus felindultságát. Felfokozott helyzetekben, amikor megnyilvánul emberi természetünk hevessége vagy eltölt minket valamiféle indulat és buzgóság, gyakran elszóljuk magunkat. Itt nem a káromkodásokra vagy más trágár beszédre gondolok, mert sosem veszíthetjük el annyira önuralmunkat, hogy ne tudnánk odafigyelni beszédünkre. Az elszólás esetében egyszerűen csak arra gondolok, hogy felindultságunkban olyan dolgokat is elmondunk, amit más, nyugodtabb helyzetben nem árulnánk el.

Hasonló történhetett Jézussal is. Miután nagyon megindultan és meglehetősen hevesen kiűzi a kereskedőket az Isten házából, a mi Urunk elszólja magát a csodajelet követelő nép előtt és – bár burkoltan, de mégis felismerhetően – feltámadásáról beszél. Amikor az evangéliumi beszámolók szerint megjövendöli szenvedését és halálát, általában feltámadására is tesz utalást, most azonban nem egy ilyen jövendölésről van szó. Jézus elszólja magát, elárul valamit eljövendő sorsáról, de az emberek nem értik meg beszédét. Jézus teste lesz az a „templom,” amely a halál nagypénteki rombolása után három nap múlva újjáépül húsvét hajnalán a feltámadásban.

Jézus, a mennyei Atya Fiaként jogosan tartotta a jeruzsálemi templomot saját otthonának. A kereskedők egyrészt azért háborodtak fel, mert kiűzte őket megszokott és jó jövedelmet biztosító helyükről, másrészt azon is megbotránkoztak, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát, hiszen nyíltan a saját Atyja tulajdonaként beszél arról a templomról, amely hitük szerint az egyetlen Isten lakóhelye. A mennyei Atya gyermekeiként mi is jogosan tekintjük saját plébániánk templomát, az Isten házát a mi otthonunknak. E házba Jézus egyrészt vendégségbe hív minket, hogy saját testét nyújtsa nekünk lelki ételként, másrészt azt is szeretné, ha igazi otthonra lelnénk Isten házában, akinek gyermekei vagyunk.

Jézus rejtélyes kijelentést tesz, amikor ezt mondja: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” (Jn 2,19). Szavait nem értik, mint ahogy cselekedetét sem. A kijelentés értelme rejtve marad egy ideig mind tanítványai, mind ellenfelei számára. De mindkét csoport jól megjegyzi azt, s maguk között talán többször meg is vitathatták annak értelmét. Jézus ellenfeleinek akkor jut eszébe a mondás, amikor vádolják őt és arra készülnek, hogy halálra ítéljék (vö. Mt 26,61). A kereszt alatt gúnyos hangnemben szintén felemlegetik mondását az arra járók (vö. Mt 27,40). Az ő számukra tehát még ekkor, azaz a keresztre feszítéskor sem válik világossá e szavak értelme.

Jézus tanítványainak viszont néhány nappal később, a feltámadást követően eszébe jut az egykor tett állítás, s megértik, hogy saját feltámadását jövendölte meg előre Mesterük. A feltámadás hitünk számos titkát világítja meg. A feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten jelen van a világban. Jelen van mindenütt, ahol ott van a Feltámadott.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, jelen vagy templomainkban. Minden templom az igaz Isten imádására és tiszteletére szolgáló hely, jelenléted helye, a hívő közösség helye, a veled való találkozás helye, az irgalom helye. Jelenléted, közelséged miatt templomainkban mindannyian otthon érezhetjük magunkat. A templom számunkra egy kis földi mennyország. Segíts minket, hogy a mennyei Atya földi házából az ő örök házába, a mennybe jussunk!

Csak ha már értjük, hogy mind csődbe mentünk (mindössze egyesek ellen nem indult még el a csődeljárás), akkor rendelkezünk a megfelelő nézőponttal, hogy rákérdezzünk: a kereszténység boldogít-e.

Pio atyának, mint lelki vezetőnek öt szabálya volt a lelki növekedésre:

– heti gyónás,
– napi áldozás,
– lelki olvasmány,
– elmélkedés és
– lelkiismeret vizsgálat.

Kik vagytok? Hogy ismerkedtetek meg? Mióta jártok?

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15

Elmélkedés

Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy senki sem szolgálhat két úrnak. Vallási értelemben ez azt jelenti, hogy aki Isten szolgálatában áll, annak nem szabad szívét senki másnak odaadnia. A gonosz lélek újra és újra a maga szolgálatába akarja állítani az embereket. A kísértésnek engedve sokan eladják lelküket egy kis anyagi haszonért, egy jobb állásért vagy valamilyen más előnyért.

Természetes emberi viselkedésnek tartjuk azt, hogy nem szeretünk hibáinkról beszélni, hanem inkább a jobbik arcunkat mutatjuk mindenki felé. Ez a viselkedés azonban gyakran átlépi az alakoskodás, a megjátszás és a színészkedés határát. Először mások előtt igyekszünk tökéletes és hibátlan embernek feltüntetni magunkat, aztán már mi magunk is elhisszük, hogy kiváló emberek vagyunk. Jézus tekintete azonban rögtön leveszi rólunk álarcainkat, s kiderül, hogy milyenek vagyunk valójában. Jól ismeri szívünket, ismeri gondolatainkat és szándékainkat. Őt nem lehet úgy megtéveszteni, mint az embereket. Őszinte és igaz élettel válhatunk Isten előtt naggyá.

Az Istennek való szolgálat teljes odaadást kíván tőlünk. Őt hiába próbálnánk megtéveszteni azzal, hogy csak félig szolgálunk neki. A lelkiekben való kettős játék lelki tudathasadáshoz vezet, s a végén mindent, még üdvösségünket is elveszíthetjük. Merjük Istenre bízni egész életünket! Szolgáljunk neki teljes szívvel!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet.

Canisius Szent Péter

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Isten. És itt a mese vége, fuss el véle, mondanánk sokan, mert ahogy felnövünk, elbúcsúzunk Istentől, az angyaloktól, és minden „mesehőstől”. Ha nem láthatjuk őket, nem hiszünk bennük. Úgy éljük életünket, mintha nem is léteznének.

Ennek ellenére emberek milliói azt állítják, hogy beszélgetnek Jézus Krisztussal, akit “Testvérüknek”, “Barátjuknak” neveznek. És Szűz Máriával is, akit “Anyának” hívnak. Hiszik, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akit ezért “Atyának” szólítanak.

Az Ördög Ügyvédje új küldetést kap: fel kel keresnie azokat, akik még hisznek abban, hogy az Égi Receptek igenis működnek. De vajon tényleg működnek? Vagy csupán szélhámosok próbálják elhitetni ezt velünk? Netalán őket is átverik? Ha JM ügyvéd arra a következtetésre jut, hogy amiben ezek az emberek hisznek, az nem is létezik, akkor minden marad a régiben. De mi van akkor, ha ez mégsem mese, hanem valóság…?

Az utolsó hegycsúcson c. film alkotóinak új filmje. További információ a film honlapján.