Azt hiszem, mindenkiben meg van ez a vágy, ami most bennem is felbukott. Senki sem szeretne átlagos életet. Senki sem szeretne egy elrontott életet. Mindannyiunkban él a vágy, hogy szép, jó és különleges legyen az életünk. Szeretnénk, hogy legyenek az életünkben egyedi motívumok. Szeretnénk saját képességeinkkel megtalálni az összhangot. Szeretnénk különleges pillanatokat átélni. Szeretnénk megtalálni azokat a területeket, amelyekért szenvedélyesen rajongunk. Szeretnénk azt csinálni, amit szeretünk.

Azt hiszem, mindenkiben meg van ez a vágy, ami most bennem is felbukott. Senki sem szeretne átlagos életet. Senki sem szeretne egy elrontott életet. Mindannyiunkban él a vágy, hogy szép, jó és különleges legyen az életünk. Szeretnénk, hogy legyenek az …

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben is egy olyan beszédet hallunk Jézustól, amely a farizeusoknak szól. Ne gondoljuk azt, hogy Jézus mindenképpen bántani vagy megsérteni akarja őket, inkább figyelmeztetések ezek. Figyelmezteti őket arra, hogy a kisebb törvények aprólékos és szigorú megtartása nem helyettesíti a legfőbb törvény megtartását, azaz a szeretet és az igazságosság gyakorlását. Enyhe utalást érezhetünk Jézus szavaiban arra, hogy senki sem menekülhet be az imádság vagy a szertartások várába azért, hogy ezekre hivatkozva ne törődjön embertársaival.

Másrészt Jézus figyelmezteti a farizeusokat és az írástudókat, hogy ne essenek ugyanabba a hibába, mint elődeik, akikhez Isten hiába küldte el a prófétákat, ők nem szívlelték meg ezeket az Istentől jövő figyelmeztetéseket és a küldöttek életére törtek. Az Úr figyelmeztetése hiábavalónak tűnik, mert önteltségükben nem veszik észre saját hibáikat, sőt egyre inkább fokozódik haragjuk Jézus ellen. Végül ők is elkövették a visszautasítás bűnét, ugyanabba a hibába estek, mint atyáik és Jézus halálát akarták.

Hogyan fogadom Isten küldötteit? Hogyan hallgatom nekem szóló üzenetét? Kész vagyok-e életemet szándéka szerint alakítani? Jézus bűnbánatra hívó szava nekem szól. A vallási előírások megtartásán túl törekszem-e embertársaim segítésére és a szeretet mindennapi gyakorlására?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.

Assisi Szent Ferenc

„Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” (Lk 6,43)

A nagy, ősi pogány vallások istentisztelete azoknak, akik még nem ismerik Krisztust, egyfajta kapaszkodó az igaz Isten felé vezető úton. Nekünk azonban, akik már ismerjük Krisztust és a benne feltáruló szentháromságos isteni életet, olyan volna az ősi kultuszokban való részvétel, mintha a sátán asztalához ülnénk.

Gyakran előfordul, hogy mások munkáit a miénk kedvéért akadályozzuk, holott munkánkkal épp mások hasznára kellene lennünk.

Forrás: Loyolai Szent Ignác válogatott gondolatai – AndroKat

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
Lk 11,42-46

Elmélkedés

Jézus nagyon kemény szavakkal beszél a farizeusokról és aztán az írástudókról. De ne értsük félre szavait! Nem azzal van a baj, amit tesznek, hanem azzal, amit nem tesznek meg. Talán nem is foglalkozna azzal, hogy a legaprólékosabban próbálják betartani a törvényeket, ha közben nem feledkeznének el a legfontosabb törvényről, a szeretet gyakorlásáról. Talán elnézné „igyekezetüket,” ha nem próbálnák másokra kényszeríteni saját szabályaikat.

Azt állítja a mai evangéliumi részben, hogy a törvénytudók elviselhetetlen terhet raknak az emberekre, s hordozásukhoz nem nyújtanak segítséget. Mi ez a teher? Mire gondol Jézus? Talán a mózesi törvényre, amely sok ember számára valóban teher lehet, de amely végül is az Istennel való szövetségnek és kapcsolatnak az alapja? Igen, Jézus a törvényekre gondolhatott, de nem mindegyikre. Meg kell különböztetnünk az eredeti isteni törvényt és az ehhez kapcsolódó emberi parancsokat. Isten törvénye valójában nem lehet senki számára teher, amelyet a saját üdvössége érdekében ne tudna vállalni. Jézus nem is erre gondolt, hanem azokra a kiegészítésekre, amelyeket a farizeusi hagyomány és gyakorlat fűzött hozzá, s amelyek megnehezítették az emberek életét.

Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságosságra és a szeretetre irányuló, mindenki számára megtartandó isteni törvényeket a vallásosság látszatát keltő törvényektől.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, felismerlek-e a kenyérben? Felismerlek-e egyáltalán, amikor a közelembe jössz? Jelenléted oly törékeny hiten múlik – az én hitemen. Pedig itt vagy, biztosan. Kérlek, segíts, hogy jobban megismerjelek!

VI.

A Tanítóhivatal szava
1. Az átlényegülés (Transsubstantiatio)

Isten szolgája VI. Pál pápa így tanított a II. Vatikáni Zsinat idején „Mysterium fidei” kezdetű enciklikájában: „Nehogy valaki tévesen értelmezze ezt a fajta jelenlétet, ami túllép a természettörvények határain és a maga nemében legnagyobb csodát eredményezi, befogadókész lélekkel kell követnünk a tanító és imádkozó Egyház szavát.

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk.

Te   türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és   konfliktusainkat, mint növekedésre kapott  lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.

Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.

A riportfilm a püspök halála előtt (1994) készült, a Magyar Televízió sohasem mutatta be.
További információ Cserháti Józsefről itt.

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41

Elmélkedés

Az ószövetségi időkben számos törvény szabályozta a zsidó emberek életét. Mindenki meg volt róla győződve, hogy a törvények Istentől származnak és az ő akaratát közvetítik. A hívő ember életében tulajdonképpen minden erről szól: hogyan lehet Isten akarata szerint élni. Az évszázadok során azonban az eredeti isteni törvényekhez olyan szabályokat is fűzött a farizeusi gyakorlat, amelyek mögött már nem volt fontos az isteni akarat. Sok tisztasági törvény ilyennek számított Jézus korában s ezt ő szóvá is tette. A kiüresedett törvények megtartása helyett Jézus az irgalmasság gyakorlását ajánlja, mint olyan cselekedetet, amelyet Isten mindenkitől megkíván.

Jézus farizeusokkal való találkozásai és beszélgetései újra és újra világossá teszik számunkra, hogy a különféle törvények és vallási előírások megtartása nem elegendő. Nem az edények tisztaságával kell elsősorban törődni, hanem a szív tisztaságával. Az erkölcsi tisztaságot nem a szabályok aprólékos betartása biztosítja, hanem a szívünk szándéka. Az ember egyik szívből jövő jócselekedete az adakozás, amely az erkölcsi élet lényegéhez tartozik. Akinek van valamije, annak meg kell a javait osztania a nélkülözőkkel. Az adakozással Isten jóságát utánozzuk, aki önmagát adta nekünk.

Az adományozás és felebarátaink megsegítése azt jelzi, hogy az isteni irgalom ma is jelen van a világban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, az Egyház Anyja, az evangelizáció Csillaga járjon velünk az úton, ahogy Pünkösd napján is ott állt a tanítványok mellett. Bizalommal fordulunk hozzá, hogy az Ő közbenjárására az Úr adja meg nekünk a kitartás ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye.

Szent II. János Pál pápa