Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
Mt 5,27-32

Elmélkedés

Jézus a túlzás eszközét alkalmazza mai evangéliumban olvasott mondásainál, hogy kizökkentse hallgatóit megszokott gondolkodásukból. A szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell úgy értenünk, mintha Jézus öncsonkításra buzdítana bárkit is, hanem a bűn súlyosságát emelik ki. Arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az üdvösség mindennél fontosabb. Lelkünk üdvössége érdekében mindentől érdemes megszabadulnunk, ami akadályoz bennünket és minden lelki eszközzel élnünk kell, ami az üdvösség felé segít minket. Isten felkínálja számunkra az örök élet nagy lehetőségét, de akaratunk ellenére nem kényszeríti ránk. Megmutatja nekünk Fia, Jézus által az utat, amelyen eljuthatunk hozzá.

A házasság értékéről tanítva Jézusnak egyértelműen az a szándéka, hogy a bűnre vezető út legelején megállítsa az embert. A bűn ugyanis nem mindjárt a cselekedetekkel, hanem a bűnös vággyal kezdődik, amelyet újabb és újabb bűnös gondolatok követnek, majd pedig olyat tesz az ember, ami bűnnek minősül. Aki kitart a bűnben és nem tesz meg mindent azért, hogy bűnös állapotából megszabaduljon, az a kárhozatra jut. A bűnnek tehát nem csupán evilági következményei lehetnek, hanem az a távolabbi hatása, hogy az üdvösségét teszi kockára az, aki kitart a bűnben. Megteszek-e mindent lelkem üdvössége érdekében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!

Szent XXIII. János pápa

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26

Elmélkedés

Jézus újszövetségi törvényének, a szeretet parancsának irányába fejlődik a kereszténység. Az első tanítványok felismerték, hogy Jézus többet kíván tőlük, mint a régi, ószövetségi előírások megtartását. Pontosan erről beszél Jézus a mai evangéliumban, amely szerint többet vár el követőitől, mint a farizeusok vallásossága, akik koruk leginkább törvénytisztelő zsidói voltak. Jézus egy újfajta erkölcsi magatartást hirdet meg. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy „a sértés ne maradjon viszonzatlan.” Ha valaki haragszik ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá. Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!

Ehhez kívánkozik még egy gondolat, ami részben kapcsolódik a tegnapi szakaszhoz is: Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását szorgalmazza, hanem azok erkölcsi támpontjai, a hit, a remény és a szeretet a fontos nála. Ezeket az erkölcsi értékeket az általa elküldött Szentlélek oltja szívünkbe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.

Pázmány Péter

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26

Elmélkedés

Jézus újszövetségi törvényének, a szeretet parancsának irányába fejlődik a kereszténység. Az első tanítványok felismerték, hogy Jézus többet kíván tőlük, mint a régi, ószövetségi előírások megtartását. Pontosan erről beszél Jézus a mai evangéliumban, amely szerint többet vár el követőitől, mint a farizeusok vallásossága, akik koruk leginkább törvénytisztelő zsidói voltak. Jézus egy újfajta erkölcsi magatartást hirdet meg. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy „a sértés ne maradjon viszonzatlan.” Ha valaki haragszik ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá. Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!

Ehhez kívánkozik még egy gondolat, ami részben kapcsolódik a tegnapi szakaszhoz is: Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását szorgalmazza, hanem azok erkölcsi támpontjai, a hit, a remény és a szeretet a fontos nála. Ezeket az erkölcsi értékeket az általa elküldött Szentlélek oltja szívünkbe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.

Pázmány Péter

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus törvényeinek megismerésére, megtartására és továbbadására buzdít minket. Mindezekhez a mennybe jutás ígérete párosul. Ezt mondja az Úr: „mindaz, aki megtartja és tanítja parancsaimat, igen nagy lesz a mennyek országában.”

Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik. Egyrészt csak annak az embernek hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg is tartja mindazt, amiről beszél. Másrészt, aki megérti, hogy az Úr parancsai konkrét eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, s éppen ezért e parancsok megtartására törekszik minden erejével, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is megismertesse ezt az utat.

A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban megismerjük Isten törvényeit és azok szerint éljünk. Vannak pillanatok, amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az üdvösségre. Minden nehézséget le lehet győzni, ha tudom, hogy miért küzdök és mi a vágyam. Üdvösségem érdekében csak egyetlen lépést kell tennem. Minden nap egyetlen lépést, ami Istenhez visz közelebb.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus két hasonlatot mond arról, hogy tanítványainak hivatása a világhoz szól. A föld sójának és a világ világosságának nevezi követőit. A só ízesítő, tartósító és tisztító hatású. A fény pedig éltető erejű. Bár Jézus kijelentő mondatot használ mindkét esetben, mindnyájan érezzük a kijelentések felszólító értelmét: legyetek a föld sója és legyetek a világ világossága!

Jézus tanítványaként úgy tudom ízessé tenni a világot, hogy tanúskodom Isten jelenlétéről és szeretetéről az emberek előtt. Szükségünk van Istenre, mint a fényre, amely nélkül nem tudunk élni. A fény hasonlat ugyanakkor az önteltség és a gőg elkerülésére is figyelmeztet minket, hiszen nem mi magunk vagyunk a fény forrása, hanem Krisztus, aki a világ világosságának nevezi magát. Az ő fényét kell továbbadnunk, hogy a hit és a szeretet ragyogja be minden ember életét.

„Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!” – olvassuk Jézus szavait. A fény nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden mást láthatóvá tesz. Keresztény jócselekedeteinket ne a magunk dicsőségére tegyük, ne elismerést várjunk az emberektől, hanem tegyük úgy, hogy mi magunk észrevétlenek maradunk, csak maga a tett marad mögöttünk, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet. Minden jóságot, amit az embereknek adni tudunk, mi is Istentől kapjuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk.

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Mt 5,1-12

Elmélkedés

A következő napokban Jézus hegyi beszédét fogjuk olvasni az evangéliumokban. A beszédnek ünnepélyes jelleget ad a hegyre való felvonulás, illetve az, hogy a tanítványok helyet foglalnak Jézus körül. A beszéd a nyolc boldogság-mondással kezdődik. Első pillanatra azt gondolhatjuk, hogy Jézus más-más emberekre gondol, amikor a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak nevezi. Egyes emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a szelídek közé, és így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek mindegyike a mennyországban teljesedik be, akkor láthatjuk, hogy egy ember valamennyi ígéretet elnyeri.

Jézus tehát nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a felsoroltak közül, és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt az útját, amelyik nekünk a legszimpatikusabb. A mi Urunk azt szeretné, hogy úgy törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság meglegyen bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, ugyanakkor ne féljünk a földi nélkülözéstől. Legyünk irgalmasok, tiszta szívűek, békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a tökéletes boldogságra, s akkor az Úr ígérete szerint miénk lesz a mennyország jutalma.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16-18

Elmélkedés

Isten létezik, ő a szeretet

A mai ünnepen, amelyet Szentháromság vasárnapnak nevezünk, arra a hitigazságra, hittitokra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az emberi értelem számára felfoghatatlan hittitokról van szó. A három isteni személy létezését, tevékenységét és kapcsolatát elsősorban nem emberi értelmünkkel ismerhetjük meg, hanem az isteni kinyilatkoztatás tárja fel számunkra. Ha valaki már vett a kezébe komolyabb dogmatikakönyvet, bizonyára észrevette, hogy a szentháromságtani résznél már a fejezetcímek és alcímek elolvasása is kisebb fejfájást okozhat, hát még ha jobban elmélyül a részletekben. A szentháromságtani fejtegetések történetét az ókori egyházatyáktól az egyetemes zsinatok határozatain keresztül napjaink hittudósainak magyarázatáig végigolvasva egy igencsak bonyolult hittitok bontakozik ki előttünk.

Mostani elmélkedésünk keretében nincs lehetőség arra, hogy a hittudósok alaposságával elemezzük a témát, ezért csupán néhány egyszerű gondolat megfogalmazására törekszünk. A szentháromságtan tulajdonképpen nagyon bonyolult leírása és részletes kifejtése annak az egyszerű igazságnak, hogy Isten létezik, ő a szeretet. E kijelentésben ne keressen senki iróniát, mert elismerjük, hogy szükség van e hittitok elengedhetetlenül bonyolult és részletes magyarázatára. Mi most mégis csak ezt az egyszerű igazságot szeretnénk körüljárni.

Isten létezik, ő a szeretet. Az első isteni személy, a mennyei Atya szeretetből teremtette meg a világot és szeretetből alkotta meg az embert. Szintén az ő szeretetének megnyilvánulása a gondviselés és az, hogy keresi a kapcsolatot velünk, emberekkel. Parancsait és törvényeit azért adja, hogy rátaláljunk a szeretet útjára, amelyen eljuthatunk hozzá és kapcsolatban lehetünk vele.

Isten létezik, ő a szeretet. A második isteni személy, a Fiú szeretete megnyilvánul abban, hogy emberré lett, egy lett közülünk, vállalta az emberi létezés minden mozzanatát. A Fiú a Megváltó, ami azt jelenti, hogy szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, s ezzel kiérdemelte számunkra az Atya kiengesztelődését. A szeretet a bűnt és a halált felülmúló erőnek bizonyult, amikor az Atya nem hagyta a halál hatalmában, hanem feltámasztotta, új életre keltette a Fiút, akit a bűnös emberek öltek meg.

Isten létezik, ő a szeretet. A harmadik isteni személy, a Szentlélek azért jött el a világba, azért küldte el őt az Atya és a Fiú, hogy Jézus mennybemenetelét követően is jelen legyen az isteni szeretet a világban. A Szentlélek megszenteli a krisztusi közösséget, az Egyházat és annak minden tagját, és képessé tesz minket arra, hogy szeretetben, szeretetközösségben éljünk Istennel.

A mai ünnep evangéliuma Isten szeretetére mutat rá. Jézus feltárja számunkra saját küldetésének, jövetelének, megtestesülésének titkát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten szeretetét a hit által fogadjuk el, amely hit vezet bennünket az üdvösségre, az örökkévaló Isten szeretetébe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig az Atya megdicsőítésére törekedtél. Engedelmességeddel, amely a szenvedések és a halál vállalásában mutatkozott meg, az Atyának szereztél dicsőséget. Ő a halálból való feltámasztással magasztalt fel téged. Urunk, azért küldted el a Szentlelket, hogy a te küldetésedet befejezze, beteljesítse a világban azáltal, hogy a benned hívőket elvezeti a teljes igazságra és az üdvösségre. Segíts minket, hogy földi életünk során a Szentháromságban és Isten szeretetében éljünk! Segíts, hogy földi életünk után eljussunk Isten örökké tartó szeretetébe!

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44

Elmélkedés

A szegény özvegyasszony adakozása szinte példabeszédnek tűnik számunkra, és azt várnánk, hogy Jézus hosszasan kifejti az asszony élethelyzetét, majd ehhez bővebb magyarázatot kapcsol. A jelenet rövidsége azonban elárulja, hogy nem egy szemléltető szándékkal kitalált esetről van szó, hanem egy valóságban megtörtént esetről. Jézus nem egyoldalú, nem csak az asszony cselekedetét látja, hanem azt is észreveszi, hogy a gazdagok nagyobb összegeket dobnak a templomi perselybe. Elismerését azonban nem a gazdagok cselekedete váltja ki, hanem a szegény özvegyé, mert az adomány nagysága helyett az adakozók szívének szándékát is jól ismeri.

Jézus értékelése szerint a gazdagok csupán a feleslegükből adtak valamit Istennek. Az özvegy viszont saját megélhetése elé helyezi Istent, anyagi javairól kész teljesen lemondani, hogy azokkal Istent szolgálja. Az emberek számára cselekedete észrevétlen maradna, és senki nem venné nagylelkűségnek két fillérjéről való lemondását. Jézus azonban rögtön átlátja az özvegy élethelyzetét, felismeri nagylelkűségét és azt, hogy cselekedetével egészen Isten jóságára és gondviselésére bízza önmagát.

A nagylelkűséget aligha tanulhatjuk meg azoktól, akik önmaguk számára gyűjtenek és vagyonukban bíznak. Az özvegy cselekedete viszont példa mindannyiunk számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.” Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés

Az előző napok során olyan részleteket olvastunk az evangéliumban, amikor a különböző zsidó vallási csoportok képviselői kérdéseket tettek fel Jézusnak. Mindhárom kérdésre Jézus rendkívül találóan válaszol, amely azt bizonyítja a kérdezők számára, hogy az Úr valóban jól ismeri a törvényeket és az írásokat. Bár a kérdezők Mesternek szólítják Jézust és elismerően állítják róla, hogy az igazsághoz hűen tanítja az Isten útját, mégis mindezt inkább gúnynak szánták, mintsem dicséretnek. A válaszok alapján viszont meggyőződhettek Jézus bölcsességéről, tanításának erejéről, ezért el is hallgatnak. A legfőbb parancsról szóló kérdéssel ez a sorozat lezárul, majd pedig fordul a helyzet, Jézus tesz fel kérdést nekik. Bár az evangélista nem nevezi meg a címzetteket és választ sem ad senki, mégis jogosan állíthatjuk, hogy az Úr kérdései azokhoz szólnak, azokat akarja próbára tenni, akik őt faggatták korábban.
A kérdés így hangzik: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?” Ebből kitűnik, hogy nem csak a Messiásról szóló jövendöléseket ismeri, hanem az írástudók magyarázatát is ezekről a jövendölésekről. A kérdésre nem ad senki választ, amely a hitetlenség jele.

Nekünk viszont érdemes megfogalmaznunk valamilyen választ arra a kérdésre, hogy hisszük-e azt, hogy Jézus a Megváltó?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll, Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg. Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba! A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért Neked legyen tisztelet örökké. Ámen.

Alexandriai Szent Kelemen

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.

Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye, hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!