„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
Ahogy leültem tanulni, megnéztem az órámat. Még van tizenkét órám a vizsgáig. Töltöttem magamnak egy csésze kávét, cukrot raktam bele, megkavartam, megízleltem, majd még tettem bele egy kanál cukrot. Szükségem lesz rá, mert egy áttanult éjszaka előtt állok.
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, avilág fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8
Elmélkedés
A hűtlen intézőről szóló példabeszédet könnyen félreérthetjük. Jézus ugyanis nem a csalást helyesli. A történet háttereként mindenképpen érdemes tudnunk, hogy bár a zsidó törvények tiltották az uzsorakamatot, az mégis virágzott. Az adósok emiatt a kölcsönkapott dolgok sokszorosát fizették vissza. Az intéző valóban megkárosította gazdáját, amikor jót tett az adósokkal. Cselekedete csökkentette a gazda uzsorakamatból származó nyereségét. Az intéző saját jövőjéről és megélhetéséről akar gondoskodni, ezért barátokat szerez magának, akik később segíthetik őt szívességéért.
A példázat egyrészt azt tanítja, hogy személyes és ránk bízott javainkkal okosan kell gazdálkodnunk. A becsületesen végzett munka a társadalom egyik alapja.
De még többet tanít nekünk a tény, hogy az intéző azonnal reagált és cselekedett, amikor megtudta, hogy veszélyhelyzetbe került, mert el fogják bocsátani állásából. A dicséret annak a magatartásnak szólhat, amely egy adott cél érdekében rögtön cselekszik. Nekünk is így kellene reagálnunk Jézus szavára! Az elkötelezett keresztények késlekedés nélkül tegyék meg mindazt, amit Jézus és az Egyház kér tőlük.
Vajon felismerem-e, hogy mit kell tennem üdvösségem érdekében, s megteszem-e mindazt kellő időben, ami szükséges ahhoz, hogy az örök életre jussak?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, ne engedd, hogy azt higgyem, a jóság, a barátságos magatartás csak afféle kis erény! Ellenkezőleg, igen nagy erény, mivel önuralmat, önzetlenséget, az igazság buzgó keresését, a testvéri szeretet ragyogó kifejezését jelenti: kegyelmeddel, ó, Jézus, az emberi és az isteni tökéletesség találkozik bennem.
Szent XXIII. János pápa
Az Irgalmas Szeretet pillanatról pillanatra megújít, megtisztítja a lelkemet, a bűnnek nyomát sem hagyja meg benne, ezért nem félek a tisztítótűztől sem.
Tudom, hogy én magam még azt sem érdemelném meg, hogy betegyem a lábam a vezeklésnek erre a helyére, mert egyedül szent lelkek juthatnak el oda, de azt is tudom, hogy a Szeretet Tüze jobban megszentel, mint a purgatórium, tudom, hogy Jézus nem kívánhat számunkra haszontalan szenvedéseket, s hogy nem sugallana olyan vágyakat, mint amilyeneket érzek, ha nem akarná őket teljesíteni.
Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat
Kedves …!
Mióta legutoljára beszéltünk, nagyon sokat változtam, bizonyára te is. Azért írom ezt a levelet, hogy bocsánatot kérjek tőled mindenért. Bevallom, gyönge voltam akkoriban. Szeretném beismerni most minden vétkemet. Szeretném, ha látnád komolyan gondolom.
Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.” Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lk 15,1-10
Elmélkedés
Emberi szemmel felelőtlennek tűnik, ha egy pásztor otthagyja a nyájat, hogy egyetlen elveszett bárányt megkeressen. De csak a kívülálló számára! Könnyen azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi állatot, hiszen miközben ő keresi az egyet, távollétében farkasok támadhatnak a nyájra. A jó pásztor számára azonban minden rábízott bárány fontos. Határozott szándéka, hogy egyetlen bárány se vesszen el.
Ennyire végtelen Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és mindenkinek megbocsát. Az irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az elveszetteket, keressen bennünket, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk, vagy elgurult pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul, hogy megtaláljon minket, tékozló gyermekeit és visszavezessen házába.
Milyen mélységeket fedezünk fel az irgalomban? Aki irgalmas, annak nyitott a szíve a másik ember nyomorúsága iránt. Szíve és lelke mélyéig átérzi a másik baját, de nem csupán az együttérzés vagy a szánalom érzéséről van itt szó, hanem a segítés szándékáról is. Az irgalmas személy tenni szeretne valamit a másikért, ki akarja őt emelni rossz sorából, meg akarja őt menteni. Az irgalmas ember nem képes a tétlenségre, azonnal indul és segít.
Megvan-e bennem a belső érzékenység, hogy észrevegyem a másik ember baját? Követem-e a sugallatot, amellyel Isten arra indít, hogy segítsek a bajbajutottakon? Kész vagyok-e mindenkinek megbocsátani?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra. Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra. Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére. Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész világmindenséget!
Boldog Kalkuttai Teréz
[A Katolikus Egyház Katekizmusa]
1618. Krisztus az egész keresztény élet középpontja. A vele való kapcsolat megelőz minden más, családi vagy társadalmi kapcsolatot. Az Egyház kezdete óta voltak férfiak és nők, akik lemondtak a házasság nagy javáról azért, hogy kövessék a Bárányt, bárhova megy, az Úr dolgaival törődjenek, neki akarjanak tetszeni, és elébe menjenek az érkező vőlegénynek. Maga Krisztus meghívott egyeseket, hogy abban az életformában kövessék Őt, melyet Ő maga élt eléjük […]
Három dimenziós (3D) pólónyomattal nem nagyon lehet mellé lőni – tartja az álmoskönyv…
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Lk 12,35-40
Elmélkedés
Az evangéliumi példázatban szereplő szolgákat Jézus boldognak nevezi. Egyrészt az Úrra való várakozás tölti el őket boldogsággal, amely várakozás számukra bizonyára több mint egyszerű kötelességteljesítés. Másodszor azért lehetnek boldogok az éber szolgák, mert feladatukat teljesítették, s most jutalomra számíthatnak az Úrtól. Harmadszor pedig azért boldogok, mert maga az Úr szolgál nekik.
Az Úr Jézussal való találkozás már előre boldogsággal tölt el minket, akik annak tudatában élünk, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Tudjuk, hogy égi jutalomra csak akkor számíthatunk, ha tiszta lélekkel várjuk a találkozás napját.
A ma ünnepelt Szent Imrét fiatalon érte a halál. Az Úrral való találkozás korán érte őt, mégsem mondhatjuk, hogy váratlanul vagy felkészületlenül. Apjának, Szent István királynak voltak határozott elképzelései fia jövőjéről, ezért is írta meg számára Intelmeit, amelyek segítik majd őt az uralkodói teendőkben. Szent Imre hercegnek is lehettek tervei, hogyan fogja majd apja munkáját, szolgálatát folytatni. Az apai és fiúi terveket azonban felülírta Isten terve. Ennek köszönhetően úgy tekinthetünk Szent Imrére, mint a magyar ifjúság védőszentjére. Tanulják meg tőle a fiatalok, hogy életükben keressék azt a hivatást, amit Isten szán nekik és fogadják el mindenben Isten szándékait.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.
A legszegényebbek és legvédtelenebbek iránti szeretet elsőbbsége
1.
Az eucharisztikus Jézus, vagyis Jézus Krisztus, aki valóságosan, személyesen és lényegileg jelen van az eucharisztikus színek alatt Testével, Vérével, Lelkével és Istenségével, valójában a legszegényebb, leggyengébb és legvédtelenebb lény a világon. Van-e nagyobb szegénység, mint az eucharisztikus színek szegénysége?
Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
Lk 14,15-24
Elmélkedés
Jézus továbbra is a lakodalom témájánál marad. A mai példabeszéd szerint sokan kifogásokat keresnek, hogy ne kelljen részt venniük az ünnepségen. Egyesek egészen nevetséges dolgokat találnak ki, hogy távolmaradásukat igazolják. Valójában azonban nincs mentségük, hiszen a legnagyobb jóból zárják ki magukat. A vendéglátó végül a méltatlannak bizonyuló személyek helyett a társadalom kitaszítottait, a szegényeket és a betegeket hívja meg. E példabeszéd az üdvösségre vonatkozik. Isten mindannyiunkat meghív az ő örök országába. Felelőtlenség volna részünkről visszautasítani ezt a szeretetteljes hívást, hiszen tudjuk, hogy mit veszíthetünk: az örök üdvösségünket tennénk kockára. A földi javakért felcserélni az örökké tartó tökéletes boldogságot olyan rossz döntés volna, amelyet talán sosem tudnánk megváltoztatni. Szabad akarattal dönthetünk örök sorsunkról.
Napjainkban sokan vannak, akik visszautasítják Isten meghívását az üdvösségre. Talán mert nem ismerik fel a nagyszerű lehetőséget. Vagy nem ismerik a meghívó személyét és szándékait. Esetleg nem tudják, hogy milyen alkalomra szól a meghívás. Vagy nem érzik, hogy most nem lehet büntetlenül és következmények nélkül kifogásokat keresni.
Boldog vagyok, ha felismerem a meghívásban rejlő lehetőséget, elfogadom a hívást és helyet kapok Isten örök országában.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk. Mindennapi kenyerünket, a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma, annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
Assisi Szent Ferenc
