How do you handle fear? How do you respond when your future looks uncertain? Well, there’s no better cure for fear than faith. Easier said than done, right? It’s like fighting fire with fire. Faith is risky, and sometimes dangerous, but when it’s based on the One who never fails … faith works! I’ll confess […]
Január 14. hétfő: Köznap 18:00: Bodor Józsefért, feleségéért és +gyermekeikért Szent István Templom Január 15. kedd: Remete Szent Pál 08:00: Szent László Pl. Templom 18:00: Szent István Templom Január 16. szerda: Köznap 18:00: Élő Péterért, fiáért Petikéért és keresztfiúért születésnapjuk alkalmából Szent István Templom Január 17. csütörtök: Szent […]
Három állítást szeretnék tenni Isten érintését illetően. Ez a három pont az üzenet lényege: 1. Mikor Isten valakit megérint és magáévá tesz, ez nem egy részleges hanem egy életre szóló tulajdonba vételt jelent. Az Úr soha nem fogja feladni tulajdonát…
Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.” Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Lk 3,15-16. 21-22
Elmélkedés
A keresztség elindít a hit útján
Egy vagy két évvel ezelőtt olvastam egy brazil férfi történetét, aki felnőtt korában ismerkedett meg a kereszténységgel. A keresztelési felkészítő év során egyre jobban erősödött benne a gondolat, hogy ő azon a helyen szeretne megkeresztelkedni, ahol Jézus. A felkészülést nagyon komolyan vette. Amikor késznek érezte magát, mindent megszervezett, elment a Szentföldre, és a Jordán folyónál, pontosan azon a helyen, ahol a hagyomány szerint annak idején János megkeresztelte Jézust, vette fel a keresztséget ez a brazil felnőtt, mégpedig Jézus megkeresztelkedése ünnepén. Természetesen nincs lehetőség arra, hogy mindenki a Szentföldön keresztelkedjen meg, de az ő esete rávilágít arra, hogy érdemes komolyan vennünk a keresztelkedést. Vonatkozik ez azokra, akik felnőttként keresztelkednek meg, illetve a szülőkre is, akik újszülött gyermekük megkeresztelését kérik az Egyháztól.
Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük a mai napon, s ennek megfelelően erről az eseményről olvasunk az evangéliumban. Keresztelő János küldetése befejeződik, hamarosan bebörtönzik, Jézus pedig nem sokkal ezt követően megkezdi nyilvános működését.
A korai Egyház számára nem kis nehézséget okozott annak értelmezése, hogy miért keresztelkedik meg Jézus. Keresztelő János ugyanis a megtérést hirdeti és a bűnök bocsánatára kereszteli meg a hozzá érkezőket. Ebben az értelemben biztosan nem volt Jézusnak szüksége a keresztségre. Szent Máté evangéliuma azt is megörökíti, hogy maga a Keresztelő is értetlenkedve fogadja Jézust, akinek szándékát nem érti, s azt mondja, hogy Jézusnak kellene őt részesíteni a keresztségben. Miért megy Jézus mégis Jánoshoz megkeresztelkedni? Jézus cselekedetében azt kell meglátnunk, hogy beáll a bűnösök közé, bár ő maga nem volt bűnös, s ezzel megkezdi Isten szenvedő szolgájának küldetését, amely azzal zárul majd, hogy „a bűnösök közé sorolva” halálra ítélték, és mint egy gonosztevőt feszítették keresztre. A keresztelkedéssel Jézus azt szeretné kifejezni, hogy az Atya akaratának megfelelően magára veszi az emberek bűneit, ahogyan ezt majd keresztáldozatával is teszi. Ebben az értelemben Jézus víz-keresztsége összekapcsolódik az ő vér-keresztségével, ami a kereszten valósul meg.
Szent Lukács evangélista tudatosan nem a keresztelés eseményére, a vízbe való alámerítkezésre irányítja a figyelmünket, hanem az égből hangzó szózatra, a mennyei Atya hangjára. Az elmúlt napokban többször is olvashattunk Keresztelő János tanúságtételéről, most mintegy ezeket megerősítve, de ugyanakkor felülmúlva is, az Atya tesz tanúságot Jézusról, amikor kijelenti, hogy az ő szeretett Fia, akiben kedvét leli. Eközben a Szentlélek ereszkedik le galamb képében a Fiúra. E tanúságtételből tehát sokkal többet megtudunk a mi Urunkról, mint János szavaiból.
A mi keresztségünk és Jézus keresztsége közti kapcsolatra is érdemes gondolnunk a mai ünnepen. Megkeresztelkedésünkkel indulunk el az üdvösség útján, amelyet a vízből és Szentlélekből való újjászületés révén nyerünk el. Ezt az utat hit nélkül járni lehetetlen. A felnőttek éppen ezért saját hitvallásukat követően, a kisgyermekek pedig a szüleik által az ő nevükben kifejezett hitvallás után részesednek a keresztségben. E hitvallás elengedhetetlen feltétele annak, hogy az Egyház valakit részesítsen a vízzel való keresztségben.
A keresztség a hit útján indított el, akár gyermekként, akár felnőttként részesedtem abban. Az én felelősségem, hogy növekszem-e a hitben. Az én felelősségem, hogy törekszem-e a krisztusi életre és a hit útján járva közelebb kerülök-e az Atyához. Az én felelősségem, hogy hallgatok-e a Szentlélek indításaira, amelyek az üdvösség felé segítenek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, köszönöm, hogy gyermekeddé fogadtál és mennyei Atyámnak szólíthatlak téged. Amikor részesültem a keresztségben, te teremtettél újjá engem, te törölted el bűneim, te adtad nekem lelkem tiszta ruháját, te adtad szívembe a hitet, te indítottál el a hit útján, s te adtad szívembe a vágyat, hogy mindig téged keresselek. Segíts engem, hogy mindig a te szeretett Fiad, Jézus Krisztus útján, a hit útján, a kegyelem útján, a szeretet útján, az üdvösség útján, az örök élet útján járjak! Taníts meg engem arra, hogy miként élhetek úgy, hogy kedvedet találd bennem, s mindig a te szeretett gyermeked legyek! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A pákozdi Katonai Emlékparkban a Nemzeti Emlékhelyet jelölő sztélé és nemzeti lobogó avatására kerül sor.
Folytatódik a Hit évében indított felnőttképzés, a „Prohászka Akadémia”.
„…boldogok a halottak,
akik az Úrban halnak meg.
…pihenjék ki fáradalmaikat,
mert tetteik elkísérik őket.”
Temetése: január 26-án.
Az Urivi áttörés 70. évfordulóján emléktűzgyújtás a Don-kanyar Emlékkápolnánál.
Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”
Jn 3,22-30
Elmélkedés
Keresztelő Szent János működését az evangélista már a korábbi részeknél is úgy állította be, hogy az Jézus működésének előkészítése. A Megváltó jövetelét azzal készítette elő a nép körében, hogy bűnbánatot és megtérést hirdetett, s megkeresztelte az embereket. Most ismét ezzel találkozunk. Nem sokkal János bebörtönzése és Jézus nyilvános fellépése előtt most ismét a Keresztelő tanúságtételéről olvasunk, amelyben megerősíti, hogy nem ő a Messiás, hanem Jézus.
János egy rejtélyes kijelentéssel válaszol a vitázóknak: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta” (Jn 3,27). A kijelentés vonatkozhat saját személyére. János ugyanis Istentől kapta küldetését és ezt igyekezett teljesíteni. Teljes odaadással teljesítette küldetését, nem akarta ezt a legkisebbel sem túllépni. Emellett vonatkoztathatjuk Jézusra is, aki szintén az Atyától kapta küldetését és egész életében a mennyei Atya akaratát teljesítette.
Csak Istenbe vetett hittel és bizalommal mondhatom ki a következőt: Semmit sem vallhatok magaménak, mindent Istentől kapok. Ami mást megszerzek és birtoklok, könnyen elveszíthetem. Amit Isten ad, az igazán az enyém.
Csak Istenbe vetett hittel és bizalommal mondhatom ki: Nekem kisebbednem kell, Jézusnak pedig növekednie kell bennem. Hozzá kell egyre inkább hasonlóvá válnom. Uram, kész vagyok teljesíteni akaratodat. Növeld hitemet! Te növekedjél bennem!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus Krisztus Anyja, aki Fiad mellett álltál élete kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja! Boldog II. János Pál pápa
Magyar nemzetünk Istenhez fordulásáért, megtéréséért engesztelünk.