Battaplébánia

Honnan tudom, ha Isten arra hív, hogy pap legyek, vagy arra, hogy megházasodjak vagy akármire?

Néhányan már első osztályban meghallják a megszentelt életre szóló meghívást. Mások, úgy tűnik azután hallják meg, miután már eltöltöttek egy évtizedet egy szakmában. Minden meghívás más, de akár azt reméled, hogy megházasodsz, akár azt, hogy felszentelnek, akár hogy Istennek szentelt életet élsz a fogadalmak által, mindegyik Isten szolgálatának egy útja. Vannak olyanok is, akik Istent egyedülállóként szolgálják. Megtudhatjuk, hogy mire hív Isten, ha megtanulunk figyelni rá.

Honnan tudom, ha Isten arra hív, hogy pap legyek, vagy arra, hogy megházasodjak vagy akármire?

Néhányan már első osztályban meghallják a megszentelt életre szóló meghívást. Mások, úgy tűnik azután hallják meg, miután már eltöltöttek egy évtizedet egy szakmában. Minden meghívás más, de akár azt reméled, hogy megházasodsz, akár azt, hogy felszentelnek, akár hogy Istennek szentelt életet élsz a fogadalmak által, mindegyik Isten szolgálatának egy útja. Vannak olyanok is, akik Istent egyedülállóként szolgálják. Megtudhatjuk, hogy mire hív Isten, ha megtanulunk figyelni rá.

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a

Elmélkedés

A szentek világa

„A szenteknek megvan a saját országa, van saját ragyogásuk, vannak diadalaik, van dicsőségük. Nincs szükségük sem földi, sem lelki hírnévre. A hírnév semmit sem adhat számukra és elvenni sem tud tőlük semmit, nem tudnak mit kezdeni vele. Isten és az angyalok látják őket, nem földi emberek, nem kíváncsi lelkek. Isten elegendő az ő számukra” – írja Blaise Pascal a Gondolatokban. Sok igazság van a francia természettudós és vallásfilozófus szavaiban. Mielőtt azonban a szenteket egészen a földtől elrugaszkodott embereknek gondolnánk, tegyük hozzá, hogy hús-vér emberek voltak ők is, akik megküzdöttek emberi gyarlóságaikkal, átélték a lelki sötétséget, s nem egyszer hitbeli kételyeik is támadtak. Ha olvasgatjuk a szentek életét, szinte kivétel nélkül mindegyiknél találkozunk a lélek sötét óráival.

Nem azzal a szándékkal állítom egymás mellé ma, mindenszentek ünnepén e két oldalt, hogy a nekik kijáró dicsőség fényétől megfosszam és az emberi gyarlóság mocsarába süllyesszem a szenteket, hanem azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyire hősies cselekedet volt részükről legyőzni emberségükből fakadó hibáikat és minden erejükkel engedelmeskedni Istennek. Az elmúlt évszázadokban többször úgy mutatták be a szenteket, mintha nem is emberek lettek volna, hanem már földi életükben is angyalokként viselkedtek. Ha ez így lett volna, akkor nem tudnánk követni őket, nem lehetnének számunkra példaképek. Fel kell ismernünk, hogy Isten kegyelme valóban különös módon működött bennük, de ez nem azt jelenti, hogy bűnös emberi természetüket felülírta, megsemmisítette volna a kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a kegyelemmel. A túlzott miszticizmus és a túlzott racionalizmus egyaránt helytelen szemüveg, amely eltorzítja a szentek valódi személyiségét. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse száműzhetjük emberségüket. De ne is rángassuk le őket az értelemre hivatkozva a magunk szintjére, hanem tekintsük őket Isten küldötteinek s életüket jelnek.

Milyen jó volna újra felfedezni a szentek világát. Milyen jó volna megvizsgálni életútjukat, amely a földi létből a mennyei dicsőségbe vezetett. Milyen jó volna életpéldájukból erőt merítve elindulni az életszentség útján. A szenteket nem valamiféle emberi kiválóság jellemzi, hanem abban az értelemben rendkívüliek, hogy Isten emeli ki őket az emberek sorából. Isten bízza meg őket egy sajátos feladattal és ők felismerve koruk kihívását, problémáját, amit a társadalom nem tud kezelni, egész életüket a felismert hivatásuknak szentelik. Kivételes jellemek ők, akiket Isten kiválasztott egy sajátos feladatra. A szent vallásos ember, és éppen vallásosságában emelkedik ki a többiek közül. A profán világban a rendkívüli képességekkel megáldott és a többiek közül egy bizonyos területen messze kiemelkedő személyeket zseniknek nevezzük. A szentek a vallásosságban zsenik. Zsenik, akik sokszor megelőzik korukat, meglátnak olyan dolgokat, amit mások észre sem vesznek, s találnak olyan megoldásokat, amire korábban senki sem gondolt. A szentek zsenik, Isten megszállottjai, a szeretet elkötelezettjei, a hit bajnokai. Mi talán elcsodálkozunk azon, hogy milyen utakat javasolnak számunkra a boldogság eléréséhez. A szentek viszont zseniális módon felismerték, hogy ez a boldogság egyetlen útja. Ragadjon minket magával az ő nagyszerű példájuk, hogy az ég felé törekedjünk, ne álljunk meg a lelki tökéletesedés útján, amíg el nem jutunk Istenhez, aki az örök boldogságot ígéri és adja nekünk.

A beszéd, a szóbeli tanítás minden korban kevés volt, s ez különösen igaz a mai időkben. Az Isten által küldött szentek cselekedetei és szenvedései azonban mindenkor lelkesítő erőként hatottak a hívőkre és meggyőző tanúságtétel volt még a nem hívők számára is. Vegyük észre napjaink szentjeit! És törekedjünk az életszentségre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!

„Nem a házi feladat a legfontosabb probléma annak a kamasznak, akinek nincs apja, az anyja heroinon él, s akinek az utcájában mindennapos a lövöldözés.”

Bár a probléma állandó, a kisebbségi kérdést, a szegények, kirekesztettek felemelését leginkább választások előtt hozzák szóba a politikusok. Ilyenkor ígérgetésekben, demagógiában nincs hiány. Aztán sajnálatosan minden marad a régiben.

Liturgikus megújulás Olaszországban?
Forrás

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: „Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?” Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lk 14,1-6

Elmélkedés

A mai evangéliumban szereplő csodás gyógyítás példa arra, hogy Jézus következetesen kiáll amellett, hogy még a szombati pihenőnapon is szabad irgalmas jócselekedeteket végezni. A csodát nem titokban teszi az Úr, hanem nyíltan, azok előtt, akik a végsőkig ragaszkodnak a szombati törvények megtartásához. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis Jézus küldetésének része, ugyanakkor istenségének a bizonyítéka. Csodái arról szólnak, hogy az Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő emberen.

Hallgatás. Emberi, néma hallgatás az, amit a történet kétszer is említ. Érzéketlenségről tanúskodó hallgatás, amely csak emberre lehet jellemző, de Istenre nem. Mert a hallgatással szemben ott van az Isten, aki szavával és tetteivel hozza el a világba az irgalmasságot. A néma, emberi hallgatás ellenére is konkrétan megtapasztalható az isteni irgalom, amelynek nem szabhat határt az emberi törvény, az irigység, a hallgatás. Jézus csodát tesz, miközben ezt megtiltanák a némák által hozott, szombatra vonatkozó törvények. Jézus gyógyít, miközben az emberek némán figyelik őt. Nem tudtak mit válaszolni korábban az irgalmasság szavára sem, de most már az irgalmasság cselekedetére sem. Aztán a végére talán Jézus is elhallgat, hogy helyette cselekedetei szólaljanak meg, s késztessenek néma embereket legalább gondolkozásra, ha már beszélni nem is tudnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja, benned bízok és remélek, add meg nekem a békét és a jó halál kegyelmét!

Na jó, az eredeti cikk címe ez volt: Ferenc pápa szerint van evolúció.

A két címből egy a fontos: az Index szerint. A Vatikán vagy más katolikus hírforrás -nem meglepő módon- nem erősítette meg a liberális hírforrásokból származó fejtegetéseket.

Egy testvér a következő kommentet fűzte az egészhez.
A szerk.

Mindkét búcsú, amit említek, csak a halottakért felajánlható teljes búcsú.
A) Mindenszentek

Aki a temetõt ájtatos lélekkel meglátogatja és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-tól 8-ig bezárólag mindennap teljes búcsút nyerhet.

Római utazásról hazaérkezett tizenéves fiú így foglalta össze útiélményeit édesanyjának:

„Anya, olyan volt, mintha az ima lenne az Internet és ott lenne a router [Rómában], az összeköttetés az Éggel, ahogy szoktad mondani: direktben.„

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”
Lk 13,31-35

Elmélkedés

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson minket, embereket. És azért halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának, s megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.

Jézus küldetése az, hogy egybegyűjtse a választott nép tagjait. E szándék nyilvánul meg, amikor Izrael törzsei számának megfelelően tizenkét apostolt választ magának. Az apostolok választásával tehát megkezdődik az atyáknak egykor tett ígéretek megvalósulása: Isten új népet, új közösséget hoz létre, amelyhez már nem származási alapon csatlakoznak az emberek, hanem mindenki tagja lehet, aki elfogadja Jézus személyét. Ahogyan a tizenkét apostolnak el kellett magát köteleznie a Mester mellett, ugyanúgy nekünk is hozzá kell egyre inkább hasonlókká válnunk.

Az Úr engem is arra hív, hogy csatlakozzak ahhoz az összegyűjtött néphez, amelyet ő az üdvösségre, az örök életre vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.