Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”
Jn 14,23-29

Elmélkedés

Az Úr tanítása

A mai evangéliumban Jézus pontosan megnevezi, hogy mi az alapja annak a kapcsolatnak, ami közte és követői között fennáll. Ezt mondja: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” A kapcsolat a szeretettel kezdődik. Megtapasztaljuk Krisztus szeretetét és viszonozzuk azt. Ez azonban nem merülhet ki szavak hangoztatásában vagy valamiféle kiüresedett érzésben, hanem abban mutatkozik meg, hogy az Úr tanítása szerint élünk. Ez utóbbi mutatja meg azt, hogy mennyire gondoljuk komolyan szeretetünket. Ha valóban szeretjük Istent, akkor tanításának egyre jobb megismerésére és megértésére törekszünk, illetve arra, hogy aszerint éljünk.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Milyen tanításra gondol Jézus? Minek a megtartására kapunk keresztény emberként meghívást Istentől? Jézus nem parancsok sokaságával és törvények gyűjteményével áraszt el bennünket, hanem nagyon röviden és lényegretörően mondja el, hogy mit kíván tőlünk: életünk legfőbb vezérelve a szeretet parancsa legyen. Szeressük Istent mindenekfelett és szeressük felebarátainkat! Észre kell vennünk azt is, hogy Jézus esetében ez a parancs, ez a kérés olyan szóbeli kijelentés, amelyet ő a gyakorlatban megvalósított. Egészen odaadta magát Istennek a kereszten, hogy ilyen módon is kimutassa, semmit nem helyez Isten szeretete elé. És egészen odaadta magát az embereknek, hogy megmutassa szeretetét. Az utolsó vacsora megható jelenete, amikor az Úr megmossa tanítványai lábát. E cselekedetében is a teljes odaadást kell felismernünk.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat” – mondja Jézus. Jogosan támasztja ezt az igényt minden követője számára, hiszen ő ugyanezt megélte a mennyei Atyával való kapcsolatában. Azért tette meg mindazt, amit az Atya kért tőle és azért engedelmeskedett mindhalálig az Atyának, mert szereti az Atyát. Ha ez nem így volna, nem volna hiteles a kérése.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Sokan nehéznek tartják Jézus tanítását és azt hangoztatják, hogy túl magasra tette a mércét, nem képesek megtartani Isten parancsait. Vajon miért nem képesek erre? Nemde az lehet ennek hátterében, hogy valójában nem szeretik Istent? Nemde a szeretet megtartását tagadják meg ők? Nemde felmentést adnak maguknak a szeretet parancsa alól?

Jézus kijelentését kiegészíti a következő üzenet, amelyet János apostol és evangélista fogalmaz meg egyik levelében: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2,3-6). Megismerni, meghallgatni és követni Jézust azt jelenti, hogy teljesítjük amit mond. Teljes meggyőződéssel rálépünk arra az útra, amelyen a mi Urunk is járt, a szeretet útjára, az engedelmesség útjára, az igazság útjára és az öröm útjára. Krisztus tanításában felismerhetjük a szeretet teljességét, az engedelmesség értékét, az egyedül üdvözítő igazságot és az öröm kiáradását. Lépjünk rá erre az útra és megtapasztaljuk, hogy Krisztus vezet minket ezen az úton az örökkévalóság felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

Elmélkedés

A szőlőtőről és a hozzá kapcsolódó szőlővesszőkről szóló példabeszéd lezárásaként Jézus arról beszél, hogy egyesek miért tagadják meg a vele való kapcsolatot. Minden emberi elutasítás mögött a gonosz áll, aki befolyásolja az embert. Ez természetesen nem csökkenti az ember személyes felelősségét, hiszen ő maga egyezett bele szabad akaratával a rosszba, engedelmeskedik a gonosznak. Jézus szavaiból érdekes ellentét bontakozik ki: minél jobban igyekszünk a jót tenni, annál inkább meg fogjuk tapasztalni a kísértéseket. Minél közelebb kerülünk Istenhez a neki való engedelmességgel, annál többször fog próbálkozni a gonosz, hogy letérítsen minket a helyes útról.

Ez az ellentmondás nem csak a természetfeletti hatalom befolyásával kapcsolatban mutatkozik meg, hanem az emberi kapcsolatokban is megjelenik a vetülete. Minél inkább törekszik valaki a békességre, annál jobban megtapasztalja másoktól a felé irányuló haragot. Minél jobban törekszik valaki az erőszakmentességre, annál jobban kiárad felé mások gyűlöletből fakadó gonoszsága. Miként Jézus is megélte mindezt földi élete során, ugyanúgy tanítványainak is számítaniuk kell erre. Krisztushoz való hűségüknek, a hithez való ragaszkodásuknak és a szeretetben való megmaradásuknak azonban meglesz a jutalma.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Jézus határozott felszólítását olvassuk a mai evangéliumban: azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Miért van joga ilyen parancsot adni Jézusnak? Azért, mert ő a végsőkig elment a szeretet kinyilvánításában. Ő a szenvedés vállalásával és önfeláldozásával tökéletesen megvalósította azt, amit hirdetett: nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Abból a szempontból nevezhetjük újnak ezt a parancsot, hogy ez lesz minden isteni parancs alapja. A szeretet világítja meg számunkra a parancsok értelmét. Nem kényszernek tekintjük a szeretet gyakorlását, hanem örömmel fogjuk azt megtenni. A mi Urunk szavainak másik újdonsága az, hogy az ő szeretete lesz a mintája annak, hogy milyen szeretettel forduljunk embertársaink felé. Nem elégedhetünk meg egy általunk kényelmesnek tartott szinttel, hanem a szeretet teljességére, önmagunk teljes odaadására kell törekednünk, miként Jézus is ezt tette a kereszten. A szeretet önmagunk ajándékozása a másik személynek. Isten szeretetből ajándékozta nekünk a Fiút, a Fiúisten szeretetből áldozta fel életét, és nekünk is szeretetből kell életünket Isten szolgálatára szentelnünk. Éljen bennünk az a meggyőződés, hogy amikor felebarátunkat szeretjük, akkor Istent szeretjük, s ha megtagadjuk embertársunktól a szeretetet, akkor ezzel Istent bántjuk meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és erősítsd bennünk az örök élet reményét!

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd folytatásában Jézus felfedi a szeretetet, mint minden élő közösség és kapcsolat lényegét. Az Atya szereti a Fiút, aki kiárasztja szeretetét az emberek felé. Az ember válasza egyrészt az, hogy viszonozza ezt a szeretetet. A szeretet azonban elsősorban nem szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánul meg. Jézus nem csupán beszélt arról, hogy szeretet kapcsolja őt az Atyához, hanem megmutatja annak megnyilvánulásait, azaz engedelmességét az Atyának. Tőlünk is azt várja, hogy iránta való szeretetünk abban váljék valósággá, hogy parancsai szerint élünk.

Az egyoldalú szeretetnek nem sok értelme van, mert a szeretet lényege a kölcsönösség, az egymásnak ajándékozott és az egymástól elfogadott szeretet. Igaz ez az isteni személyek viszonylatában, valamint Isten és az ember kapcsolatában. Ez a szeretet örömöt jelent mindazoknak, akik benne élnek. Jézus öröme abból fakad, hogy teljesíti az Atya parancsait, s öröme azzal teljesedik be, ha mi is az Atya parancsai szerint élünk. A mi számunkra az öröm teljessége az, hogy Krisztus személyében megismerjük az Atyát, tanításában felismerjük az üdvözítő igazságot, és engedjük, hogy elvezessen minket a mennyország el nem múló örömébe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök hozzád, hogy a benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a te szeretetednek vértanújává tegyen. Igen, így akarok elkészülni rá, hogy előtted megjelenhessek: a szeretet mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a te irgalmas szereteted karjaiba repülni.

Lisieux-i Szent Teréz

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszédben mélyértelmű tanítás rejlik az Egyházról, mint a Krisztusban hívők és az őt követők közösségéről és mint Isten újszövetségi népéről. A példázat hallatán minden bizonnyal a választott nép és Isten kapcsolatára gondoltak egykor az emberek, mert a szőlő képe végigvonul az ószövetségi írásokban, a prófétai jövendölésekben és a zsoltárokban. Ezek szerint Izrael népe Isten szőlőskertje, szőlőültetvénye. Isten mindent megad a választott nép tagjainak a lelki növekedésre, ezért jogosan várja, hogy gyümölcsöt teremjenek. Az engedetlen, az Istennel szembeszegülő, az isteni törvények útjáról letérő emberek csak vadszőlőt, értéktelen gyümölcsöt teremnek.

Amikor Jézus igazi szőlőtőnek nevezi magát, akkor azt tanítja, hogy hozzá kell kapcsolódnunk, és őbenne kell jó gyümölcsöt teremnünk. A mennyei Atya jó szőlőtőként ültette el őt az emberek világába, hogy hozzá kapcsolódva, belőle életerőt merítve növekedjünk lelkiekben és éljünk Istennek tetsző módon. Jézussal mindenünk megvan, ami szükséges az istengyermeki élethez. Ő az élet, az üdvösség, az öröm és a boldogság közvetítője számunkra. Őbenne élet van és ő az örök élet ajándékozója. Éljünk vele, éljünk belőle és éljen ő bennünk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a

Elmélkedés

Jézus a tanítványok megnyugtatásával kezdte búcsúbeszédét és ezzel is fejezi be. Távozása az Atyához való visszatérést jelenti, mert illő, hogy küldetése befejeztével visszatérjen ahhoz, aki elküldte őt. Mai elmélkedésünkben a szövegrész két kijelentését érdemes megvilágítanunk.

Jézus a következőket mondja: „az Atya nagyobb nálam.” Félreértésre, sőt, a Fiúistennel kapcsolatos tévedésre adhat okot ez a kijelentés. A IV. században az ariánusok eretnek mozgalma éppen erre a mondatra hivatkozva állította azt, hogy Jézus, azaz a Fiú nem lehet egylényegű az Atyával, hiszen ő is csak teremtmény. Ebben az időben azonban még nem tisztázták, hogy a Fiúisten valóságos ember és valóságos Isten, akinek személyében az emberi és az isteni természet elválaszthatatlan egységben van. Jézus szavainak helyes értelme tehát a következő: mint valóságos Isten egylényegű az Atyával, azaz egyenrangú vele, egységben vannak. Embersége szerint viszont nagyobb nála az Atya, mert Isten nagyobb minden embernél. Jézusnak ez a kijelentése az ő emberi alázatát, engedelmességét mutatja meg. Isteni tudásával és akaratával mindent tud és mindenbe beleegyezik, amit az Atya kíván tőle, és emberi akaratával is elfogad mindent, amit a megváltás érdekében az Atya kér tőle. Így ad nekünk példát arra, hogy miként engedelmeskedjünk Istennek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus értünk könyörgött, értünk halt meg. Ránk bízta igéit, üdvözítő igazságait. Kiválasztott bennünket a világból, hogy tanítványaiként szolgálhassuk a világot. Az oltárról vett végtelen ajándék a miénk és mindenkié, így vegyük.

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés

A mai napon a négy evangélista egyikét, Szent Márkot ünnepeljük, akinek műve időrendben a legkorábban keletkezett. A szentírástudósok korábban azt valószínűsítették, hogy a jeruzsálemi templom lerombolása után, a 70-es évek elején született a Márk szerinti evangélium, de az újabb kutatások még korábbra, a 60-as évek végére teszik a keletkezést. Márk nem tartozott a tizenkét apostol közé, egészen fiatal lehetett még Jézus idejében. Ismeretei onnan származnak, hogy Péter apostol útitársa, kísérője volt, s feltehetően az apostol halála indíthatta arra, hogy lejegyezze mindazt, amit igehirdetéséből az évek során megjegyzett. Márk írásával olyan új irodalmi mintát alkotott, amelyet aztán Máté, Lukács és János is követett, s amelyet sajátos műfaja miatt evangéliumnak, örömhírnek nevezünk.

Márk evangélistának az volt a célja, hogy a következő nemzedékekben hitet ébresszen Jézus iránt, aki meghirdette és elhozta az Isten országát, példabeszédekben tanított, követésére hívta az embereket, halálában és feltámadásában Isten Fiának, a Megváltónak bizonyult.

Az evangélium olvasása napjainkban is arra hív, hogy belépjünk Isten országába és magunk is tegyünk annak növekedéséért, legyünk Jézus tanítványai, hiszen ő a mi Megváltónk, aki elvezet az örök életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Isten Fia, téged az Atya minden idők minden emberéhez küldött a föld minden részére! Téged kérünk Mária által, a te édesanyád és a mi édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban, különösen ne hiányozzanak azok, akik egészen a te országodért szentelik magukat.

Szent II. János Pál pápa

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Jn 13,31-33a.34-35

Elmélkedés

A szeretet útja

A Szentírás egyik legtöbbet idézett részlete a szeretet-himnusz, amely Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelében található, a 13. fejezetben. Olyan irodalmi remekmű ez, amely csodálatosan foglalja össze a szeretet lényegét. Az apostol így kezdi: „Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem” (1Kor 13,1-3). Sajnos könnyen megfeledkezünk a szeretet-himnusz bevezetéséről, most viszont mégis idézzük fel. Szent Pál így vezeti fel mondanivalóját: „Egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek” (1Kor 12,31), a szeretetet tehát útnak nevezi.

Korábban felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket Isten ad az embereknek: egyesek apostolok, mások próféták, ismét mások tanítói vagy csodatevő hatalmat kapnak. Ezt követik az Istentől származó adományok, a gyógyítás, a segítségnyújtás, a kormányzás és a nyelveken való szólás adománya. A keresztény ember jól teszi, ha ezen adományokért imádkozik, hiszen ezek teszik őt képessé, hogy ellássa azt az apostoli, prófétai vagy tanítói feladatot, amellyel Isten megbízta. Az apostol a szeretetet nem adománynak vagy erénynek, hanem útnak nevezi, és ez egy nagyon érdekes megközelítés. Mert ha a szeretet út, akkor azon nem csak járni kell, hanem valahonnan indul és valahová vezet. Vajon honnan indul a szeretet útja? És hová juthatunk, ha a szeretet útján járunk életünkben? A szeretet Istentől indul, ő a szeretet forrása, ő maga a szeretet. És a szeretet Istenhez vezet, aki az örök szeretet.

Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézus kijelentését, amit a mai vasárnap evangéliumában olvasunk: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!” Mintha csak ezt mondaná: Induljatok a szeretet útján! Járjatok a szeretet útján! Közeledjetek Istenhez a szeretet útján! Induljatok embertársaitok, felebarátaitok felé a szeretet útján! Ha valaki úgy érzi, hogy elszakadt Istentől, akkor ez amiatt van, mert nem élt Isten szeretetében. Ha tehát újra találkozni szeretne Istennel, akkor el kell hagynia a bűn útját és rá kell lépnie a szeretet útjára. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy megromlott embertársaival a kapcsolata, szakadék választja el őt családjától vagy másoktól, akkor rá kell lépnie a szeretet útjára, mert ez vezet a másik emberhez. A szeretet nem egy kellemes érzés az ember szívében, hanem olyan út, amelyen szüntelenül haladnunk kell. A szeretet gyakorlásában példaképünk Jézus, aki ezt kéri tőlünk, követőitől: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Ebben az értelemben a felebaráti szeretet tanúságtétel a világ előtt. Olyan jel a világ számára, amelyből felismerhető Krisztushoz tartozásunk. Legyen bátorságunk megtenni az első lépést a szeretet útján, és legyen erőnk hozzá, hogy életünk minden napján tegyünk egy lépést a szeretet útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,7-14

Elmélkedés

Tamás apostol után a mai napon Fülöp lép Jézushoz: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy ő már megértett valamit abból, amit Jézus mondott. Ő már megértette, hogy Jézus az Atyához akar visszatérni, és azt is érti, hogy az Atyát látni, az Atyához eljutni, ez a Krisztushoz tartozók feladata. Fülöp azonban mégsem arra gondol, hogy földi életünk után eljuthatunk a mennybe az Atyához, hanem ő most, azaz evilági élete során akarja az Atyát látni.

Jézus szavai, tanítása tehát részben elérték a kívánt eredményt, tanítványai vágyakoznak az Atya után, látni akarják őt, de még nincsenek helyes elképzeléseik arról, miként láthatják meg őt. Mesterük ezért tovább tanítja őket a Fiú és az Atya egységéről. Aki őt, a Fiúistent látja, az a mennyei Atyával találkozik, mert az ő tetteiben az Atya cselekedetei nyilvánulnak meg és tanításában is az Atya igazsága hangzik el.

Fülöp apostol vágya mindannyiunkban jelen van. Mi is látni szeretnénk Istent. Jézus viszont figyelmeztet minket és helyére teszi az ilyen irányú vágyainkat. A földi élet minden ember számára a hit időszaka. Isten létezéséről bizonyosságot majd a túlvilágon kapunk. Ha hiszünk benne és a szeretet irányítja cselekedeteinket, akkor az Isten-látás vágya teljesülni fog számunkra. Ez az üdvösség boldogsága.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz! Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6

Elmélkedés

Tegnap azzal fejeztük be elmélkedésünket, hogy a Krisztushoz való hűség jutalma az lesz, hogy eljutunk a mennyországba, a mennyei Atyához. Jézus ezt mondja: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Miért volt szükség arra, hogy Jézus ilyen módon nyugtassa tanítványait, apostolait? A válasz abban rejlik, hogy ezek a kijelentések Jézus búcsúbeszédében hangzottak el. A tanítványok is érzékelték, hogy Mesterük körül egyre feszültebb a helyzet. Az írástudók egyre többször vitáznak vele, s ezek már egyáltalán nem voltak barátságos beszélgetések. A tanítványok láthatták, hogy e viták során egyesek milyen indulatosak Jézussal szemben. Nyugtalanok, bizonytalanok, mert nem tudják mi jön a következő napokban. Egyrészt Jézus miatt aggódnak, aki a távozásáról beszél nekik, másrészt önmaguk miatt, hogy mi lesz a sorsuk, ha ez a távozás valóban bekövetkezik.

A tanítványok számára azonban a legnyugtalanítóbb kérdés az, vajon hová megy, hová távozik Jézus? Ez fogalmazódik meg Tamás apostol szavaiban. A mi Urunk világosan beszél nekik arról, hogy a mennyei Atyához fog visszatérni, és jelzi azt is, hogy minden benne hívőt vár az Atya. Jézus az Atya iránti szeretetével és engedelmességével mutat példát nekik, így mutatja meg az utat, hogy milyen magatartás szükséges ahhoz, hogy eljussunk a mennybe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.