Battaplébánia

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Magyar Pálos Rend közös rendezésében, Pécs városának támogatásával a pálosok 80 évvel ezelőtti visszatelepüléséhez és a rend 25 évvel ezelőtti újraindulásához kapcsolódóan PÁLOSAINK, A FEHÉR BARÁTOK címmel nagyszabású rendtörténeti, művelődéstörténeti, kultúrtörténeti, multimédiás, időszaki kiállítás nyílt a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában (Pécs, Papnövelde u. 5.).

A csaknem négy hónapig (2015. február 8.) látható tárlat 2015 februárjában egynapos rendtörténeti tudományos konferenciával zárul a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

Jenna Haley három hónapos terhes volt, amikor gyermekét halálos betegséggel diagnosztizálták. Ezt a betegséget úgy hívják szakszóval, hogy anencephaly, ami azt jelenti, hogy mindössze az agytörzs fejlődik ki.

A babák általában születés után nem sokkal meghalnak, hiszen életképtelenek. Persze csak ha hagyják őket megszületni…

Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt.

De kezed nem őrzi féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne, hanem növekszik, amikor a bűnbánók  megkapják a bocsánatot, s a megigazultak a dicsőséget!

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lk 14,12-14

Elmélkedés

Mit adhatunk Isten jóságáért cserébe? Tudjuk-e viszonozni a szeretetet, amellyel Jézus a kereszten megváltott minket? Mit tudunk viszonzásként adni Istennek mindazért a kegyelemért, amellyel segít minket az üdvösség felé? S amikor eljutunk az örök boldogságra, ugyan mivel fejezhetjük ki hálánkat Istennek? Ha őszinték akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy mindig adósai maradunk Istennek, aki mindenkor többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk.

Jézus azt kéri tőlünk a mai evangéliumban, hogy utánozzuk Istennek ezt a nagyobb szeretetét emberi kapcsolatainkban. Embertársainkkal ne azért tegyünk jót, hogy majd egyszer ők is segítsenek minket, azaz viszonozzák jóságunkat, hanem legyünk önzetlenek. A szeretetnek egy új távlata nyílik meg előttünk, amely nem emberektől vár jutalmat, hanem Istentől. A viszonzást nem váróknak, az önzetlenül adakozóknak ezt mondja a mi Urunk: „Boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat” (Lk 14,14).

Az isteni jutalmazásba vetett remény nem ábrándozás az ember számára, nem olyan ígéret, amely nem fog teljesülni. Azért reméljük a jutalmazást, mert Isten nem hálátlan. Az emberek könnyen elfelejtik a jócselekedeteket, megfeledkeznek jótevőjükről. Isten viszont nem. Ő nem marad hálátlan és a legkisebb jócselekedetekért is számíthatunk a mennyei jutalomra, ha azt tiszta szívből tettük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenhol szükség van a békére! Te, aki az igaz béke Fejedelme vagy, segíts, hogy megértsük, hogy az egyetlen út az építéshez a rossztól való elborzadás és elfordulás és a békének mindenkori bátor követése. Jószándékú emberek a föld minden nemzetéből, jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához! „Mulandó jót el nem ragad, ki nem múló jót osztogat”, Siessetek, hogy találkozhassatok azzal, aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk az igazság, a béke és a szeretet útját!

Szent II. János Pál pápa

„Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.” (Zsolt 46,2)

„Nem sikerült, anya. Kérlek, imádkozz értem. Csalódtam Istenben.” Elszorult a szívem. Átéreztem kislányom fájdalmát. Mintha az én fájdalmam lett volna. Tudom, milyen az, mikor nagyon vágyunk valamire, és aztán szertefoszlanak az álmaink. Becsukódik előttünk az ajtó. Elillan az egyetlen alkalom.

Egy reggel Harold Crick (Will Ferrell), a teljesen átlagos és magányos informatikus arra ébred, hogy egy női hang kommentálja minden mozdulatát, gondolatát és érzését. Harold precíz élete egyik pillanatról a másikra feje tetejére áll, hisz a narrációt csak ő hallja, s mikor a hang bejelenti, hogy Harold Crick hamarosan elhalálozik, a férfi elhatározza, hogy felkeresi a hang tulajdonosát, hogy változtassa meg a befejezést.

„Annyira, egyszerű, nyílt és tiszta benne minden. A vége az igazán fontos: becsülj meg minden napot és percet, adj hálát mindenért, amit kapsz az élettől – a Teremtőtől. „

Különös nap ez a mai: halottak napja. Ezekben a napokban, hívő és hitetlen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeiből, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzen szeretteinek sírjára.

Hogy miért van ez, arra talán a legtöbben azt mondják: mert így szokás. Tény azonban, hogy ezekben a napokban mindenki találkozik valahogy a halállal.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Jn 5,24-29

Elmélkedés

Ellenség vagy testvér?

Háborús filmek gyakran visszatérő jelenete, amikor a megsebesült katona segítségért kiált: „Szanitéc! Szanitéc!” Így hívja az orvost, az egészségügyis katonát. A szanitéc a nem szűnő golyózáporban hamarosan megérkezik, és elkezdi ellátni a sérültet. Fájdalomcsillapítót ad neki, próbálja elállítani a vérzést, bekötözni a sebet, és gondoskodik arról, hogy mihamarabb kivigyék bajtársát a tűzvonalból és komolyabb orvosi ellátást kapjon. Néha hiábavaló az igyekezete, a sebesült a kezei között meghal. A katonák mind tudják, hogy az ellenség a harcvonal túloldalán van. A szanitéc szerint az ellenség ezen az oldalon van, számára a halál az ellenség.

A kórházba megyek egy idős atyához látogatóba. Az emeletre felérve a pultnál megkérdezem a nővért, melyik kórteremben találom őt. Alighogy megmondja, a jelzőrendszer hirtelen villogni, sípolni kezd, és a nővér azonnal elrohan az egyik beteghez, akinek talán leállt a szíve. Rohanását látva a folyósón üldögélő betegek, hozzátartozók amúgy sem nyugodt tekintete fokozódó ijedtséget, félelmet tükröz. Bemegyek az atya szobájába. Csendesen szundikál, nem akarom felébreszteni. Közben a folyosó megélénkül. Orvosok, nővérek sietnek a másik szobába, és egy kisebb gépet is hoznak. Lám, nem kell ahhoz háború, hogy a halált ellenségnek tekintsék. A zajra az atya felébred, beszélgetni kezdünk. Miközben a szomszéd szobában küzdenek valakinek az életéért, az idős atya az életéről mesél. Majd imádkozunk, megáldozik. Csendesen mondja: „Nyugodtan várom a halál-testvért.”

E történetek talán egy kis gondolkozásra késztetnek minket. Hogyan tekintünk a halálra? Mint ellenségre? Vagy mint testvérre? Mint az élet végére? Vagy mint egy új élet kezdetére? Azoknak a súlyos betegeknek, akiknél a halál bekövetkezte hamarosan várható, szokták mondani: „Próbálkozz megbarátkozni a halál gondolatával.” A halállal, mint ellenséggel, aligha lehet megbarátkozni, de ha hívő emberként testvérként tekintünk rá, sikerül. Mert a hívő ember másként tekint a halálra, mint a nem hívő. Hisz a feltámadásban, hisz az örök életben. Hiszi, hogy a halállal csak a földi élete ér véget, de azonnal elkezdődik számára egy új, soha véget nem érő élet.

A mai evangéliumban Jézus a következőket mondja: „Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak” (Jn 5,28-29). E szavak vigasztalást jelentenek a hívőknek, de félelemmel töltik el a nem hívőket, hiszen arról tanúskodnak, hogy földi életünk cselekedetei határozzák meg azt, hogy a feltámadás után mi lesz az örök sorsunk. Akik a földön Istennel éltek, az örök életben is a közelében lesznek, részük lesz a tökéletes boldogságban. Akik viszont életükben elfordultak Istentől az örök kárhozatban is nélküle lesznek.

Segítsen bennünket a halál-testvérrel való megbarátkozásban, hogy az Atya ölelésében otthonra, örök hazára, örök szeretetre találunk. Ajánljuk egész életünket Istennek, hogy halálunk pillanatában őszintén tudjuk Krisztushoz hasonlóan mondani: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Hisszük, hogy a halál után minden ember fel fog támadni. Jó vagy rossz cselekedeteink alapján az üdvösséget vagy a kárhozatot nyerjük el. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy félünk a kárhozattól. Ébreszd fel bennünk az üdvösség vágyát és mutasd meg, hogy mit kell tennünk érte! Hisszük, hogy az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál, megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is részesülünk. Urunk, vezess minket az üdvösségre!

„Az üldözők szemében, nem vagyunk megosztottak, nem luteránusok, ortodoxok, szabadegyházasok, katolikusok, hanem egyek vagyunk. Az üldözők szemében keresztények vagyunk, semmi egyéb. Ez a vér ökumenizmusa, amit ma élünk.„

Vatikán, 2014 október 31. | Forrás angol nyelven

Így beszélt a Pápa a Karizmatikus Közösségek Szövetségének Testvériségéhez, akik 16. nemzetközi konferenciájukat tartották. A konferencia témája: „A karizmatikus dicsőítés és imádás egy új evangelizációért”.

„Az üldözők szemében, nem vagyunk megosztottak, nem luteránusok, ortodoxok, szabadegyházasok, katolikusok, hanem egyek vagyunk. Az üldözők szemében keresztények vagyunk, semmi egyéb. Ez a vér ökumenizmusa, amit ma élünk.„

Vatikán, 2014 október 31. | Forrás angol nyelven

Így beszélt a Pápa a Karizmatikus Közösségek Szövetségének Testvériségéhez, akik 16. nemzetközi konferenciájukat tartották. A konferencia témája: „A karizmatikus dicsőítés és imádás egy új evangelizációért”.