Ne légy olyan válogatós! – ez az egyik leggyakoribb, ám legfélreérthetőbb jótanács.
Ne légy olyan válogatós! – mondják barátaink, családtagjaink. Ha úgy értik, hogy dobjuk el a középiskola óta gyűjtögetett tulajdonságlistát, amelynek meg kell felelnie a leendő házastársunknak, akkor igazuk van. Ám ha úgy, hogy engedjünk az alapvető értékekből, akkor tévednek. Mi a különbség?
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62
Elmélkedés
Napjainkban számos fiatal lelkesedik egy ideig a hitbeli dolgokért, mert szíven találta az evangélium szava és megérintette Krisztus szeretete, de később mégis alábbhagy buzgóságuk. Valami megakadályozza őket, hogy végleges döntést hozzanak, s elkötelezzék magukat Jézus személye és tanítása mellett. Mintha csak a mai evangéliumban szereplő első embert tekintenék példaképüknek a lelkesedés tekintetében. Másokat talán éppen Jézus szólít meg és ők meg is hallják ezt a hívást, de vannak olyanok is, akik nem képesek korábbi életüket felszámolni, hogy egészen az Urat kövessék.
Az evangélium nyitva hagyja a kérdést, hogy a három személy miként válaszolt, elindultak-e Jézus nyomában. A történet nyitottsága válaszadásra ösztönöz minket. Vajon hogyan döntünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk?
Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a kérdés mindig az, hogy el tudok-e hagyni mindent érte. Nem elegendő ugyanis a szándék, az elhatározás, ha bizonyos dolgok visszahúznak a világba, s megakadályoznak abban, hogy egészen Jézusnak adjam magam. A követésnek, a tanítványi életnek ez a lényege: egészen az Úrnak adom magam, nem tekintek hátra, hanem csak előre, arra az útra, amelyen haladnom kell, arra a feladatra, amelyet teljesítenem kell. Isten országának örömhírét csak elkötelezetten, osztatlan szívvel lehet hirdetni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.
Sokan kérdezgetik, hogy a mai felbolydult világban van-e létjogosultsága a játéknak? Annyi gond, baj van a világban és akkor nekünk miért kellene játszanunk?
Gondolom, hogy kétezer évvel ezelőtt is rengeteg gond, éhínség, háború volt és Megváltónk mégis hosszú éveket, mint gyermek töltött el köztünk ezen a földön. Szeretem magam elé képzelni, hogya gyermek Jézus odaáll édesanyja elé, és megkérdi: „Anyu, kimehetek játszani a gyerekekkel?” És ipi-apacs, már csattog is a kergetőző gyermekek meztelen talpa Názáret poros útjain! „Kis Jézus, kivagy ütve! Most te vagy a hunyó!” – kiáltják a gyerekek kórusban. „Most te kell, hogy megkeress bennünket!” És a nagy Isten az előle elbújt gyermekeket pajkosan keresi a kétezer évvel ezelőtti játszótéren. Csodálatos!
„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7)
Néhány éve történt, hogy egy alkalommal érzékeny területet érintettek lelkemben egy barátnőm szavai. Oda ütött, ahol már sajgott egy tőle kapott korábbi seb. Meg egy még korábbi. Amikor ez a barátnőm valamitől ideges lett, elvesztette önuralmát, és a szavak ellenőrzés nélkül törtek elő. Érzékenyen érintő szavak.
„Egy barátomat nagyon érdeklik Richard Rohr ferences atya könyvei, nekem viszont furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Meg tudnák mondani, tényleg hűek-e a könyvei a Katolikus Egyház tanításához?”
A kérdés finom lelki érzékről tanúskodik, mert Richard Rohrral kapcsolatban csakugyan vannak problémák, amelyekről érdemes tudniuk a hívőknek.
„Egy barátomat nagyon érdeklik Richard Rohr ferences atya könyvei, nekem viszont furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Meg tudnák mondani, tényleg hűek-e a könyvei a Katolikus Egyház tanításához?”
A kérdés finom lelki érzékről tanúskodik, mert Richard Rohrral kapcsolatban csakugyan vannak problémák, amelyekről érdemes tudniuk a hívőknek.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés
Jézus elindul Jeruzsálembe. Egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Csak ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be. A szamaritánusok magatartása a több évszázada tartó ellenségeskedéssel magyarázható, a Jeruzsálembe tartó és területükön áthaladó zsidók számára nem biztosítottak szállást. Ő nem törődik a visszautasítással, hanem továbbmegy.
Az elutasítás miatt az apostolokban felébred a rosszindulat és a bosszúvágy. Isten bosszúját akarják lehívni azokra, akik nem fogadják be Mesterüket és őket. Ebből látjuk, hogy az apostolok nem értik, hová tart Jézus. Pusztítást szeretnének, mert nem értik, hogy Jézus megmenteni jött az embereket.
A tanítványok csak lassan tanulták meg a nyitottságot és a türelmet, amit nekünk is el kell sajátítanunk. Türelmetlenséggel, bosszúállással, versengéssel, hatalomvággyal és veszekedéssel nem lehet Isten országát építeni. Nem szabad senkit sem kiközösítenünk vagy elutasítanunk, hanem próbáljunk meg segíteni.
Jézust nem állítja meg sem a nép értetlensége, sem az apostolok rossz lelkülete. Nem áll meg, hogy tanítsa őket, hiszen nincs már erre idő. Továbbindul az úton, amelyről nem lehet visszafordulni, s amely a Golgotára, s a síron át a dicsőséges feltámadáshoz vezet. Küldetéstudata erősítse bennünk az elkötelezettséget!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mária, a zarándok emberiség Anyja, „imádkozzál érettünk, most és halálunk óráján.” Ölelj minket szorosan Jézushoz, a te szeretett Fiadhoz és a mi testvérünkhöz, az élet és a dicsőség Urához.
Szent II. János Pál pápa
Bölcsesség Lelke, gyújts bennünk világosságot, hogy a földi élet eseményeit az örök igazságok fényében ítéljük meg.
Értelem Lelke, tárd fel előttünk a kinyilatkoztatott igazságok értelmét, és őrizz meg a hitben való eltévelyedéstől.
Jótanács Lelke, add, hogy mindenben meglássuk és kövessük is az Isten akaratát, nehéz és kétes ügyekben világosítsd meg értelmünket, ha pedig kétségbeesés fenyeget, vigasztalj sugallataiddal.
II. A szentmise – a mi isteni Kincsünk
Isten legszentebb, legnagyobb, legcsodálatosabb műve az egész teremtésben a szentmiseáldozat. A szentmise lényegét tekintve ugyanaz, mint a Golgota szent áldozata. .felen vagyunk annál a tettnél, amit Krisztus végbevitt a kereszten, és ugyanakkor jelen vagyunk annál a tettnél is, amit Krisztus, az örök Főpap, most és mindörökké végbevisz a legszentebb Szentháromság színe elölt: az örök és folytonos szövetség áldozatánál, amely a háromságon Isten legmagasabb rendű megdicsőítésének és imádásának áldozata.
