Battaplébánia

A májusi Adoremus és Élő Kenyér megérkezett.

Április 21. hétfő: Húsvéthétfő 9:00: Szent István Templom 11:00: Szent László Pl. Templom Április 22. kedd: Kedd Húsvét nyolcadában 08:00: Mécsest gyújtó adakozók szándékára Szent László Templom 19:00: Szent István Templom Április 23. szerda: Szerda Húsvét nyolcadában 19:00: Liturgia szentségimádással és szentáldozással Szent István T. Április 24. csütörtök: Csütörtök Húsvét nyolcadában 19:00: Szent István Templom […]

Április 14. Nagyhétfő19:00 +Édesanyáért, Szőke Annáért                            Szt. István T. Április 15. kedd: Nagykedd08:00 Mécsest gyújtó adakozók szándékára Szt. László Plt 19:00                                                                             Szt. István T. 20:30 Imaóra (zenés áhítat)                                          Szt. István T. Április 16. Nagyszerda08:00                                                                             Szt. István T. 18:00 Nagyheti hangverseny                                        Szt. István T. Április 17. Nagycsütörtök19:00-kb. 21:00 A katolikus Egyházért                        Szt. István T Kb. 21:00-22:00 […]

Drága Mennyei Atyám!

Jézus Krisztus nevében jövök Hozzád. Megvallom, hogy Te vagy a világ Teremtője, Te vagy Teremtőm és Gondviselőm. Te végtelen szeretetedből hívtál életre, mindig szerető gondviseléssel fordultál felém. Most megköszönöm Neked az életemet. Köszönöm a születésemet. Köszönöm Neked, hogy Jézus Krisztus által gyermekeddé fogadtál engem a keresztségben.

Hálát adok azért, hogy Te kezdettől elfogadtál engem. Ezért elutasítok minden elutasítottság-érzetet, és elvetem magamtól azt, hogy mások nem fogadtak el, és azt, amikor magamat nem tudtam elfogadni. Te úgy szeretsz engem, Atyám, ahogy vagyok. Ezért most én is elfogadom kezedből magamat. Nem vonhatom kétségbe a Te szeretetedet. Ezért elfogadom magamat kedves teremtményednek, kérem kegyelmedet, hogy olyanná válhassak, mint szent Fiad, Jézus Krisztus.

Az ima letölthető itt.

Néhány hónappal ezelőtt éppen fogat mostam és lefekvéshez készülődtem úgy hajlani 1 óra körül, amikor hallottam a rádióban valamit, ami eléggé nyugtalanított ahhoz, hogy az éjszaka hátralevő részében ébren tartson. (Utoljára hallgatok rádiót lefekvés előtt.) Egy nyugtalanító riport volt arról, hogy miként talált meg a rendőrség még egy testet Long Island-en ezzel hatodik gyilkossági áldozatként azonosítva a szomszédságban.

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés

A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Az ünnepre érkező zarándokok hazatértek. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap reggel az asszonyok, akik a sírhoz mentek, még az Úr holttestét sem találták meg. A Jézus-esemény lezárult. Nincs értelme tovább maradni a városban, gondolja a két tanítvány, akik reményvesztetten indulnak haza, Emmauszba.

Esetük jól példázza, hogy milyen csalódást jelentett Jézus követőinek a nagypénteki szégyenteljes kereszthalál. S ebből a csüggedésből még az sem tudja felrázni őket, hogy az asszonyok azt állították, hogy Jézus él. Sőt miután egyes apostolok szintén üresnek találták a sírt, még ennek sem hisznek. Útközben, amikor találkoznak Jézussal, lángol ugyan a szívük, de mégsem jutnak el a felismerésre. A kenyértörés az az esemény, amely megnyitja szemüket, s új megvilágításba helyez minden korábban történtet. Amikor Jézus megtöri a kenyeret és odanyújtja az emmauszi tanítványoknak, ezt oly módon teszi, ahogy senki más. A megvilágosodás élménye, a felismerés öröme azonnal arra indítja őket, hogy örömüket megosszák másokkal, ezért visszasietnek az apostolokhoz Jeruzsálembe.

A Krisztussal való találkozás a szentáldozásban mindannyiunk számára lehetséges, hiszen az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van. A szentáldozás engem is arra indít, hogy tanúságot tegyek Krisztus jelenlétéről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!

Szent István Művelődési Ház – filmklub.

„Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” (Mt 28,5-7)

Szerintem még nincs vége a húsvétnak számomra. Tudom, hogy mi e szent nap dicső üzenete általában a világnak.

De Jézus mit szeretne nekem külön tudtomra adni, miről akarja, hogy gondolkozzam, elmélkedjem az évnek ebben a meghatározó szakaszában? Az új kezdet időszakában.

Ha valamely teremtmény iránt való szeretet és hajlam tisztán szellemi és Istenben van a forrása, akkor ezen szeretet növekedésével együtt növekszik az Isten iránt való szeretet is, és minél többször gondol az ember a teremtményekre, annál többször gondol Istenre is és örömét találja benne. Az egyik lépést tart a másikkal a növekedésben.

A jubileumi 2000-ik évben Nurszia szerzetesei új életet leheltek Szent Benedek szülőhelyébe. Monasztikus közösséget hoztak létre, mely a világ minden részéről vonzza a férfiakat, hogy kövessék Benedek Reguláját. A film bemutatja az „ora et labora” (imádkozni és dolgozni) elv megvalósítását a gyakorlatban, a szerzetesek egy napján keresztül. A film címe (Isten keresése) minden szerzetes igazi elhívása, a valódi szerzetesi hivatás első és legfontosabb minőségének bemutatása, ahogy azt Szent Benedek lefektette a Regulában.
40 perces film (szöveg nélkül).