Battaplébánia

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Jézus születésének hírüladását beszéli el a mai evangélium. Íme itt a csoda és a titok. Jézus származásának csodája és titka. Az Úr születésének csodája és titka. A megtestesülés csodája és titka. Isten emberré válásának csodája és titka. A megváltást évszázadokon keresztül előkészítő és az idők teljességében megvalósító Isten csodája és titka. Az üdvtörténet korábbi időszakának minden isteni tevékenységét felülmúló csoda és titok. Az idők végezetéig felülmúlhatatlan csoda és titok. Az egyszeri és megismételhetetlen csoda és titok. Megváltásunk és üdvösségünk csodája és titka. Isten és ember kapcsolatának csodája és titka.

E csodáról és titokról elsőként a születendő gyermek, a Megváltó édesanyja, Szűz Mária értesül. Názáreti otthonában angyal hozza számára a hírt, hogy a mindenható Isten őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Meglepődve, csodálkozva fogadja a hírt, majd készséggel jelenti ki, hogy az Úr szolgálója lesz. Mária az igen kimondásával, teljes lényének beleegyezésével magába, méhébe fogadja Isten Fiát, az örök Igét, a csodát és a titkot.

Az esemény lezárásaként, bár a názáreti leány nem kérte, az angyal mégis különleges jelről beszél neki az elhangzottak igazolására. A jel az lesz, hogy rokona Erzsébet is hamarosan édesanya lesz.

Hittel várom-e a születendő Megváltót? Hittel szemlélem-e a csodát és a titkot?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Lk 1,5-25

Elmélkedés

Keresztelő János születésének és Jézus születésének hírüladásáról olvasunk ma és holnap. A két esemény leírása egészen hasonló Lukács evangélista művében. A párhuzamos leírással Lukács azt szeretné kiemelni, hogy a két gyermeknek különleges szerepe van az üdvtörténetben, ugyanakkor Jézus személye jelentősebb Jánosnál. János születése csodának tekinthető, hiszen szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek és nem számíthattak arra, hogy az ő életkorukban még gyermekük születhet. Jézus születése még ennél is nagyobb csoda, ez már valódi csoda, hiszen ő földi apa nélkül, a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogan meg anyja, Mária méhében.

Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása? Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni. Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg. Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, gyógyítsd meg lelkem sebét megbocsátó tekinteteddel! Adj szívembe igaz bűnbánatot, mely az irántad való őszinte szeretetből fakad és nem félelemből. Kész vagyok a gyógyulásra. Kész vagyok elhagyni a bűn útját. Kész vagyok engedelmeskedni neked, hogy megtaláljam életem értelmét. Tudom, hogy a bűnbánat útja vezet hozzád. A bűnbánat vezet az üdvösségre.

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés

Miután a tegnapi evangélium kapcsán tisztáztuk, hogy Szent József Jézusnak csak a nevelője volt és nem vér szerinti apja, a mai szentírási részlet magyarázatot ad a mi Urunk származására. József álomban kapott látomásából megtudjuk, hogy Szűz Mária méhében a Szentléleknek köszönhetően fogant meg a gyermek, azaz Jézusnak nincs földi édesapja, hanem ő a mennyei Atya gyermeke, ő az Isten Fia.

Az angyali üdvözletkor, amikor Mária értesült arról, hogy gyermeke fog születni, akkor ő csodálkozva fogadta ezt a hírt, nem értette, hogyan lehet anya, s csak amikor az angyal közölte vele, hogy a Szentlélek fog leszállni rá, egyezett bele Isten akaratába (vö. Lk 1,34-35).

A Szentlélektől való származás említése, a mindenható Isten atyaként való megjelölése, valamint az Isten Fia cím alkalmazása a születendő gyermekre mind az angyali üdvözletben, mind József álmában szerepel, azaz pontosan megegyezik az, amit más-más időpontban, Mária és József egymástól függetlenül megtudnak Jézusról. S bár Máriához hasonlóan József sem érthetett meg mindent pontosan a látomásból, ő sem kételkedik, hanem elfogadja Isten tervét. Miként Mária igent mondott, ugyanúgy József azzal mondott igent, hogy „úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki” (Mt 1,24).

Kész vagyok-e elfogadni Isten velem kapcsolatos tervét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés

Nyilvános működése idején a zsidó vallási vezetők tudni akarták és több alkalommal meg is kérdezték Jézust, hogy kinek a küldetésében tanít és milyen hatalommal teszi csodáit, miként erről a múlt héten már szó esett. Csodáit látva például a názáretiek nem értették, milyen erővel képes rendkívüli csodákat tenni az a Jézus, akinek családját jól ismerték, s akit ők Józsefnek, az ács fiának tartottak (vö. Lk 4,22). Az élő kenyérről szóló beszédet követően szintén ez a vélemény hangzik el (vö. Jn 6,42).

Írásának kezdetén Máté evangélista igyekszik magyarázatot adni Jézus származására vonatkozóan, ezért összeállítja Jézus családfáját, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Jól vagy kevésbé ismert ószövetségi személyek sorakoznak Ábrahámtól, a zsidó nép ősatyjától egészen Jézus koráig. A családfa egyik kulcsfontosságú szereplője Dávid király. Az evangélista az ő leszármazottjaként mutatja be Jézust. Ennek oka az, hogy a korabeli felfogás szerint a messiás Dávid király családjából származik.

A névsorban férfiak következnek egymás után, utolsóként Józsefet említi. Szent Józsefről tudjuk, hogy Jézusnak nem vérszerinti apja volt, hanem csak a nevelőapja. Mivel ő volt Máriának a férje, ezért a törvények szerint őt vélelmezték Jézus apjának, ahogyan erről az említett esetek is tanúskodnak. A felsorolás így fejeződik be: „Ő (József) volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született” (Mt 1,16). A sok férfinév olvasása után egyesek hajlamosak a mondatban szereplő „akitől” névmást Józsefre vonatkoztatni, pedig az nem őrá, hanem Máriára vonatkozik. Helyesen értelmezve két állítás fogalmazódik meg a mondatban. Az első: József volt a férje Máriának. A második: Máriától született Jézus.

És ha nem József volt Jézus vérszerinti atyja, akkor ki? E kérdésre ad választ a holnapi evangélium.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32

Elmélkedés

Miután Jézusnak Keresztelő Jánosra vonatkozó kérdésére a főpapok és vallási vezetők nem akartak válaszolni, ő újabb kérdést tesz fel nekik. Elmond egy esetet, amely példabeszédnek is tekinthető, de akár meg is történhetett a valóságban. A rövid történet szerint egy apa mindkét fiát arra kéri, hogy segítsenek neki dolgozni a szőlőben. Egyikük ugyan azt válaszolja, hogy nincs kedve, később viszont mégis megteszi apja kérését. A másik fiú azonnal kifejezi készségét apja kívánságának teljesítésére, de mégsem megy, azaz szóbeli beleegyezését nem követte a cselekedet. Jézus kérdése így hangzik: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” (Mt 21,31).

A megkérdezettek most nem kezdenek el egymás közt tanakodni a lehetséges válaszról, hanem azonnal válaszolnak, elismerik, hogy az első fiú cselekedett helyesen. Válaszukkal tehát azt is elismerték, hogy a cselekedet fontosabb a kimondott szónál. Lehet, hogy valaki megtagad először valamit, de ha később mégis engedelmeskedik, ez jóváteszi előbbi hibáját.

Ezt követően Jézus nyíltan korholja őket hitetlenségük miatt. Kemény szavait nem a főpapok mostani felelete váltja ki, hanem az, hogy nem akartak válaszolni a János keresztségére vonatkozó kérdésre (tegnapi evangélium). Nem volt elég, hogy János szavainak nem hittek, bűnüket még azzal is tetézték, hogy János cselekedeteit látva sem hittek, azok hatására sem tartottak bűnbánatot. Ezért őket, a vallási tekintélyeket még azok is megelőzik majd a mennyek országában, akiket ők lenéznek, megvetnek, bűnösnek tartanak.

Nem az elutasítás, hanem a bűnbánat útja vezet a mennyországba.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
Mt 21,23-27

Elmélkedés

Az elmúlt héten már találkoztunk az evangéliumokban Keresztelő János személyével és megismertük küldetését. A mai részletben ismét az ő szerepéről beszél Jézus. Az alkalmat az nyújtja, hogy a vallási vezetők hatalma eredetéről kérdezik őt. Ebben az esetben nem egy csodája vagy gyógyítása váltja ki a kérdést, hanem tanító tevékenysége kerül a figyelem középpontjába, hiszen a jeruzsálemi templomban nagy nyilvánosság előtt tanít. A főpapok hallják szavait, ugyanakkor látják az emberek lelkesedését is az újszerű tanítás iránt, s ez rosszallásukat váltja ki. Bizonyára saját tanítói tekintélyüket féltik, s talán egy kis irigység is ébred bennük. Látják, hogy Jézus tanítása milyen nagy hatással van a hallgatóságra, s mivel nem tartozik a hivatalos tanítók, az írástudók közé, tudni szeretnék, hogy kinek a megbízásából tanít. Kérdésüket tekinthetnénk jószándékú érdeklődésnek is, de sajnos nem erről van szó. Ravaszságukat, rosszindulatukat, rosszhiszeműségüket egymással való tanakodásuk igazolja, illetve az, hogy végül nem válaszolnak Jézus kérdésére.

A kérdés tudniillik arra vonatkozik, hogy Keresztelő Jánosnak honnan volt hatalma ahhoz, kitől kapott megbízást arra, hogy a bűnbánat keresztségében részesítse az embereket. A főpapok inkább azt válaszolják, hogy nem tudják ezt, mintsem beismerjék saját elutasításukat.

Milyen szándékkal hallgatom az Úr tanítását?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj, népek várakozása, urunk Jézus, és örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel. Szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra… Jöjj hát, és gyógyítsd meg vakságunkat, jöjj segítségére gyenge, elégtelen emberi mivoltunknak. Jöjj, isteni dicsőség fényessége! Jöjj, Isten ereje és bölcsessége, változtasd át éjszakánkat nappallá, oltalmazz a veszélytől, világosítsd meg vakságunkat, erősítsd bennünk a bátorságot, vezess kézen bennünket akaratod szerint földi vándorlásunkban, míg föl nem veszel minket az örök városba, amit magad készítettél nekünk.

Szent Bernát

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8;19-28

Elmélkedés

Tégy jót!

Karácsonyi ünnepi menüt keresek s találok is bőséggel az interneten. Íme egy példa: „A leves: tárkonyos pulyka raguleves burgonya nudlival. Főétel: mézes-gyömbéres kacsacomb káposztás burgonyával, narancsos almával. Desszertnek pedig: fahéjas fánkocskák karamellel.” Nem ilyen különlegességre vágyom karácsonykor, a példa csupán annak szemléltetésére szolgál, milyen ínyencségekkel várják tehetősebb vendégeiket a jobb éttermek.

És egy másik példa: Erzsi néni még egyszer sem evett hasonló finomságokat, pedig megélt már 85 karácsonyt. A fiával él, aki fogyatékossága miatt nem tud dolgozni, de fogyatékossága ellenére is szépen gondozza évek óta ágyban fekvő, idős édesanyját. Ők azon családok közé tartoznak, akiknek nem érdemes lisztet adni, mert nem tudnak belőle sütni semmit. Egyikük magas életkora, másikuk betegsége miatt nem tud főzni, ezért az ebédet naponta éthordóban viszik számukra, a kerítésre akasztva találják, legalábbis hétköznap, a hétvégét pedig valahogy megoldják. Egy évvel ezelőtt, az ünnep előtti utolsó munkanapon, december 21-én ők is megkapták a karácsonyi menüt. Az éthordó mellett kis papírt találtak. A szöveget én olvastam fel az olvasni nem tudó férfinak, mivel éppen e napon mentem Erzsi nénit gyóntatni, áldoztatni. A „karácsonyi menü” ez volt: „Következő ebédszállítás: január 6-án.” Tekintetéből könnyű volt kitalálnom, hogy nem érti a szöveg jelentését, hisz nem tudja kiszámolni, hogy addig még 15 ebéd nélküli nap van hátra. Könnyű volt rájönnöm, hogy ha nem szólok valakinek, akkor két hétig nem esznek semmit. Találtam jószándékú segítőt, hazafelé pedig mondtam egy fohászt az ismeretlen szociális gondozóért, aki munkahelyi irodájában kinyomtatta a cédulákat, aztán siethetett, hogy tudjon még halat venni a bevásárlóközpontban.

Természetesen nem elrontani akarom az öröm vasárnapját e történettel. Csupán arra az egyszerű dologra szeretnék emlékeztetni, hogy örömöd nem lesz igazi, ha tudod, hogy a szomszédodban valaki nélkülöz. De akkor sem tudsz igazán örvendezni az Úr érkezésének, ha nem tudod, hogy a szomszédodban valaki éhezik, mert történetesen jóideje már feléje sem néztél.

Az evangéliumban Keresztelő Jánosról hallottunk, akitől mindenki azt kérdezi, hogy ki ő? Különleges életvitele és határozott fellépése miatt az ő személyére irányul a figyelem. Ő viszont tudatában van saját szerepének, pontosabban annak, hogy a most következő történetnek, a Megváltó fellépése eseményének ő csak mellékszereplője. A világba érkező Messiás, Jézus a főszereplő, róla beszél, róla tesz tanúságot, az ő útját készíti elő. János tehát ki tud lépni a figyelem középpontjából, mert megvan benne az alázat. A hozzá érkezők viszont nem tudnak kilépni saját gondolataik, elképzeléseik, várakozásuk bűvkörében, s emiatt újra és újra csak János felé fordulnak, ismételten neki teszik fel a kérdést: „Ki vagy te?”

Hol találkozik az elmélkedés bevezető története és az evangélium üzenete? Abban az emberben, aki elindul, hogy ma legalább egy jócselekedetet tegyen. A jócselekedetek által az ember kilép önmagából, meglátja a másik emberben Jézust és segít neki. Az advent a jócselekedetek ideje.

Az adventi koszorún ma meggyújtott harmadik gyertya legyen a jócselekedetek gyertyája! Gondolj arra, hogy mi mindent köszönhetsz Istennek! Aztán indulj és Isten iránti hálád jeleként tegyél valakivel jót! Az ő öröme fogja a tiédet teljessé tenni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából! Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró szegényekben, akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus öröme sugárzik felém.

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják
az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt:
„Illés eljön ugyan, és helyreállít
mindent, én azonban azt mondom
nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük
szerint bántak vele. így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor
értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

Az események időrendi sorát követve a mai evangéliumi párbeszéd Jézus színeváltozásához kapcsolódik. A színeváltozás eseményekor (vö. Mt 17,1-9) a három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János, azt tapasztalja, hogy Mesterük Mózessel és Illéssel, az ószövetségi idők két jelentős személyével beszélget. Ebből az élményből fakadóan fogalmazták meg kérdésüket a messiás jövetelére és az azt megelőző eseményekre vonatkozóan. Ők is ismerhették azt a zsidó hagyományt, amely szerint az egykor tüzes szekéren égbe ragadtatott Illés próféta vissza fog térni a világba, s az ő jövetele vezeti be a messiás érkezését. Illés jelenlétét a színeváltozás hegyén ők tehát a messiási idők jeleként értelmezhették. Válaszában Jézus megerősíti gondolatukat, de nem úgy, hogy Illés tér vissza, hanem Isten már elküldte azt a személyt, akinek a Megváltó jövetelét kell hirdetnie, de az emberek nem hallgattak rá.

Az időrendiség mellett nézzünk meg egy másik szempontot is! A párbeszéd a mondanivalója tekintetében az előző napok üzenetéhez kapcsolódik, annak folytatása, azaz Keresztelő Jánosról van itt is szó. Ő tehát a küldött, a Messiás előfutára, a megtérést és bűnbánatot hirdető próféta. Az a tény, hogy János személyét és szerepét sokan nem ismerték fel, már előre mutatja a Megváltó sorsát, azt, hogy Jézust is sokan el fogják utasítani.

Felismerem-e ezekben az adventi napokban Isten küldötteit?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Élet Ura, köszönöm, hogy megteremtettél, és arra hívtál, hogy megismerhesselek. Köszönöm, hogy szereteted és irgalmad nyomon követ életemnek minden napján. Áldott légy érte, Uram. Áldott légy minden kegyelmedért, melyet felismerhetek, s méginkább azokért, melyeket még nem látnak szemeim. Add, Uram, hogy ezeket idővel érszevehessem, és így még inkább szerethesselek, megismerve azt a szeretetet, amellyel gondoskodsz rólam. Köszönöm, Uram ezt az Adventet, melyben arra hívsz, hogy megállhassak egy pillanatra, és felemelhessem tekintetem a napi feladatok és kétségek közül tehozzád, az Istenhez, ki mindeneket alkottál és Szentlelkeddel betöltesz minden élőt, aki keres téged. Utaidat, Uram, mutad meg nekem és a te ösvényeidre taníts meg engem. Mutasd meg, Uram, hogy hogyan élhetem meg a veled való közösséget nap, mint nap, rátalálva arra az örömre, mely a te gyermekeidnek sajátja, s így valóban megszülethess számomra is, Jézus Krisztus, aki drága véred által megváltottál engem. Ámen.

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a
nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
pajtásaiknak: »Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de
nem zokogtatok.« Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják
rá: »Ördöge van.« Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják
rá: »Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!«
Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19

Elmélkedés

A Keresztelő Jánosról szóló beszéd (tegnapi evangélium) folytatásaként ma azokról szól Jézus, akik nem hallgattak sem a prófétákra, sem Jánosra, sem őrá. Egyszerű szavakkal írja le azt az ostoba nemzedéket, amely nem ismeri fel a messiási időket, nem veszi észre a jeleket, nem hallgat Isten küldötteire. Feltehetően egy gyerekjátékból, egy mondókából idéz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Mt 11,17). Szavaiban nincs semmi bántó vagy sértő szándék, hanem rá szeretne mutatni az ésszerűtlen viselkedésre. Egyszerű, gyermeki, könnyen érthető szavakkal figyelmeztet, hogy minden időben és helyzetben meg kell találnunk a helyes viselkedést.

A pszichológusok sokat beszélnek arról, hogy gyerekkorunkban mennyi lelki sebet szerzünk, s ezek milyen nyomot hagyhatnak bennünk további életünkre. A gyermekkor számos csalódását nehéz elfelednünk. Jézus pedig arról beszél, hogy érdemes megőriznünk a gyermeki lelkületet. „Ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Természetesen nem a gyermekkori sérelmek és bántások szüntelen emlékezetére gondol, hanem a gyermeki lelkületre, tisztaságra, ártatlanságra, engedelmességre.

A rövid beszéd végén a mi Urunk az ostoba emberi viselkedéssel szembeállítja Isten bölcsességét, amely megmutatja a helyes gyermeki lelkület útját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A helyes beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a kezdetet, határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég sikeres és eredményes kimenetelét!

Aquinói Szent Tamás

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony
mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb,
mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig
erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a
törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok,
Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
Mt 11,11-15

Elmélkedés

Keresztelő Jánosról, a puszta emberéről beszél Jézus a mai evangéliumban. A Jézus előtti évszázadokban számos próféta mondott jövendölést a messiás jöveteléről. Keresztelő János amiatt tekinthető különlegesnek, hogy az ószövetségi idők utolsó prófétájaként ő hirdethette meg a nép számára a Messiás érkezését, ő mutathatott rá Jézusra, a Megváltóra.

Az adventben egyrészt a Megváltó előhírnökeként tekintünk Keresztelő Jánosra, másrészt életviteléből szeretnénk tanulni, azt szeretnénk lelki értelemben utánozni. Adventben mindannyian kivonulunk egy jelképes pusztába. Nem költözünk el otthonról egy vidéki tanyára, ahol senki nem zavar bennünket, nem hagyjuk el e hetekben munkahelyünket és családunkat, de mégis keressük a pusztát. Azt a helyet, ahol elcsendesedhetünk. A helyet, ahol magunkban lehetünk, magunkba tekinthetünk. Keressük a pusztát, ahol Isten vár bennünket. Lehet, hogy e lelki pusztában magányosnak, magunkra maradottnak érezzük magunkat. Lehet, hogy hiányoljuk kapcsolatainkat, megszokott cselekedeteinket. Lehet, hogy lelki ürességet, lelki szárazságot érzünk. Lehet, hogy ránk nehezedik a fáradtság, eluralkodik rajtunk a kimerültség. De biztosak lehetünk abban, hogy ezekben az adventi, pusztai napokban Isten velünk van. Érdemes keresni a vele való találkozás csendes perceit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mutasd meg, Uram, a Szegénységet, amelyet annyira szerettél! Irgalmas Jézus, légy irgalommal irántam, teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a Szegénység után, aki nélkül nem lelek nyugalmat. Te lobbantottad fel, Uram, szívemben az érte epedő szerelmet, add meg hát a jogot is, hogy enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek gazdag! Állhatatosan kérlek, had lehessen mindig az enyém! Uram, Jézus, Te egészen szegény voltál, s így én sem kívánok e földön semmit sem a sajátomnak mondani, és csak abból akarok élni, amit felebarátaim adnak nekem!

Assisi Szent Ferenc