Battaplébánia

Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” (Mt 19,23)

Semmi sincs távolabb a keresztény testvériségtől és egyetemességtől, mint a modern internacionalizmus váltakozó formái, melynek ideológiai alapjai rejtetten és mélyen a panteizmusba nyúlik, akár materializmusként, akár gnózisként vagy más efféle ezoterikus tanításként határozza meg magát. Az az egyetemesség, amely lassan-lassan bontakozik ki a hívő Izrael szeme előtt, a teremtés lényegéből való: Ádámmal, a földből alkotottal kezdődik.

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20

Elmélkedés

A kulcsok őrzői

A 2000. jubileumi évben boldoggá és idén szentté avatott XXIII. János pápa egy alkalommal felidézte, miként élte meg, hogy őt választották a bíborosok pápává, és a szokásoknak megfelelően ki kellett állnia a Szent Péter-bazilika erkélyére. Hatalmas reflektorokkal világították meg az erkélyre lépő pápát, aki az erős fény miatt szinte semmit nem látott a téren összegyűlt tömegből. Megáldotta a jelenlévőket, akik az új pápa köszöntésére a Szent Péter térre siettek, megáldotta a világot, majd az erkélyről visszalépve ezt gondolta magában: „Ha nem követed a szelíd és alázatos Mestert, semmit sem fogsz látni a valóságból, vak leszel.”

Jézus szavait olvassuk a mai evangéliumban, amikor Péter apostolnak ezt mondja: „Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is” (Mt 16,19). A Péternek adott jelképes kulcsokat minden pápa kézbe kapja az Úrtól. Mi sokszor úgy gondoljuk, hogy az Egyháznak adott, az Egyház legfőbb vezetőjére bízott lelki hatalmat jelképezik e kulcsok. Ez igaz, de többet is megláthatunk a kulcsokban. Szent XXIII. János pápa nem a hatalom jelképét látta bennük, hanem az alázatos Krisztust követve kinyitotta az Egyház megújulásának ajtaját azzal, hogy meghirdette az egyetemes zsinatot. A Krisztustól kapott kulcsokkal megnyitotta és szélesre tárta azt a kaput, amely a keresztények egysége felé vezetett és ajtót nyitott a világ felé. Mert egy kulcs nem csak arra jó, hogy bezárjanak vele valamit, hanem arra is, hogy megnyissanak egy addig bezárt ajtót.

Felidézhetjük Szent II. János Pál pápa példáját is, aki szintén felismerte, hogy az Egyház legfőbb pásztoraként milyen ajtókat kell megnyitnia. Majdnem 27 évig tartó pápasága idején ajtót nyitott azon kelet-európai országok felé, amelyekben üldözték az Egyházat. Lépése a diktatúraként működő államrendszerek összeomlásához vezetett, amelynek köszönhetően emberek milliói nyerték vissza a szabadságot és a vallásszabadságot. Az irgalmasságról szóló pápai írásaival, bocsánatkéréseivel és megbocsátásával, az Isteni Irgalmasság ünnepének bevezetésével ajtót nyitott az emberek számára, hogy rátaláljanak az irgalomban gazdag Istenre. Az Ifjúsági Világtalálkozókkal és lelkipásztori utazásaival világszerte ajtót nyitott az emberek, főként a fiatalok felé, amelynek köszönhetően fiatalok milliói tanulták meg az idősödő pápától az Egyházért és Krisztusért való lelkesedést, odaadást. A Megváltó anyjáról szóló enciklikájával, Mária tiszteletével, a világosság rózsafüzérének bevezetésével olyan ajtót tárt fel előttünk, amelyen átlépve életünket egészen Istennek ajánlhattuk, miként ezt Szűz Mária is tette. A családok felé fordulása, a más vallásúakkal való párbeszéd keresése és élete utolsó éveiben a szenvedés keresztjének türelmes hordozása a kereszténység eredeti értékeinek felfedezésére indított minket.

A közelmúltban XVI. Benedek pápa megnyitotta a Hit évének kapuját, amelyen belépve hitünk mélysége és a hitről való tanúságtétel fontossága nyílt meg előttünk. A 2013. március 13-án megválasztott Ferenc pápa pedig a péteri kulcsokkal megnyitotta a kaput a szegénység, az egyszerűség, a szegényeket szolgáló Egyház számára. Íme néhány példa arra, hogy a pápák Szent Péter utódaiként isteni sugallatra minden korban megtalálták, hogy mit kell megnyitniuk a „kulcsokkal” annak érdekében, hogy a keresztények rátaláljanak a hit és az üdvösség útjára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki adtad a mennyek országa kulcsait, az Egyház kulcsait. Segítsd minden korban a pápát, hogy ajtót nyisson az emberek számára az üdvösség felé!

Nem vetem meg a mély gondolatokat, amelyek táplálják a lelket és egyesítik Istennel, de már régen megértettem, hogy nem kell reájuk támaszkodni s úgy tenni, mintha a tökéletesség abban állna, hogy sok ismeretet fogadjunk magunkba. A legszebb gondolatok sem érnek semmit tettek nélkül.

Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak felé irányuló szeretet a legfőbb parancs, a mai evangéliumban azzal folytatja tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek, hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az összes törvényt, de tetteikben inkább a felszínességre és a látványra törekszenek. Jézus arra kéri hallgatóit, hogy ne kövessék ezt a farizeusi lelkületet. Jézus problémája elsősorban az, hogy a farizeusok inkább az emberek tetszését keresik bizonyos külső cselekedetek megtartásával, és nem Isten kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe írt belső törvény szerint élnek. Könnyen észrevesszük másokban a farizeusi lelkületet és felháborodunk az ilyen magatartáson. De észrevesszük-e a bennünk élő farizeust?

Jézus azt mondja, hogy senkit ne nevezzünk Atyának, azaz Atyaistennek, hiszen egyetlen embert sem illet meg ez a cím. E jézusi kijelentés alapján sokan méltatlankodnak amiatt, hogy a lelkipásztorokat, a papokat vagy a szerzeteseket atyának nevezik. Ez esetben egészen mást jelent az atya szó, hiszen arra utal, hogy a papok olyan szeretettel törődnek a rájuk bízott hívekkel, mint saját gyermekeikkel a földi édesapák, akiket szintén atyáknak nevezünk. Azért szólíthatjuk atyának papjainkat, mert ők a mennyei Atya képviselői számunkra. Vegyük észre és értékeljük, amikor papjaink az Atya szeretetét sugározzák felénk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű választ kell adniuk. Ámen.

Szent II. János Pál pápa

1. Végy egy kisbabát
2. Készíts róla videót.
3. Vedd le a hangot lejátszás közben, és kezdd el szinkronizálni, amit mond 🙂

További Youtube felvételek:
2 Year Old Bad Lip Reading
https://youtu.be/TdP9Kb7N6OQ

Szeretnék néhány szimbólumot bemutatni a teljesség igénye nélkül. Vannak közöttük olyanok is, amit bár használnak az emberek/cégek, mégsem tudják mi van mögötte. Úgyis lehetne mondani, hogy átalakult a mögöttes jelentés, új nevet kapott és „megszelidült” a szimbólum.

A béke jele
Ez elég érdekes, mert talán ez az ami átalakult a múltban, és ma mást jelent mint régen.
Sok helyen látni, van aki a nyakában hordja vagy gyűrűn, a fiatalokon meg tornacipőn látni. Jópofának tartják, mert mégis csak a békét jelenti. De biztos vagy benne? Kötődik a nukleáris fegyverkezés elleni mozgalomhoz is, de a köztudatba inkább a hippik által került be. Ruhákon és kitűzőkön használták.

Szeretnék néhány szimbólumot bemutatni a teljesség igénye nélkül. Vannak közöttük olyanok is, amit bár használnak az emberek/cégek, mégsem tudják mi van mögötte. Úgyis lehetne mondani, hogy átalakult a mögöttes jelentés, új nevet kapott és „megszelidül…

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40

Elmélkedés

Az ószövetségi nép számára a mózesi törvény előírásai nem egy külső hatalomtól érkező, az emberre kényszerítő erőként nehezedő parancsok voltak, hanem olyan szabályok, amelyek az Isten és az ember által kötött szövetséget meghatározták. E szövetséget, amely valóban szeretetközösség, Isten kezdeményezte és ő határozta meg kereteit. Ha a törvény parancsaiban meglátjuk az ember életét védő és az emberi kapcsolatok alapjává a szeretetet tevő isteni szeretetet, rögtön kegyelemnek, ajándéknak, segítségnek tekintjük őket, hiszen megtartásuk azt eredményezi, hogy a szeretetszövetség megmaradjon Isten és az ember között. Ebben az értelemben válik számunkra kötelességgé, paranccsá a szeretet.

Jézus tudását, törvényismeretét akarják próbára tenni az írástudók a legfőbb parancsról kérdezvén őt. Ő természetesen nem az emberi kiegészítéseket tartja a legfontosabbnak, hanem az eredeti isteni törvény két alappillérét, az Isten és az embertárs felé megnyilvánuló szeretetet említi legfőbb parancsnak. Jézus tehát nem egyet mond, hanem kettőt, s ezzel az emberszeretet kötelességét közvetlenül az istenszeretet mellé állítja. Igen, bizonyos értelemben kötelességünknek kell tekintenünk, hogy viszonozzuk Isten felénk áradó ingyenes szeretetét és szeressük embertársainkat.

Törekszem-e arra, hogy minden nap valamilyen tett formájában kifejezzem szeretetemet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Istenem, te mérhetetlen szelídség és irgalom, ki ne szolgálna téged teljes szívéből, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet? Ki ne viselné szívesen igádat, amely nem teher, hanem édes; ki ne hordozná terhedet, amely nem kínos, hanem erőssé tesz? Magad mondottad: Vegyétek magatokra az én igámat, amely könnyű és édes, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Igen, Uram, ez a gyümölcse nagy parancsodnak, hogy téged teljes szívünkből szeressünk; ez a szeretet s a neked való szolgálat nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl boldoggá is!

Bellarmin Szent Róbert

Fr. Szilveszter blogján találtam ezt a felvételt.

Mivel a lélek személyes-szellemi képződmény, ezért legbenső és legsajátosabb lényege, amelyből ereje s életének hullámzó folyama forrásozik, nemcsak ismeretlen X, amelyet a lélek tapasztalható tényeinek magyarázatára feltételezünk, hanem olyasvalami, ami felragyoghat és tapasztalhatóvá válhat előttünk, bár továbbra is titokzatos marad. Egész szellemi élete tudatos, és lehetővé teszi a visszapillantást önmagára, anélkül, hogy keresztülhaladna az imádság kapuján.