Battaplébánia

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés

Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Jézus egy kicsit provokálta is hallgatóságát, amely aztán kiváltotta az ellenséges viselkedést. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus szavai arra indították őket, hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő körükben nevelkedett fel, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte, s ez elfogadhatatlan számukra.

Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem bólogathatunk nagyokat a szép szavak hallatán, hiszen ennél többet kér a mi Urunk. Éljünk tanítása szerint! Ekkor derül ki, hogy készek vagyunk-e elkötelezni magunkat mellette. Jézus szavait egy ideig helyeseljük, igaznak tartjuk, aztán amikor komolyra fordul a helyzet, akkor mi is választás elé kerülünk. Színt kell vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell fejeznünk, hogy hová húz a szívünk. A Jézus melletti elköteleződés választása nem könnyű. Hogyan viselkedek, amikor kemény kérdések és nehéz helyzetek elé állít engem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, látod számtalan kérdésemet: Mit kell tennem? Mi lesz a jövőm? Mi lesz velem? Sokszor kétségbe esek, olyan kicsinek érzem magam, egyedül a problémáimmal. De te mutatsz egy szál virágot, és a bizalomra tanítasz. Bizalomra benned, bizalomra másobban. Hiszem, Uram, hogy mindennél drágább nagyok neked, hogy úgy fogadsz el, amilyen nagyok. Neked adom a félelmeimet, te jobban tudod, mire van szükségem! Uram, gyógyíts engem, hogy gyógyíthassak másokat. Add, hogy a kétségbeesés helyett reményt, a sötétségbe fényedet vigyem. Add, hogy vigasztaljak, legyek megértő, szeressek, amint te szeretsz engem!

Tomnak és Jane-nek 3 gyermeke van, és eldöntötték, hogy jelenleg képtelenek kielégítően eltartani ennél több gyermeket. Tudják, hogy a mesterséges fogamzásgátlás erkölcsileg helytelen, a plébánosuk azt ajánlotta nekik, hogy éljenek a természetes családtervezés módszerével. Ennek ellenére nem értik, hogy miért van rendben a természetes családtervezés, ha a fogamzásgátlás nincs. Nem ugyanazt érik el mindkettővel?

Szeressétek és gyakoroljátok az egyszerűséget és az alázatot! Ne törődjetek a világ ítéleteivel, mert ha ez a világ nem mondana rosszat rólunk, akkor nem lennénk Isten igaz szolgái.

Forrás: Pio atya breviáriuma-AndroKat

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”
Mt 16,21-27

Elmélkedés

Egy lepke elrepül

Gyerekekkel kirándulok. Miközben ők a mezőn virágokat gyűjtenek, hogy díszítés kerüljön a szabadtéri mise alkalmi oltárára, én leülök pihenni. Egyszer csak a térdemre száll egy színes szárnyú pillangó. Talán azt gondolja, hogy ha én jó helyet találok a pihenéshez, ő talál még jobbat. Szárnyait kiterjeszti, a nap felé fordítja, így könnyen megfigyelhetem szépségét. Hamarosan egy kisfiú közeledik. Amikor észreveszi a velem barátkozó lepkét, lépteit lelassítva, óvatosan teszi meg az utolsó métert. De mégsem elég óvatos, fejének árnyéka a lepkére esik, s az pár pillanat múlva tovarepül. Lám, egy kis árnyék elég ahhoz, hogy a pillangó elszálljon. „Mi kell ahhoz, hogy repüljön?” – kérdezem a fiút. „Szárny kell hozzá, – feleli ő – ha lenne szárnyunk, mi is tudnánk repülni, mint a madarak.” A fiú továbbmegy, talán másik lepkét keres, s nekem közben eszembe jut Paul Claudel francia költő, aki egy művében arról ír, hogy egy kicsiny pillangó felreppenéséhez szükség van az egész hatalmas égboltra. Én első pillanatban az árnyékra gondoltam, a fiú a szárnyakat emlegette, a költő pedig az égboltot. Most akkor miért is repült fel a lepke?

Mi szükséges a boldogsághoz? Mi kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen? Mi kell ahhoz, hogy megtaláljam a boldogságot? A felreppenő pillangó példája arra tanít, hogy érdemes más-más szempontból megnézni a kérdést. Arra figyelmeztet, hogy nem érdemes földi csecsebecséket sorolnunk, mintha ezektől függne boldogságunk, hanem nagyobb távlatba kell helyeznünk a kérdést. A világtörténelem során a Jézust megelőző és az őt követő időkben számos művész, gondolkodó, író, költő vagy híresség igyekezett már megfogalmazni az emberi boldogság titkát, de kétségtelen, hogy Jézus mondásai, amelyeket a hegyi beszédben mond (vö. Mt 5,1-12), egészen új távlatba helyezik a boldogság-kérdést. Tény, hogy a Jézus által ajánlott utak, lehetőségek kissé furcsák számunkra, mert eddig másképpen képzeltük boldogságunkat, a Krisztus-követést, a kereszthordozást.

A mai evangéliumban ezt mondja Jézus: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen” (Mt 16,24). Jézust követni a boldogság útja számunkra. Jó volna nem morfondírozni tovább azon, hogy egy fizetésemelés vagy egy áruházi akció jelent-e nagyobb boldogságot. Jó volna mértékletességet tanúsítani és szerényebbre fogni vágyainkat. Jó volna bepillantanunk a mennyek országát megtalálók szegényes otthonába. Jó volna megízlelnünk a vigasztalást meglelők könnycseppjeit. Jó volna birtokolni a szelídek még négyzetcentiméterekben sem mérhető örökségét. Jó volna, ha életünkben legalább egyszer jóllakhatnánk az igazsággal. Jó volna az isteni irgalmasságban bízva tiszta szívből megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Jó volna, ha Istent meglátó tiszta szív dobbanna keblünkben. Jó volna, ha ránk találna az Isten gyermekeinek járó békesség. Jó volna üldözöttnek, menekültnek, kitaszítottnak, jogtalanul megvádoltnak lenni. Jó volna boldognak lenni. Jó volna boldognak lenni úgy, ahogyan Isten adja a boldogságot. Nem ígéri, hanem adja. Mert Isten sok mindent ígér nekünk, százannyit mindenért, amit érte elhagyunk, s ráadásként ígéri az örök életet. De a boldogságot ő nem ígéri, hanem adja. Már most adja, a földi életben.

Szóval, gondolkozz el azon, hogy mi kell a pillangó repüléséhez, s közben talán rájössz, hogy mi kell a boldogsághoz! Azon pedig ne gondolkozz, hogy mit jelent Krisztus követése, hanem csak egyszerűen tedd meg vele, Krisztussal az első lépést! A többi már menni fog.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

„Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.” (Iz 55,8-9)

Összetört lélekkel ébredtem fel az álmomból. Azt álmodtam, hogy legidősebb lányom esküvője van, és nekem semmi részem nem volt benne.

Mennyire szoktál tanácsot kérni, mikor egy probléma vagy dilemma előtt állsz? És ha szoktál is kérni, hogyan választod meg, kihez fordulsz?

Seth Godin, neves publicista, impresszárió, kereskedő és ismert előadó hívja fel a figyelmet a jó tanács néhány fontos ismérvére. Szerinte a jó tanács „megfizethetetlen”.

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30

Elmélkedés

Jézus példabeszéde a talentumokról nem földi vagyonunk vagy evilági kincseink gyarapítására buzdít, hanem arra, hogy Istentől kapott lelki kincseinket kamatoztassuk, azaz saját magunk lelki üdvösségére és felebarátaink szolgálatára fordítsuk. Az önzésből és a birtoklási vágyból üdvösségünk végső célja és mások segítése emelhet ki minket. Minden önzés mögött az húzódik meg, hogy megfeledkezünk Urunkról, és Isten helyébe képzeljük magunkat, mint akik nem tartozunk felelősséggel senkinek. Az isteni számonkérés azonban nem marad el. A tőle kapott jó képességek és tulajdonságok helyes felhasználása szebbé teheti embertársaink életét, a mi számunkra pedig az örök életet biztosíthatja.

Jézus korában létezhetett olyan irányzat, amely a vallási életben a hagyományok őrzését tartotta elsődlegesnek, s ezzel mintegy kizárta a fejlődés lehetőségét. Ezen elgondolással szemben Jézus azt tanítja, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy az Istentől kapott lelki kincseinket féltve őrizgetjük, hanem kamatoztassuk azokat. A békességet, a türelmet, a szelídséget mások felé sugározva mindezek megsokszorozódnak. Az öröm, a vigasztalás, a másoknak adott jó tanács olyan adottságaink, amelyből sosem fogyunk ki. Ez a mások felé forduló, önmagát odaajándékozó élet ugyanolyan kockázatot jelent, mint a pénzzel való kereskedés. De enélkül nincs fejlődés és talán nincs égi jutalom sem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk! Add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.

2014. augusztus 15-én a medence melletti misén a korábban erős katolikus hagyományairól ismert LaSalle College High School (USA) területén a diákok derékra tekert törölközőben állva hallgatták a papot, aki egy kártyaasztalt használt a szentmise bemutatásához.
Forrás: Gloria TV

Gyakran előfordul, hogy egy komoly veszteség, trauma vagy baleset, amire nem számítottunk, felborítja életünk A Tervét, és áttérünk egy B Terv biztonsági mentés-állapotára. Gondoljunk az utóbbi hetek címlaphíreire, a világot megnevettető legenda, Robin Williams öngyilkosságára, a szíriai keresztényeket érő borzalmas tragédiákra, az Izrael és Gáza felől érkező szörnyű hírekre.