Battaplébánia

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22

Elmélkedés

Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent András apostol ünnepén. Az apostolok a Jézus személyében megvalósult üdvtörténeti események tanúi voltak az Úr földi életében, majd ezen események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően. Az apostoli hivatás, életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus az, aki kiválasztotta és meghívta őket, ő adott nekik megbízást a tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok életében nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem egészen átadják magukat Jézusnak. Mesterük nem egy könyvet, nem egy elméleti tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert bízott rájuk, hanem azzal bízta meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen megtapasztaltak. Olyan tanúk ők, akik saját hitüket, azaz a megváltó Krisztusba, az ő halálába és üdvösségszerző feltámadásába vetett hitüket adták tovább.

Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy magától Krisztustól kapták küldetésüket. Másrészt: az Úr megígérte nekik és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék azokat az eseményeket, amelyeket Jézussal átéltek. Ahogyan egykor az apostolokat a Szentlélek elvezette a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), ugyanúgy tárja fel előttünk is a Lélek az üdvtörténet és a megváltás titkát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

A keresztény tanítás szerint a világ és benne az ember a teremtő Isten alkotása, ezért mind a világ, mind az ember létezésének van értelme és célja, és pontosan az a feladatunk, hogy ezt az eredeti isteni elgondolást felfedezzük és megvalósítsuk. A világ az ember végtelen élettere, amelyet Isten ránk bízott, hogy tovább építsük. Ezért van helye a művészi elképzeléseknek, a technikai vívmányoknak, a tudományos kutatásoknak és felfedezéseknek egyaránt, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Isten által jónak alkotott világot jobbá tegyük vagy legalábbis ne tegyük tönkre, ne tegyük élhetetlenné.

„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura” – olvassuk Jézus imáját a mai evangéliumban. Majd azzal folytatja, hogy Isten titkai rejtve maradnak azok előtt, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, miközben a szegények és az egyszerű emberek előtt feltárul az Isten országának titka. Jézus által, azaz a megtestesült Ige által, valamint az ő küldöttei, az apostolok által Isten megszólítja az emberiséget, elmondja nekünk örömhírét. Ha bölcsnek és okosnak tartjuk magunkat, akkor nem vagyunk kíváncsiak Istenre és elfordulunk tőle. Ha tudunk alázatosak és kicsinyek lenni, akkor megnyílik szívünk az isteni örömhír és szeretet előtt és válaszolni tudunk rá szeretettel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11

Elmélkedés

Az emberi élet és a világ történéseinek derűs vagy sötét értékelése emberi szemlélet kérdése. Egyesek mindent Isten ajándékának, áldásának tekintenek, ezért a nehézségeken könnyebben túllépnek. Mások mindent „sötét napszemüvegen” keresztül néznek, a legapróbb rosszat is hamar felnagyítják, miközben a jót észre se veszik. Az előbbiek bátran bízzák személyes életüket az isteni gondviselésre, mert a világ eseményeiben annak működését vélik felfedezni. Az utóbbiak a sors kegyetlen játékának tekintik az életet és tehetetlennek érzik magukat.

Emberi szemlélet, gondolkodásmód kérdése az is, hogy miként viselkedünk olyan élethelyzetekben, amikor nem mi irányítjuk az eseményeket. Ilyenkor mit sem ér a magabiztosság és a határozottság. A kafarnaumi százados is, akiről a mai evangéliumban olvasunk, ilyen helyzetbe kerül. Más esetekben célravezető volt a határozott parancs, a vezetői utasítás, mert beosztottjai engedelmeskedtek neki. A betegséggel szemben viszont ő is tehetetlen, bármennyire is szeretné szolgája gyógyulását. Érzi, hogy most csak az isteni erő segíthet, de ezt nem lehet katonai parancsszóval kikényszeríteni. Ezért változtat beszédstílusán, ezért kér, mégpedig alázatosan, méltatlanságát elismerve.

Minden kérésünket alázattal terjesszük Isten elé!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk! Küldötted érintésére, a te üzenetedre elindulunk adventi utunkon. Elindulunk az úton, amely Betlehem felé vezet. Szívünkben él az elhatározás, hogy jótettekkel siessünk feléd. Segíts minket, hogy ne maradjon csupán elhatározás ez a szándékunk, hanem valóban elinduljunk. Köszönjük, hogy nekünk adod az adventi készület idejét. Adj nekünk erőt, hogy haladjunk a lelki felkészülés útján és találkozhassunk veled, az Isten Fiával. Adj bátorságot az induláshoz!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44

Elmélkedés

A végső napok

Az ószövetségi írásokban több helyen is olvashatunk a „végső napokról.” Mikeás próféta például Isten lakóhelyének megdicsőüléséről beszél: „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda” (Mik 4,1-2). Ezzel azonos tartalmú Izajás jövendölése is: „Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek” (Iz 2,2). Ozeás próféta pedig így jövendöl ezekről a napokról: „Aztán megtérnek Izrael fiai, és keresik az Urat, Istenüket, és királyukat Dávidot, s az idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit” (Oz 3,5).

E jövendölések egyik közös vonása, hogy a „végső napok” eljövetelét nem a világ végén, nem beláthatatlan időbeli távlatban látják, hanem a történelem során, az emberek számára belátható időn belül megvalósuló eseményként gondolnak rá. Másik közös elemük, hogy nem neveznek meg pontos dátumot, azaz az emberek nem tudják előre, hogy mikor fognak eljönni ezek a napok, egyedül Isten tudja azok eljövetelének idejét. Közös elem továbbá az is, hogy nem pusztulásról, nem végső és teljes megsemmisülésről szólnak, hanem a világ megújulásáról, egy olyan korról, amikor az emberek keresik és megtalálják Istent.

Az újszövetségi iratokban található, a végső időkről szóló tanítások is ugyanilyen szelleműek. Máté evangéliumának az a részlete, amit ma, advent 1. vasárnapján olvasunk, valamint a többi evangélium hasonló tartalmú részei és a Jelenések könyvében található részek szintén a „végső idők” eseményeiről adnak tanítást, de e szövegrészek értelmezésekor nem szabad túlzásokba esnünk és nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeket az előzményeket. Ezeknek a szövegeknek a kiindulópontja az, hogy Jézus Krisztus, a Messiás már eljött a világba és jövetelével már elkezdődött a világ megújulása. A végső időkben Krisztus újra el fog jönni, ez lesz az ő második eljövetele. Ennek pontos ideje az emberek számára nem ismert, ezért aki évre, hónapra vagy napra pontosan előre meg tudja mondani, hogy mikor jön el a „világ vége”, az biztosan hamis próféta. Gondoljunk csak arra, hogy eddig minden korábbi időpont hamisnak bizonyult és a meghirdetett dátum elmúlt anélkül, hogy bekövetkezett volna bármi rendkívüli. Ne legyünk tehát hiszékenyek!

Ugyanakkor ne legyünk könnyelműek sem és ne gondoljuk azt, hogy soha nem jönnek el a végső idők napjai! Éppen erre figyelmeztetnek a mai evangélium példái: „Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!”

Amikor most, az adventi időszak kezdetén Jézus első eljövetelére gondolunk és azt készülünk újra átélni karácsony ünnepén, akkor gondoljunk az ő második jövetelére is. A Megváltóként egykor világba érkező Krisztus az idők végén újra eljön, hogy újjáteremtse a világot és a feltámadás által minden embert elvezessen a mennyei Atyához.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Lk 21,34-36

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó napján azzal a szándékkal gondolkodunk a végső időkről és saját örök sorsunkról, hogy jelen életünk tekintetében tegyünk elhatározásokat. Isten végső ítéletét, amely halálunk és feltámadásunk után vár ránk, senki el nem kerülheti. Tudjuk, hogy az ítéletkor földi életünket és annak cselekedeteit fogja Isten számon kérni tőlünk, ezért soha nem feledkezhetünk meg személyes felelősségünkről. Hitünk szerint Isten igazságos és irgalmas, ezért ítéletekor is számíthatunk majd igazságosságára és irgalmasságára. E kettőt emberi értelmünk nem tudja sok esetben összeegyeztetni, de Istenben semmiféle ellentmondás nincs e két tulajdonság között. Igazságossága megmutatkozik abban, hogy minden jócselekedetünket és mulasztásunkat figyelembe veszi. A törvényei szerint élők, a szeretet jócselekedeteit megvalósító emberek mennyei jutalomra számíthatnak, de aki megtagadta a hit szerinti életet, elutasította Istent, semmibe vette törvényeit és elmulasztotta a szeretet gyakorlását, az büntetésre számíthat. Ugyanakkor Isten irgalmas lesz mindazokhoz, akik bűnbánattal és alázattal közelednek hozzá.

Isten üdvözíteni akar minket, azaz megmenti lelkünket és feltámasztja testünket a végső időkben. Legyünk bölcsek, éljünk úgy, hogy ezt az isteni üdvözítő akaratot és a várható ítéletet életünk minden napján szemünk előtt tartjuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33

Elmélkedés

A világ mulandóságát és emberi létünk időbeli korlátozottságát megtapasztalva keressük a maradandó dolgokat, vágyódunk az örökkévalóra. E vágyunkat Jézus teljesíti be, aki a mai evangéliumban a következőt mondja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” A kijelentés egyrészt azt jelenti, hogy Krisztus tanítása minden korban eljut az emberekhez. Örök igazság ez, amely az idők végezetéig irányelvként, követendő útmutatásként szolgál a világban élő embereknek. Krisztus szava megbízható, mert nem emberektől, hanem Istentől származik. Ezt a tanítást, ennek az igazságnak hirdetését bízta Krisztus az általa létrehozott közösségre, az Egyházra, amely minden korban átadja az üdvösség örömhírét az embereknek.

Másrészt azt is jelenti ez a kijelentés, hogy az üdvösséget kereső és az üdvözülni vágyó ember számára örökérvényű ez a tanítás. Azért hallgatjuk Jézus tanítását, mert benne felismerjük az örök élet üzenetét. Értelmem segítségével egyre jobban törekszem megérteni Krisztus szavát, szívemben őrzöm és életemben megvalósítom üzenetét, mert így haladhatok az üdvösség útján. A krisztusi tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő jelentőségű számunkra az üdvösség szempontjából. Jézus örök igazsága az örök életre vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Lk 21,20-28

Elmélkedés

A közeljövőre és a távolabbi jövőre vonatkoznak Jézus kijelentései, amelyeket a mai evangéliumban olvashatunk. Először arról jövendöl, hogy hamarosan milyen sors vár a szent városra, Jeruzsálemre. A várost hadsereg fogja körülvenni és megostromolni, a lakosságot fogságba hurcolják, pogányok fogják elfoglalni a területet. Amikor Szent Lukács evangélista lejegyzi írásában Jézus ezen kijelentéseit, mindezek már bekövetkeztek. A zsidó háborúban a rómaiak elfoglalják és lerombolják Jeruzsálemet, a templomot felgyújtják.

Jézus szavai tehát, amelyeket a közeli jövőre vonatkozóan mondott, beigazolódtak, valóban megtörténtek. Ebből arra következtethetünk, hogy azok a kijelentései is valóra fognak válni, amelyeket a távolabbi jövővel kapcsolatban, azaz a végső időkről mond. Nehéz eldöntenünk, hogy a végső időkről szóló tanítás elemei mennyire jelképesek vagy valóságosak. Jézus félelmetes jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot érik. Újra megemlíti az üldözéseket és az emberi gonoszság elszabadulását. A felsorolt jelenségek látványa és megtapasztalása miatt félelem fogja eltölteni az embereket. A hívő számára azonban van remény: az Emberfia, Jézus Krisztus, az egész világ és az egész természet Ura, és hatalma van a gonosz legyőzésére. A szabadulást és a megújulást Jézus hozza a világ és az ember számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,12-19

Elmélkedés

Jézus továbbra is tanítványaihoz szól, felkészíti őket arra az időszakra, amikor ő már nem lesz ebben a világban. A címzettek köre közben kiszélesedik, nem csupán a jelenlévőkre gondol, hanem mindazokra, akik a későbbi évszázadokban követői lesznek. A bántalmazásokat és üldözéseket a krisztusi közösség tagjai minden korban meg fogják tapasztalni. Az okot is pontosan megnevezi: „az én nevemért,” azaz Jézus nevéért, a Jézusban való hitért. Bármilyen indokot nevez meg a világ, a keresztény embert mindig a hitéért üldözik, azért, mert Krisztushoz tartozik és az Egyházának tagja.

Azt is hozzá kell tennünk ehhez, hogy egyesek annak érdekében, hogy elkerüljék az üldözéseket, inkább nem vallják meg, vagy kifejezetten megtagadják hitüket. Evilági életük számukra fontosabb, mint az örök életük. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek a közösség számára, s ezt a próbát sokan kiállják, hősiesen kitartanak a hitben. Ezen a ponton fordul a mérleg. Az üldözések ártanak ugyan a keresztény közösségnek, de egyben lehetőséget adnak a tanúságtételre, amelynek köszönhetően megerősödik, új tagokkal gyarapodik az Egyház. Mert a hitben való hősies kitartás és önfeláldozás példája elgondolkodtatja a nem hívőket. Az ékesszóló igehirdetésnél nagyobb erő a vértanúk tanúságtétele.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket az, amit már befogadtunk az evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előbbre jussunk, hisz te nem „megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Lk 21,5-11

Elmélkedés

Miközben Jézus a két fillért adakozó szegény özvegyet figyelte, a körülötte állók egészen más irányba tekintettek. Az ő számukra nem volt elég látványos a csekély összeget adó asszony, ők a templom pompás díszeiben gyönyörködtek. Jézus legfeljebb érintőleges figyelmet szentel rájuk, mert ő már előre látja azok pusztulását. Szavai felkeltik a nézelődők érdeklődését, de most sem az igazán lényegesre kérdeznek rá, hanem a bekövetkezés időpontja felől tudakozódnak. Jézus viszont semmit nem mond arról, hogy mikor fog eljönni az az idő.

Azt viszont határozottan kijelenti, hogy sokan fogják azt állítani, hogy elérkezett a végső idő és megpróbálják majd félrevezetni, megtéveszteni a hívőket. Szavai beigazolódtak, mert valóban időről időre megjelennek olyanok, akik azt híresztelik, hogy tudják a világvége időpontját. Ezen persze már ne nagyon csodálkozzunk, azon viszont annál inkább, hogy mindig vannak olyan hiszékenyek, akik nem veszik észre a csalást, a hazugságot, a megtévesztést. Mindig legyünk óvatosak, amikor valaki biztos igazságként hirdeti saját elképzeléseit, mert egyáltalán nem biztos, hogy igazat állít! Vizsgáljuk meg a tanításokat és ne higgyünk el azonnal mindent! Jézushoz és tanításához érdemes hűségesnek maradni, mert ez az üdvösség örömhíre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó jóságos Atya, hozzád jövök, amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom, mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a haláltól.

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lk 21,1-4

Elmélkedés

Az elmúlt hét evangéliumi történeteiben már észrevehettük Jézus figyelmességét. A vonuló sokaság zajában meghallja a jerikói vak koldus kiáltását és a hatalmas tömegben észreveszi a fa tetején gubbasztó Zakeust. Meghallja a hitből fakadó segítségkérést és meglátja a hitre vágyakozó ember arcát, mert az Úr számára ez a lényeges. A mai evangélium ebbe a sorozatba illik. Jézus észreveszi a szegény özvegyet, amint mindössze két fillért dob a templomi perselybe, de ez a két fillér az egész vagyona. Meglátja ezt az egyszerű cselekedetet, adakozást, mert az Isten iránti bizalom és a hit megnyilvánulása. Adományozásával az özvegy az isteni gondviselésre bízza magát és kifejezi hitét, hogy Isten segítségére még nincstelen helyzetében is számíthat.

Jézus figyelmessége elgondolkodtat minket. A látványos dolgokat könnyebben észrevesszük, mert szinte vonzzák a tekintetünket. Az óriásplakátok és villogó fényreklámok világában vajon észrevesszük-e az apró dolgokat? A kihívóan, magamutogatóan öltözködő emberek között észrevesszük-e az egyszerű, jószívű embereket? Jézus figyelmessége arra indít minket, hogy tudatosan irányítsuk tekintetünk irányát. Lehet, hogy valami látványosan fel akarja hívni magára a figyelmet, de nem biztos, hogy az az igazi érték. Tanuljuk meg Jézus látásmódját!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.

Szent II. János Pál pápa