Battaplébánia

IV.

Teológiai és liturgikus érvek a szentáldozás nyelvre és térdelve fogadása mellett
1.

A Szentostya a legszentebb és legnagyobb dolog ezen a földön, mert itt magáról az Úrról van szó. Következésképpen külsőleg is biztosítani kell a szentáldozás kiszolgáltatásának olyan módját, amely a lehető legnagyobb biztonságot garantálja, hogy a Szentostya legkisebb darabja se vesszen el, és az Ostyákat ne lehessen ellopni. Az áldoztatás szertartása is lehetőleg nyilvánvalóan fejezze ki a szentséget és magasztosságot, vagyis világosabban különbözzön a profán táplálkozástól.

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,17-24

Elmélkedés

Az evangélium szerint a tanítványok Jézus nevében számtalan csodát tudtak tenni küldetésük során. Missziós útjukról visszatérve elismerik, hogy nem saját erejüknek vagy különleges képességüknek köszönhető az eredmény, hanem annak, hogy Jézus nevében cselekedtek. Megértették, hogy amikor az Úr elküldte őket, akkor nem azt kérte tőlük, hogy önmagukról beszéljenek, hanem mindarról, amit Mesterüktől tanultak, mellette átéltek.

Keresztényként és Krisztus tanítványaiként nekünk is így kell élnünk, ez a tanúságtétel lényege. Hiszen nem a mi személyünk fontos, hanem Jézusé. Neki kell állandóan növekedni bennünk, hogy az ő nevében hirdessük a szeretet lehetőségét és felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új életmódot tanulunk, Jézus életmódját. Új nevet kapunk, de ne csupán a nevünk legyen krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!

Érdemes odafigyelnünk az örömre a mai részlet kapcsán. A szakasz azzal kezdődik, hogy a tanítványok „nagy örömmel tértek vissza” (Lk 10,17). Beszámolójukból, szavaikból szintén öröm, lelkesedés sugárzik: olyan dolgokat tettek, amit elképzelni sem tudtak korábban. Később Jézus ezt mondja nekik: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben” (Lk 10,20).

Eltölt-e engem a Krisztushoz tartozás öröme? Örömmel engedelmeskedem-e neki? Öröm tölti-e el szívemet, amikor arra gondolok, hogy Isten gyermeke vagyok?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján. Tiéd legyen kialvó életünk utolsó csókja. És ajkunk utolsó lehelete a te édes neved legyen, ó Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk, ó bűnösök Menedéke, szomorúak hatalmas Vigasztalója. Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké, a földön és az égben.

Bartolo Longo

Aki kérdez: G.Martinelli, aki válaszol: Barlay Ödön Szabolcs

Azzal kezdődött, hogy kaptam egy levelet egy olasz filmrendező magyar tolmácsától, fogadnám-e azt a Martinelli Gilberto urat, aki Mindszenty bíborosról készít egy filmet.

Ő úgy hallotta, hogy én láttam, ismertem és sokat tudnék mondani a film készítőjének. Örömmel mondtam igent, és nagy várakozással néztem a dolog elébe. Nem kellett sokáig várnom. Szfehérvári lakásomban felkeresett Gilberto és tolmácsa, Klára.

Végre valaki megkérdezte Ferenc pápát ahelyett, hogy bíborosok célozgatásaiból találgatna az elkövetkezendő szinódussal kapcsolatban!
Demetrio Fernandez,  a spanyolországi Cordoba püspöke ad limina látogatáson volt a Vatikánban és a Szentatya azt mondta neki, hogy „a pápa sem változtathatja meg azt, amit Jézus meghagyott”. 

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Lk 10,13-16

Elmélkedés

Jézus szava csodálatos erővel bír. Szavára az emberek a bűnbánat útjára lépnek. Parancsoló szavára az embereket megszálló gonosz lelkek is eltávoznak. Szavára megmozdulnak a betegek, hogy a gyógyulás reményében közelébe kerüljenek. Gyógyító szavára az eddig mozdulni sem bíró bénák talpra ugranak és járni kezdenek. Küldő szavára a tanítványok elindulnak, hogy hirdessék az örömhírt.

„Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16) – olvastuk a mai evangéliumban Jézus kijelentését, amely nem csupán az egykori tanítványoknak szólt, hanem mindazokra érvényes, akik a későbbi időkben tanítását hirdetik, mint például napjaink papjai. Jézus minden pap szavain, gondolatain keresztül képes megszólítani az embereket. Lehet, hogy egyes papok ékesszólóan tudnak beszélni, míg mások szerényebb képességük miatt talán nehezebben fogalmazzák meg a tanítást, de biztosak lehetünk abban, hogy minden pap által Jézus szeretne hozzánk szólni. Az esetleges különbségeket a fülünk meghallja ugyan, de Jézus szavai nem a fülünknek szólnak, hanem a szívünknek. Törekedjünk rá, hogy ne a beszéd külső elemeire, jellegzetességeire figyeljünk, hanem a szívünknek szóló mondanivalóra! A gyenge emberi szóban is halljuk meg azt az igazságot, amellyel Isten akar bennünket vezetni!

Az evangéliumot hirdetők szavára egykor megmozdult szinte az egész világ. Megmozdít-e engem, s bennem valamit a ma hozzám érő jézusi szó?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szent tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre, s drága véred bűneim bocsánatára! Legyen ez az Eucharisztia örömömre, egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig méltass általa, hogy bár bűnös vagyok dicsőséged jobbján állhassak szeplőtelen Anyád és összes szentjeid imádsága által!

Alexandriai Szent Cirill

Bevallom, hogy a toborzó videót egyszer sem láttam. Orvos Levente atya blogján találtam egy írást, melyen elgondolkoztam, és a jövőnek szánt jó tanácsként közreadom. A szerk.

Egyik barátom a HungaRio toborzó videója kapcsán arra a kérdésemre, hogy azt miért érezte sokkolónak, az alábbi gondolatokat vetette papírra. Engedélyével idézem. Cím, név a szerkesztőségben 😉

Ludbreg egy 3500 lakosú kisváros a varasdi (Horvátország) egyházmegyében. Már a római időkben feljegyezték az itt lévő Castrum Iovia laktanyát. Ebből az időből származik „Centrum mundi” – a világ központja – elnevezése, amely ma is olvasható a helység honlapján.

A történelmi források szerint már 381-ben egyházmegye volt. 1334-ből származik az első írásos feljegyzés Ludbreg Szentháromságról nevezett templomáról. A ma is működő plébániatemplomot 1410-ben építették egy ősi római bazilika alapjaira. Egy évvel később történt az eucharisztikus csoda: a Batthyány-család palotájában lévő Szent Kereszt-kápolnában egy pap a szentmise bemutatása közben kételkedett az átváltoztatásban.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
Lk 10,1-12

Elmélkedés

Az apostolok missziós útjáról és az út során végzett tevékenységükről tulajdonképpen semmit sem árul el az evangélium. Úgy tűnik, hogy Lukács evangélista nem ezt akarja elénk tárni, hanem azt hangsúlyozza, hogy a küldetés Jézustól származik. Ő bízza meg a tanítványokat, ő mondja meg, hogy mit tegyenek és mit hirdessenek. A küldöttek az ő nevében munkálkodnak és azt az országot hirdetik, amelynek megvalósulása Jézus által kezdődött el. Jézus szándéka kettős: egyrészt küldöttei készítsék elő érkezését, másrészt készüljenek fel arra a későbbi küldetésre, amikor az Úr halála és feltámadása után azt a parancsot kapják, hogy feltámadásának hirdetői legyenek.

A tanítványokban nagy bátorság és bizalom élt Jézus iránt, hiszen teljesen eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a tarsolyukban útnak mertek indulni. Ez a bátorság elsősorban abból fakadhatott, hogy Jézus közelében számos alkalommal megtapasztalhatták, milyen szívesen hallgatják az emberek Mesterük szavait, s azt is láthatták, hogy a tanítás mögött milyen emberfeletti erő rejlik. Amikor most ők nem a saját nevükben és nem a maguk tanításával, hanem Jézus nevében és az ő örömhírével indulnak útnak, akkor hasonló eredményre számíthatnak.

Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem benne bízom, akkor tanúságtételem gyümölcsöző és Istennek tetsző lesz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt: Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!

Szent II. János Pál pápa

Ludbreg egy 3500 lakosú kisváros a varasdi (Horvátország) egyházmegyében. Már a római időkben feljegyezték az itt lévő Castrum Iovia laktanyát. Ebből az időből származik „Centrum mundi” – a világ központja – elnevezése, amely ma is olvasható a helység …

III.

1.

A szentáldozás – az isteni szeretet rejtett fensége
Az Egyház a mennyei Jeruzsálem felé vezető zarándokútján növekszik és épül a Szentlélek munkálkodása által, különösen az istenfélelem által (v.ö. ApCsel 9,13), a hit, remény és szeretet természetfeletti aktusai által, valamint az emberré lett Isten imádásának konkrét aktusai által, minden megjelenési formájában, elsősorban az Oltáriszentség fátyola alatti jelenlétében. Történelmi útjának kezdete óta az Egyház akkor élte meg legtermékenyebb pillanatait és korszakait, amikor a legmélyebb hódolattal és imádással adózott a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek. Ezek voltak Pünkösd hatásainak igazi pillanatai.