Battaplébánia

„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7)

Nemrég hallottam egy rádiós igehirdetésben, hogy „ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben”. Épp stresszes napom volt, nem igazán vettem komolyan, amit mondott. „Dehogynem bízom Istenben, csak az a baj, hogy ma nincs lehetőségem ráhangolódni.”

A feszültség már reggel kezdődött. 50 mérföldet kellett autóznom, hogy elérjek egy élő rádiós interjúra egy másik városban. Ahogy közeledett az indulásom ideje, mintha minden ellenem esküdött volna. Eszembe jutott, hogy fel kell adnom egy adóbevallást.

Sokszor megfigyeltem a következő dinamikát, amikor valamely egyházi személy a Katolikus Egyházzal kapcsolatos ún. „forró” témákról nyilatkozik. Egy idő után ezek között biztos szóba kerül a papi cölibátus kérdése, és ha erre sor kerül, akkor a meginterjúvolt egyházi személy gyakran védekező álláspontra helyezkedik, és hogy modernnek, megértőnek, az idők szavát jól hallónak stb-nek látszódhassék, imigyen védekezik: „De ez csak egy egyházi hagyomány, nem dogma” – azt sugallva ezzel, hogy a latin rítusban kötelező papi cölibátus szabadon vitatható téma, és nem is fontos, „hiszen ez csak egy egyházi hagyomány”, így akár már holnap lehetne másképp is.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32

Elmélkedés

Jónás próféta Isten üzenetét hirdette a Ninivében élőknek, akik meghallgatták szavát és bűnbánatot tartottak. Az isteni üzenet hirdetése volt számukra a jel, ami a megtérésüket kiváltotta. Ebben az evangéliumi részben tehát azzal az üzenettel találkozunk, amit már az elmúlt héten is érintettünk. Az isteni szó, amely egyszer figyelmeztetésként, máskor buzdításként hangzik el, megváltoztatja az emberek életét. Ninive lakói belátták bűnüket s készek voltak a bűnbánatra.

Az újszövetség kezdetén Jézus igehirdetése az a jel, ami az emberek megtérését eredményezi. Pontosabban csak egyesek megtérését, mert voltak olyanok is, akik nem szívlelték meg szavait. Más jelet nem kell várni, mert ha valaki ezt nem ismeri fel vagy e jel sem elegendő számára, hogy megtérjen, akkor semmilyen más isteni üzenet sem volna elegendő. Főleg azért, mert Jézus mondanivalója teljesebb Jónásénál, hiszen az örök élet igéit hirdeti.

Talán nem csak Jézus kortársai, hanem korunk embere is sokszor jelet követel Istentől. De mi sem kapunk más jelet, mint Jézus megtérésre szólító szavát. Ahogyan Jézus jel volt az ő idejében élők számára, ugyanúgy jel nekünk is. Figyeljünk oda erre a megbocsátást és irgalmasságot hirdető szóra! Nyitott vagyok-e arra, hogy Isten küldötteire figyeljek, s szavukban meghalljam Isten nekem szóló üzenetét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó Krisztus keresztje, igaz reménységünk! Valahányszor a bűn és az emberi gyöngeség megoszlást okoz, adj erőt nekünk a megbocsátáshoz és a megbékéléshez! Ó Krisztus keresztje, légy támaszunk, amikor azért fáradozunk, hogy helyreállítsuk a teljes közösséget azok között, akik föltekintenek a megfeszített Úrra, mint üdvözítőnkre és Istenünkre! Ámen.

Szent II. János Pál pápa

Az újszülöttnek minden vicc új. Bár nem mai keltezésű a jelen bejegyzésben elemzett cikk, biztosan vannak mások is rajtam kívül, akikhez csak évekkel megszületése után jut el a szenzációs hír: két Nobel-díjas kutató kiáll a homeopátia mellett! Mivel a lenti írás iskolapéldája annak, hogyan lehet manipulálni a T. Olvasókat, úgy gondoltam, megér egy elemzést.

Az újszülöttnek minden vicc új. Bár nem mai keltezésű a jelen bejegyzésben elemzett cikk, biztosan vannak mások is rajtam kívül, akikhez csak évekkel megszületése után jut el a szenzációs hír: két Nobel-díjas kutató kiáll a homeopátia mellett! Mivel a lenti írás iskolapéldája annak, hogyan lehet manipulálni a T. Olvasókat, úgy gondoltam, megér egy elemzést.

1984. szeptember 23-án a Szűzanya Jézus rózsafüzérét tanította meg Jelenával és Marijanával, amelyet azóta is térden állva imádkoznak a međugorjei imacsoportban. Először a Hiszekegyet imádkozzák, utána pedig a hét titkot. Minden titok után elimádkoznak öt Miatyánkot és megismétlik a következő fohászt:

„Ó, Jézus, légy segítségünk és erősségünk!”

1984. szeptember 23-án a Szűzanya Jézus rózsafüzérét tanította meg Jelenával és Marijanával, amelyet azóta is térden állva imádkoznak a međugorjei imacsoportban. Először a Hiszekegyet imádkozzák, utána pedig a hét titkot. Minden titok után elimádkoznak öt Miatyánkot és megismétlik a következő fohászt:

„Ó, Jézus, légy segítségünk és erősségünk!”

Elrettentésül ezt is közreadom. Ennél még „ilyenebb” a Ken-Jézus a pápanyalóka blog oldalán. A szerk.

Elrettentésül ezt is közreadom. Ennél még „ilyenebb” a Ken-Jézus a pápanyalóka blog oldalán. A szerk.

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

A Fiú menyegzője

A mai evangéliumi rész címe a legtöbb bibliafordításban így szerepel: példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus egy történetet mond el egy királyról, aki lakodalmat, menyegzőt tart. Amikor mindent előkészített, elküldte a szolgáit, hogy meghívását továbbítsák a leendő vendégeknek. Ők azonban mindenféle kifogással visszautasították a meghívást. Az okokat olvasva érezzük, hogy nem csupán udvariatlanságról van szó, hanem a vendégszeretet elutasításáról is. Ekkor a király újra elküldi szolgáit, hogy válogatás nélkül hívjanak mindenkit a menyegzőre. Ennek köszönhetően megtelik a lakodalmas ház. A történet lezárásaként szerepel még, hogy a király eltávolíttatja a vendégek közül azt, aki nem öltözött fel az alkalomhoz illően ünneplő ruhába.

A történet értelmezése, magyarázata egy apróságon teljesen félrecsúszhat. Mégpedig azon, amit szándékosan kihagytam a történet vázlatos ismertetéséből. Bizonyára észrevettük, hogy kimaradt, hogy a király a fiának rendezte a menyegzőt. És ez a történet kulcsfontosságú eleme, amely megadja a helyes értelmezés irányát. Jézusnak ez a példabeszéde a gyilkos szőlőmunkásokról szóló beszédet követi (Mt 21,33-43). Azt olvastuk az elmúlt vasárnapon és tartalmilag ahhoz kapcsolódik. Mindkettőben szerepel a fiú, az elsőben a szőlősgazda fia, akit megölnek, a másodikban a király fia, illetve szerepel a munkások és a meghívottak részéről a fiú iránti tiszteletlenség, elutasítás.

Máté evangéliumának ezen utolsó fejezeteiben, a példabeszédekben és Jézus utolsó napjainak leírásában egyaránt az „Isten Fia” kifejezés a központ. Az írástudók és a főpapok nehezményezik, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát és a nép hisz abban, hogy ő az Isten Fia. Elfogatását követően a zsidó főtanács hallgatja ki őt. A főpap ezt a kérdést teszi fel: „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26,63). Miután a kérdésre válaszolva Jézus nem tagadta, hanem nyíltan megvallotta, hogy ő az Isten Fia, a főtanács kimondja a halálos ítéletet. A kereszten függő Jézus felé elhangzik a gúnyos szó: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40). Az Úr halálát követően a római százados ezt mondja: „Ez valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54).

A hit és a hitetlenség, az elfogadás és az elutasítás központi kérdése így hangzik: Jézus valóban az Isten Fia? A Jézus körül megjelenő szereplők is ennek megfelelően kerülnek az egyik vagy a másik oldalra. Egyesek hisznek istenfiúságában, mások nem. A gazda fiát megölő szőlőmunkások és a király fiának lakodalmáról távolmaradók azokat jelentik, akik nem hisznek Jézus istenségében. Ugyanakkor ott vannak a másik oldal képviselői. A két példázat ugyan nem szól részletesen róluk, de nyugodtan továbbgondolhatjuk az eseményeket, hiszen a jézusi példázatok erre ösztönöznek minket. Vannak jó szolgák, jó munkások, akik készséggel szolgálnak Istennek. Akik életük értelmét abban találják meg, hogy Istennek engedelmeskedjenek. Vannak, akik menyegzős ruhájukat magukra öltve odaülnek a lakodalmi asztalhoz, mert részesedni akarnak a király örömében, de még inkább a fiú örömében. Kész vagyok-e a munkájukat csendesen, becsülettel végző szolgák közé állni, hogy helyem legyen a lakodalmi asztalnál?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Isten Fiának hitében élek, aki szeret engem és a kereszten feláldozta magát mindenki üdvösségéért. Uram, erősítsd istenségedbe vetett hitemet! Te meghívsz, hogy éljek veled és a te szeretetedben. Meghívsz, hogy éljek a reményben, amely az örök élet felé vezető utat jelöli ki. Meghívsz a lelki újjászületésre és a bűnbánat útjára. Meghívsz az Isten országába, hogy veled éljek földi életem során, és a feltámadás után Istennel éljek az örök életben. Örömmel fogadom el hívásodat, add nekem legalább az utolsó helyet házadban!