Battaplébánia

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Irgalmasságot akarok

Egy elbeszélés szerint amikor Isten már megteremtette az égitesteket és a földet, a tengereket és a szárazföldet, a növényeket és az állatokat, legfőbb teremtménye, az ember megalkotása előtt elhatározta, hogy kikéri az angyalok véleményét. Elmondta nekik, hogy milyennek gondolja az embert és várta véleményüket a nagy ötletről. Elsőként az Igazságosság angyala szólalt meg: ne teremts embert, mert önző lesz, irigység ébred a szívében és igazságtalanul fog bánni másokkal, a többi emberrel. Másodikként a Béke angyala mondta el véleményét: ne teremts embert, mert harag és gyűlölet ébred benne a másik ember iránt, embertársa ellen fog fordulni, viszályok és háborúk fogják kísérni az emberiség történetét. Hasonló véleményen volt az Igazság angyala is: ne teremts embert, mert gonoszságból és haszonlesésből elferdíti az igazságot, az érdekei érvényesítése miatt képes lesz minden hazugságra, még ellened is lázadni fog, de letagadja bűnét. Végül az Irgalmasság angyala jutott szóhoz: teremtsd meg az embert! Én majd minden hibája és bűne ellenére irgalmassá teszem, hogy könyörülettel forduljon embertársa felé, miként te, Istenem könyörületes vagy minden teremtményedhez.

E történet természetesen csak a képzelet szüleménye, de jól mutatja azt, hogy milyen szándékkal teremtette meg Isten az embert és milyen tulajdonságokkal ruházta fel. Szükségünk van arra, hogy elnyerjük az irgalmasságot Istentől és szükség van arra is, hogy gyakoroljuk az irgalmasságot embertársaink felé. Jézus ezt így fogalmazza meg tanítványaihoz, követőihez intézett kérésében: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Szent Ágoston püspök mondta: ha valaki abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy az isteni írásokat vagy azoknak csak valamely részét is megértette, de az Isten és felebarát iránti kettős szeretet mégsem növekszik benne e megértése által, akkor bizony még nem értette meg azokat. Ez utóbbi, tehát a felebaráti szeretet nem hangzatos szavakban mutatkozik meg leginkább, hanem abban, hogy készek vagyunk megbocsátani embertársainknak, akik megbántanak vagy megsértenek minket. A szeretet nevében végzett mindenféle jócselekedet csak álruha számunkra, ha megtagadjuk a másik embertől az irgalmasságot és nem vagyunk hajlandóak megbocsátani neki. A szeretet útján semmilyen jócselekedettel nem helyettesíthető az, hogy teljes szívünkből megbocsássunk embertársunknak és elfelejtsük bűnét.

Miért bocsássunk meg felebarátunknak? Miért gyakoroljuk vele az irgalmasságot? Tegyük ezt mindenekelőtt hálánk kifejezéseként azért, mert Isten is megbocsát nekünk. Tegyük azért, hogy méltók legyünk Isten további irgalmára és ne tagadja meg ezt tőlünk a mi irgalmatlanságunk miatt. Tegyük azért, hogy a végső ítéleten Isten irgalmas legyen hozzánk. Tegyük azért, hogy embertársunk, akinek megbocsátunk, megszabaduljon bűne terhétől. Tegyük azért, hogy ledöntsük azokat a válaszfalakat, amelyeket a bűn emel közénk.

Isten végtelenül irgalmas és nem zárja ki irgalmából egyetlen teremtményét, egyetlen gyermekét sem. Irgalmas szívvel vár ránk, várja megtérésünket, várja hazatalálásunkat. Máskor pedig utánunk jön, keres minket, figyelmeztet bűneinkre és felragyogtatja számunkra a lelki megtisztulás lehetőségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Jézus! Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt. Látjuk, hogy sokan félrefordítják fejüket és továbbmennek anélkül, hogy enyhítenék a szenvedők baját. Segíts minket, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy nem tudunk segíteni vagy a mi segítségünk keveset ér! Adj nekünk erőt, hogy megtegyük azt a keveset, amire lehetőségünk van! Te azt kéred tőlünk, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, legyünk irgalmas szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Hisszük, hogy minden jócselekedetet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk.

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés

Bár Jézus beszéde a várható üldözésekről és bántalmazásokról a tanítványokat nem tántorította vissza attól, hogy elinduljanak útjukra, bizonyára foglalkoztatta őket az a kérdés, hogy mindennek miért kell így történnie. Erre ad választ Jézus kijelentése: „Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.” A tanítvány sorsa ugyanaz, mint a Mesteré. Az üldözéseket azonban nem mindenki képes hősiesen vállalni. Bennük félelem ébred, szeretnék elkerülni a bántalmazásokat és ennek érdekében akár meg is tagadhatják hitüket. Jézus arra bátorítja követőit, hogy hitüket félelem nélkül vallják meg a legnehezebb helyzetekben is. Tudniuk kell, hogy Isten kegyelme segíteni fogja őket és Isten nem feledkezik meg jutalmukról sem.

Némelyek talán a hallgatás és a rejtőzködés könnyebb útját választanák, hogy így elkerüljék az összeütközéseket a nem hívőkkel. Jézusnak viszont nem ez a szándéka. A hit melletti kitartás és a hit megvallása azt jelzi, hogy a keresztény ember valóban komolyan veszi-e Krisztushoz tartozását és értéknek, elérendő célnak tekinti-e az üdvösséget, amelyet Isten azoknak ígér, akik állhatatosan kitartanak a hitben. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek az emberek számára. Aki kitart Krisztus mellett a földi életben, az együtt élhet majd Krisztussal a mennyben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23

Elmélkedés

Missziós útra küldésüket megelőzően Jézus nem csak buzdítja tanítványait, hanem figyelmezteti is őket azokra a veszélyekre, amelyekkel várhatóan találkozni fognak. Bár szolgálatukat szegényen és békés lelkülettel végzik, nem számíthatnak arra, hogy mindenütt lelkesen fogadják őket. Bár küldöttei a bárányok szelídségével közelednek majd az emberekhez, ellenfeleik ragadozó farkasokként fognak rájuk törni. Az ilyen üldözések a megfélemlítést és a küldetés teljesítésétől való elállást célozzák. Megdöbbenünk azon, hogy a krisztusi tanítás elfogadása és elutasítása még a családtagok között is viszályt fog kelteni, de a történelem során a gyakorlat sajnos igazolta Krisztus Urunk szavait.

Az üldözések, a támadások nyilvánvalóan a Krisztusban való hitük és a hozzá való tartozásuk miatt érik majd a küldötteket, illetve a későbbi korokban a tanítványokat. Lám, a hit, amely oly sok esetben csodákat eredményezett vagy éppen a csodák láttán született meg az emberekben, most az üldözések kiváltójává válik. Vajon miért? Mert a hit és a hitről való tanúságtétel jel mindenki számára. E jelet és mások hiteles példáját látván egyesek a krisztusi igazság követőivé válnak, mások azonban elutasítják azt. Jézus szavai szerint azok fognak üdvözülni, akik kitartanak a hitben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet! Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre! Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat! Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak! Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk!

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15

Elmélkedés

Mielőtt útnak indítaná Jézus az általa kiválasztottakat, tanítást ad nekik arra vonatkozóan, hogy mi lesz a feladatuk és azt milyen módon, milyen lelkülettel végezzék. Útmutatásait azzal kezdi, hogy küldöttei hirdessék az embereknek: Elközelgett a mennyek országa! Ő is ennek meghirdetésével kezdte meg nyilvános működését és tanítványaitól is ezt kéri. Feladatuk lesz továbbá a betegek, köztük a leprások gyógyítása, a halottak feltámasztása, illetve az ördögök, a gonosz lelkek kiűzése a megszállottakból. Hatalmuk tehát arra van, amire Jézus megbízást ad nekik s amit Mesterük is tett.

Az általuk végzendő feladatok felsorolása után Jézus felhívja figyelmüket, hogy szolgálatukat ingyenesen kell végezniük, s arra sincs szükség, hogy pénzt vigyenek magukkal az útra. Tulajdonképpen teljesen eszköztelenül, mindössze az Úrtól kapott tanítás és erő birtokában indulnak, hogy küldetésüket teljesítsék. Látszik, hogy teljesen megbíznak Jézusban, mert nincs ellenvetésük, nem tesznek fel kérdéseket, hanem lelkesen indulnak.

Erre a missziós és apostoli lelkületre, a feltétlen bizalomra és az eszköztelenség elfogadására van napjainkban is szüksége mindazoknak, akik Krisztus követségében elindulnak, hogy örömhírét terjesszék. Szolgálatuk által növekszik az Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el! Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk téged! Add, hogy felismerhessünk téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat! Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni istenséged titka előtt!

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7

Elmélkedés

Máté evangélista az előzményekben részletesen bemutatta Jézus tanítását a hegyi beszédben és cselekedeteit, azaz tíz csodáját. A történet középpontjában mindeddig elsősorban Jézus állt. Az események menetében továbblépést jelent, hogy színre lépnek az Úr tanítványai is. Először a tizenkettő kiválasztásáról olvashatunk, majd az ő küldetésükről és misszióba küldésükről, sorsukról, amely nem nélkülözi az üldöztetéseket, jutalmukról, amit Istentől kapnak lemondásaikért, s végezetül szolgálatuk fogadtatásáról.

Az elkövetkezendő napok evangéliumi részletei ezt fogják nekünk bemutatni. Miközben ezeket az elbeszéléseket olvassuk, bepillantást nyerhetünk abba, hogy miként alakult meg az Úr kezdeményezésére a közösség és hogyan indult el élete. Ugyanakkor azt is észre fogjuk venni, hogy a meghívásnak és a küldésnek ez a formája a későbbi évszázadokban is megismétlődik a krisztusi közösség, az Egyház életében. Jézus ma is kiválaszt követői, tanítványai közül olyanokat, akiknek megbízást adhat arra, hogy az üdvösség szolgálatát folytassák a világban. Mindannyian meghívást kapunk, hogy küldöttei, örömhírének hirdetői legyünk. Küldetésünk és sorsunk ugyanaz, mint az apostoloké, és ugyanarra a jutalomra számíthatunk szolgálatunkért, mint az apostolok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges követői legyünk, a te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll, téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg! Hadd éljünk a te békédben, és jussunk el a te városodba! A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig dicsérettel neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért neked legyen tisztelet örökké. Ámen.

Alexandriai Szent Kelemen

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
Mt 9,32-38

Elmélkedés

Jézus csodáinak sorozatát Máté evangélista azzal az esettel zárja, amikor egy néma emberből űzi ki az ördögöt. A sorozatban ez a tízedik csodás gyógyítás. A leírás meglehetősen egyszerű és szegényes, mintha csak arra törekedett volna az evangélista, hogy még egy esetet megörökítsen annak érdekében, hogy kijöjjön a tízes szám. Az ördögtől megszállott néma ember nincs abban a helyzetben, hogy kifejezze, kimutassa Jézus iránti hitét vagy bármilyen módon is segítséget kérjen. Az őt Jézus elé vivő személyekről nem tudunk meg semmit, az evangélista nem tesz említést arról, hogy ők hittel kérték volna Jézus segítségét, bár nyilvánvalóan ennek megnyilvánulása már az a tény is, hogy a beteget Jézushoz viszik.

Az elbeszélésben inkább a nép reakciója kap hangsúlyt. Az emberek elcsodálkoznak, ámulva nézik a történteket, így ujjonganak: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” Felkiáltásuk nem csupán a mostani ördögűzésnek, hanem a korábbi csodáknak is szól. Jézus olyan dolgokat tesz, amilyenekkel korábban nem találkozott senki. Érthető tehát, hogy arra a kérdésre keresik a választ, honnan van ehhez hatalma? A farizeusok ördögi fondorlatot sejtenek, mert hitetlenségük elvakítja őket. A további események választ adnak majd Jézus különleges erejére.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled!

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26

Elmélkedés

Máté evangélista különös figyelmet szentel annak, hogy Jézus csodái, csodás gyógyításai esetében bemutassa az emberek hitét. Erre példa a mai evangéliumban szereplő két eset. Az elöljáró így fordul Jézushoz: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Jézusba és az ő isteni erejébe vetett hit nélkül az ember nem kér ilyet. Az elöljáró meg van győződve arról, hogy az Úr érintése képes életre kelteni halott gyermekét. Amikor az ő hitére gondolunk, akkor fontos megjegyeznünk, hogy itt nem emberi elvárásról van szó, de nem is követelőzésről. Nem állhatunk soha Isten elé olyan túlzott magabiztossággal, hogy mindenképpen teljesítse kérésünket. Alázatra viszont annál nagyobb szükségünk van, s ezt az alázatot fejezi ki az, hogy az elöljáró Jézus előtt a földre borulva adja elő kérését, amely végül teljesül, Jézus a házához érve feltámasztja a halott kislányt.

A vérfolyásban szenvedő asszony attól várja betegsége elmúlását, hogy megérintheti Jézus ruháját. Érintése mélységes hitének kifejezése. Ezt erősíti meg az Úr kijelentése: „Hited meggyógyított téged.”

A bűntől való szabadulás feltétele az isteni megbocsátásban való hit. A betegségtől való szabadulás feltétele a gyógyító Jézusba vetett hit. A haláltól való szabadulás feltétele a feltámadásba vetett hit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés

Szüntelenül úton lenni

Az új autópályák vagy nagyobb jelentőségű utak építése általában hónapokig vagy évekig eltart. Munkások és munkagépek százai dolgoznak a területen, amely az építkezésnek köszönhetően teljesen átalakul. Erdőket vágnak ki, völgyeket ívelnek át hidakkal, dombokat szüntetnek meg, hogy minél egyenesebb legyen az új út. A közelben élők nap mint nap láthatják a táj folyamatos átalakulását, aki pedig csak az új útvonal elkészülte után jár arra, szinte rá sem ismer a vidékre, amelyet évekkel korábban látott. Utak azonban nem csak így keletkeznek. Egy másik lehetőség, hogy valaki gyalog elkezd járni egy számára kedvező helyen, napról napra ösvényt tapos magának, egy idő után pedig mások is használni kezdik az általa kijárt új utat. Az első napokban talán nem is gondolt arra, hogy mások is fognak járni azon az úton, amelyet ő kezdett „építeni.” Lényeges, hogy minden út elindul valahonnan és megérkezik valahová. Az ember ismeri, tudja, hogy hová vezet egy-egy út, s csak akkor van értelme elindulni azon, ha oda szeretne menni, ahová az az út vezet.

A ma vasárnap evangéliuma azt az eseményt írja le, amikor Jézus kiválaszt tanítványai közül 72 személyt, akiket útnak indít. Indulásuk előtt tanácsokkal látja el őket feladatukkal, tevékenységükkel kapcsolatban. Lukács evangélista leírásából nem derül ki, hogy a kiválasztottak mennyi ideig voltak távol, azt viszont fontosnak tartja megjegyezni, hogy visszatérésük után örömmel számoltak be Mesterüknek arról, hogy szolgálatuk, amelyet Jézus nevében végeztek, eredménnyel járt.

Az Egyház, amely napjainkban az Úrtól kapott küldetését teljesíti, egyrészt régi utakon jár, másrészt új utakat készít. Ragaszkodunk a régi utakhoz, amelyeket az apostolok és Jézus egykori tanítványai kezdtek el kitaposni. Nem akarunk elszakadni a gyökerektől, az eredettől, mert az évszázadok alatt kialakult utak, módszerek kiállták az idők próbáját. A világ fejlődése azonban szüntelenül arra hív minket, hogy az új lehetőségeket, az új utakat is keressük. Olyanokat, amelyeken eljuttathatjuk Isten üzenetét napjainkban az emberekhez. Miközben tehát Egyházunk őrzi a hagyományokat és azokra épít, nem mondhat le arról az igényről, hogy korszerű legyen. E két jellegzetességet nem érdemes szembeállítani egymással olyan módon, hogy csupán az egyiket tartjuk jónak, a másikat pedig elutasítjuk. Isten üzenetének közvetítése hitelesen végezhető mindkét módon, azaz hagyományos módszerekkel és újszerű módon egyaránt. Csak pontosan tudnunk kell, hogy honnan, kitől indul ez az út, az evangélium hirdetésének útja. E feladattal, küldetéssel Jézus Krisztus bíz meg bennünket. És mindig szem előtt kell tartanunk azt is, hogy hová vezet ez az út, tudniillik azokhoz az emberekhez, akik az igazságot keresik, Isten szeretetére vágyakoznak és az üdvösségre szeretnének jutni. Az út tehát, amely az Egyház és minden keresztény ember útja, Istentől indul és Istenhez vezet.

Miként annak tudata, hogy Krisztus követségében járnak, elegendő volt az egykori küldötteknek és nem volt szükség szolgálatuk teljesítéséhez semmilyen eszközre, ugyanúgy napjaink küldötteinek is elég az, hogy Jézus nevében szolgálhatnak. S miként egykor a tanítványok számíthattak az emberek jóindulatára, ugyanígy a krisztusi küldetést hűségesen végzők is számíthatnak arra, hogy munkájukat jószívvel fogadják és eredménnyel járnak. Legyen a krisztusi úton járók munkája mindig Isten dicsőségére! Isten nem csak az út kezdete és vége, hanem a Fiúisten maga az út, hiszen Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ünnepli. Lukács evangélista az előzményekben két angyali híradásról számolt be. Először Zakariás értesül arról, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermeke fog születni, majd pedig a Názáretben élő Máriának jelenik meg Isten küldötte, Gábor angyal és közli vele, hogy születendő gyermeke lesz a Megváltó. Majd Mária elindul, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet és segítségére legyen a szülés körüli időszakban.

Az evangélium azonban nem családi események elbeszélése, hanem az üdvtörténet leírása. Ebből a szempontból érthetjük meg igazán az esemény jelentőségét. Lám, Isten akarata mindkét személy esetében megvalósul. Erzsébetnek idős kora miatt emberileg már aligha volt esélye arra, hogy gyermeke szülessen, de Isten kegyelméből mégis gyermeket várt. Mária tiszta életet élt, férfival nem volt kapcsolata, mégis megtörtént vele a csoda, az isteni közreműködésnek köszönhetően várt gyermeket. Isten számára nincs lehetetlen. Az ő üdvözítő terve megvalósul az emberi történelem folyamán. Boldogok mindazok, akik felismerik és elfogadják Isten szándékát és részt vehetnek az üdvösség művének megvalósulásában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás! Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség! Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni, és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal! Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget! Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és boldog legyek, ha adhatok! Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást.

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Mt 9,9-13

Elmélkedés

A béna ember meggyógyítása alkalmával, amiről tegnap olvastunk, Jézus megmutatta
azt, hogy hatalma van a bűnök megbocsátására. A mai evangéliumban újabb jelét adja annak, hogy küldetése a bűnösökhöz is szól, megtérésre szólítja az embereket, hirdetni akarja Isten irgalmát. A jelenet Máté meghívásával indul, de nem hordozza magán azokat a jellegzetességeket, amelyeket megfigyelhetünk más tanítványok meghívásakor. Itt inkább annak bemutatása a fontos, hogy Jézus még olyan embereket is meghív, akiket a nép bűnösnek tart és foglalkozásuk miatt megvet. A zsidók általában gyűlölték a vámosokat pénzbehajtó munkájuk miatt. A bűnösnek azonban nagy utat kell megtenni, azaz nem folytathatja tovább korábbi mesterségét.

Az isteni irgalmasság tehát megszólítja a bűnös embert, egészen közel megy a bűnöshöz. Ez tükröződik abban, hogy Jézus betér Máté házába, asztalhoz ül vele és barátaival, akik szintén vámosok és bűnösök voltak. Isten meghívása megváltoztatja a bűnös ember életét, aki elindul egy új úton, Jézus tanítványa, követője lesz.

Az isteni hívás felismeréséhez és elfogadásához az ember részéről szükség van arra az alázatra, amely elismeri Isten előtt a bűnösséget és Istentől várja a lelki megtisztulást, a bűntől való szabadulást.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.