Battaplébánia

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26

Elmélkedés

Az ószövetségi törvény minden területen pontosan szabályozta Isten és a nép kapcsolatát, valamint az emberek együttélését. A mózesi törvénykönyvekben semmi sincs a véletlenre bízva, hanem pontos előírásokat tartalmazott a vallási és a társadalmi életre, illetve az erkölcsi magatartásra vonatkozóan. Világosan kell látnunk, hogy Jézus nem az Isten által adott törvény ellen beszél, hanem azokkal az évszázadok során a törvényhez kapcsolt szokásokkal száll szembe, amelyeket a farizeusok és az írástudók őriznek, s amelyek éppen az eredeti törvény lényegéről, a szeretet parancsáról vonják el a figyelmet.

A farizeusok a törvények külső megtartásának álarca mögé rejtőznek, miközben azok belső lényegét, isteni szándékát feltehetően ismerik, de nem tartják meg. Az igazságosság látszatát keltik azáltal, hogy pontosan megadják mindazt, amit az előírások megszabnak, de a szegényeket nem segítik, sőt sok esetben éppen az elsőre hivatkozva tagadják meg a segítségnyújtást. A farizeusi lelkület, amennyiben a látszat-vallásosságot értjük alatta, minket is megkísért. Másokon ugyan könnyen észrevesszük, de magunkon már nehezen, mert igazi megtérésből fakadó őszinteséget kíván.

A szeretet törvényét erősíti meg Jézus, amikor hangsúlyozza, hogy ez nem kőtáblákra, hanem az ember szívébe írt törvény. Az Isten- és emberszeretet kötelessége álljon mindig az első helyen életemben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Elveszett juhokként tévelygünk, ki-ki a maga útján; keresd meg gyermekeidet, mert nagyon éhezzük és szomjazzuk a veled való összhang elvesztett paradicsomát. Atyánk és Pásztorunk, fuss elénk, mert nem leljük a pusztából hazavezető utat! Hálát adunk neked, Jézus, hogy gondos anyát rendeltél számunkra; aki tisztára söpri elhagyott hajlékunkat, és engeded nekünk, hogy magunkba szállva megtaláljuk a bennünk elhomályosult világosságot!

Tekintetbe véve az összes migrént és a fejfájást, melyet elszenvedett, Szent Gemma minden bizonnyal védőszentnek tekinthető (Avilai Szent Teréz Avila és néhány más szent mellett) azok számára, akik szenvednek a fejfájástól. Gemma súlyos fejfájásban szenvedett három ok miatt – először mert nála gerinc tuberkulózist diagnosztizáltak, nagy tumorok voltak végig a gerincén, amelyek miatt közel került a hálálhoz, 1899 tavasza előtti csodálatos gyógyulását megelőzően.

Tekintetbe véve az összes migrént és a fejfájást, melyet elszenvedett, Szent Gemma minden bizonnyal védőszentnek tekinthető (Avilai Szent Teréz és néhány más szent mellett) azok számára, akik szenvednek a fejfájástól. Gemma súlyos fejfájásban szenvedet…

Tematizálás

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! A látszat és a valóság kettősségének gondolatából érkeztünk ide, s ezzel fonogatjuk tovább a témakeresést. Ma és most az alvó Jézus misztériumával foglalkozunk. Úgy látszik, Jézus ott van a csónakban; ugyanakkor alszik – és emberi természeténél fogva – a viharzó és háborgó tengerről mit sem tud. Az apostolok sem úgy élik meg Jézust a csónak farában, mint aki jelen van köztük. Igaz, ott van, de – segítségét tekintve – mintha nem lenne köztük. Nagy hordereje van – mondanivaló szempontjából – ennek az evangéliumi résznek.

Fr. Szilveszter blogján találtam az alábbi hivatkozást, melyet örömmel osztok meg az olvasóval. A szerk.

A vasárnap ünnepléséről beszélgettünk Andrásfalvy János szalézi szerzetessel.

Megéleződik az ünnepben a lélek?

Don Bosco azt mondja, „az ünnep megszentelése meghozza az áldást a hét minden napjára”.  Az ünnepben a lélek erőt kap, amit kívülről nem látnak az emberek. Még a vasárnap dolgozni kényszerülő buszsofőr, a kórházi ápolónő is annak tudatában teszi a feladatát, hogy ez különleges nap, melyért kiemelt fizetés jár. Tudják, ilyenkor pihenésre lenne joguk. Nagyon fontos, hogy az ember ne feledje a vasárnap jelentőségét, hogy ez a nap számára ne folyjon össze szürke masszában a hét többi részével. Az Anyaszentegyház a kényszer, a kényelem hatására elhajló emberi természetet megerősíti, és előírja számára a vasárnap megszentelését a szentmisével.

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.” Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.” – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra aki ott lakik. Végül aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.
Mt 23,13-22

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a farizeusi lelkület helytelenségét tárja fel beszédében. A farizeus nagy nyilvánosság előtt szereti végezni vallásos cselekedeteit. Fontos számára, hogy az emberek lássák buzgóságát, s úgy tekintsenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Meg van győződve arról, hogy magatartása tetszik Istennek. Bűneit – ha egyáltalán egyet is elismer – szívesen rejti el mások elől, mert ez lerombolhatná az emberek róla alkotott pozitív képet. A farizeusi lelkület rejtőzködő. Önmagunkban nehéz felismerni. Az könnyen megy, hogy ítéletet alkotva másokat farizeusnak tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni, s emiatt küzdeni is nehéz ellene. A farizeusok legsúlyosabb bűnének Jézus azt tekinti, hogy másokat megakadályoznak az üdvösség felé haladásban.

A részlet tanulsága: nem szabad olyan farizeusokká válnunk, akik másokat akadályozunk az üdvösség felé vezető úton. Ugyanezt pozitív formában is érdemes megfogalmaznunk: hiteles tanúságtevőknek és evangéliumhirdetőknek kell lennünk. Életünkben fel kell ragyognia az emberek számára, hogy Krisztus keresztjéből és feltámadásából merítünk erőt. Mindannyiunk hivatása, hogy mindenkor hirdessük Jézust és belé vetett hitünket, az ő örömét és reményét sugározzuk magunkból, hogy jó tetteinket látva az emberek az Atya felé irányuljanak és a hit felébredjen bennük. Ez a tanúságtétel utat mutat majd másoknak az üdvösségre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, a te szolgád, minden nép és minden nyelv rád esküszik! Te legyőzöl minden akadályt, s az örök életre vezetsz minket. Nem vagy feledékeny, és minden jótettünket bőségesen megjutalmazod, megbánt bűneink emlékét az enyészetnek adod.

A megoldás: katolicizmus

Forrás: gloria.tv

Schütz Antalra úgy találtam rá, hogy miután rájöttem, a kegyelemtan nélkül nem lehet megérteni a misztikát, szerettem volna az alapvető kegyelemtani ismeretek birtokába jutni. Ez azonban nem ment. Az összes számomra elérhető könyvvel körülbástyázva próbáltam tisztázni, mit is jelentenek és hogyan függenek össze egymással azok a fogalmak, amelyekkel a szerzők oly nagy ívben dobálóznak.