Battaplébánia

„Az égből szózat hallatszott: ’Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik’.” (Mt 3,17)

Nemrég történt. A mosogatónál álltam, próbáltam enyhíteni a stressz szúró érzését. Nagy volt rajtam a nyomás.

Beszélgetés közben türelmetlen voltam a férjemmel. Hajtottam a gyerekeket kifelé az ajtón. Rohantam a következő feladathoz, majd a következőhöz. Gyorsan főzzem meg a vacsorát, majd sürgettem a családomat, hogy mielőbb végezzenek vele. Rohanásra van beállítva az életem.

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

Jézus mai példázata azt tanítja, hogy Isten mindenkit meghív a mennyei boldogságra, de ezt nem kényszeríti rá senkire. Egyesek nem fogadják el a meghívást, mások ugyan elfogadnák, de nem bizonyulnak méltónak rá. A kifogások meglehetősen ostobán hangzanak. A visszautasítás okaként olyan tevékenységek szerepelnek, amelyeket bármilyen más időpontban el lehetne végezni. A felhozott indokok ugyanakkor az udvariatlanságról is tanúskodnak. Az érintetteknek úgy kellett volna tekinteniük a király meghívására, hogy megtiszteltetés érte őket. A lakomára való hívás azt jelenti, hogy a meghívó bizonyos kapcsolatban van a meghívottakkal és szeretetét fejezi ki azzal, hogy egy asztalhoz kíván ülni velük. A meghívottak részéről szintén a szeretet kifejezése az elfogadás, illetve az ellenszenv kifejezése a visszautasítás. A király szolgáinak bántalmazása már kifejezetten a gyűlölet jele.

Hogy van ez Istennel való kapcsolatunkban? Nem az ember érdemén múlik a meghívás, hanem Isten jóságán. Az ember iránt való szeretettől vezetve mindannyiunknak meg szeretné adni az örök boldogságot. Szabad akaratunk miatt akár vissza is utasíthatjuk ezt a szeretetteljes hívást, vagy ha menyegzős ruhánkat beszennyező bűneinkhez jobban ragaszkodunk, mint a megismert isteni szeretethez, akkor könnyen elveszíthetjük az üdvösséget. A szentgyónás lehetőséget ad, hogy új, tiszta ruhába öltöztessem lelkemet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldott legyél, Jézus, aki óvsz minket a megszégyenüléstől! Magasztalunk téged, mert meghívtál minket, szegényeidet, minket, méltatlanokat a te lakomádra! Jöjj el, Urunk, hozzánk, és maradj velünk! Áldd meg asztalközösségünket, te, aki arra tanítasz minket, hogyan szerezzünk kincset a mennyben. Áldunk téged a bőséges és megtömött örökségért! Boldogok vagyunk, mert te magad vagy osztályrészünk!

Az egyetlen ismert magyar stigmatizált a szolnoki Galgóczy Erzsébet (1905-62), akit csodatévő ereje messze földön ismertté tett, maga Pio atya például így szólt a hozzá érkező magyar zarándokokhoz: „Minek jönnek ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.„

Engesztelő áldozat volt a magyar nemzet bűneiért, Isten haragjának csillapítója. Több mint 32 esztendeig ágyhoz kötötten viselte Urunk szent sebeit.

Az Isten jelenlétében eltöltött tíz perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint Tőle távol töltött tíz év alatt.

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

A rövid imák éppen elég hosszúak.

Az imának olyan nagy az ereje, hogy képes megmozdítani azt a kart, amely a világmindenséget mozgásba hozta.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Sziklára építeni

Ősszel autóval közlekedve el szoktam nézni azokat az embereket, akik az út menti diófák alatt diót keresgélnek. A senki földjén vagy legalábbis úgy gondolják ez a föld senki másé, csak az övék. A hagyomány szerint ez az ő diófájuk, ez a dió őket illeti. Egyesek csak kis vödörrel jönnek, mások hosszú póznákkal, botokkal felszerelkezve, hogy leverjék a még fán lévő termést. Keresgélnek a gazban, mert az már nem jut eszükbe, hogy könnyebb volna a munkájuk, ha lekaszálnák a füvet. Vagy úgy gondolkoznak, hogy azért sem kaszálják ők le a füvet, hogy aztán más találja meg könnyebben a diót. Néha egymással is összevesznek, kinek a dédapja, ükapja járt ide korábban diót gyűjteni. Mert bizony annyira finom lehet a gépkocsik kipufogógázában érett dió, hogy megér egy 100 éves perpatvart két család között. A sorban már több fa kiszáradt, évek óta egyetlen odajáró diószedőnek sem jut eszébe kivágni. És az ilyen helyeken soha nem látni senkit, aki diófát ültetne. Mert mindent csak várnak az élettől, várnak az Istentől, várnak az államtól. Pedig a diófák nem élnek örökké. Nem kellene néha ültetni néhányat?

Szent István király személyében olyan államférfit látunk, aki nem csak magára, hanem nemzetére, és nem csak a jelenre, hanem a jövő évszázadaira is gondolt. A kereszténységgel olyan útra állította a magyar népet, amely biztosította számunkra a fennmaradást. Tudta, hogy ültetni kell, jövőt kell tervezni, építeni. Tudta, hogy sziklaszilárd alapokra van szükség, hiszen a változó időkben számos veszély fenyegeti az egyéneket, a közösségeket és a nemzeteket. Szent István király példája arra ösztönöz bennünket, hogy az ünnep evangéliumában hallottak szerint keressük a szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni. Olyat, amely kiállja az idők viharait. A ház, amely földi boldogulásunkat jelenti, a hit és a munka. A keresztény hit és a becsülettel végzett munka. Az Isten jóságáért járó hit és az emberek szeretetét viszonzó munka. Ezek alapja pedig a tanúságtétel és a példamutatás. Hit csak tanúságtételből ered. Mégpedig hívő emberek hiteles tanúságtételéből. Ha hiszünk abban, hogy a krisztusi hit valóban érték, amely megadja életünk értelmét és megmutatja célját, s ha szeretnénk, hogy a következő nemzedékek is értéknek és életet segítő vezérelvnek tekintsék, akkor tovább kell adnunk a hitet. A hittételek, hitigazságok tanítása még nem elég. Az Isten létezését bizonyítani szándékozó filozófia, elmélet még nem elég. Az isteni jelenlét felfedezése a történelem eseményeiben még nem elég. Az isteni közbeavatkozás megcsodálása egyes szent emberek életében még nem elég. Hitünk szóbeli megvallása egyéni vagy közösségi szinten még nem elég. A hitről való tanúságtétel ugyanis azt jelenti, hogy hitem szerint élek. Hétköznap és vasárnap egyaránt, mert a hit és a vallásosság nem ünneplős ruha, amelyet vasárnaponként magamra veszek, hanem mindennapi feladat, mindennapi kereszthordozás. A tanúságtétel mellett a másik szilárd alap a példamutatás, ami másokat is becsületes munkavégzésre ösztönöz. Nem elég lelkesen beszélni valakinek a munka szeretetéről. Nem elég megtanítani a mesterfogásokat, átadni neki a szaktudást. Ha várjuk, hogy az ingyendió az ölünkbe pottyanjon, még nem tettünk semmit. Talán csak a gyerekeid vagy az unokáid fognak enni a terméséből, de menj és ültess egy diófát! Ha megtetted, elmondhatod: Szent István király magyar népéhez tartozom.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!

Ezt a könyvet eredetileg az anyósom kedvéért kezdtem el olvasni. A II. világháború és az utána következő évtizedek sokféle szörnyűségét látva, egész életében nagyon foglalkoztatta az a kérdés, hogyan van ezekben jelen Isten. Többször is nekikezdett Schütz Antal könyvének, de a bonyolult filozófiai eszmefuttatásokon mindig fennakadt.

Az, hogy az ember ezekben örömét találja, tényleg feltételez egy olyan elméleti érdeklődést, ami nem mindenkiben van meg. Ugyanakkor ez a könyv – mint egyébként minden jó elméleti problémafelvetés – a legmélyebben érinti az ember mindennapi életét és számomra teljesen meggyőző értelmezését adja annak a kornak, amelyben élünk.

Csávossy Elemér SJ fordítása nyomán, stilisztikailag átnézte Begyik Tibor OCDS

10. Szűz Mária különösen az utolsó idők nagy szentjeit fogja képezni

46. A Szentírást idézem Szent Bernáttal, hogy „a népek gazdagjai esdve borulnak le Színed előtt századról-századra, de különösen a világ végén.” Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szentek, a kegyelemben és erényben leggazdagabb lelkek törekszenek majd leginkább arra, hogy a Boldogságos Szűzhöz imádkozzanak, jelenlétében járjanak, hogy őt, mint legtökéletesebb példaképet kövessék és hathatós segítségében részesüljenek.