Battaplébánia

Aki több mint 50 évig viselte Urunk sebeit testén (angol nyelvű)

Részlet Schütz Antal: Dogmatika II. (A katolikus hitigazságok rendszere) c. művéből

A házasság mint a legmélyebben járó emberi különbözőségben, a nemi differenciáltságban gyökerező elemi emberi életközösség, mint az emberiség életfájának termőszerve rendkívül sok és mélyen életbe vágó biológiai, lelki, kultúrai, társadalmi és természetfölötti vonatkozásának csomópontja, állandó és általános elméleti és gyakorlati érdeklődésnek középpontja, a legkülönfélébb kultúrai jogi, társas, gazdasági, nevelői problémák találkozója, s ezért az ellentétes világnézetek ütközője, a világnézeti harcoknak legérzékenyebb barométere, és egyben az égető társadalmi kérdésnek mindenkori nagy teherpróbája.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9

Elmélkedés

Szent Lukács személyéhez nem csupán a nevével jelzett evangélium, hanem az Apostolok Cselekedeteinek megírása is kötődik. E két írásból elénk tárul, hogyan telnek Jézus működésének esztendei és hogyan indul el mennybemenetele után az igehirdetés, azaz miként teljesítik az apostolok Mesterüknek azt a kérését, hogy menjenek el az egész világra az Isten országának elérkezését hirdetve. Lukács az evangélium megírásával kapcsolódik be az evangelizációba. Szent Pál apostol útitársa, munkatársa, legalábbis a népek apostolának első útjain.

Lukács evangéliumának egyik sajátossága az irgalmas Isten bemutatása, aki az emberiség iránt érzett könyörületből elküldi Fiát a világba, akit azonban nem mindenki fogad szívesen. Jézus elutasítása mégsem vonja maga után azt, hogy Isten irgalma bezárulna az emberek előtt, hanem újra és újra felkínálja kegyelmét, a megtérés lehetőségét. Amikor napjainkban az evangéliumot hirdetjük, s eközben olykor visszautasítással találkozunk, nem szabad abbahagynunk küldetésünket, hanem tovább kell hirdetnünk az irgalmas Isten jelenlétét.

Evangéliumának másik jellegzetessége, hogy sokszor Mária szemszögéből látjuk az eseményeket. Segítse ez a látásmód az édesanyákat hitük megélésében!

Harmadikként említsük meg, hogy Lukács írása csodálatos imákat tartalmaz. Az imádság útján való előrehaladásunkban kiváló segítség lehet az evangélium olvasása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.

XVI. Benedek pápa

1. A vágyakozás elválaszthatatlan az örömtől. Aki nem vágyik semmire, annak semmi nem képes örömet okozni. Amikor azt mondjuk „Nem vágyom semmire!”, akkor általában azt értjük rajta, hogy mindenünk megvan, amire vágyunk – tehát ez nem a vágytalanság kifejeződése, hanem épp a megelégített vágyaké. A vágy: képesség az örömre.

„Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal.… Az Úr azonban így felelt neki: ’Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle’.” (Lk 10,40a. 41-42)

„Úgy érzem, elveszítelek…”

Feltekintettem a munkámból – épp egy szuperhős jelmezen dolgoztam –, és üveges tekintettel meredtem a férjemre. Éjfélre járt az idő, ő a díványon ült. Borostás arcán az egész napos kórházi munka ráncai, zöld szemében könnyek csillogtak.

1. A vágyakozás elválaszthatatlan az örömtől. Aki nem vágyik semmire, annak semmi nem képes örömet okozni. Amikor azt mondjuk „Nem vágyom semmire!”, akkor általában azt értjük rajta, hogy mindenünk megvan, amire vágyunk – tehát ez nem a vágytalanság ki…

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7

Elmélkedés

A mai evangéliumban, amely a farizeusok ellen mondott beszéd befejezése, Jézus világosan megmondja, miért kell tanítványainak óvakodniuk tőlük. A farizeusok kovászának nevezi a képmutatást, azaz felfedi azt az ellentétet, amely életük és tanításuk között fennáll. Jézusnak éppen azért van joga ezt megtenni, mert az ő tettei mindenkor megegyeznek szavaival. Ő nem tesz mást, mint amit hirdet, és követőitől sem kér olyat, amit ő nem tesz meg. Óvatosságra inti minden tanítványát. Bármilyen hatásosnak, tetszetősnek vagy meggyőzőnek tűnnek valaki kijelentései vagy ígéretei, mindig érdemes megvizsgálni az illető személyes életpéldáját. A gazdag ember hiába ajánlja másoknak a szegénységet, szavai teljesen hiteltelenek. Az Isten nélkül élő ember hiába osztogat jótanácsokat a hívőknek, hogy miként gyakorolják vallásukat, senki sem fog hitelt adni szavainak.

Az ember, főként a fiatalok példaképeket keresnek a maguk számára, akiknek a viselkedését követendőnek tartják. A vallási életben különösen is fontos, hogy hiteles példaképeket találjunk magunknak, akik nem kétszínűségből veszik magukra a vallásosság álarcát, hanem valóban Isten tetszését keresik életük megszentelésére törekedve.

Közben pedig legyünk mi magunk is jó példaképek! Jézus példáját követve törekedjünk arra, hogy szavaink és cselekedeteink egységben legyenek, hogy hiteles legyen életünk tanúságtétele.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts, Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge, határozatlan, elbágyadt embert, és „teremts bennem új szívet”! Neked szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te akaratod mértéke szerint.

Boldog Charles de Foucauld

Gilberto Martinelli olasz filmrendező művét 2014. szeptember 25-én mutatták be a Római Magyar Akadémián.

További információ itt.

Úgy tűnik, mintha a családdal foglalkozó püspöki szinódus megrostálná a szíveket és a gondolatokat. Mintha az erkölcsi relativizmus szelébe szórva lassacskán szétválasztaná a búzát és a pelyvát.

És sokan attól félnek, hogy Ferenc pápa pelyva.

1.    Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2.    Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3.    Szívből ismételgesd: „Isten, aki engem szeret, mindig jelen van.”
4.    Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.