Battaplébánia

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés

Lukács evangélista nem jelöli meg, hogy melyik városban történt az a csoda, amelyről a mai napon olvasunk az evangéliumban. Azt viszont hangsúlyozza, hogy a gyógyítás szombati napon történt, a nyugalom napján, amikor nem szabadott semmiféle munkát végezni. A zsinagóga elöljárója Jézus gyógyító tevékenységét munkának minősítette, ezért nemtetszését fejezte ki. Érdekes, hogy nem meri véleményét Jézusnak elmondani, méltatlankodását inkább az előbb még beteg, de mostanra már meggyógyult asszonynak mondja: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Merev törvényértelmezése, az előírásokhoz való szigorú ragaszkodása egyértelműen a szívtelenség jele.

Jézus magatartása ennek éppen az ellentéte. Megsajnálja az asszonyt, aki hosszú ideje, tizennyolc éve görnyedt, nem tud felegyenesedni. Együttérzése cselekvésre indítja az Urat, megkönyörül az asszonyon, meggyógyítja őt. Hasonló esetekben általában a beteg siet Jézushoz, hogy gyógyulását kérje, de itt nincs erről szó, hanem Jézus látja meg a beteg asszonyt és hívja őt magához. Más csodáknál Jézus beszélget a gyógyítás előtt és a gyógyulni vágyó személy kifejezi hitét, de itt nincs szó ilyesmiről. Egyértelműen Jézus a kezdeményező. Ő az, aki gyógyítani akar, hogy megmutassa az isteni könyörületet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14

Elmélkedés

Isten előtt

Jézus példabeszédeivel kapcsolatban sokszor mondjuk, hogy az életből merítik témájukat, ezért olykor nem is képzeletbeli történetként olvassuk őket, hanem mint valóságos eseteket. A mai evangélium is egy olyan példabeszédet tartalmaz a templomban imádkozó farizeusról és a vámosról, amely megtörténhetett a valóságban.

A két szereplőnek már a külső magatartásában is megfigyelhető a különbség, a farizeus magabiztosan viselkedik a templomban, a vámos visszahúzódóbb, távolabb áll meg. A farizeus olyannyira otthon érzi magát a templomban, hogy még arról is megfeledkezik, hogy ez valójában az Isten otthona, a vámos viszont a vendég bizonytalanságával tartózkodik a szent helyen, mert érzi, hogy itt nem ő, hanem az Isten a házigazda.

Viselkedésük különbsége természetesen belső különbözőségükből ered. A farizeus öntelten és magabiztosan, a vámos alázatosan, szerényen imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten előtt, a vámos pedig beismeri, megvallja bűnösségét. A vámos azzal kezdi az Isten felé közeledést, hogy elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától és bűnös múltjától, mert így akar új életet kezdeni. A farizeus viszont erről megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg abban, hogy Istenhez fordulása kedves legyen s elfogadást nyerjen. A farizeus csak a múltjáról és jelen állapotáról beszél, azzal dicsekszik, amit eddig tett: „nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.” Ő nem gondol arra, hogy változnia kellene, mert tökéletesnek tartja önmagát.

A tanulság világos számunkra: az önteltség, a túlzott magabiztosság és az elbizakodottság helyett őszinte bűnbánattal és alázattal szabad Isten elé állnom. Nem állíthatom magamról, hogy tökéletes és bűntelen vagyok, hanem be kell látnom, hogy van miért bocsánatot kérnem. A farizeusi lelkület kialakulása és megerősödése ellen eredményes eszköznek bizonyul a napi lelkiismeretvizsgálat és a rendszeresen elvégzett szentgyónás. A vallásgyakorlat terén nem érdemes büszkélkednem, mert Isten ítéli meg cselekedeteimet. Aki vallásos cselekedeteit saját érdemének tekinti, az már elindult a farizeusi lelkület útján. Bármit is teszek, azt Isten kegyelmének kell tulajdonítanom.

A példabeszéd emellett az imádkozás helyes módjára is tanít minket. Az imádkozás Jézus életének középpontjában állt. Az ima révén tökéletes egységben volt az Atyával, s ebből értette meg az Atya szándékait, az embereket, akikhez küldetése szólt és a világot, amely élettereként szolgált. Amikor imáinkat Jézus által terjesztjük a mennyei Atya elé, akkor a szándék vezet minket, hogy az ő szemével tekintsünk Istenre, s ennek köszönhetően mi is Atyánknak lássuk őt. A Krisztustól tanult ima segít minket, hogy embertársainkra, mint testvéreinkre tekintsünk, akik felé a szeretet arcát kell minden élethelyzetben mutatnunk. És az ima segít minket abban, hogy e földi világban Isten országát építsük, miközben az égi haza felé törekszünk.

Ha mindenben elégedett vagyok önmagammal és csak dicsekedni tudok Isten előtt, akkor sosem fogom megtudni, ő hogyan értékeli életemet. Ha viszont őszinte vagyok magamhoz és beismerem bűneimet, Isten meg tud ajándékozni a bűnbocsánattal és az üdvösséggel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, irgalmas Istenem! Hozzád fohászkodni, helyesen imádkozni csak alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te adod ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem, és még az alázatot is neked köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám és megmutatod a hozzád vezető utat. Köszönöm, hogy a szentmisében újra és újra a veled való találkozás lehetőségét adod. Köszönöm, hogy bűnbánatot ébresztesz szívemben. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen!

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14

Elmélkedés

Isten előtt

Jézus példabeszédeivel kapcsolatban sokszor mondjuk, hogy az életből merítik témájukat, ezért olykor nem is képzeletbeli történetként olvassuk őket, hanem mint valóságos eseteket. A mai evangélium is egy olyan példabeszédet tartalmaz a templomban imádkozó farizeusról és a vámosról, amely megtörténhetett a valóságban.

A két szereplőnek már a külső magatartásában is megfigyelhető a különbség, a farizeus magabiztosan viselkedik a templomban, a vámos visszahúzódóbb, távolabb áll meg. A farizeus olyannyira otthon érzi magát a templomban, hogy még arról is megfeledkezik, hogy ez valójában az Isten otthona, a vámos viszont a vendég bizonytalanságával tartózkodik a szent helyen, mert érzi, hogy itt nem ő, hanem az Isten a házigazda.

Viselkedésük különbsége természetesen belső különbözőségükből ered. A farizeus öntelten és magabiztosan, a vámos alázatosan, szerényen imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten előtt, a vámos pedig beismeri, megvallja bűnösségét. A vámos azzal kezdi az Isten felé közeledést, hogy elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától és bűnös múltjától, mert így akar új életet kezdeni. A farizeus viszont erről megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg abban, hogy Istenhez fordulása kedves legyen s elfogadást nyerjen. A farizeus csak a múltjáról és jelen állapotáról beszél, azzal dicsekszik, amit eddig tett: „nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.” Ő nem gondol arra, hogy változnia kellene, mert tökéletesnek tartja önmagát.

A tanulság világos számunkra: az önteltség, a túlzott magabiztosság és az elbizakodottság helyett őszinte bűnbánattal és alázattal szabad Isten elé állnom. Nem állíthatom magamról, hogy tökéletes és bűntelen vagyok, hanem be kell látnom, hogy van miért bocsánatot kérnem. A farizeusi lelkület kialakulása és megerősödése ellen eredményes eszköznek bizonyul a napi lelkiismeretvizsgálat és a rendszeresen elvégzett szentgyónás. A vallásgyakorlat terén nem érdemes büszkélkednem, mert Isten ítéli meg cselekedeteimet. Aki vallásos cselekedeteit saját érdemének tekinti, az már elindult a farizeusi lelkület útján. Bármit is teszek, azt Isten kegyelmének kell tulajdonítanom.

A példabeszéd emellett az imádkozás helyes módjára is tanít minket. Az imádkozás Jézus életének középpontjában állt. Az ima révén tökéletes egységben volt az Atyával, s ebből értette meg az Atya szándékait, az embereket, akikhez küldetése szólt és a világot, amely élettereként szolgált. Amikor imáinkat Jézus által terjesztjük a mennyei Atya elé, akkor a szándék vezet minket, hogy az ő szemével tekintsünk Istenre, s ennek köszönhetően mi is Atyánknak lássuk őt. A Krisztustól tanult ima segít minket, hogy embertársainkra, mint testvéreinkre tekintsünk, akik felé a szeretet arcát kell minden élethelyzetben mutatnunk. És az ima segít minket abban, hogy e földi világban Isten országát építsük, miközben az égi haza felé törekszünk.

Ha mindenben elégedett vagyok önmagammal és csak dicsekedni tudok Isten előtt, akkor sosem fogom megtudni, ő hogyan értékeli életemet. Ha viszont őszinte vagyok magamhoz és beismerem bűneimet, Isten meg tud ajándékozni a bűnbocsánattal és az üdvösséggel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, irgalmas Istenem! Hozzád fohászkodni, helyesen imádkozni csak alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te adod ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem, és még az alázatot is neked köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám és megmutatod a hozzád vezető utat. Köszönöm, hogy a szentmisében újra és újra a veled való találkozás lehetőségét adod. Köszönöm, hogy bűnbánatot ébresztesz szívemben. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen!

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9

Elmélkedés

Kár volna tagadnunk, hogy Jézus beszéde, amit a mai evangéliumban olvasunk, bizony fenyegető jellegű. A beszédben kétszer szerepel a következő kijelentés: „ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” A megtérés és annak elutasítása egyenlő az élet vagy a halál választásával, tehát az ember örök sorsáról, üdvösségéről vagy a kárhozatra kerüléséről van szó. Az ember életét egyaránt fenyegetik a természet erői, a hatalom részéről tanúsított erőszak és üldözés, vagy valamilyen váratlan helyzet is halálhoz vezethet. Erre utalnak a Jézus által említett példák Pilátus kegyetlenségéről, illetve egy torony ledőléséről. De az ember számára az igazi veszély a bűn, amely a lélek halála. Ha valaki nem hajlandó a megtérésre és bűnében marad, az el fog veszni, azaz nem jut a mennyországba. A fenyegető hangnem minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy az embereket ráébressze saját felelősségükre és elrettentse őket a kárhozattól.

A fügefáról szóló tanítás újabb szempontot ad a megtéréshez. Az ember nem halogathatja döntését, hanem mielőbb meg kell hoznia azt. Állást kell foglalnia, hogy elfogadja-e hittel az üdvösség tanítását vagy elutasítja azt. A döntés elhalasztása az ember számára végzetes lehet, mert Isten ugyan türelmes, de a mi időnk véges.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nagyirgalmú Atyánk, a szent év legyen a kitárulkozás, a dialógus és a találkozás ideje mindazokkal, akik Krisztusban hisznek, és más vallások követőivel: mérhetetlen szeretetedben légy gazdagon irgalmas mindenki iránt. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!

Szent II. János Pál pápa

Szolgálati közlemény (frissített változat)

Sajnos a freemail és a citromail címekre az e-mail kézbesítés az utóbbi időben többször nem működött, ezért akinek a freemail/citromail használók közül van másik e-mail címe (például gmail), akkor azt javasoljuk, azzal iratkozzon fel. EZÚTON NAGYON KÖSZÖNJÜK mindazoknak, akik eddig átiratkoztak.
A régi freemail vagy citromail címről való leiratkozás és a másik címmel való feliratkozás menete:
1. A freemail címekre kézbesítést lemondani (a meglévő freemail címről) itt lehet:
evangelium-lemondas (kukac) hcbc.hu

2. Feliratkozni itt lehet a másik címmel a napi evangélium listára/hírlevélre:
https://www.evangelium365.hu/
A feliratkozás az evangelium375 honlap alján található.
Az evangelium365 honlapon az Olvasom menüpontban, a napi dátum melletti hangszóróra kattintva a szokásos módon meg is lehet hallgatni a Napi E-vangéliumot.

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!”, és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!”, és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés

A bibliai időkben az időjárás előrejelzés nem volt olyan fejlett tudomány, mint napjainkban, de az évszázadok során összegyűlt tapasztalatok alapján már akkor meg tudtak bizonyos dolgokat előre mondani. Bizonyos légköri viszonyok és jelenségek olyan jelek voltak, amiből nagy valószínűséggel tudtak következtetni a közelgő esőzésre vagy a várható hőségre.

Jézus azt a kérdést teszi fel az evangéliumban, hogy ha az emberek az égi jelekből tudnak következtetéseket levonni, akkor miért nem ismerik fel az idők jeleit? Miért nem ismerik fel tanításában az Isten országa örömhírét? Miért nem ismerik fel szavában Isten üdvözítő üzenetét? E kérdés Jézus részéről panaszként és vádként hangzik el kortársai felé, akik nem tanúsítanak kellő igyekezetet, szorgalmat és buzgóságot, hogy felismerjék tanításában és cselekedeteiben a messiási idők jeleit. A hallgatóság részéről bizalmatlanság, hitetlenség és elutasítás mutatkozik. Ez inkább a vallási vezetőket jellemzi, hiszen az egyszerű emberek általában lelkesedéssel és az elfogadás szándékával hallgatják Jézust. Ahhoz, hogy valaki felismerhesse az idők jeleit, a szavak mögé kell néznie, a cselekedetek mélyére kell tekintenie, hogy hittel felismerhesse ezek által, hogy Jézus a mennyei Atya által küldött Messiás, a Megváltó, az Üdvözítő.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét. Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

Szolgálati közlemény:
Sajnos a freemail és a citromail címekre az e-mail kézbesítés az utóbbi időben többször nem működött, ezért akinek a freemail/citromail használók közül van másik e-mail címe (például gmail), akkor azt javasoljuk, azzal iratkozzon fel.
A régi freemail vagy citromail címről való leiratkozás és a másik címmel való feliratkozás menete:
1. A freenail címekre kézbesítést lemondani (a meglévő freemail címről) itt lehet:
evangelium-lemondas (kukac) hcbc.hu

2. Feliratkozni itt lehet a másik címmel a napi evangélium listára/hírlevélre:
https://www.evangelium365.hu/
A feliratkozás az evangelium375 honlap alján található.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53

Elmélkedés

Jézus a következő kijelentést teszi a mai evangéliumban: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást.” E szavak könnyen félreérthetők, s talán egyesek azt vélik, hogy az Úr békétlenséget akar teremteni az emberek között a földön. Ha összevetjük a kijelentést a Máté szerinti változattal (vö. Mt 10,34), illetve ha megnézzük az evangélium eredeti nyelvét, akkor talán így kellene fordítani Jézus szavait: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy erőszakkal békét teremtsek a földön? Mondom nektek, nem azt, hanem meghasonlást.” Jézus tanítása döntésre, állásfoglalásra készteti az embereket, s emiatt az emberek egymás ellen fordulhatnak.

Ez a fajta szembefordulás jól látható a világban és a kezdetektől fogva jelen van az egyházi közösségben is. Amikor Lukács megírja két művét, a keresztény közösség már megtapasztalja az üldözéseket. A külső veszély mellett a közösség belső gondjai is megjelennek, egyesekben alábbhagy a kezdeti buzgóság, a lelkesedés. Jézus tanításának felidézése hármas célt szolgál: egyrészt buzdítás, hogy a közösség tagjai tartsanak ki a hitben, másrészt megerősítés, hiszen az Úr előre beszélt arról, amit a közösség tagjai átélnek, harmadrészt pedig ígéret, hogy aki kitart a hitben, az üdvözülni fog.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48

Elmélkedés

Az éjszakában virrasztó szolgák és a visszatérő házigazda példázata a várakozás és az éberség fontosságára irányítják figyelmünket. Az Úr jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez utóbbi tény szüntelen felkészültséget kíván a keresztény embertől. Veszélyt jelenthet számunkra, ha „elalszunk,” azaz lelkünk nincs tiszta, szent állapotban az érkezés idején. De az is veszély, ha olyan evilági tevékenységbe kezdünk, ami magához láncol minket, leköti figyelmünket és erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A vagyon gyűjtögetése, az anyagi javakban való túlzott bizakodás csökkenti bennünk a maradandó értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.

Jézus korában az embereknek nem sok vagyonuk volt. Amit örökölt vagy sok évnyi munkával megszerzett, nem vihette a bankba, hanem kis házában rejtegette, nehogy megtalálja valaki és ellopja tőle. Pontosan úgy gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a miénk, azt szeretnénk biztonságban tudni, vigyázunk rá, nehogy elvegyék tőlünk, legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.

Lelki kincseinket Isten tartja számon, ő vigyáz rájuk. Senki ember nem veheti el, nem lophatja el tőlünk. Minden jócselekedetünk fel vagy jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48

Elmélkedés

Az éjszakában virrasztó szolgák és a visszatérő házigazda példázata a várakozás és az éberség fontosságára irányítják figyelmünket. Az Úr jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez utóbbi tény szüntelen felkészültséget kíván a keresztény embertől. Veszélyt jelenthet számunkra, ha „elalszunk,” azaz lelkünk nincs tiszta, szent állapotban az érkezés idején. De az is veszély, ha olyan evilági tevékenységbe kezdünk, ami magához láncol minket, leköti figyelmünket és erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A vagyon gyűjtögetése, az anyagi javakban való túlzott bizakodás csökkenti bennünk a maradandó értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.

Jézus korában az embereknek nem sok vagyonuk volt. Amit örökölt vagy sok évnyi munkával megszerzett, nem vihette a bankba, hanem kis házában rejtegette, nehogy megtalálja valaki és ellopja tőle. Pontosan úgy gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a miénk, azt szeretnénk biztonságban tudni, vigyázunk rá, nehogy elvegyék tőlünk, legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.

Lelki kincseinket Isten tartja számon, ő vigyáz rájuk. Senki ember nem veheti el, nem lophatja el tőlünk. Minden jócselekedetünk fel vagy jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9

Elmélkedés

A mai napon Szent Lukács evangélistát ünnepeljük, akinek írását jogosan nevezzük az irgalmasság evangéliumának. A négy evangélium közül ugyanis az ő műve tartalmazza a legtöbb tanítást és jézusi példabeszédet az isteni irgalmasságról. Az evangéliumon kívül az Apostolok Cselekedetei című szentírási könyv is az ő írása, amelyet annak köszönhetően írt meg, hogy több éven át volt Szent Pál apostol munkatársa.

Az evangélium örömhír, Isten jóhíre, amely Jézus személyében válik valóra. Jézusban a történelmi idő elérkezett csúcspontjára, beteljesedésére, és új korszak kezdődik el, amelyet az üdvösség időszakának nevethetünk. Az ószövetség ideje, az isteni ígéretek ideje Keresztelő János fellépésével lezárult, az ígéretek beteljesedtek Jézusban. Ő hozza el az emberek számára az üdvösség tanítását, amely örömhír. E szempontok miatt érthető, hogy miért Lukács művében fordul elő a legtöbbször Jézusra vonatkozóan az Üdvözítő megnevezés. Jézus tehát az Üdvözítő, aki szabadulást hoz az embereknek. Nem politikai értelemben messiás, aki kivívja a nép szabadságát, önállóságát, függetlenségét, hanem lelki szabadító. Megszabadítja az embereket a lelki rossztól, a bűntől a megbocsátás által és a testi bajoktól a csodák által. Jézus az Üdvözítő, aki minden embert, engem is az örök életre vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”
Lk 12,13-21

Elmélkedés

A becsületesen végzett munkával az ember önmaga és családja számára biztosítja a megélhetést. A munka értéket teremt és maga is érték, amely nemesíti az ember életét. Könnyű azonban túlzásba esni. A munka mennyiségével is és azzal is, hogy az embernek mi a célja a munkával. Sokan így bátorítják magukat: „Nincs időm megállni, nincs idő a pihenésre, folyton dolgozni kell.” A telhetetlenség is fűti az embert, aki egyre többet akar birtokolni, megszerezni. Először csak magának gyűjtöget, majd a gyermekeinek akar házat építeni, utána pedig azt érzi kötelességének, hogy unokái megélhetéséhez is hozzájáruljon. A munka mókuskerekében pörgő emberek azt gondolják, majd később megállnak, lesz idejük kipihenni magukat. Valójában akkor már késő lesz.

Talán hasonlóan gondolkodott az evangéliumi példabeszédben szereplő gazdag ember is. Jézus esztelennek nevezi őt, mert csak magára gondol, csak a jelenben él és nem gondol másokra, nem gondol végső sorsára. Az esztelen gazdag személyében napjainkban is sokan felismerik vagy felismerhetnék magukat. Aki átadja magát az anyagi jólétnek és önmagát hajszolja annak érdekében, hogy minél több dolgot birtokolhasson, könnyen megfeledkezik Istenről. Aki az anyagi javak bűvöletében él, könnyen megfeledkezik a lelki dolgokról. Aki úgy gondolja, hogy az evilági kincsek boldoggá teszik, az nem fog törekedni az örök életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, s a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.