„Jézus most hozzájuk fordult: ’Hát ti mit mondtok, ki vagyok?’ Simon Péter válaszolt: ’Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia’.” (Mt 16,15-16)

Érezted már, hogy rohamtempóban élsz? Én is éreztem.

Néha fontos félreállni, hogy meglássunk dolgokat. Nemrég eljutottam a Szentföldre. Évek óta vágytam rá. De ahogy az indulás napja közeledett, szerettem volna, ha máskorra esett volna ez az időpont, olyan időszakra, amikor nem ilyen forgalmas az élet.

V.

Lelkipásztori érvek a térdelve és nyelvre áldozáshoz való általános visszatérés mellett

1.

A kézbeáldozás jelenlegi rítusa korábban soha sem létezett a katolikus egyházban, mert az ősegyház ún. kézbeáldozása lényegileg különbözött a ma szokásos gyakorlattól, melyet a kálvinisták vezettek be, a lutheránusokkal ellentétben. Sok lutheránus ugyanis a mai napig megőrizte a térdelve és nyelvre áldozás hagyományos rítusát.

Raynek és feleségének elege lett a nyüzsgő nagyvárosból, ezért elhatározzák, hogy vidékre költöznek, és gazdálkodni fognak. Úgy tűnik, beválik a számításuk, amikor Ray különös hangot hall. Ennek sugallatára baseballpályát csinál a kukorica-ültetvénye közepére. Megdöbbenésére megjelenik a legendás játékos, Shoeless Joe Jackson szelleme, akit egy botrány miatt végleg eltiltottak a játéktól. Ám ő csak az első a sorban, további személyek bukkannak föl a kukoricásban, úgy tűnik, a nyugtalan szellemek egy második esélyt kapnak.

Egy különös film őrültnek tűnő dolgok elfogadásáról, a döntések melletti kitartásról – végső soron a hitről.

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Lk 1,26-28

Elmélkedés

Az angyali üdvözlet eseményének kezdetét, bevezetését olvassuk ma, Magyarok Nagyasszonya ünnepén az evangéliumban, de érdemes felidéznünk annak folytatását is. Az angyal elhozza a názáreti leánynak, Máriának a hírt, hogy gyermeke fog születni, aki a világ Megváltója lesz. Mindez Isten akarata és terve szerint történik így. Az angyal örömmel köszönti Máriát, aki örömmel egyezik bele, hogy az isteni üdvözítő szándék eszköze legyen. Jézus világra jövetele tehát ezzel az örömhírrel kezdődik. Miként a mennyei Atya lehajlása sem csupán Máriának, hanem az egész emberiségnek szólt, ugyanígy mindannyiunknak szól az örömhír, s nekünk is érdemes igent mondanunk Isten akaratára. Mi is megtapasztalhatjuk, hogy velünk van az Úr és megáldja életünket.

Érvényes ez egyénekre és közösségekre egyaránt. Magyar népünk szüntelenül keresi azokat az alapokat, amelyekre építeni érdemes. Őrizzük azt a lelki örökséget, amely elődeink számára az évszázadok során reményt nyújtott, és ezt az örökséget, a keresztény hit kincsét kötelességünk továbbadni az új generációknak. Ha a szülők hiteles példát mutatnak vallásos életükkel, gyermekeik az erkölcsös életet és a becsületes munka útját fogják választani. Bizalommal fordulunk ma Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához, hogy a magyar nemzet minden tagját tekintse gyermekének és oltalmát árassza ki mindannyiunkra!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

A Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya pártfogása, amelyet nemzetetek oly sokszor megtapasztalt történelme folyamán, vezesse egyházi és állami vezetőiteket, egész hazátokat a most elkezdődő új évezredben a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek, a szolidaritás, a béke után!

Szent II. János Pál pápa

Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal  is, akikkel  másképp  bánsz,  mint  velünk.  Te  taníts   minket szeretetre, hadd  kamatoztassuk adottságainkat  hátrányos helyzetben  lévő testvéreink  javára.  Add,  hogy  testvér módjára  szeressük  őket, hogy megosszuk velük  minden  javunkat,  eléjük sietve  felkínáljuk  nekik,  és könyörögjünk, hogy fogadják el.

„Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!” (Lk 6,42)

A szentség nem magánügy. Legalábbis a krisztusi életszentség biztosan nem, mert az a szeretet tökéletességében áll, semmi másban. Az Egyházban betöltött szerep (a püspöktől a sekrestyésig), a szűzi, házas vagy éppen özvegy életállapot nem emel fel automatikusan a szentség szintjére, mely a Szentháromság egy Isten életéből való részesedés. A Szentháromság belső életének a törvénye pedig a szeretet, mégpedig az Isten és az ember szeretete. Ez pedig nem létezik bizonyos függetlenség feladása nélkül.

1) Ébresztő!
Elgondolkodtató a plébános intelme:
„Kedves testvérek, ha már a gyónásról esett szó: nem akarok több olyan gyónást hallani, amiben nagyvonalúan átsiklunk az első, a harmadik és a hatodik parancsolattal kapcsolatos vétkeinken! A Szentlélek elleni bűn, vagyis a megismert igazság tagadása, egy olyan bűn, amellyel kapcsolatban Krisztus leszögezi, hogy a kárhozatra vezet (Mk 3,28-30).

Abban az időben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42

Elmélkedés

A tétlenség és a lustaság, amely oly sokakat megkísért, súlyos bűn. Sokan szeretik a munka könnyebb végét megfogni, s haszontalan dolgokra pazarolják idejüket, ahelyett hogy szorgalmasan dolgoznának. Mások pedig éppen az ellenkező végletbe esnek, éjjel-nappal megállás nélkül dolgoznak, még be sem fejeztek valamit, máris új munkába kezdenek. Az állandó tevékenykedés szintén a bűn forrása lehet.

Nehéz megtalálni a kettő közti egyensúlyt életünkben, mert könnyen elhajlunk egyik vagy másik irányba. A két evangéliumi szereplő, Márta és Mária a két lelkületet jelenti. Az egyik dolgozik, a másik látszólag tétlen, hiszen csak Jézusra figyel, s nem tesz egyebet. Egyikük a lázas tevékenykedés híve, a másik a csendes szemlélődésé.

Néha az egyik, máskor a másik lelkület áll hozzánk közelebb. Egyszer belefeledkezünk a munkába, s mindent magunk akarunk megtenni, máskor pedig tudunk időt szánni Istenre. Lelkünk nyugalmát akkor leljük meg, ha a tevékenység és a szemlélődés helyes arányát megtaláljuk. A szemlélődés és az imádság feltehetően mindig Istenre irányul. De a tevékenységeink, a munkánk is irányulhat őrá, ha azt szolgálatként végezzük Isten és a felebarát felé.

Jézus arra szeretné irányítani figyelmünket, hogy az ő követésének alapja tanításának a hallgatása. Megteszem-e az „egy szükségeset?”

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára. Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld

Schönborn bíboros ifjúsági miséje, 2008. november 16, Wolfsthal, Alsó-Ausztria