Battaplébánia

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9

Elmélkedés

Szent Pál apostol tegnapi ünnepe után a mai napon az ő két buzgó munkatársára, Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezünk. Pál apostol Timóteust a második missziós útja alkalmával vette maga mellé Lisztra városában. Az Apostolok Cselekedeteiben Pál választásának okát Lukács evangélista abban látja, hogy a helyi, lisztrai és az Ikóniumban élő keresztények „jó véleménnyel voltak róla” (ApCsel 16,2). A lisztrai és ikóniumi keresztény közösség tagjainak ez a véleménye mindenképpen igaznak bizonyult, hiszen Timóteus személyében Pál egy olyan, valóban elkötelezett útitársat kapott, akire később fontos küldetést, illetve az efezusi egyház vezetését, mint püspökre bízhatta. A filippieknek címzett levelében a népek apostola így dicséri munkatársát: „Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket” (Fil 2,20), mint Timóteus, akit hozzájuk küld.

Szent Titusz szintén többször feltűnik Pál apostol mellett útjai során, elkíséri például Jeruzsálembe, az úgynevezett apostoli zsinatra. Később Pál kétszer is elküldi őt Korintusba, először a megbékélés érdekében, majd a jeruzsálemi hívek számára történő gyűjtés miatt. Feladatait Titusz hűséggel, nagy hozzáértéssel és buzgósággal teljesíti.

Pál apostol, Timóteus és Titusz példája egyaránt arra tanít minket, hogy apostoli buzgósággal, másokkal egyetértésben fáradozzunk Krisztus ügyéért.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet!

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9

Elmélkedés

Szent Pál apostol tegnapi ünnepe után a mai napon az ő két buzgó munkatársára, Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezünk. Pál apostol Timóteust a második missziós útja alkalmával vette maga mellé Lisztra városában. Az Apostolok Cselekedeteiben Pál választásának okát Lukács evangélista abban látja, hogy a helyi, lisztrai és az Ikóniumban élő keresztények „jó véleménnyel voltak róla” (ApCsel 16,2). A lisztrai és ikóniumi keresztény közösség tagjainak ez a véleménye mindenképpen igaznak bizonyult, hiszen Timóteus személyében Pál egy olyan, valóban elkötelezett útitársat kapott, akire később fontos küldetést, illetve az efezusi egyház vezetését, mint püspökre bízhatta. A filippieknek címzett levelében a népek apostola így dicséri munkatársát: „Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket” (Fil 2,20), mint Timóteus, akit hozzájuk küld.

Szent Titusz szintén többször feltűnik Pál apostol mellett útjai során, elkíséri például Jeruzsálembe, az úgynevezett apostoli zsinatra. Később Pál kétszer is elküldi őt Korintusba, először a megbékélés érdekében, majd a jeruzsálemi hívek számára történő gyűjtés miatt. Feladatait Titusz hűséggel, nagy hozzáértéssel és buzgósággal teljesíti.

Pál apostol, Timóteus és Titusz példája egyaránt arra tanít minket, hogy apostoli buzgósággal, másokkal egyetértésben fáradozzunk Krisztus ügyéért.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet!

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés

Pál apostol életének nagy fordulatára, a megtérésére emlékezünk a mai ünnepen. Azzal a szándékkal indult útnak Jeruzsálemből Damaszkusz városába, hogy ott elfogja az új vallás képviselőit, a keresztényeket. Az úton azonban Krisztus jelent meg neki egy látomásban, s e találkozásnak köszönhetően egészen új irányt vett Pál élete. Ettől kezdve ő is annak a vallásnak a követője és lelkes hirdetője lett, amelyet korábban elítélt és károsnak tartott.

Még a látványos damaszkuszi jelenetnél is izgalmasabb a Pál lelkében végbemenő változás. A zsidó vallásosság szerint az ember a törvénynek köszönhetően juthat el az üdvösségre. Isten éppen azzal a szándékkal adta a választott nép számára Mózes idejében a törvényt, hogy ezzel jelölje ki az üdvösség útját. A zsidó gondolkodás szerint egyedül a törvény, pontosabban annak megtartása üdvözítheti az embert. Pál is ezt a nézetet vallotta, hiszen zsidó származású volt, sőt, a vallásosság tekintetében a legszigorúbb irányzathoz, a farizeusokhoz tartozott. Az első keresztények közül talán sokakban nem is tudatosult, hogy amikor Jézust messiásnak és üdvözítőnek vallják, akkor szembekerülnek a zsidó vallásosság egyik alaptételével. Pál viszont megtérése pillanatától kezdve látta ezt az ellentmondást. Jól tudja, hogy vagy a törvény üdvözíti az embert vagy a messiásnak tartott Jézus Krisztus. Ennek felismerése választás elé állította Pált, s amikor ő a krisztusi hit mellett döntött, akkor ez egyúttal azt is jelentette, hogy elutasítja az ószövetségi törvényt, amit eddig üdvözítőnek tartott. Mindezek ismeretében könnyen megérthetjük Pál apostol lelkesedését. Korábban azért törekedett nagy buzgósággal a törvény lehető legpontosabb teljesítésére, mert úgy vélte, hogy ez adja az üdvösséget. Ha viszont nem a törvény, hanem Jézus Krisztus az üdvözítő, akkor az Urat kell követnie, mégpedig a legnagyobb buzgósággal! Korábban a törvény tanulmányozására tette fel életét, hogy azt minél tökéletesebben tudja megtartani. Ha viszont Jézus Krisztus az üdvözítő, akkor neki kell adni egész életét.

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az egyedüli üdvözítő. Vezess engem az üdvösségre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szent Pál apostol! Segíts, hogy életünket olyan becsülettel, tisztaságban és ártatlanságban éljük meg, hogy Isten trónja előtt ujjonghass, amikor imáidban ránk gondolsz. Mélyítsd el szeretetünket, növeld ismereteinket és élesítsd tisztánlátásunkat! Imáid támogassák Isten bennünk megkezdett művét, hogy napról napra növekedhessünk a kegyelemben, és hívő társainkkal egyetemben Isten szeretetének üzenetét terjeszthessük a földön.

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
Mk 3,31-35

Elmélkedés

Az ördöggel való szövetkezés képtelen rágalma után Márk evangélista visszatér a Jézust felkereső családtagokhoz, akik hallhatták azt a szóbeszédet, miszerint Jézus „eszét vesztette.” Most már kiderül, hogy anyjáról és más rokonokról van szó. Egyáltalán nem biztos, hogy hitelt adtak ennek a szóbeszédnek, de úgy gondolták, hogy már maga a híresztelés is rossz fényt vet a családra, s ezért jobb volna mielőbb véget vetni ennek. Érdekes mozzanat, hogy amikor megérkeznek, nem mennek be a házba, ahol Jézus éppen tartózkodik és tanít. Nem arról van itt szó, hogy a nagyszámú tömeg megakadályozza őket ebben, hanem inkább távolságtartásukat fejezik ki ilyen módon. Nem mennek be a házba, hanem üzennek Jézusnak és megpróbálják kihívni őt.

A történetben szereplő személyek helyzete, tartózkodási helye ezúttal jelzi a szereplők Jézushoz való viszonyát. A házon kívül tartózkodókat inkább kívülállóknak, keresőknek, bizonytalanoknak neveznénk, míg azok, akik bent vannak a házban és hallgatják az Úr tanítását, egységben vannak vele. Az épület látható viszonyítási pontja helyett azonban válaszában Jézus egy új viszonyítási pontot jelöl meg: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

A mennyei Atya akaratának elutasítása vagy elfogadása határozza meg azt, hogy kívülálló maradok-e vagy egységben élek Krisztussal.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel minden nap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfölött!

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Mk 3,22-30

Elmélkedés

Ahogyan már a szombati evangélium kapcsán előre jeleztük, a mai evangéliumban azoknak az írástudóknak a fellépéséről olvashatunk, akik Jeruzsálemből érkeznek és akik megfogalmazzák azt a vádat, miszerint Jézus az ördögök fejedelmével szövetségben képes azokra a rendkívüli tettekre, amelyeket a betegeken véghezvisz. Egészen pontosan azt állítják, hogy az ördögök fejedelme szállta meg Jézust és az ő segítségével képes arra, hogy a megszállottakból kiűzze az ördögöket. Ez a vád pontosan az ellentéte mindannak, amit Jézus az előzményekben tett. Valójában az Úr Isten erejével, a mennyei Atyától kapott hatalmának birtokában képes a csodákra és az a szándéka, hogy a gonosz befolyásától megszabadítsa az embereket.

Az írástudóknak adott válaszában Jézus rámutat a megfogalmazott rágalom belső ellentmondására és visszautasítja a hamis vádat. Bár elképzelhető, hogy egy nagyobb hatalommal rendelkező ördög képes parancsolni egy kisebb hatalommal rendelkezőnek, Jézus esetében nem erről van szó. Ő Isten segítségével képes a csodákra, mert Isten ereje és hatalma nagyobb minden ördögi, gonosz hatalomnál.

Isten hozzám hajló irgalma újra és újra lehetőséget ad, hogy képes legyek szembeszállni a rosszal, legyőzni a gonosz kísértéseit, és egyedül Istennek ajánljam fel életemet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés

Elkötelezetten

Avilai Szent Teréz írásaiból kitűnik, hogy oly közvetlen hangnemben beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között szokás. Lejegyezte, hogy amikor rengeteg gondja volt az általa alapított szerzetesházakkal és sokat kellett utaznia az ügyek intézése miatt, kibicsaklott a bokája. Alig tudott járni és ez bizony nehezítette teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte Jézust: Hát ez most miért történt, Uram? Az Úr Jézus válaszát hallotta szívében: Én így szoktam bánni a barátaimmal. Erre Szent Teréz visszaszólt: Hát akkor ezért van olyan kevés barátod!

A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert a mai vasárnap evangéliuma kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, milyen kapcsolat fűzte Jézust az általa meghívottakhoz és milyen kapcsolatban vagyunk mi vele. Az evangéliumi történet Jézus nyilvános működésének kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd pedig Jakabot és Jánost, akik szintén testvérek voltak. Az Úr Jézus nem barátokat akar szerezni magának, hanem tanítványokat. Úgy gondolja, hogy az általa választott halászok alkalmasak arra, hogy követői legyenek, elkísérjék őt tanító útjain. Ugyanakkor időben távolabbra is gondol, hiszen a most választottak, akik az évek során nap mint nap vele vannak, fültanúi az általa mondottaknak és szemtanúi cselekedeteinek, hogy az Úr földi életből való távozása, mennybemenetele után az ő tanúi legyenek. Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar létrehozni, hanem tanítványokat, követőket gyűjt maga köré, akik készek arra, hogy elsajátítsák mesterük életmódját. És nem is szolgákat akar, akik útjai során majd minden kívánságát teljesítik, hiszen éppen ő akar mindenki szolgája lenni. Túlzás volna barátinak nevezni Jézus és az apostolok kapcsolatát, főként olyan értelemben, amit a mai szóhasználatban barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig tudható, hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a barátság szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai kapcsolatát jelöli meg. Amikor a szeretet parancsáról beszél, Jézus utal arra, hogy a kereszthalált önként, szeretetből vállalja: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Lk 15,12-13). Majd pedig hozzáteszi: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Lk 15,14-15).

Jézus barátságosan közelít hozzánk, minden emberhez, de ezt sose vegyük haverkodásnak. Arra hív minket, hogy legyünk a követői, éljünk úgy, ahogyan ő élt és aszerint, amit ő tanított. És arra hív, hogy az egykori apostolokhoz hasonlóan mi is legyünk az ő küldöttei és tegyünk róla tanúságot a világban. Tegyük ezt úgy, hogy akik baráti szeretettel közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit földi életed során tanítottál és cselekedtél az emberek javára. Ők megismerték a te életedet, látták találkozásaidat az emberekkel, megtapasztalták a csodákat, amelyeket az Atya segítségével cselekedtél. Te arra hívsz minket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21

Elmélkedés

Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két, meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek. Érkezésükről a mai evangéliumban, Jézussal való találkozásukról a jövő keddi evangéliumban olvashatunk, amely jelenetek közé az ördöggel való szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése ékelődik be (hétfői evangélium). A Jézussal szemben fellépő írástudók viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést, miszerint Jézus „eszét vesztette”, azaz megőrült. A zsidó szokások szerint ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle, Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak.

Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal, hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit, inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan megőrült.

Én mit gondolok Jézus személyéről?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19

Elmélkedés

A tizenkét apostol kiválasztását az előzi meg, hogy Jézus „fölment egy hegyre.” E jellegzetes cselekedete többször előfordul az evangéliumokban. Egy kiemelkedő magaslaton hangzik el például hegyi beszéde, színeváltozása is egy hegyen történik, szenvedése is egy hegyen, az Olajfák hegyén kezdődik, ahová imádkozni ment az utolsó vacsorát követően és ahol elfogják őt, illetve megváltó kereszthalála is egy hegyhez, a Golgotához köthető.

Jelen esetben nem imádkozni akar a hegyen és nem is a népet szeretné tanítani, hanem a tanítványoknak egy szélesebb köréből akarja kiválasztani azt a tizenkettőt, akik majd folytatni fogják küldetését. A kiválasztottak közül négy személy neve már ismert számunkra, Péteré, Andrásé, valamint Jakabé és Jánosé, ők az elsőként meghívott tanítványok. A többi nyolc személy neve ezidáig ismeretlen és ezt követően is csak keveset tudunk meg róluk. A kiválasztás okát Márk evangélista így foglalja össze: „hogy vele, azaz Jézussal tartsanak, és hirdessék az igét”, továbbá „hatalmat ad nekik betegek gyógyítására és az ördögűzésre.” A kiválasztásnál a közösségteremtés mozzanatára is érdemes felfigyelnünk, hiszen e személyek lesznek a krisztusi közösség oszlopai. A most kiválasztottak az apostol, azaz a küldött nevet kapják, amely név a Krisztustól kapott új feladatukra, hivatásukra, küldetésükre utal.

Az Úr engem is arra hív, hogy követője, tanítványa és küldötte legyek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés

Márk evangélista lelkesen számol be arról, hogy Jézus csodáinak híre milyen gyorsan elterjed és ennek hatására egyre többen keresik őt. A leírásban a „nagy tömeg”, majd a „nagy sokaság” kifejezés szerepel, amely feltehetően több ezres létszámot jelent. A felsorolt, főként zsidók lakta országrészek, illetve a pogányok által lakott területek említése e jogos vélekedést szintén alátámasztja.

A „nagy sokasággal” kapcsolatban azonban két gond is adódik. Az emberek nem Jézus tanítása, hanem csodái miatt jönnek. Elsősorban rendkívüli tettei, amelyeket a betegeken visz végbe, kelti fel az emberek érdeklődését személye iránt, illetve a betegekben reményt ébreszt a gyógyulásra. Az Úr viszont szívesebben tanítana, hirdetné Isten országának örömhírét. És itt következik a másik gond, éppen a jelenlévők nagy száma teszi szinte lehetetlenné, hogy tanítsa őket. A nép lelkesedése érthető, mindenki Jézus közelébe szeretne kerülni legalább egy pillanatra, egy érintés erejéig. Ő természetesen nem menekül el, nem küldi el az embereket, hanem meggyógyítja a betegségben szenvedőket és kiűzi a megszállottakból a tisztátalan, gonosz lelkeket. Isteni erejének, hatalmának titkát a gonosz lelkek már megérzik, a nép számára viszont csak fokozatosan tárul fel személye és származása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus , hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézus példabeszédét olvassuk az evangéliumban a vőlegényre váró okos és balga szüzekről. A példázat bemutatja azokat, akik előrelátó módon nem csak lámpát (olajmécsest), hanem olajat is vittek magukkal az ünnepségre, illetve azokat, akik az olajról nem gondoskodtak. Ez utóbbi csoport mulasztása, hibája akkor válik nyilvánvalóvá, amikor késve érkezik a vőlegény, és ők éppen távol vannak, olajat vásárolnak. A hasonlat akkor éri el csúcspontját, amikor a vőlegény megérkezik és az őt felkészülten várók bemennek vele az ünneplésre, viszont a többiek lemaradnak erről a találkozásról.

A hasonlat arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember számára eljön egyszer az Úrral való találkozás ideje. A legfontosabb kérdés az, hogy mikor jön el a találkozás ideje? E tekintetben a hasonlat nem tesz egyértelmű kijelentést. A találkozás bekövetkezhet a végső időkben, Krisztus eljövetelekor, de úgy is értelmezhetjük, hogy az egyes ember földi életének lezárulásával. S bár az időpont bizonytalan, mégis biztosra vehetjük, hogy e végső találkozás elkerülhetetlen. A hasonlat tehát a felkészültségre figyelmeztet minket. Személyes mulasztásainkat nem pótolhatja mások előrelátása. Mások jó példája viszont, így Szent Margité is, jel számunkra, hogy életünk minden napján szemünk előtt tartsuk az Úrral való találkozás napját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!