Battaplébánia

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Egy könyv üzenete

A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra, hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt, amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal, amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó fénytől.

Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a gondolatnál.

Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről, annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben. Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról, hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok, tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők, hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső napokig.

Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Egy könyv üzenete

A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra, hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt, amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal, amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó fénytől.

Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a gondolatnál.

Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről, annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben. Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról, hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok, tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők, hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső napokig.

Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66

Elmélkedés

Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák. Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti, hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba. Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali jelenéskor, milyen üzenetet kapott.

A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget, az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki, tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés

A tegnapi evangélium a gyermeket váró Erzsébet és Mária találkozásának első pillanatait írta le. E jelenetet folytatja a mai részlet, amelyben Mária hálát ad Istennek az ő irgalmasságáért. Hálaadó imájában benne van személyes köszönete azért, hogy anya lehet, gyermeket hozhat a világra, ugyanakkor az egész emberiség nevében mond köszönetet a mindenható Istennek, hogy hamarosan a világba lép a Megváltó. Sokan vártak ennek az ígéretnek a megvalósulására, mindannyiuk nevében ad hálát a názáreti leány.

Miben mutatkozik meg Isten irgalma, amiről Mária beszél? Akik ebben a világban hatalommal rendelkeznek, azoknak át kell adniuk helyüket, mert mostantól Isten uralma fog megvalósulni. Nem a földi uralkodók és vezetők irányítják az eseményeket, hanem minden Isten terve szerint fog történni. A megváltás az irgalmas Isten ajándéka minden embernek. Nem csupán egyeseknek, nem a gazdagoknak, nem a bölcseknek, hanem mindenkinek. Isten irgalma felemeli a szegényeket, a hatalommal nem rendelkezőket, a kicsinyeket, az alázatosakat, mert bennük nincs gőg, amely eltávolít Istentől. Az irgalom ajándékát, a megváltás ajándékát azok fogják igazán értékelni, akik rábízzák magukat Istenre.

Megvan-e bennem a bizalom? Megvan-e bennem az irgalmasságot elfogadó alázat?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
Lk 1,39-45

Elmélkedés

Miután Mária az angyali üdvözletből nem csak azt tudta meg, hogy gyermeke fog születni, hanem arról is értesül, hogy rokona, Erzsébet szintén gyermeket vár, elindul, hogy felkeresse őt és segítségére legyen a szülés előtti hónapokban. Látogatása alkalmával személyesen meggyőződhet arról, hogy az angyal igazat mondott, Erzsébet valóban áldott állapotban van. Erről olvasunk a mai evangéliumban.

Két gyermeket váró leendő édesanya találkozása ez, amely során megosztják egymással örömüket. Erzsébet Isten irgalmáért hálás, immár elmúlt szégyene, a gyermektelenség, Isten megáldotta őt. Mária születendő gyermeke szintén Isten irgalmasságának gyümölcse. Mindkettőjükkel csodát tett Isten. Erzsébet idős kora ellenére fogant, Mária pedig annak ellenére, hogy szűz. Az isteni közreműködésnek, tevékenységnek köszönhető, hogy most mindketten gyermeket várnak. Találkozásuk során közlik egymással örömüket és erősítik a másik örömét.

Csatlakozzunk most lélekben Mária és Erzsébet öröméhez! Hiszen mi is egy gyermek születését várjuk, Jézusét, s már csak néhány nap van születésének ünnepéig. Erzsébet szavai szerint Mária azért lehetett valóban boldog, mert hitt az Úr szavának, hitte, hogy Isten ígérete beteljesedik. Hiszem-e, hogy Jézus személyében beteljesedik Isten ígérete, azaz benne a Megváltó jön el közénk?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Keresztelő János születésének hírüladása után Jézus születésének hírüladása következik, ezt olvassuk a mai napon. A helyszín már nem a jeruzsálemi templom, hanem egy egyszerű ház Názáretben. A főszereplő, az üzenet címzettje nem egy papi rendbe tartozó személy, hanem egy fiatal lány, Mária. Lukács evangélista itt már az isteni hírnököt, az angyalt is megnevezi. Gábor angyal ismerteti Máriával Isten tervét, miszerint őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A két hírüladás között persze más különbségeket is felfedezhetünk. Zakariás hitetlenségével szemben áll Mária hite, elfogadása. Zakariás azért gondolja azt, hogy nem születhet gyermeke, mert ő és felesége is idősek. Mária szintén elcsodálkozik az üzenet tartalmán, azon, hogy gyermeke fog születni, s ennek oka az, hogy még nincs férjnél, jegyességben él Józseffel. De mégsem kételkedés ez, hiszen amikor magyarázatot kap az angyaltól, akkor kifejezi hitét és kifejezi készségét, hogy mindenben engedelmes szolgálója lesz Isten megváltó tervének. Igenjével elfogadja az üdvösség rendjében neki szánt feladatot.
Arra is érdemes figyelmet szentelnünk, hogy az angyali üdvözletből mit tud meg Mária és mit tudunk mi meg a születendő gyermekről. Az angyal legfontosabb kijelentése így hangzik: „Isten Fiának fogják őt hívni.”

Az adventi készület utolsó napjaiban a következő kérdésre igyekezzek válaszolni: Hiszem-e, hogy Jézus a Megváltó, ő az Isten Fia?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Én Uram és én Istenem, milyen titokzatosak a te csodáid! Olyanok vagyunk itt a földön, mint az együgyű pásztorfiúk: azt hisszük néha, megértünk téged. De hogyan lehetne ez igaz, amikor önmagunkat sem értjük meg?

Avilai Szent Teréz

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés

Keresztelő Szent János születésének hírüladását olvassuk az evangéliumban. Lukács evangélista tényszerűen mutatja be Zakariást, származását és szolgálatteljesítését a jeruzsálemi templomban. Egy alkalommal áldozatbemutatás közben megjelent neki Isten angyala, hogy közölje vele azt a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem álmában kap üzenetet, mint József, hanem ébrenléti állapotban. Míg József feltétel nélkül hitt az angyali küldöttnek, Zakariás elkezd kételkedni. Az ő szempontjából érthető ez a kételkedés, hiszen mind ő, mind pedig felesége, Erzsébet idősek voltak már, nem született gyermekük, és életkoruk miatt erre már nem volt esély. Ha viszont más szempontból nézzük, akkor furcsának tartjuk kételkedését. A papi rendhez tartozó személy ő, aki jól tudja, hogy a régmúlt időkben is előfordult az, hogy Isten az ő angyala által közölte üzenetét a kiválasztott személlyel. Azt is tudhatta, hogy Isten olyan helyzetekben is képes segíteni, amikor már az ember feladja, tehetetlen. Zakariás büntetése az lesz, hogy megnémul, csak a hallottak beteljesedésekor, gyermekének, Keresztelő Jánosnak a születésekor tud majd újra megszólalni.

Az emberi hitetlenség nem állhat Isten üdvözítő tervének útjába. Egy házaspár pillanatnyi gyermektelensége nem állhat az isteni szándék útjába, mert Isten bármikor képes csodát tenni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki
Mt 1,18-24

Elmélkedés

Szent Máté evangélista elsősorban azoknak szánta írását, akik a zsidóságból tértek a keresztény hitre. Ezek az emberek jól ismerték az ószövetségi írásokat és bennük természetesen azokat a prófétai jövendöléseket, amelyek a Messiás eljövetelére vonatkoztak. Érthető tehát, hogy az evangélista a Jézus születése körüli eseményekben igyekszik kiemelni azt, hogy bennük az egykori isteni ígéret teljesedett be. Ezért visszatérő szófordulat a következő: „mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott.” Jézus szenvedésével és halálával kapcsolatban szintén gyakran előfordul ennek ismétlése.

A mai evangélium szintén egy ilyen részlet. József álmában, egy látomásban értesül arról, hogy eljegyzett felesége, Mária gyermeket vár. Tudja, hogy a gyermek nem tőle származik, de az álombeli látomás magyarázatot ad számára. Mária a Szentléleknek köszönhetően fogant, gyermeke a magasságbeli Isten Fia. A látomás bátorítás és parancs Isten részéről, hogy ne bontsa fel a jegyességet, ne bocsássa el Máriát, hanem vegye őt feleségül. Álmából felébredve József mindent úgy tesz, ahogyan Isten az ő küldötte, angyala révén közölt vele.

Az adventi időszak ösztönözzön minket aggodalmaink, félelmeink és előítéleteink félretételére, hogy szabadon megnyíljunk Isten akaratának teljesítésére.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Várja a mi lelkünk az Urat, jobban, mint az őrök a hajnalt, mert tudjuk, még egy kis idő, és újra velünk leszel, Üdvözítőnk. Óvj meg minket attól, hogy velünk kelljen perbe szállnod, hogy dicsőséged elé nem a te szolgálatod ruhájában álltunk. Add, hogy mint az Úr szolgálóleánya, szívünkben őrizzük tetszésed keresését. Legyen velünk a te kegyelmed, és jöjj el, Urunk, ne késlekedj!

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8; 19-28

Elmélkedés

Előtte is teljes sötétség, utána is

A kisgyermekek esti lefektetése, altatása nem mindig megy könnyen. A szinte szertartássá formálódott altatás része a lámpa lekapcsolása. „Anya, ne csinálj sötétet!” – mondja ilyenkor édesanyjának sok gyermek, akikben természetes félelem él a sötétségtől, mindattól, amit nem látnak. Elgondolkodok e gyermeki kérésen. Lehet-e sötétet csinálni? Fényt lehet gyújtani, a lámpát fel lehet kapcsolni és így világosságot lehet csinálni. Ha a fényt megszüntetjük, akkor keletkezik a sötétség. Világosságot tehát lehet csinálni, amikor sötétség vesz minket körül, de tudunk-e sötétet csinálni? Fényes nappal nem lehet meggyújtani egy feketeséget, sötétséget sugárzó lámpát. El lehet zárni a fény útját, meg lehet akadályozni a fény bejutását a szobába, el lehet sötétíteni egy helyiséget, de ezt még nem nevezzük annak, hogy tudunk sötétet csinálni.

Az adventi időben érdemes elgondolkodnunk a világosság és sötétség titkán. Ilyenkor már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a világosság. Persze zavar minket a sötétség, ezért gyújtunk ezernyi égőt mindenfelé. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában botorkáló emberiség számára.

Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs teste, most emberi teste öltözik. Az evangélista először Keresztelő Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: „János azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.” Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: „A világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be.” Itt újabb titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben, világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében. Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi magunk teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga sötétségébe. Karl Barth, az evangélikus teológus találóan mondja: „Jézus úgy jött, mint a villám, előtte is teljes sötétség, utána is.” Érdemes elgondolkodnunk ezen az érdekes képen. Jézus bevillan a történelem sötétségébe, de fénye hamar meg is szűnik, mert „a sötétség nem fogadta be.”

Az adventi időben az a vágyunk, hogy Isten Fia ne félelmetes villámként lépjen be az életünkbe, hanem meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben, amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána már világosság legyen, világos maradjon.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél közénk egy szegényes istállóba, hogy megújítsd hitünket és a mennyei Atyával való kapcsolatunkat. Azóta is eljössz közénk minden karácsonykor, hogy emlékeztess minket az újjászületésünk lehetőségére. Lélekben én is elindulok hozzád Betlehembe, hogy szívemből kérjem tőled bűneim bocsánatát, és hogy isteni jóságoddal megtisztítsd lelkemet. Jóságos Jézusom, nem kérek mást karácsonyra, csak azt add meg, hogy tiszta szívvel borulhassak le szegényes jászolod elé, tiszta szívvel hódoljak előtted!

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

A messiási elképzelések és várakozások világába enged bepillantást a mai evangéliumi részlet. A korabeli felfogás szerint a Messiás eljövetelét jelek fogják megelőzni, többek között ilyen jel lesz az, hogy Illés próféta el fog jönni, visszatér a világba. Erre az általánosan elterjedt nézetre utal a tanítványok kérdése. „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Válaszában Jézus nem kezdi el idézni a messiásról szóló prófétai jövendöléseket és nem kezdi el azokat magyarázni. Inkább nagyon egyszerűen kijelenti, hogy tulajdonképpen Keresztelő János személyében már eljött az a személy, aki megelőzi a Megváltót, a Messiást. Ő ugyan nem Illés próféta, de Isten embere, Isten küldötte, akinek küldetése az, hogy meghirdesse a messiási idők közeledtét.

Isten tehát mutat jelet, küld embereket, csak az a kérdés, hogy ki ismeri fel ezeket a jeleket és ki hisz küldötteinek. Ha csupán hallgatjuk az üzenetet, de annak tartalmát nem vonatkoztatjuk magunkra és nem törekszünk arra, hogy az üzenetből megismert igazság szerint éljünk, akkor Isten mutathat nekünk akármilyen jelet, mi nem fogunk előrelépni a lelki fejlődés útján. Isten nem csupán az évezredekkel korábban élőknek mutat jelet, hanem nekünk is, hozzánk is küld olyan személyeket, akik az igazságra tanítanak. Felismerem-e őket?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok. Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben!