Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
Mt 5,27-32

Elmélkedés

A hegyi beszédben Jézus néhány példát említ, amelyekben szembeállítja a régi törvényt az újjal, s így szemlélteti az ő törvénye megtartásának módját. Ennek megfelelően a tegnapi evangéliumban az szerepelt, hogy a „Ne ölj!” törvény megtartása ott kezdődik, hogy az ember még a haragot is távol tartja magától és békülékeny lelkületre törekszik. A mai evangéliumi rész pedig a házassággal és a házasságtöréssel kapcsolatban fogalmazza meg az új törvény megtartásának módját. Kijelentése szerint nem csak az követi el a házasságtörés bűnét, aki megcsalja vagy elhagyja házastársát, hanem az is, aki bűnös vággyal néz más asszonyra. E szavak hátterében az húzódik meg, hogy Jézus jól ismeri az emberi lelkületet és a bűn természetét. A bűn nem a konkrét cselekedettel veszi kezdetét, hanem a bűnös gondolatokkal. Ha valaki teret ad annak, hogy ezek a gondolatok elhatalmasodjanak benne, akkor idővel ezek cselekedetekben válnak valóra.

Jézus figyelmeztet erre a veszélyre, ugyanakkor szavaival útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy már kezdetben ellen kell állnunk a bűnös kísértéseknek és egyetlen lépést sem szabad tennünk a bűn útján. Bűnös hajlamaink, vétkes kívánságaink ismerete segíthet minket abban, hogy mely területekre érdemes jobban odafigyelnünk. A rendszeres lelkiismeretvizsgálat, lelki beszélgetés és szentgyónás abban segít minket, hogy minél előbb megálljunk a bűn útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket; mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26

Elmélkedés

A tegnapi napon már láthattuk, hogy Jézus kortársai és az első keresztény közösségek tagjai egyaránt keresték a választ arra, hogy milyen kapcsolat van a régi és az Úr által meghirdetett új törvény között. A mai evangéliumi részlet annak megerősítése, hogy Krisztus törvénye bizonyos értelemben felülmúlja, beteljesíti a régi törvényt. A szövegrészletben szereplő írástudók és farizeusok a régi törvény képviselői. Feladatuk az lett volna, hogy a törvényt hitelesen értelmezzék, magyarázzák és annak helyes megtartására tanítsák az embereket. E feladatukat azonban túlbuzgó módon végezték, és az idők során számos emberi előírással, paranccsal egészítették ki Isten törvényét, amelynek köszönhetően az eredeti isteni szándék háttérbe szorult. Jézus többször szóvá tette azt a hibájukat is, hogy inkább csak a törvény megtartásának látszatára törekedtek, mintsem a törvény szerinti életre.

Jézus, az Isten Fia azzal a joggal lép fel, hogy új értelmet adjon a törvényeknek, azaz újra felszínre kerüljön az a szándék, amiért Isten ezeket a parancsokat adta. A törvényeknek ugyanis semmi értelme nincs akkor, ha eltávolítanak Istentől és az embertárstól. A békülékeny lelkület már előrevetíti a szeretetnek azt a magasabb szintjét, amelyet Jézus megkíván követőitől s amiről a későbbiekben lesz szó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség! Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis te! Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődne az életem!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés

A hegyi beszéd következő részlete a régi és az új törvény viszonyát tárgyalja. Jézus egykori hallgatóiban és természetesen azokban a keresztényekben, akik az evangélium megírása idején éltek, jogosan merült fel a kérdés, hogy az új törvény meghirdetésével életben marad-e a régi, a mózesi, az ószövetségi törvény. Máté evangélista, aki elsősorban a zsidóságból megtértek számára írja művét, arra törekszik, hogy egyensúlyba hozza a régi és az új törvényt. Azt szeretné, hogy olvasói ne ellentétet lássanak a kettőben, hanem a mózesi törvény mintegy magasabb fokát lássák meg Krisztus törvényében. Ennek fényében tudjuk helyesen értelmezni az Úr szavait: „Nem megszüntetni jöttem a törvényt és a prófétákat, hanem tökéletessé tenni.”

Mivel Jézus a mózesi törvényről, a prófétai írásokról egyaránt beszél, ezért szavai azt is jelentik, hogy ő a Messiás. Az ószövetségi törvényt ugyanis azért adta Isten, hogy a választott népet felkészítse a megváltó jövetelére. Ebbe az irányba mutatnak Isten küldötteinek, a prófétáknak a jövendölései is a messiási időkről. Úgy is beteljesedik tehát az ószövetség korának kinyilatkoztatása, hogy Jézus személyében elérkezik a Messiás, a Megváltó. Hallgatói és követői ezt is felismerhetik tanításából.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A hegyi beszéd a Krisztus-követő ember életprogramját fogalmazza meg. Jézus világosan látja, hogy tanítványai és követői a későbbi évszázadokban nem élhetnek elkülönülten a világtól, hanem a világban élnek és küldetésük van. A keresztény ember tehát egy új életformát mutat fel, amely sok ember részéről meg nem értésbe vagy ellenállásba ütközik, miként erről a nyolc boldogság befejezése is említést tesz. Mindenféle ellenállás és üldözés ellenére is a keresztény ember jelként, világító fényként él a világban, úgy él Krisztus igazsága és tanítása szerint, hogy az követendő legyen mások számára is. Nem valamiféle magamutogatásról van itt szó, hanem arról, hogy Krisztusra irányítjuk a figyelmet, akinek személyében mindenki felismerheti az üdvösség egyedüli közvetítőjét. Akkor hiteles a keresztény életünk, ha ezt valóban felismerik az emberek és az Úr követőivé válnak.

Ebből a szempontból a föld sójáról, a világ világosságáról és a lámpatartóra helyezett lámpásról szóló tanítást, és tulajdonképpen az egész hegyi beszédet úgy kell értelmeznünk, mint Jézus prófétai látomását arról, hogy tanítványai révén miként valósul meg az idők folyamán az Isten országa a világban. Erre a feladatra hív engem is és minden keresztényt Jézus.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a mindenség Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson melletted!

Szent Iréneusz

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12

Elmélkedés

A mai naptól kezdve Jézus hegyi beszédét olvassuk az evangéliumban. Márk evangélista nem írja le a beszédet, csupán arról tesz említést, hogy útja során Jézus főként zsinagógákban tanított. Szent Lukács evangélista is csak nagyon röviden foglalja össze az Úr tanítását. Máté evangélista viszont nagy részt szentel ennek írásában, három fejezet is erről szól.

A beszédnek ünnepélyes jelleget ad a bevezetés, amely szerint Jézus felmegy egy hegyre, egy magaslatra, ott leül, és innen intézi szavait a népsokasághoz. Tanítása helyszínéül nem azért választja a hegyet, hogy mindenki jól lássa vagy szavai messzebbre eljussanak, hanem jelképet kell látnunk a helyválasztásban. A Biblia világában a hegy mindig az Istennel való találkozás helye, amely ezért nem csak fizikailag emelkedik ki környezetéből. Eszünkbe jut az ószövetségi időkből a Sínai-hegy, ahol Isten a törvényt, a tízparancsolatot adta választott népének. Most pedig Jézus a hegyen meghirdeti az új törvényt, az Isten országának alapszabályait, amely az újszövetség népének szól. A hallgatóság már itt közösséggé változik azon tény által, hogy Jézus elé járulva együtt hallgatják tanítását. A tanítás a nyolc boldogsággal kezdődik, amely új életformát jelent a Krisztusban hívők számára. Ha az Úr tanítását nyitott szívvel hallgatom és meg is valósítom, megtalálom a boldogság útját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled!

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés

Csak egy érintés

Egy árverésen történt a következő eset. Az értékesítendő tárgyak között egy hegedűre került a sor. A lehetséges vásárlók nem sok fantáziát láttak a kopott hangszerben. Lassan ment a licitálás, egészen kicsiny összegekkel, valaki halkan meg is jegyezte, hogy inkább ki kellene dobni a szemétbe ezt a hegedűt, ő bizony egy fillért sem adna érte. Ekkor egy idősebb férfi lassan előresétált a székek között, kezébe vette a hegedűt és a vonót és játszani kezdett. A hamis hangok még jobban elriasztották az embereket a vásárlástól, de a férfi nem jött zavarba, sorra hangolta a húrokat, és lassacskán egyre kellemesebb hangokat csalt elő az értéktelennek tűnő hangszerből. A licitálók kedve megjött, egyre nagyobb összegeket ajánlottak fel a hegedűért. Mindenki tátott szájjal hallgatta a csodálatos dallamokat, mígnem egészen magas összegért kelt el a hangszer. Mitől lett ilyen értékes hirtelen ez a hegedű? A válasz egyszerű: a művész érintésétől. Attól, hogy valaki szakszerűen, mesterien szólaltatta meg.

Egyetlen érintés váratlan dolgokat eredményezhet. Egyetlen érintés csodát hozhat. Erre példa az evangéliumi elbeszélés. Útja során Jézus Naim városához érkezik, ahol egy temetési menettel találkozik. Egy özvegyasszony kíséri a temetőbe egyetlen fiát. Gyászában, fájdalmában sokan osztoznak a város lakói közül, de együttérzésük nem segít az özvegyen. Férjét már korábban elvesztette, ezért csak egyetlen fiára számíthatott volna idősebb korában, de most őt is el kell temetnie. A természet rendje felborult, az életerős ifjú, aki támasza lehetett volna édesanyjának, a koporsóban fekszik, a gyenge édesanya pedig él, de milyen életre számíthat egyedül? Fájdalmában tulajdonképpen egyedül maradt. Életet adott fiának, s most ez az élet számára érthetetlen módon megszakadt. Az asszonynak a fia volt az élete értelme, de most már neki sincs miért élnie. Az emberek talán azért kísérik el, mert ismerik őt, ismerik múltját, családja történetét, de aligha ismerik jövőjét, ha van egyáltalán jövője az ő gondolataik szerint. Jézus most látja először ezt az özvegyet, de olyan tekintettel néz rá, mintha nem csak eddigi életét ismerné, hanem jövőjét is előre látná. Ismeri az özvegyek sorsát, sejti, milyen jövő vár rá fiának elvesztése után. Az események menetébe Jézus érintése hoz változást. Megállítja a menetet, megérinti a koporsót, feltámasztja az ifjút és visszaadja őt édesanyjának. Jézus érintése fordulatot hoz. Ő képes más irányba terelni a jövőt, új irányba állítani egy ember sorsát. Jézus érintése megváltoztatja azt, amit mindenki megváltoztathatatlannak gondol. Mindenki beletörődik abba, hogy ennek így kellett történnie, a fiúnak meg kellett halnia és az anyának túl kellett élnie fiát, de Jézus nem fogadja el ezt, hanem megváltoztatja és a gyászt örömre fordítja.

Érdekes, hogy erről az örömről Lukács evangélista nem tesz említést. Pedig biztosak lehetünk abban, hogy az özvegy és vele a többi ember mennyire örvendezett e csoda láttán. A jelenlévők reakciójaként szűkszavúan beszámol a félelemről, és arról, hogy Istent dicsőítették az emberek e rendkívüli eset láttán. Mi kíváncsiak lennénk arra, hogy mi történt a feltámasztás után, de az evangélista tapintatosan hallgat erről. S e hallgatás talán annak jelképe, hogy nem tudjuk, mi lesz, mi vár ránk a feltámadást követően. Tudásunk csak arról van, hogy életünk végén meg fogunk halni. S hitünk szerint ezt követően Isten feltámaszt minket az örök életre. Isten számára ez „csak” egy érintés, a mi számunkra végtelen öröm.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az élet és a halál Ura! Életünk és örök életünk a te kezedben van. Minden reményünket beléd helyezzük, mert te képes vagy arra, hogy új életet adj nekünk a feltámadás által. Szeretnénk örökké élni, szeretnénk eljutni az örök boldogságra, szeretnénk együtt lenni Istennel az örökkévalóságban. Urunk, hisszük, hogy halálod után harmadnapon feltámadtál. Vezess minket a mennyországba! Érints meg minket, hogy új életre támadjunk!

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44

Elmélkedés

Főként János evangélistára jellemző az a módszer, hogy egy esemény leírásakor nem maga a történés a lényeges, hanem az ahhoz kapcsolódó magyarázat, jézusi tanítás. A mai evangéliumban Márk evangélista is ugyanezt a módszert alkalmazza. Jézus leül a templomnál és figyeli, hogy az emberek mennyit dobnak a perselybe, mit adományoznak Istennek, az istentisztelet céljára. Az emberek folyamatosan jönnek, vannak köztük tehetősebbek és szegényebbek, s ennek megfelelően ki többet, ki kevesebbet dob a perselybe. Mindebben semmi rendkívüli sincs, de abban sem, hogy egy odaérkező özvegyasszony mindössze két fillért dob be. Az eredeti görög szövegben „lepton” szerepel, ami a legkisebb értékű fizetőeszköz volt akkoriban. Ilyen értelemben szerepel a magyar fordításban a fillér, bár manapság már nincs használatban.

Az özvegyasszony által adott adomány csekély mértékéből még nem következtethetnénk arra, hogy szegény volt, hiszen előfordulhatott volna az is, hogy egy gazdagabb személy adakozott ilyen keveset. Az özvegy szegénységét onnan tudjuk, hogy Jézus szavai szerint ez a két fillér volt az összes vagyona. Jézusnak joga van megítélni az emberi cselekedeteket, és ez esetben a szegény adományát többre értékelte, mert ő mindenét felajánlotta Istennek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál!

Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Lk 15,3-7

Elmélkedés

A jó és a rossz, az életszentség és a bűn vonzásában élő ember sokszor megtapasztalja saját gyengeségét, sebezhetőségét. De a küzdelmet nem akarja feladni, mert a tét az üdvösségre vagy a kárhozatra jutás, ezért érzi személyes felelősségét örök sorsával kapcsolatban. És mit tesz Isten, aki látja az ember esendőségét? Nem hagy bennünket magunkra, mert látja, hogy nélküle elbuknánk és ezzel semmivé foszlana az a szándéka, hogy minden ember eljusson hozzá az örök üdvösségre. Isten segítsége az ember számára, mindannyiunk számára megmutatkozik Jézus Krisztus megváltó kereszthalálában és abban, hogy Isten irgalmas Atyaként megbocsát nekünk, bűnös gyermekeinek. Nem utasít el bennünket, hanem megmentésünkre siet, ahogyan a pásztor elindul, hogy megkeresse az elveszett bárányt, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk.

Jézus szentséges szívének ünnepe azt az üzenetet hirdeti, hogy Isten felelősséget érez irántunk, törődik velünk, a megmentésünkre siet. Elfelejti bűnös múltunkat, azaz megbocsát, és egyúttal elindít minket egy új úton, így lehetőséget kapunk, hogy a jövőben neki tetsző módon éljünk és neki engedelmeskedjünk. Isten szándéka az, hogy az örök életre jussunk. És mi az én szándékom? Milyen cél vezet engem életem során?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled, és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Az adófizetésről és a feltámadásról szóló vitákat újabb kérdés követi, amely a legfőbb parancsról szól. Márk evangélista leírása nem tűnik annyira vitának, mint a Máté evangélista szerinti változat. Márknál valójában Jézus és az őt kérdező írástudó egyetért, egészen barátságosan beszélgetnek egymással arról, hogy az Isten iránti szeretet a legfőbb törvény, valamint a felebaráti szeretet.

A liturgikus használatra szánt változat sajnos elhagyja azt a rövid bevezetőt amelyből, kiderül, hogy a kérdező írástudó tanúja az előzményeknek, azaz jelen volt a korábbi vitáknál, amelyek során megtapasztalta Jézus bölcsességét. Jézus okos feleletei arra indítják őt, hogy szintén kérdezzen, de feltehetően őt jószándék vezeti. Úgy vélhette, hogy aki a ravasz kérdésekre is ügyesen tud válaszolni, az neki is bölcsességet fog mondani. Őt az a kérdés foglalkoztatja, hogy a több száz mózesi törvény közül vajon melyik a legfontosabb, s kérdése hátterében az állhatott, hogy még az írástudók sem könnyen igazodtak el a törvények és parancsok rengetegében.

Isten azért ad törvényeket az embereknek, hogy ilyen módon mutassa meg akaratát, mit kíván az embertől. Parancsai azt a célt szolgálják, hogy segítsenek minket az üdvösség útján és békében, szeretetben éljünk embertársainkkal. Ez az isteni szándék nyilvánul meg az Isten- és emberszeretet kettős parancsában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz! Teremts bennünk tiszta szívet Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak! Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás! Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk!

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Mk 12,18-27

Elmélkedés

Az adófizetéssel kapcsolatos kérdés után újabb vitát kezdeményeznek Jézussal, amelynek témája a halál utáni élet és a feltámadás. A vitát kezdeményezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai, akik arra hivatkozva nem hittek a feltámadásban, hogy az nem szerepel a mózesi könyvekben. Velük ellentétben a farizeusok például hittek a feltámadásban. A zsidó vallási iskolák közti viták légkörét és gondolkodását jól szemlélteti a bevezető történet a hét testvérről, akik sorra feleségül veszik ugyanazt a nőt, de mindegyikük utód nélkül hal meg. A történetben szó szerint megvalósul a sógorházasság parancsa, amely szerint a fiúörökös nélkül meghalt férfi testvérének feleségül kell vennie annak feleségét, hogy testvére számára örököst, utódot támasszon. Csupán kitalált történet ez, amely aligha fordulhatott elő a gyakorlatban.

Bár a történet csupán elméleti és a képzelet szüleménye, Jézus mégis komolyan veszi éppen a feltámadás miatt. Válaszát a kérdezők tévedésére, helytelen gondolkodására való felhívással kezdi, amelynek hátterében az írások hiányos ismerete és Isten hatalmában való kételkedés húzódik meg. Jézus tehát azokat a helyeket idézi az ószövetségi írásokból, amelyek a feltámadásra utalnak. Ezt követően azonban hiányérzetünk támad, mert azt várnánk, hogy példákat fog említeni arra, hogy Isten miként mutatta meg a korábbi időkben különleges hatalmát, amelyből arra lehetne következtetni, hogy van feltámadás. A bizonyításnak ez a módja most elmarad, de később Isten éppen Jézus feltámadásával szolgáltat bizonyítékot arra, hogy van hatalma új életet adni, a halottakat feltámasztani.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!