Amióta ember él a földön, az emberiség keresi a világ rendezőjét, keresi a Végtelen Személyt, aki értelmet ad életének. A történelem egy korszakában azonban egy nép egyszer csak azt kezdte állítani, hogy ő találkozott is azzal, akit keresett: A Végtelen Szeretet, Isten megszólította őt. Ábrahámmal kezdődött…
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Elmélkedés
Jézus a szavaival képes parancsolni a gonosz erőknek s azok visszavonulnak. Erre példa a vihar lecsendesítése vagy az ördögűző csodák. Máskor szava parancsot ad, hogy beszélni tudjon az addig néma száj, nyíljon meg hallásra a fül, mozduljon meg a béna láb, tisztuljon meg a leprás test. Szavának hatására mindezek azonnal bekövetkeznek. Más esetekben szava embertömegeket mozdít meg, indít útnak, mert hallgatni akarják tanítását. Az Úr hívó szavának engedelmeskednek azok, akik apostolai és tanítványai lesznek. A mai evangélium szerint Péter engedelmeskedik szavának, s azt teszi, amit Jézus mond.
A csodálatos halfogás története azt bizonyítja Péternek, a többi tanítványnak és nekünk, hogy ahol az emberi munka és fáradozás hiábavalónak bizonyul, ott is eredményt hozhat az isteni közbeavatkozás. Péter és társai tapasztalt halászok, most azonban nem tudnak semmit sem fogni. Első pillanatban Péter Jézus kérését értelmetlennek tartja, de rögtön legyőzi magában a kételkedés kísértését és engedelmeskedik az Úrnak, ami aztán bőségesen meghozza eredményét.
Az emberhalászat és az igehirdetés munkájára is ugyanez vonatkozik. Ahol emberi igyekezetünk hiábavalónak tűnik, Isten kegyelme meghozza a kívánt eredményt. Ne engedjük, hogy a pillanatnyi sikertelenségek kedvünket vegyék! Bízzunk abban, hogy Jézus gyümölcsözővé teszi munkánkat! Hallgatok-e Jézus szavára?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
A Te szent akaratodat teljesítem. Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek, És úgy szolgáljalak, amint megérdemled: Hogy adjak számolgatás nélkül, Hogy harcoljak nem gondolva arra, Hogy sebeket kaphatok, Hogy dolgozzam pihenés nélkül, Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra, Nem várva más jutalmat, mint azt, Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.
Mondjuk el ezt az imát többször az elkövetkező időszakban, különösen iraki keresztény testvéreinkért. A szerk.
Az ima szövege megtalálható itt.
Írásom háttere
Pálosok… Az első találkozásom egy pálos szerzetessel életem meghatározó eseményei közé tartozik. Hozzáteszem, akkoriban ebbéli minőségéről fogalmam sem lehetett,hiszen a 70-es, 80-as évek fordulóján jártunk, a Magyar Pálos Rend illegalitásban volt – mint ahogy mi is csak rejtőzködve jártunk templomba, hiszen ez pedagógus szüleim állásába kerülhetett volna. Úgy 12 éves lehettem. Aczél László atyánál gyónni valami egészen különleges dolog volt a számomra. Abból, amit mondott és abból, ahogyan ezt tette, nagyon erőteljesen átéreztem, hogy Isten nem egy elvont vallási tétel, hanem Ő az Élő Isten, aki számol velem és akar tőlem valamit, aki szó l hozzám és választ vár tőlem.
Mennyei Atya, dicsőítve, imádva és magasztalva jövök eléd. Köszönöm, hogy fiadat, Jézust küldted, hogy életet adjon nekem, bocsánatot és helyet a Te családodban. Köszönöm, hogy elküldted a Szentlelket, hogy vezessen és megerősítsen mindennapi életemben.
Mennyei Atya, nyisd meg szememet, hogy láthassam nagyságodat és győzelmedet a javamra. Jézus Krisztus keresztje alá helyezem és Jézus drága vérével borítom be magam. Krisztus fényével veszem magam körül, és Jézus nevében mondom, hogy semmi nem akadályozhatja meg az Úr művének beteljesülését életemben.
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.
Lk 4,38-44
Elmélkedés
Jézus különféle betegségben szenvedőket gyógyít meg, köztük olyan embereket, akiket a gonosz lélek szállt meg. Érdekes, hogy Lukács evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták a gyógyulások tényét, de bizonyára a nép ámulatához hasonlóan ők is nagy csodálkozással és örömmel. Az evangélista azt viszont fontosnak tartja lejegyezni, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az őt felismerő lelkeket. Ugyanakkor azt sem szerette volna, ha csak a gyógyítások reményében mennének hozzá az emberek, hiszen e csodák csupán megerősítették tanítását.
A tanítás, Isten igazságának hirdetése volt a legfőbb célja. Ennek érdekében fáradhatatlanul járja a falvakat, sokszor arra sincs szinte ideje, hogy imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete. Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van közelségére, hallani akarják szavát.
Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal foglalkozok, hanem az ő szándékait keresem. Ha imáimban nem önmagamat keresem, hanem valóban hozzá fordulok, és nem a magamét mondogatom, hanem az ő útmutatásaira figyelek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram! Amikor csónakodban evezek – sokszor távol vagy, de helyettem is imádkozol. Amikor ellenszélben vagyok – te tartod meg csónakodat. Amikor felém jössz a vízen járva – hitetlenkedem és rémüldözök. Amikor így szólsz: „Ne féljetek!” – magamban kezdek bízni. Amikor elmerülve megijedek – felém nyújtod kezedet. Amikor újra és újra kételkedem – akkor tudom megvallani hitemet.
Isten segítségével a nyár egy nagy részét otthon tölthettem. Jól esett egy év után ismét barátokkal, ismerősökkel és paptestvérekkel találkozni. Szinte megittasodva szívtam újfent magamba megbecsülésüket, szeretetüket és bizalmukat. Megint csak azt éreztem, amit már annyiszor kifejeztem: ez a fenti három, egymás megbecsülése, a kölcsönös szeretet és a felénk áradó bizalom minden pénznél, hírnévnél és karriernél fontosabb!„Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit. Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.” Jer 10,23-24
Nemrég valaki megkérdezte, hogy szeretek-e a szerkesztőkkel dolgozni. Jó kérdés. Tényleg. Ezzel a kérdéssel lehet legjobban ellenőrizni, hogy egy író az olvasói szempontjait tartja-e szem előtt, vagy csak gyönyörködni akar saját művében.
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37
Elmélkedés
A Jézus tanításában rejlő isteni erő csodálattal töltötte el a hallgatóságot, mert még senkit sem hallottak ilyen tekintéllyel beszélni. Isten igazságait oly meggyőzően tudta hirdetni, amivel korábban még nem találkozott senki. A mi Urunk isteni ereje azonban nem csupán szavaiban nyilvánult meg, hanem cselekedeteiben is. A mai evangélium története szerint ez az isteni erő szembeszáll a gonosz lélek erejével, amely fogva tart egy embert. A beteg ember nem számíthatott arra, hogy valaha is meggyógyul, hiába küzdött a benne lakó gonosszal. Az emberek sem tudtak neki tanácsot adni, hogy miként győzhetné le önmagában a rosszat. Most viszont Isten siet segítségére, bizonyítván, hogy ő képes legyőzni az emberben lévő gonoszt, mivel ereje nagyobb annál, s mert Isten az ember javát, üdvösségét akarja.
Mit tanít nekünk ez a különleges csoda, ez az ördögűzés? Sokszor megbénítanak minket a különféle veszélyek és bajok, amelyek érnek, s amelyeknek emberi erőnkkel nem vagyunk képesek ellenállni. Tehetetlenek vagyunk, és azt érezzük, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak a gonosz erőknek, amelyek a kárunkat akarják, s ezt a veszélyt sokszor alig ismerjük fel. Jézus megmutatja, hogy képes szembeszállni a gonosszal, le tudja győzni azt. Jézus segítségével képes vagyok megvalósítani az Istennek tetsző életet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az Ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
Szent II. János Pál pápa
„Én megdicsőítettelek téged a földön…” (János 17:4)
Életének végén Jézus így tudott imádkozni: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (János 17:4). Jézus nem próbált meg versenyezni Bemerítő Jánossal, vagy úgy mutatkozni, mint valami ószövetségi próféta. Ő tudta, mit jelent számára a siker. Ahhoz, hogy te is tudd:
