Battaplébánia

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés

Szent Máté evangélista Jézus nemzetségtáblájával kezdi írását. A felsorolás három korszakot említ, mindháromban 14 személyt, amely látszólagos pontosság azt sejteti, hogy történelmi adatokkal állunk szemben. Valójában a névsor nem egy levéltári dokumentum, több történeti pontatlanságot tartalmaz, de mindez mégsem jelenti azt, hogy ne hordozhatna fontos üzenetet, mondanivalót számunkra.

Az evangélista célja először is az lehetett, hogy bemutassa a Messiás származását, őseit. Igazolni szeretné, hogy Jézus ugyanolyan családban született mint bárki más ember, neki is vannak rokonai, ősei. Emellett az is szándéka volt Máténak, hogy olvasóinak Dávid király leszármazottjaként mutassa be Jézust, így igazolván azt, hogy ő a Messiás. A korabeli zsidó felfogás szerint ugyanis az eljövendő Messiás Dávid király családjából származik. A felsorolás végén szerepel Szent József, aki Máriának, Jézus édesanyjának volt a férje, s aki Jézus nevelőapja volt. Ez a rész könnyen félreérthető. Nem arról van szó ugyanis, hogy Józseftől származik vér szerint Jézus, hanem a szöveg szerint József volt a férje Máriának. Mégpedig annak a Máriának, akitől Jézus, a Messiás született.

Ma imádkozom szüleimért, nagyszüleimért és mindazokért, akik szeretetből továbbadták az életet, s akiknek életemet köszönhetem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Lk 7,19-23

Elmélkedés

Amíg korábban Jézus nem válaszolt az ő származására és messiási küldetésére vonatkozó kérdésekre, amelyeket a vallási vezetők tettek fel neki, addig készségesen választ ad Keresztelő János és két tanítványa számára. Válasza nem egyszerű „igen” vagy „nem,” mert Jézus nem azt akarja, hogy csupán szavai, kijelentései alapján higgyenek benne. Az Úr válasza arra irányul, hogy a kérdezők figyeljenek fel cselekedeteire és ők maguk ismerjék fel azt, hogy tettei a messiási idők eljöveteléről tanúskodnak.

Az Úr válasza helyes irányba tereli az eljövendő Messiásról alkotott képet. Keresztelő Jánosra is hatott az a korabeli elképzelés, miszerint a „messiáskirály” földi uralkodó lesz, aki megszabadítja a választott népet az idegen elnyomástól. Ezzel szemben Jézus olyan Messiás, aki a betegek meggyógyításával és a mindenkinek szóló örömhír hirdetésével Isten irgalmát jeleníti meg. Boldogok mindazok, akik felismerik mindezekben a messiási idők jeleit és hisznek abban, hogy Jézus az Isten által küldött Megváltó.

Ma átgondolom, hogy mitől érdemes megszabadulnom, hogy Jézust követhessem. Melyek azok a benső érzések és külső körülmények életvitelemben, amelyektől szabadulásomat Istentől kérem s tőle várom? Ma felébresztem magamban a készséget, hogy megszabaduljak mindentől, ami akadályoz Isten felé haladásomban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Neked szenteljük magunkat, Urunk: fogadj el minket, igazság Istene, fogadd el népedet, és töröld el minden bűnét; add, hogy becsületességben és ártatlanságban éljen! Legyenek valamennyien választottak és szentek, s kapjanak helyet angyalaid sorában!

Ókeresztény imádság

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32

Elmélkedés

Jézus példázata egy apáról és két fiáról szól. Egyik fiú sem élvez előjogokat a másikkal szemben. Az apa mindkét fiával szemben ugyanúgy viselkedik, mindkettőjüktől ugyanazt kéri. Az apa és a két fiú kapcsolatát, viszonyát a szavak és a cselekedetek szintjén egyaránt megismerjük. Az első fiú meglehetősen ridegen felel apjának, megtagadja a kérés teljesítését. Még a kötelező tiszteletről és udvariasságról is megfeledkezik, amikor nem szólítja apjának azt, aki őt fiának nevezi. Ezzel szemben a második fiú a szavak szintjén rendkívül tisztelettudó. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy azonnal igent mond apja kérésére, hanem abban is, hogy „úrnak” nevezi apját, s ezzel elismeri annak tekintélyét.

A cselekedetek szintjén viszont már megfordul a helyzet. Az első fiú, aki ugyan szóban megtagadta a kérést, mégis teljesíti apja akaratát. A második viszont, aki korábban ugyan kifejezte készségét, mégsem tette meg azt, amit apja kért tőle. A példázat két vallási magatartást állít szembe egymással, helyesnek és követendőnek nevezvén az elsőt és helytelennek minősítvén a másodikat.

Jézus mind a szavak, mind a cselekedetek szintjén a mennyei Atya engedelmes Fiának bizonyult. Tőle érdemes megtanulnunk a Atya iránti engedelmességet.

Ma különösen is figyelek arra, hogy amit mondok, azt meg is teszem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
Mt 21,23-27

Elmélkedés

A vallási vezetők és Jézus párbeszédét olvassuk a mai evangéliumban. Az előbbiek Jézus hatalmának eredetére kíváncsiak. Jézus viszont megfordítja a helyzetet és Keresztelő János hatalmának, erejének eredetével kapcsolatban kérdezi őket. A vallási vezetők inkább nem válaszolnak, amelynek hátterében hitetlenségük és a néptől való félelmük húzódik meg. Hallgatásukkal, tétovázásukkal, bizonytalanságukkal saját tanítói tekintélyüket, hitelességüket rombolják le. Érdekes, hogy ők, akik számára rendkívül fontos, hogy a nép elismerje tekintélyüket és a vallásosság példaképeiként tekintsenek rájuk, észre sem veszik hitelességük, népszerűségük hanyatlását. Amikor pedig később észreveszik, hogy a nép inkább hallgat az újszerűen tanító Jézusra, mintsem rájuk, akkor nyíltan szembefordulnak vele és a vesztét akarják.

A várakozás és a lelki felkészülés mellett az adventi időben fontos számomra a felismerés. Az új dolgok felismerése és elfogadása. Isten ajándékának felismerése és elfogadása. Annak felismerése, hogy bizonyos dolgokat el kell hagynom, azokon túl kell lépnem, hogy elindulhassak Isten vezetésével egy új úton. Annak felismerése, hogy nem mehetek mindenben a magam feje után, hanem érdemes Isten útmutatásait követnem.

Ma nem ragaszkodom a magam elképzeléseihez, hanem elfogadom mások véleményét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltónkat és Üdvözítőnket!

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.
Lk 3,10-18

Elmélkedés

Amikor az idő megállni látszik

Az első két adventi vasárnapon az időről, annak múlásáról, a jelen pillanat fontosságáról és az örökkévalóságról elmélkedtünk. Folytassuk ma ezeket a gondolatokat! Az evangéliumi történet szerint Keresztelő János bűnbánatot hirdet és megkereszteli a hozzá érkezőket. A vámosok, a katonák és az egész nép mind ezt kérdezi: „Mit tegyünk?” Megbánták a múltban elkövetett bűnöket, s ennek kifejezéseként megkeresztelkednek. Kérdésüket értelmezhetnénk úgy, hogy a jövőre vonatkozik, azaz tudni szeretnék, milyen módon változtassák meg életvitelüket. De talán helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ez a kérdés a jelenre vonatkozik. Megértik, hogy a változást ma kell elkezdeni, mert holnap talán már késő. Készek arra, hogy új életet kezdjenek, mégpedig ne egy bizonyos idő múlva, hanem most. Lukács evangélista folyamatos jelenként jegyzi le a valószínűleg több héten vagy hónapon át tartó eseményeket, mindazt, amit János tesz. A leírás szerint a jelen pillanatában éli meg mindenki a feszült várakozást, egészen addig, amíg János beszélni nem kezd a jövőről, Jézus közeli fellépéséről. A szöveget olvasva olyan érzésünk támad, mintha megállni készülne az idő. Természetesen nem az idő áll meg, hanem az idő folytonosságában vannak kitüntetett időszakok. Kegyelmi időnek, megszentelt időnek, ünnepi időnek nevezhetjük ezeket az időszakokat, amelyek kiemelkednek a hétköznapok sorából. A Szentírás nyelvén így hangzik ennek megfogalmazása: „Beteljesedett az idő!”

Az advent ilyen időszak. Arra hív minket, hogy felfedezzük mindennapjainkban a múlhatatlant, a maradandót, a végtelent, az időtlent, az örökkévalót. Mert a mulandó kevésbé értékes, mint az örökkévaló. A magyar nyelv sajnos képtelen arra, amire az evangéliumok eredeti nyelve, a görög igen. A görög nyelvben két szó van az időre: a kronosz (ebből származik a kronológia, időrendiség szavunk) az eszközökkel mérhető időt jelenti, amelyben az egymás után következő események zajlanak. A másik görög szó, a kairosz pedig a mérhetetlen és megfoghatatlan időt, a kegyelmi időt, az isteni dolgok és tevékenység idejét jelenti. Egy Lüszipposz nevű ókori görög szobrász ezt a bizonyos kairoszt, a különleges időt egyik alkotásán futó fiatalemberként ábrázolja, akinek a feje hátul kopasz, mert akit elhagyott az többé meg nem ragadhatja, elöl pedig hajtincs lóg az arcába, hogy aki találkozik vele, megragadhassa őt, az időt. Nagyon érdekes, szemléletes és elgondolkoztató ez az ábrázolás.

A történelem során különleges kegyelmi idő az, amikor a Fiúisten megtestesül, emberré lesz. Méltán mondjuk, hogy ez az esemény az idők teljességében történt. Olyan időben, amelyet egyedül Isten tudott előre, s amelyet ő határozott meg. És szintén különleges idő minden advent, amely a Fiúisten jövetelére készít fel bennünket. Felkészít akkor, ha megéljük a pillanatot, felismerjük annak jelentőségét, felfedezzük benne azt az isteni szándékot, amely ki szeretne ragadni bennünket az idő keretéből, a mulandóság állapotából, hogy az örökkévalóra figyeljünk. Miként annak idején sem ismerte fel mindenki a messiási időt, a megváltás idejét, az üdvösség idejét, így van ez napjainkban is.

Amikor szinte megállni látszik az idő, akkor történnek az igazi csodák és a nagy jelentőségű, felejthetetlen események. Vajon én felismerem-e Isten jövetelének idejét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te azért küldted el Fiadat bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Jézus nélkül soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára, nem találnánk rá a te irgalmadra. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Érints meg minket irgalmaddal! Bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk már tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Jézus születése egykor nagy változást hozott a világba. Istenünk! Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz megújulást az én életembe!

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

A mai evangélium megértéséhez érdemes felidéznünk, hogy Jézus színeváltozásakor az ószövetségi idők két nagy személyisége, Mózes és Illés jelentek meg. Illés jelenléte indította a tanítványokat arra, hogy az eseményt követően kérdést tegyenek fel az ő személyével kapcsolatban. Malakiás próféta egyik jövendölése szerint Isten elküldi majd Illés prófétát, „mielőtt eljönne az Úr nagy és félelmetes napja” (Mal 3,23). A farizeusi hagyomány szerint ez a nap a Messiás jövetelének napja lesz, tehát a Megváltó jövetelét Illés próféta megjelenése fogja megelőzni. Ezt az elképzelést Jézus tanítványai is ismerhették, erre utal Jézusnak feltett kérdésük: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Jézus válaszából kiderül, hogy a jövendölést nem úgy kell érteni, hogy Illés személyesen fog eljönni, hanem egy hozzá hasonló próféta fog majd a nyomába lépni, aki meghirdeti a Messiás jövetelét, s ez nem más, mint Keresztelő János.

Az adventi időszak várakozás és felkészülés Jézus születésének ünnepére. A várakozás egyfajta feszültséget, izgalmat ébreszt bennünk. Ugyanakkor éberséget, figyelmet kíván tőlünk, különben nem vesszük észre a hozzánk érkezőt. A várakozás türelemre tanít minket, mert nem siettethetjük az időt, sem azt, aki hozzánk érkezik.

Ma mindenkivel türelmes leszek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19

Elmélkedés

A mai evangéliumi jelenet gyermekek játékát mutatja be. Nem derül ki, hogy milyen játékról lehet szó, de nem is ez a lényeges. Talán az történt, hogy a gyerekek játszani kezdenek egymással, elosztják egymás között a szerepeket, de addigra egyeseknek elmegy a kedve a játéktól, hiába furulyáznak a többiek, ők nem hajlandóak táncolni. Talán más szerepet akartak maguknak, s emiatt inkább nem játszanak tovább társaikkal. A játék ezzel abbamarad, a vidámságnak és az örömnek vége.

Jézus egy ilyen helyzetet mutat be hallgatóinak, amely példával Keresztelő Jánosra utal, akit nem mindenki fogadott jó szívvel. János elvégezte a rá bízott feladatot, megtette mindazt, amit szerepe, küldetése kívánt, de a nép egy része nem hallgatott rá. Bár sokan megszívlelték szavait, mások elfordultak tőle. Hiába igyekezett mindenkit meggyőzni arról, hogy elközelgett a messiási idő, ideje bűnbánatot tartani, mert a Megváltó jövetelének ideje már egészen közel van, sokan nem törődtek mindezzel. Egy olyan helyzet jelképes leírása ez, amikor hiába az isteni üdvözítő szándék, az emberi makacsság és ellenszegülés elrontja a „játékot,” az isteni tervet. Az előfutár elutasítása előrevetíti, hogy a Megváltó is hasonló visszautasítással fog találkozni.

Ma azzal szerzek örömöt egy gyermeknek, hogy játszom vele.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és aszerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
Mt 11,11-15

Elmélkedés

Az adventi időszak evangéliumaiban többször feltűnik Keresztelő János személye. Őt nevezzük az ószövetségi idők utolsó prófétájának, aki nem csupán megjövendölhette a Megváltó jövetelét, hanem meg is élte azt. Keresztelő János kapta Istentől azt a sajátos feladatot, hogy a Megváltó előfutára legyen, a messiási idő beköszöntét meghirdesse és előkészítse a népet a Messiás jövetelére. A mai részletben az ő személyét, hivatását, tevékenységét magasztalja Jézus, amikor azt állítja, hogy asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál. De bármennyire is nagynak tartja Jézus a Keresztelő személyét és bármennyire fontosnak minősíti tevékenységét, még nála is nagyobbnak tartja azokat, akik akár legkisebbként is a mennyek országában élnek.

Beszéde során a mennyek országával kapcsolatban Jézus „erőszakosokról” tesz említést, és arról, hogy a mennyei országa „erőszakot szenved.” Máté evangélista írásának minden bizonnyal leghomályosabb, legnehezebben érthető kijelentései ezek, amelyek pontos jelentéséről a szentírástudósok között sincs egyetértés. Egy lehetséges, pozitív tartalmú értelmezés szerint az „erőszakosok” azok lehetnek, akik azonnal felismerik Isten országát és jószándéktól vezérelve rögtön igyekeznek megszerezni annak javait.

Ma arra törekszem, hogy mindenkivel szelíd legyek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat tőled el ne terelje, adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje, adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje, adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse! Adj, Uram, Istenem, téged megismerő értelmet, téged kereső buzgalmat, téged megtaláló bölcsességet, add, hogy életem előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon, és adj bizodalmat, mely téged végtére átkarolhasson!

Aquinói Szent Tamás

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Mt 11,28-30

Elmélkedés

Jézus szelíd hívását olvassuk a mai evangéliumban: „Jöjjetek hozzám!” Hívása ezúttal a „fáradtakhoz” és a „terhek alatt görnyedőkhöz” szól. A farizeusok és az írástudók elégedettek voltak saját vallásosságukkal. Ők nem voltak kíváncsiak semmiféle újdonságra, nem érezték szükségét bármilyen lelki megújulásnak. Mivel ők elutasították az Úr személyét és tanítását, most a szegényekhez fordul, az igazság után vágyakozókhoz, a lelki gondokkal küzdőkhöz, az élet terhe alatt görnyedőkhöz. Jézus azokhoz akar fordulni, akik nem csak a maguk erejében bíznak, hanem gondjaik megoldását Istentől várják. Talán abban bízik, hogy tanítását jobban elfogadják azok, akiket gondok nyomasztanak. A törvény kényszerítő igája helyett a szabadon gyakorolt szeretet igáját kínálja. A törvények ugyanis sokszor elviselhetetlen teherként nehezednek az emberre, s teljesítésük rendkívüli erőfeszítéseket kíván. Különösen igaz ez olyan esetben, amikor valaki nem látja meg a törvények értelmét, nem fedezi fel azok útmutató szándékát, nem ismeri fel mögöttük Isten szeretetét. A szeretet parancsával Jézus olyan törvényt ad nekünk, amely életünk legfőbb célja lehet.

Ma odafigyelek arra, hogy amit eddig kötelességből tettem, azt igazi szeretetből tegyem. A megszokottság és a rutin helyett a figyelmes szeretetet választom.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, tégy engem békéd eszközévé! Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.

Assisi Szent Ferenc

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

A mai nap evangéliuma Jézus fogantatásának eseményét írja le, amelyet angyali üdvözletnek, Jézus születése hírüladásának nevezünk. A mindenható Isten elküldi az általa kiválasztott leányhoz, a Názáretben élő Máriához Gábor angyalt, hogy tudassa vele szándékát. Az üzenet felkérés Isten részéről, hogy Mária legyen a Megváltó édesanyja. Mária a kezdeti csodálkozás után elfogadja Isten akaratát, beleegyezik szándékába. E beleegyezését követően foganta méhében a Szentlélektől, a Szentlélek erejéből gyermekét, Jézust.

Ez a Jézus származását leíró szövegrész ne tévesszen meg minket! Ma ugyanis nem az evangéliumban olvasott eseményt ünnepeljük, hanem Jézus édesanyjának, Szűz Máriának szeplőtelen fogantatására emlékezünk, amely sok évvel korábban, Mária születése előtt mintegy kilenc hónappal történt. A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy Isten Máriát már létének első pillanatában kiválasztotta sajátos, egyedi hivatására, és fogantatása pillanatától kezdve megóvta őt a bűntől. E tisztaság és bűntől való teljes mentesség nem Mária érdeme, hanem Isten sajátos kegyelme az ő számára azért, hogy a kiválasztott személy mindenben megfelelhessen hivatásának, hogy a Megváltó anyja legyen.

Ma imádkozok egy gyermeket váró ismerősömért, hogy tisztalelkűen készüljön anyai hivatására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, a Béke Királynője, támogasd e gyermekeidet! Ma megújult bizalommal rád bízzák magukat. Mindenkor Segítő Szűzanya, aki e székesegyházban átöleled az egész egyházi közösséget, segítsd a hívőket, hogy nagylelkűek legyenek a hitük melletti tanúságtételben, hogy a te Fiad evangéliuma e határtalan és szeretett föld minden sarkában visszhangozzék.

Szent II. János Pál pápa