Battaplébánia

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20

Elmélkedés

Indulj most!

Ha nem volna határidő, semmi sem készülne el. E Murphy-törvénykönyvébe illő mondás igazságát az élet sok területén tapasztaljuk. Az egyetemre járó diák a beadandó dolgozat nagy részét az utolsó napon készíti el. A város új parkjában és játszóterén az átadás előtti napon rekordmennyiségű facsemetét, bokrot és virágot ültetnek el. A tanévnyitó előtti napon hat osztálytermet is kifestenek a szakemberek, pedig a másik hattal két hét alatt is csak nehezen végeztek. Még az a szerencse, hogy van egy utolsó nap, mert e nélkül sosem készülne el a dolgozat, nem adnák át a parkot a pihenni vágyóknak és kifestetlen teremben kezdhetnék a diákok a tanévet. Mert sokan úgy gondolják, van még bőven idő a feladatok elvégzésére, majd az utolsó nap hajrájában minden megoldódik.

Néha olyan érzésem támad, hogy Krisztus missziós parancsával kapcsolatban is hasonlóan gondolkodunk. E parancsot olvassuk a mai evangéliumban: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” Jó, jó végezzük küldetésünket, de nem adjuk bele teljes energiánkat. Kényelmesen, nyugodtan, ráérősen végezzük szolgálatunkat, mintha majd a végső idők utolsó napján ráérnénk mindent bepótolni.

A krisztusi parancs lényeges idevonatkozó szaváról nem szabad elfeledkeznünk: „most.” „Most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Nem azt kéri, hogy majd egyszer, hanem most. Ha azt érezzük, hogy az Úr szavaiban van valamiféle sürgetés, akkor helyesen érezzük. Miként az Úr mennybemenetelét követően az apostolok az ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére vártak, ezt tesszük mi is a következő napokban. Szeretnénk tanulékonyan figyelni a Szentlélekre, aki minket tanúságtételre indít. Engednünk kell, hogy eltöltsön minket a lelki erősség és a bölcsesség Lelke, hogy bátran vegyünk részt az igehirdetésben és az evangelizációban, és ezt a szolgálatot hatékonyan, korszerűen tudjuk végezni.

A Szentlélek munkája rajtunk kezdődik. Amíg nem engedjük, hogy a Lélek átformáljon és egészen hasonlóvá tegyen minket Krisztushoz, addig nem várhatunk semmiféle eredményt, mert az legfeljebb önmagunk igazolása volna és nem egyedül az Úr dicsőségét szolgálná. Amíg nem élünk bensőséges közösségben Krisztussal, addig nem várhatjuk senkitől azt, hogy az Úr követője legyen. Amíg nincs bennünk szilárd elhatározás, hogy Krisztustól, az ige hirdetőjétől indulunk és hozzá térünk vissza, addig nem tudunk senkit sem hozzá, az üdvösség szerzőjéhez vezetni. Amíg nem vagyunk képesek önmagunkat egészen Istennek adni, addig senkinek sem fogunk jó példát mutatni arra, hogy érdemes életünket és képességeinket Isten szolgálatába állítani. Amíg nem lépünk magunk is a megszentelődés útjára, addig életünket látván egyetlen ember sem fog vágyat érezni magában, hogy a Szentlélek megszentelje. Az igehirdetés, az evangelizáció helyes lelkületét tehát Krisztustól tanuljuk meg a Szentlélek irányításával.

Mindezekkel nem várhatunk, most kell indulnunk. Ne késlekedjünk hát, hanem engedelmeskedjünk Jézus szavának és a Lélek indításának!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy az Atya várt rád, amikor a mennybe emelkedtél. Hisszük, hogy a mennyei örök dicsőség várt rád földi életed után. Hiszem, hogy engem is az Atya vár a mennyországban. Ha az Atya akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Uram, mennybemeneteled és az örök dicsőségbe jutásod erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Taníts, hogy égre emelt tekintettel éljek, életem minden napján szem előtt tartsam, hogy a mennyországban Isten vár rám. Vezess engem Szentlelked által, hogy reményem beteljesedjen és az örök üdvösségre jussak.

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20

Elmélkedés

Indulj most!

Ha nem volna határidő, semmi sem készülne el. E Murphy-törvénykönyvébe illő mondás igazságát az élet sok területén tapasztaljuk. Az egyetemre járó diák a beadandó dolgozat nagy részét az utolsó napon készíti el. A város új parkjában és játszóterén az átadás előtti napon rekordmennyiségű facsemetét, bokrot és virágot ültetnek el. A tanévnyitó előtti napon hat osztálytermet is kifestenek a szakemberek, pedig a másik hattal két hét alatt is csak nehezen végeztek. Még az a szerencse, hogy van egy utolsó nap, mert e nélkül sosem készülne el a dolgozat, nem adnák át a parkot a pihenni vágyóknak és kifestetlen teremben kezdhetnék a diákok a tanévet. Mert sokan úgy gondolják, van még bőven idő a feladatok elvégzésére, majd az utolsó nap hajrájában minden megoldódik.

Néha olyan érzésem támad, hogy Krisztus missziós parancsával kapcsolatban is hasonlóan gondolkodunk. E parancsot olvassuk a mai evangéliumban: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” Jó, jó végezzük küldetésünket, de nem adjuk bele teljes energiánkat. Kényelmesen, nyugodtan, ráérősen végezzük szolgálatunkat, mintha majd a végső idők utolsó napján ráérnénk mindent bepótolni.

A krisztusi parancs lényeges idevonatkozó szaváról nem szabad elfeledkeznünk: „most.” „Most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Nem azt kéri, hogy majd egyszer, hanem most. Ha azt érezzük, hogy az Úr szavaiban van valamiféle sürgetés, akkor helyesen érezzük. Miként az Úr mennybemenetelét követően az apostolok az ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére vártak, ezt tesszük mi is a következő napokban. Szeretnénk tanulékonyan figyelni a Szentlélekre, aki minket tanúságtételre indít. Engednünk kell, hogy eltöltsön minket a lelki erősség és a bölcsesség Lelke, hogy bátran vegyünk részt az igehirdetésben és az evangelizációban, és ezt a szolgálatot hatékonyan, korszerűen tudjuk végezni.

A Szentlélek munkája rajtunk kezdődik. Amíg nem engedjük, hogy a Lélek átformáljon és egészen hasonlóvá tegyen minket Krisztushoz, addig nem várhatunk semmiféle eredményt, mert az legfeljebb önmagunk igazolása volna és nem egyedül az Úr dicsőségét szolgálná. Amíg nem élünk bensőséges közösségben Krisztussal, addig nem várhatjuk senkitől azt, hogy az Úr követője legyen. Amíg nincs bennünk szilárd elhatározás, hogy Krisztustól, az ige hirdetőjétől indulunk és hozzá térünk vissza, addig nem tudunk senkit sem hozzá, az üdvösség szerzőjéhez vezetni. Amíg nem vagyunk képesek önmagunkat egészen Istennek adni, addig senkinek sem fogunk jó példát mutatni arra, hogy érdemes életünket és képességeinket Isten szolgálatába állítani. Amíg nem lépünk magunk is a megszentelődés útjára, addig életünket látván egyetlen ember sem fog vágyat érezni magában, hogy a Szentlélek megszentelje. Az igehirdetés, az evangelizáció helyes lelkületét tehát Krisztustól tanuljuk meg a Szentlélek irányításával.

Mindezekkel nem várhatunk, most kell indulnunk. Ne késlekedjünk hát, hanem engedelmeskedjünk Jézus szavának és a Lélek indításának!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy az Atya várt rád, amikor a mennybe emelkedtél. Hisszük, hogy a mennyei örök dicsőség várt rád földi életed után. Hiszem, hogy engem is az Atya vár a mennyországban. Ha az Atya akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Uram, mennybemeneteled és az örök dicsőségbe jutásod erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Taníts, hogy égre emelt tekintettel éljek, életem minden napján szem előtt tartsam, hogy a mennyországban Isten vár rám. Vezess engem Szentlelked által, hogy reményem beteljesedjen és az örök üdvösségre jussak.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés

A mai evangélium Jézus búcsúbeszédének egy részletét tartalmazza, amelyből újabb lényeges dolog derül ki: az Atya szeret minket és teljesíti a Jézus nevében hozzá intézett kéréseinket. Ezt mondja a mi Urunk: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Az Atyának ez az ajándéka teljessé teszi örömünket. A Szentlélek bennünk, a lelkünkben végzett munkájának eredményeként juthatunk el a teljes örömre. A Lélek úgy dolgozik, hogy átalakítja szívünket és lelkünket, új úton indít el, amelyen végighaladva eljuthatunk Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkra találunk. Ezen az úton felfedezhetjük, hogy az Atya szeret minket, Krisztushoz tartozunk és a Szentlélek megerősít bennünket, s mindezzel már el is jutottunk az igazi lelki örömre, az öröm teljességére.

Ezt az örömöt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha engedjük, hogy a Lélek elvégezze bennünk e csendes munkát! Hitünk szerint a megváltást Jézus Krisztus keresztáldozata, kereszthalála gyümölcseként nyerjük el Istentől. Ugyanakkor a megváltás állandó folyamat is az ember szívében és tudatában, amelyet a Szentlélek végez. Hálás szívvel gondolunk az Úr áldozatára, amely megnyitja számunkra az üdvösség kapuját. Engedjük bátran, hogy megérintsen minket a megváltottság öröme!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

Elmélkedés

Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul – szól hozzánk Jézus az evangéliumban. A Szentírásban a szomorúság egy Istentől távoli életet és a bűn állapotát jelenti. Az öröm pedig annak a jele, hogy az ember Isten közelségében él és megkapja Istentől azokat az adományokat, amelyek szükségesek lelki fejlődéséhez. A bölcs ember kerüli az előzőt és keresi Isten közelségét, barátságát. Az apostolok számára a szomorúság forrása Jézus közeli távozása. De távolléte nem fog örökké tartani, hiszen a halála után harmadnapon feltámad és újra láthatják tanítványai. Ez a viszontlátás újra örömmel tölti majd el őket, s ily módon valóban örvendezéssé alakul át szomorúságuk.

A keresztény embernek nincs oka az elkeseredésre és az életuntságra, még a nehéz helyzetekben sem, hiszen Isten minden szomorúságunkat és elkeseredésünket örömmé tudja változtatni, mégpedig olyan örömmé, ami nem múlik el, s amelyet senki sem tud elvenni tőlünk.

Lelki fejlődésünknek íme ez az útja: Isten szeretetté alakítja át a szenvedésünket, s halálunkat, amit mi emberi szempontból a legnagyobb szenvedésnek tartunk, a legnagyobb jóvá alakítja át, amikor feltámaszt minket, s az örök boldogságnak válunk a részeseivé. Engedjük, hogy Isten a lelkünkhöz érjen! Engedjük, hogy szenvedéseinket örömmé változtassa!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20

Elmélkedés

Jézus az utolsó vacsorán arról beszél apostolainak, hogy egy „kis idő” után már nem fogják látni. Ez a „kis idő” a vacsorától a nagypéntek délutánig, vagyis Jézus kereszthaláláig terjed. Ebben a rövid időszakban még láthatják őt, de utána nem fogják látni egy rövid ideig. Ez utóbbi, második „kis idő” pedig nagypéntektől húsvétvasárnap hajnalig tart, amely időszakban nem fogják látni övéi az Urat. Húsvét hajnalán azonban újra láthatják, de ekkor már nem földi, testi alakjában fog nekik megmutatkozni, hanem dicsőséges feltámadt testében.

A viszontlátásról azért beszél Jézus, hogy megvigasztalja őket, és ne vegyen erőt rajtuk a reménytelenség, amikor szenvedését és halálát fogják látni. A feltámadás megtapasztalása és a Feltámadottal való találkozás feloldja a tanítványok szomorúságát és örömmel tölti el őket. Feltámadása után Jézus szintén csak egy kis ideig, mintegy negyven napig marad a világban, majd visszatér az Atyához a mennybe. Elmenetele a feltétele annak, hogy eljöjjön hozzánk a Szentlélek, aki az Úr művét fogja folytatni a világban. A tanítványokat és minket is öröm tölt el. Örömünk egyik oka, hogy küldetését befejezvén Jézus visszatér Atyjához, másik oka pedig, hogy Szentlelke által örökre velünk marad. Megvan-e bennem az öröm, ha Jézussal találkozok?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon.

Vianney Szent János

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

Jézus tanításának megismerésében és megértésében új korszak kezdődik a tanítványok számára a Szentlélek eljövetelével. A pünkösdkor kiáradó Szentlélek vezeti majd el őket a teljes igazságra – ahogyan erről az Úr beszél az utolsó vacsorán. Ahogyan Jézus sem önmagától beszél, hanem azt hirdeti, amit az Atyától hall, ugyanúgy a Szentlélek is. S ahogyan Jézus sem a maga elhatározásából jött a földre, hanem az Atya küldte őt, hogy megváltson minket embereket, ugyanúgy a Szentlelket is a mennyei Atya küldi el a világba, hogy az idők végéig az Egyházzal maradjon és megszentelje a hívőket. Jézus és a Szentlélek küldetése tehát ily módon szorosan összekapcsolódik.

Krisztus az örökérvényű igazságot hirdeti nekünk, a Szentlélek pedig ezen igazság teljes megértésében segít minket, hogy előrehaladjunk az üdvösség útján. Az igazság megismerésekor az a szándék vezet minket, hogy eljussunk a Krisztusban való hitre, aki maga az Igazság. A teljes igazság megismerése és a hit átalakítja életünket. Többé már nem élhetünk a bűnben, hanem Krisztus igazságából merítve az igazság tetteit kell cselekednünk.
A Szentlélek tevékenysége dicsőséget szerez Jézusnak, miként életünk jócselekedeteivel sem önmagunknak akarunk hírnevet szerezni, hanem Istent szeretnénk megdicsőíteni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Továbbra is Jézus búcsúbeszédét olvassuk az evangéliumban. A mai részlet hangvétele alapvetően vigasztaló. Az Úr arra az időre akarja felkészíteni tanítványait, amikor már nem lesz köztük testi valóságában, ezért szavait nem csupán nekik szánja, hanem az Egyház tagjainak is a későbbi korokban. Jézus távozásában nem azt kell látnunk, hogy nincs többé itt, ebben a világban, hanem azt, hogy visszatért az Atyához, akitől jött, mennybemenetele tehát hazatérés. Szavaiban nincs semmi kétértelműség: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.” Miután tehát beteljesíti feladatát, visszatér az Atyához, akinek küldötteként köztünk élt.

Jézus észreveszi, hogy tanítványai nem értik pontosan kijelentéseit, nem tudják, hogy hová készül. Ők átadják magukat a szomorúságnak, magukba roskadnak, kérdezni sem mernek, annyira megdöbbenti őket minden szó az Úr távozásáról.

Jézus ígéretet tesz, hogy távozása után elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. A harmadik isteni személy Vigasztalónak nevezése ne vezessen bennünket félre, mintha csak az volna a feladata, hogy az Úr távozása miatt szomorkodó tanítványoknak vigaszt nyújtson. A Szentlélek küldetése az, hogy tanúságot tegyen Krisztus megváltó tettének igazságáról és megerősítse a tanítványokat abban, hogy ők is tanúságot tegyenek Krisztusba, az Isten Fiába és a Megváltóba vetett hitükről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak, sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy akaratodat teljesítsem!

Szalézi Szent Ferenc

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Továbbra is Jézus búcsúbeszédét olvassuk az evangéliumban. A mai részlet hangvétele alapvetően vigasztaló. Az Úr arra az időre akarja felkészíteni tanítványait, amikor már nem lesz köztük testi valóságában, ezért szavait nem csupán nekik szánja, hanem az Egyház tagjainak is a későbbi korokban. Jézus távozásában nem azt kell látnunk, hogy nincs többé itt, ebben a világban, hanem azt, hogy visszatért az Atyához, akitől jött, mennybemenetele tehát hazatérés. Szavaiban nincs semmi kétértelműség: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.” Miután tehát beteljesíti feladatát, visszatér az Atyához, akinek küldötteként köztünk élt.

Jézus észreveszi, hogy tanítványai nem értik pontosan kijelentéseit, nem tudják, hogy hová készül. Ők átadják magukat a szomorúságnak, magukba roskadnak, kérdezni sem mernek, annyira megdöbbenti őket minden szó az Úr távozásáról.

Jézus ígéretet tesz, hogy távozása után elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. A harmadik isteni személy Vigasztalónak nevezése ne vezessen bennünket félre, mintha csak az volna a feladata, hogy az Úr távozása miatt szomorkodó tanítványoknak vigaszt nyújtson. A Szentlélek küldetése az, hogy tanúságot tegyen Krisztus megváltó tettének igazságáról és megerősítse a tanítványokat abban, hogy ők is tanúságot tegyenek Krisztusba, az Isten Fiába és a Megváltóba vetett hitükről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak, sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy akaratodat teljesítsem!

Szalézi Szent Ferenc

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a

Elmélkedés

A keresztényekre váró üldözésekről beszél Jézus a mai evangéliumban. Bizonyára nem egy meghatározott időre gondolhatott, hiszen tudhatta, hogy ez a jövőben, az évszázadok folyamán bármely korban előfordulhat. Aki nem a hite szerint él és vallásosságának semmilyen külső jele sincs, annak nem kell attól tartania, hogy bárki is megtudja róla, hogy keresztény, s emiatt üldözné.

Azokat az embereket érheti majd üldözés, akik nem szégyellik Krisztushoz tartozásukat, akik megvallják hitüket, keresztényként élnek a világban, s ez látható is rajtuk. Nem mindenkit, hanem a tanúságtevő keresztényeket érhetik tehát elsősorban a megpróbáltatások, amelyekről Jézus beszél. Az Úr mindenekelőtt azt kéri tőlünk követőitől, hogy az ő szeretetéről és megbocsátó irgalmáról tegyünk tanúságot az emberek előtt. Jézus figyelmeztetése azonban ennél tovább megy, hiszen azt olvashatjuk ki belőle, hogy az üldözések és megpróbáltatások ellenére is hűségesen ki kell tartanunk mellette, és folytatni kell a tanúságtételt. Ebben a tanúskodásban azonban soha nem hagy magunkra Isten, hiszen az Atya lelki megerősítésünkre Szentlelkét adja nekünk, aki maga is tanúságot tesz Isten Fiáról. Segítsen keresztény életutunkon az Igazság Lelke, hogy kiálljuk a hit próbatételeit!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Segítsd a papokat, hogy mindenkor a mennyei Atya szeretetét sugározzák a gyermekek és a fiatalok felé! Segítsd a papokat, hogy hirdessék az életet, és arra bátorítsák a családi életre készülőket és a családokat, hogy mindig számíthatnak Isten segítségére! Segítsd őket, hogy Isten jóságát és erősítő kegyelmét közvetítsék a betegeknek és a haldoklóknak! Élj minden pap szívében, hogy az irgalomban gazdag Istent képviseljék, amikor gyóntatják a bűnbánókat és a megtérőket! Segítsd őket, hogy hivatásukat szolgálatnak tekintsék!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
Jn 14,15-21

Elmélkedés

Az Igazság Lelke

A húsvéti időszak vége felé közeledve arról olvasunk az evangéliumban, hogy Jézus megígéri övéinek a Szentlelket, akinek eljövetelét a húsvéti időt lezáró pünkösdkor ünnepeljük. Ezt mondja: „Kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad.” Miért fontos számunkra a Lélek velünk maradása? Ha a Szentlélek nincs jelen az Egyházban és a hívekben, akkor Isten végtelenül messze van tőlünk és nem érezhetnénk jelenlétét, szeretetét. Ha a Szentlélek nincs jelen, akkor Jézus csak egy múltbeli személy, akinek tanítását már régen elfelejtette volna mindenki. A Szentlélek nélkül az evangélium holt betű volna csupán, nem értenénk meg annak üzenetét, nem válhatna életté bennünk. Ha a Szentlélek nem lenne jelen korunkban, akkor az Egyház csupán intézmény volna és nem tudná az emberek üdvösségét szolgálni. Ha nem a Szentlélek indítana minket az evangélium terjesztésére, akkor a hit hirdetése üres reklámként hangzana. Ha a Szentlélek nem szállna le közénk, akkor a szentmise régmúlt idők egyszeri eseményére való emlékezés volna és nem az Úr szüntelenül megújuló áldozata. Ha a Szentlélek nem indítana minket igaz és őszinte bűnbánatra, akkor farizeusok gyülekezete volnánk. Ha Isten Lelke nem gyújtaná meg bennünk újra és újra a keresztény élet és tanúságtétel lángját, akkor legfeljebb Isten parancsainak szolgalelkű teljesítői lennénk.

Kérnünk kell tehát az Atyát, hogy küldje el hozzánk a Szentlelket! Kérnünk kell Jézust, hogy ígérete szerint eljöjjön hozzánk, betöltse lelkünket a Szentlélek. Kérnünk kell, hogy szüntelenül velünk maradjon, velünk legyen a Lélek. Mert ha a Szentlélek velünk van, akkor folytonosan megszületik, megvalósul bennünk és köztünk az Isten országa. Ha a Szentlélek velünk van, akkor tudunk figyelni Istenre, az ő útmutatásaira. Ha a Szentlélek velünk van, akkor érezni fogjuk a feltámadt, az élő Krisztus jelenlétét. Ha a Szentlélek velünk van, akkor segít minket, hogy életté váltsuk az evangéliumot és ahhoz méltóan éljünk. Ha a Szentlélek közöttünk van, akkor az Egyház közösség, Isten népe. Ha a Szentlélek bennünk lobog, akkor új pünkösd lesz minden megszólalásunk, amely megérinti az emberi szíveket. Ha a Szentlélek eltölt minket, akkor minden szentmisénk örömteli ünneplés és a feltámadás várása lesz.

Az eljövendő Szentlelket Jézus Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevezi ezen a helyen. Az eredeti görög szövegben a Paraklétosz kifejezés szerepel, amely nem Vigasztalót jelent, hanem azt a személyt jelöli, akit valaki mellé állítanak azért, hogy az ő segítségére legyen valamilyen ügyben, inkább tehát ügyvédnek vagy pártfogónak nevezhetnénk. Ilyen értelemben áll mellénk a Szentlélek. Jézus azért ígéri meg és azért küldi el nekünk a Szentlelket, hogy távozása után is legyen pártfogónk, aki segít minket. Az Úr így biztosítja azt, hogy mennybemenetele után is köztünk maradhasson Szentlelke által.

A Szentlélek másik megnevezése szerint ő az Igazság Lelke. A Lélek védelmezi a krisztusi igazságot a sátán hazugságaival szemben. Ő világosítja meg értelmünket, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságot és a hazugságot. Ő ad nekünk erőt, hogy az igazságot kövessük és ne a hazugság szolgái legyünk.

Az apostolokhoz hasonlóan várjuk imádkozva Jézus ígéretének beteljesedését, várjuk a Szentlélek eljövetelét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt mondtad, hogy a Lélek örökre velünk marad. Semmi okunk sincs tehát kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. Hisszük, hogy a Szentlélek közösséget teremt és ő biztosítja a közösség egységét. Közösséget teremt Istennel, az általad alapított Egyházzal és közösséget az Egyház tagjai között. Hisszük, hogy a Szentlélek Isten ereje bennünk, Isten hatalma bennünk, Isten ajándéka számunkra. Az általad küldött Lélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy élő közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen minket!