Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Jézus nem titkolja el, hogy tanítványait s mindazokat, akik a későbbi időkben őt fogják követni, támadások érik majd. Ezek arra irányulnak, hogy megtörjék a Jézussal való egységünket, s megakadályozzák, hogy a mi Urunk az üdvösség felé vezessen, segítsen minket. De hogyan viszonyuljunk mi, keresztények a támadókhoz, akik nem elégszenek meg a megfélemlítéssel, hanem olykor még a hívők életét is veszélyeztetik? Jézus egyetlen lehetséges magatartásnak azt tartja, hogy szeressük ellenségeinket, s a minket érő rosszat jóval viszonozzunk. Erre adott példát kereszthordozásával és önfeláldozásával. Ez a követendő példa számunkra is, amely a tökéletességre, a szeretet tökéletes megélésére vezet.

Kétségtelen, hogy Jézus szeretet-parancsa az ellenség szeretetében éri el csúcsát. Jót tenni azzal, aki rosszat tesz nekünk, valóban nem könnyű. Az igazságtalanság mindannyiunkat bánt. De késznek kell lennünk arra, hogy jóindulatúak legyünk azokkal, akik velünk szemben elkövetik az igazságtalanságot. Jó volna megértenünk, hogy a rosszat nem lehet egy másik rossz cselekedettel legyőzni. Az erőszakot nem lehet megszüntetni erőszakkal. A bosszú, a megtorlás világából át kell lépnünk a megbocsátás és a szeretet világába. Ezzel Isten példáját követjük, aki szeretetét megmutatja a hálátlanok felé is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hálát adok, neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem is tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy megosszuk egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested kenyerével tápláltad tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a pusztába és add nekünk minden nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti szívünket, az országodba vivő hosszú úton.

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26

Elmélkedés

Miután Jézus kiválasztotta a tizenkét apostolt, beszédet intéz minden jelenlévő tanítványához. A beszéd első része azokról szól, akik tanítványai lettek, az Isten országához tartoznak és annak megvalósításán munkálkodnak. Őket, akik befogadták Isten országának örömhírét, Jézus boldognak nevezi. A beszéd második felében elhangzó „jaj-mondások” pedig azokról szólnak, akik a földi gazdagodástól, a bővelkedéstől vagy a szórakozástól várják boldogságukat.

Isten országának eljövetele megváltoztatja az emberi életeket. A szegények, az éhezők, a sírók és az üldözöttek Istentől kapják meg jutalmukat, aki lelki gazdagságot, bőséget, nevetést és örök életet ad nekik. Az ember számára attól függ a boldogság megtalálása, hogy milyen kapcsolatban van azzal az országgal, amelyet Jézus hirdetett és megvalósított. A Jézushoz való tartozás érdekében érdemes vállalnunk a szegénységet, a nélkülözést, a sírást, sőt akár az üldözéseket is. A lemondások és az egyszerű élet jutalmaként Jézus az örök életet ígéri számunkra. De nem köteles senki ezt az utat választani. Aki a földi gazdagodást vagy az evilági boldogságot választja, az nem számíthat ennél többre, nem számíthat az égi jutalomra, hiszen már itt megkapta mindazt, amire vágyott, s ami számára a boldogságot jelentette. Az üdvösség útjának választása az örök élet reménye nélkül lehetetlennek tűnik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, pusztába vezettél. Sötétségbe, fagyba, hőségbe, magányba. Uram, Istenem, kísértésbe vezettél. Egybe, kettőbe, százba, számtalanba. Uram, Istenem, elbuktam volna. Egyszer, kétszer, százszor, számtalanszor. Uram, Istenem, te velem voltál. Sötétségben, fagyban, hőségben, magányban. Uram, Istenem, gyengévé tettél, hogy erősséged megmutasd.

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz első része az apostolok nevének felsorolását tartalmazza. Mielőtt Jézus kiválasztja tanítványai közül azt a tizenkettőt, akik apostolai lesznek, egész éjszaka imádkozik az Atyához. Ez a mozzanat arra utal, hogy a kiválasztás az Atyától származik, aki nélkül a Fiú nem tesz semmit. Az apostolok kiválasztásával Jézus egy olyan kisebb közösséget hoz létre, amelynek tagjai a legszorosabb kapcsolatban vannak vele. Ők lesznek legjobb barátai, akik mindig vele vannak, s akik az ő küldötteiként majd elindulnak, hogy őt képviselve folytassák művét.

Az apostolok száma azt jelzi, hogy a tizenkét törzsből álló ószövetségi nép helyébe Jézus létrehozza az újszövetség népét. Az apostoloknak az lesz a küldetése, hogy ennek az új népnek, az Egyház közösségének első vezetői legyenek.

Az evangélium második része arról szól, hogy mindenki érinteni akarja Jézust, mindenki kapcsolatba szeretne kerülni vele és hallgatni akarják őt. Isten értékes ajándéka az, hogy meghív minket és mi is kiválasztottak vagyunk. Szívesen hallgatom-e őt, s tanítása szerint élek-e?

Ha nem is ugyanabban az értelemben, mint az apostolok kiválasztása, de minket is meghív Jézus, hogy a barátai legyünk. Mindannyiunkat küld, hogy tanúságot tegyünk róla. Az apostoli alapokon nyugvó Egyház tagjaként én is Krisztus közösségéhez tartozom, küldött vagyok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké!

Szent II. János Pál pápa

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
Mt 1,18-23

Elmélkedés

A mai napon Jézus édesanyja, Szűz Mária születését ünnepeljük. Mária életében megcsodálhatjuk, hogy Isten kegyelmének köszönhetően nem követett el személyes bűnöket. E lelki tisztasággal készítette fel őt az Atya, hogy a Megváltó anyja lehessen.

Mária születésével megjelent a világban a bűntelen ember. A bűnös világban korábban és azóta is minden ember úgy születik, hogy hajlamos a bűnökre. Mária élete azonban példa számunkra, hogy Isten kegyelmének átalakító ereje képessé tud tenni minket arra, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, legyőzzük rosszra hajló emberi természetünket, és engedelmeskedjünk Isten parancsainak. Senki sem mondhatja közülünk, hogy nem tudjuk, mikor követünk el bűnt, hiszen Isten parancsai világosak számunkra. A bűn egyre távolabb taszít minket Isten szeretetétől. Törekedjünk a bűntelen életre, hogy mindig érezhessük Isten jelenlétét!

Mária egész életében felfedezhetjük a Krisztusra, a Megváltóra mutató jelleget. Az édesanyától megtanulhatjuk, hogy a Fiút szemléljük, aki nem csak földi anya gyermeke volt, hanem a mennyei Atyáé is. Máriától, aki az emberek közül bizonyára a legjobban ismerte Jézust, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztus mind jobb megismerésére kell törekednünk. Máriától, aki szenvedéseiben is együtt volt fiával, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztushoz érdemes kapcsolnunk szenvedéseinket. Máriától, akinek teste hordozta Krisztus testét, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztushoz kell hasonlókká válnunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Égi Királynő, előzd meg és kísérd anyai sugalmazásoddal még a legkisebb cselekedetünket is, hogy az tiszta és méltó legyen a szent és szeplőtelen áldozathoz. Tégy szentté bennünket jóságos Anyánk, szentté miként azt nekünk a te fiad Jézus megparancsolta, amint szíved kéri tőlünk és forrón kívánja.

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Mt 18,15-20

Elmélkedés

Testvéri figyelmeztetés

Amikor Pannonhalmára kerültem gimnáziumba, mindjárt az első napokban feltűnt, hogy az egyik osztálytársunk meggondolatlan megjegyzéseivel könnyen megsért bárkit. Az ország különböző részeiről érkeztünk, nem ismertük korábban egymást, s ennek köszönhetően kellő tisztelettel közeledtünk egymáshoz az első hetekben, de ő kivétel volt ebben. Nem számított neki, hogy egyesek érzékenyebbek voltak, s rosszul esett nekik egy-egy furcsa beszólása. Talán viccesnek talált bizonyos dolgokat, talán tréfának tekintette, de emlékeim szerint nem volt ez annyira szellemes, hanem inkább kifejezetten sértő. Napokig némán tűrtük, de észrevehetően többeket bosszantott a dolog, és nem is mertünk belegondolni abba, hogy mi lesz, ha négy éven át hallgatnunk kell folyamatos sértegetéseit. Szerencsére nem tartott sokáig, mert az egyik órán osztályfőnökünket, egy bencés szerzetest, tanárt és papot célzott meg gúnyos és sértő beszólásával. Az atya nem kapta fel a vizet, nem sértődött meg, hanem egyszerűen csak ennyit mondott neki: „Ebéd után, sétaidőben tegyünk egy kört a vár körül.” (a hegy tetején lévő pannonhalmi épületegyüttest neveztük várnak). A séta körülbelül 8-10 percig tarthatott. Soha nem tudtuk meg, hogy miről beszéltek egymással. Sem az atya, sem diáktársunk nem mondta el senkinek. De a sértegetések attól kezdve megszűntek.

Íme, egy példa a hatékony testvéri figyelmeztetésre, amelyről Jézus beszél a mai evangéliumban. Jézus egy szót sem szól arról, hogy mit kell mondani az ellenünk vétőnek, csupán azt ajánlja, hogy figyelmeztessük az illetőt négyszemközt. Sokszor abba a hibába esünk, hogy a másik személyt kibeszéljük a háta mögött, hiszen mások is tapasztalják hibáját, másokat is zavar az ő gyengesége. És ettől ő szembenéz önmagával? Beismeri hibáját? Törekedni fog gyengesége kijavítására? Aligha. Jézus azt ajánlja, hogy négyszemközt beszéljünk vele, amelyből ő megérzi jó szándékunkat. A helyzetet azonban meg is fordíthatjuk. Ha azt tapasztaljuk, hogy „barátaink” és ismerőseink a hátunk mögött beszélnek rólunk, akkor ők biztosan nem értették meg Jézus testvéri figyelmeztetésre vonatkozó szavait. De ha valaki odajön hozzám, hogy négyszemközt figyelmeztessen valamilyen bűnömre, akkor ezt vegyem jó szándékú figyelmeztetésnek, ne sértődjek meg, hanem szívleljem meg a hallottakat!

Ha a négyszemközti figyelmeztetés nem hoz eredményt, akkor – Jézus szavai szerint – a hívek közösségéhez érdemes fordulni, hogy a közösség próbálja meg jobb belátásra bírni a bűnöst. Nem gyermeki árulkodásról van itt szó, hanem arról, hogy minden bűn a közösséget is sérti, és emiatt a közösséget is gyengíti. Meg kell keresni tehát annak helyes módját, hogy a közösség tagjait kellő tapintattal figyelmeztessük.

Mi az alapja a testvéri figyelmeztetésnek? Miért van rá szükség? Miért alkalmazhatjuk e módszert? A válasz egyszerű: bizonyos bűnök olyannyira szokásunkká válnak, hogy észre sem vesszük őket. Nekünk fel sem tűnik, főként, ha felületesen végezzük a lelkiismeretvizsgálatot vagy ritkán megyünk gyónni. Emiatt nagyon is hasznos, ha számíthatunk egy barátra vagy a közösségünk tagjaira, akik sértés és megbántás nélkül figyelmeztetnek minket. Örüljünk annak, ha a jézusi módszert alkalmazva figyelmeztet minket valaki hibánkra, mert Isten küldte őt hozzánk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Adj türelmet és szelídséget a szülőknek és a tanároknak, hogy gyermekeiket és tanítványaikat intő szóval figyelmeztessék a helyes útra! Segíts engem, hogy igazi barátsággal, testvéri szeretettel közeledjek minden emberhez! Kellő tapintattal és jószándékkal figyelmeztessem embertársaimat hibáikra. Segíts, hogy ne feledkezzek el imádkozni értük, megtérésükért! Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”
Lk 6,1-5

Elmélkedés

Az ószövetségi időkben azért volt a szombat szent nap, amelyen többek között nem szabadott munkát végezni, mert Isten a teremtéskor, művének befejezése után a hetedik napon, azaz szombaton megpihent. A szombati pihenőnapra vonatkozó előírások megtartásával kapcsolatban Jézus több alkalommal vitába kerül a vallási vezetőkkel. A vitákat általában az váltja ki, hogy a tanítványok nem tartják meg a szombatot, azaz olyan dolgokat tesznek, amelyeket a hagyomány, illetve a farizeusi gyakorlat szerint nem volna szabad. A farizeusok ezt úgy értékelték, hogy Jézus maga sem tartja tiszteletben ezeket a szabályokat, különben figyelmeztetné tanítványait azok megtartására.

A szombattal kapcsolatos viták során, miként azt a mai evangéliumban olvassuk, Jézus azt a választ adja, hogy ő ura a szombatnak. Jézus tudja, hogy a farizeusok felcserélik a sorrendet, amikor a szombat szigorú megtartását minden egyéb emberi cselekedet elé helyezik. Ezért egy másik alkalommal kijelentette: „A szombat van az emberért és nem az ember a szombatért” (Mk 2,27).

A szeretet cselekedetei előbbre valóak a tilalmaknál, amelyek végső soron kárt okozhatnak. Számunkra, keresztények számára már nem a szombat, hanem a vasárnap, az Úr feltámadásának napja a pihenőnap. E napot a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek a napja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A helyes beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a kezdetet, határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég sikeres és eredményes kimenetelét!

Aquinói Szent Tamás

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39

Elmélkedés

Hagyományaink tisztelete, az elődeink által fontosnak tartott értékek megőrzése elengedhetetlen életünkben. A mások által megszerzett tapasztalatok sokat segíthetnek abban, hogy életünk helyes irányba haladjon. A kitaposott úton való járás nagyobb biztonságot ad nekünk, s szívesebben kerüljük az ismeretlen, bizonytalan utakat. Ugyanakkor él bennünk az új dolgok felfedezésének vágya is, hiszen a hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás korlátozná előrehaladásunkat és fejlődésünket. Könnyen belátjuk, hogy nem tagadhatjuk meg a régit, s nem zárkózhatunk el az új dolgoktól sem, de a helyes arány megtalálása már nem könnyű. Nehéz eldönteni, hogy mihez érdemes a régiből ragaszkodnunk, s mi az, amit már elhagyhatunk, valamint mely új dolgok szolgálnak a javunkra, s melyeket nem érdemes még kipróbálnunk sem.

Jézus hasonlatai a mai evangéliumban az új és régi ruháról, foltról, borról és a bor tárolására szolgáló tömlőről az általa hirdetett és elhozott új rendet állítják szembe a régi törvényekkel. A lelki megújulást kéri tőlünk az Úr. Be kell látnunk, hogy a fásultság, a rutinszerűség, a tompultság a lelkünkre nehezedik időnként. Hozzon számunkra élénkülést, megújulást, megerősödést, buzgóságot, lelkesedést a Szentlélek! De ne azért kérjem a Szentlelket, hogy magasabb lelki állapotba kerüljek, hanem hogy Isten ügyéért tudjak lelkesedni és másokat tudjak segíteni a lelki előrehaladásban!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönjük, Istenünk, hogy Krisztus által felkaroltál és magadhoz emeltél bennünket, akik eltávolodtunk Tőled. Te mindig utánunk jössz kegyelmeddel, szereteteddel megelőzöl minket: Bárcsak méltók lehetnénk a Te szeretetedre!

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés

Jézus a szavaival képes parancsolni a gonosz erőknek s azok visszavonulnak. Erre példa a vihar lecsendesítése vagy az ördögűző csodák. Máskor szava parancsot ad, hogy beszélni tudjon az addig néma száj, nyíljon meg hallásra a fül, mozduljon meg a béna láb, tisztuljon meg a leprás test. Szavának hatására mindezek azonnal bekövetkeznek. Más esetekben szava embertömegeket mozdít meg, indít útnak, mert hallgatni akarják tanítását. Az Úr hívó szavának engedelmeskednek azok, akik apostolai és tanítványai lesznek. A mai evangélium szerint Péter engedelmeskedik szavának, s azt teszi, amit Jézus mond.

A csodálatos halfogás története azt bizonyítja Péternek, a többi tanítványnak és nekünk, hogy ahol az emberi munka és fáradozás hiábavalónak bizonyul, ott is eredményt hozhat az isteni közbeavatkozás. Péter és társai tapasztalt halászok, most azonban nem tudnak semmit sem fogni. Első pillanatban Péter Jézus kérését értelmetlennek tartja, de rögtön legyőzi magában a kételkedés kísértését és engedelmeskedik az Úrnak, ami aztán bőségesen meghozza eredményét.

Az emberhalászat és az igehirdetés munkájára is ugyanez vonatkozik. Ahol emberi igyekezetünk hiábavalónak tűnik, Isten kegyelme meghozza a kívánt eredményt. Ne engedjük, hogy a pillanatnyi sikertelenségek kedvünket vegyék! Bízzunk abban, hogy Jézus gyümölcsözővé teszi munkánkat! Hallgatok-e Jézus szavára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

A Te szent akaratodat teljesítem. Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek, És úgy szolgáljalak, amint megérdemled: Hogy adjak számolgatás nélkül, Hogy harcoljak nem gondolva arra, Hogy sebeket kaphatok, Hogy dolgozzam pihenés nélkül, Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra, Nem várva más jutalmat, mint azt, Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés

Jézus különféle betegségben szenvedőket gyógyít meg, köztük olyan embereket, akiket a gonosz lélek szállt meg. Érdekes, hogy Lukács evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták a gyógyulások tényét, de bizonyára a nép ámulatához hasonlóan ők is nagy csodálkozással és örömmel. Az evangélista azt viszont fontosnak tartja lejegyezni, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az őt felismerő lelkeket. Ugyanakkor azt sem szerette volna, ha csak a gyógyítások reményében mennének hozzá az emberek, hiszen e csodák csupán megerősítették tanítását.

A tanítás, Isten igazságának hirdetése volt a legfőbb célja. Ennek érdekében fáradhatatlanul járja a falvakat, sokszor arra sincs szinte ideje, hogy imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete. Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van közelségére, hallani akarják szavát.

Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal foglalkozok, hanem az ő szándékait keresem. Ha imáimban nem önmagamat keresem, hanem valóban hozzá fordulok, és nem a magamét mondogatom, hanem az ő útmutatásaira figyelek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram! Amikor csónakodban evezek – sokszor távol vagy, de helyettem is imádkozol. Amikor ellenszélben vagyok – te tartod meg csónakodat. Amikor felém jössz a vízen járva – hitetlenkedem és rémüldözök. Amikor így szólsz: „Ne féljetek!” – magamban kezdek bízni. Amikor elmerülve megijedek – felém nyújtod kezedet. Amikor újra és újra kételkedem – akkor tudom megvallani hitemet.

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés

A Jézus tanításában rejlő isteni erő csodálattal töltötte el a hallgatóságot, mert még senkit sem hallottak ilyen tekintéllyel beszélni. Isten igazságait oly meggyőzően tudta hirdetni, amivel korábban még nem találkozott senki. A mi Urunk isteni ereje azonban nem csupán szavaiban nyilvánult meg, hanem cselekedeteiben is. A mai evangélium története szerint ez az isteni erő szembeszáll a gonosz lélek erejével, amely fogva tart egy embert. A beteg ember nem számíthatott arra, hogy valaha is meggyógyul, hiába küzdött a benne lakó gonosszal. Az emberek sem tudtak neki tanácsot adni, hogy miként győzhetné le önmagában a rosszat. Most viszont Isten siet segítségére, bizonyítván, hogy ő képes legyőzni az emberben lévő gonoszt, mivel ereje nagyobb annál, s mert Isten az ember javát, üdvösségét akarja.

Mit tanít nekünk ez a különleges csoda, ez az ördögűzés? Sokszor megbénítanak minket a különféle veszélyek és bajok, amelyek érnek, s amelyeknek emberi erőnkkel nem vagyunk képesek ellenállni. Tehetetlenek vagyunk, és azt érezzük, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak a gonosz erőknek, amelyek a kárunkat akarják, s ezt a veszélyt sokszor alig ismerjük fel. Jézus megmutatja, hogy képes szembeszállni a gonosszal, le tudja győzni azt. Jézus segítségével képes vagyok megvalósítani az Istennek tetsző életet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az Ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!

Szent II. János Pál pápa