Battaplébánia

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
Mt 14,1-12

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló beszédek után Máté evangélista feleleveníti Keresztelő János halálának körülményeit. Erre az ad alkalmat, hogy az emberek nincsenek tisztában Jézus személyével, és sokan azt gondolják róla, hogy Keresztelő János támadt fel benne. Mi lehetett az összehasonlítás alapja? János ugyan nem a megszokott módon élt, de különleges cselekedetei nem voltak. Rá is igaz, hogy a megtérést hirdette, s ezzel kiváltotta a vallási vezetők ellenszenvét. Ugyanezt a bűnbánatot és megtérést sürgető Jézus is megtapasztalhatta. És az ő sorsa is a halál lett.

Az ellentétes jellemű személyekre érdemes odafigyelnünk a történetben. Az egyik oldalon Keresztelő János az erkölcs nyílt védelmét, a veszéllyel is szembenéző bátorságot, a megalkuvás nélküliséget jelképezi. A másik oldalon a hatalmukat féltők, a féltékenység miatt semmilyen gonoszságtól vissza nem rettenők állnak. S úgy tűnik, hogy ez utóbbiak győzedelmeskednek. Legalábbis ideig-óráig, ha egyáltalán győzelemnek lehet nevezni, ha valaki gyilkosságot tervel ki s hajtat végre annak érdekében, hogy elhallgattassa az igazság mellett kiálló személyt. Máté evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy a gonosz cselekedetről értesítik Jézust, aki elhagyja a vidéket, mert tudja, hogy János halálát követően az ő élete szintén veszélyben van, mint minden prófétáé, aki az igazságot hirdeti. De az igazság hirdetése még egy gyilkossággal sem szűnik meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária! Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság. Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!

Assisi Szent Ferenc

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Az ószövetségi könyveket olvasva könnyen észrevehetjük, hogy a próféták különleges szerepet töltöttek be a közösségen belül. Azzal a tudattal léptek fel, hogy Istentől kaptak meghívást az ő üzenetének hirdetésére. Különféle jelképes cselekedeteket hajtottak végre, amelyekből a nép könnyen érthetett. E szimbolikus tettek szervesen kapcsolódtak a próféta életéhez, életviteléhez. Ebből következik, hogy az igehirdetés nem független az igehirdetőtől, nem a személyen kívül álló dolog, hanem hozzá kapcsolódik, megéli és életével megvalósítja mindazt, amit Isten rábíz.

Mindennek legteljesebb értelmében Jézus is próféta, hiszen életével valósítja meg és cselekedeteivel bizonyítja azt az igazságot, aminek a hirdetésével a mennyei Atya megbízta. Elutasítása az isteni akarattal való szembeszegülést jelenti. Erre példa a názáretiek esete, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Jézus itt is azt hirdeti, mint a többi városban. Ugyanolyan csodás cselekedeteket tenne itt is, de ennek akadályává válik a názáretiek hitetlensége. Azt gondolják, hogy jól ismerik Jézust. Saját elképzeléseik, előítéleteik korlátaiból nem képesek kilépni, s emiatt a hitetlenség bezárja őket.

Vajon engedem-e, hogy Jézus nekem is valami újat tanítson? Új dolgot tegyen velem? Új úton, a hit útján indítson el? Meghallom-e, megszívlelem-e nekem szóló szavát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a szavadat.

Boldog John Henry Newman

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat utolsó eleméhez értünk. Jézus itt egy halászhálóhoz hasonlítja az országot, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A példázat mondanivalója összecseng a búzáról és a konkolyról mondott hasonlat üzenetével. A jók és a rosszak együtt élnek ebben a világban mindaddig, amíg Isten ítéletet nem tart. Emberileg talán sokszor siettetnénk az ítéletet, de Isten türelmet gyakorol mindenki iránt. Várakozásának értelme az lehet, hogy igazságossága nem éri utol azonnal az embert, hanem mindenki lehetőséget kap a javulásra.

E példázat újabb oldalát mutatja meg az Isten országának, tudniillik azt, hogy mindenki meghívást kap. Tévedés volna ugyanis az Isten országát csupán a látható Egyház tagjaira leszűkíteni, hiszen az isteni működés annak keretein kívül is megtapasztalható. Az Isten országa a személyekre, a közösségekre és az egész világra vonatkozik, s annak folyamatos megvalósulása azt jelenti, hogy az isteni törekvés, üdvözítő szándék állandóan átformálja, megújítja az embereket és a világot. Ez a törekvés felismerhető, megtapasztalható, s arra ösztönöz, hogy együttműködjünk vele.

Vajon engem átformál, megújít ez az isteni erő? Növekszik-e bennem Isten országa? Kész vagyok-e együttműködni e törekvéssel, hogy Isten országa növekedjék általam? Örömmel tölt-e el, hogy Isten jelen van az életemben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldott vagy, atyáink Istene, századok századain át minden dicséretre és magasztalásra egyedül méltó, mert mindenben a te akaratod valósul meg, és nem az emberé. Te vagy az, aki megtanítod a benned hívőket, hogy akaratodat cselekedjék, és csodáidat minden időkön át hirdessék, mert Szentlelked vezet mindenkit a jóban, saját szívének és akaratának ihletése által.

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés

A földműves által megtalált kincsről és a kereskedő által talált gyöngyről szóló iker-példabeszéd az Isten országával kapcsolatban két fontos dologra hívja fel figyelmünket. Elsőként arra, hogy milyen nagy érték az Isten országa. Mennyire értékes számunkra az, hogy Jézus elhozta ennek az isteni uralomnak az örömhírét, s ez az uralom a mi életünkben is megvalósul. Másrészt kiderül e hasonlatokból, hogy az Isten országa cselekvésre ösztönöz minket, azaz arra, hogy mindent tegyünk meg azért, hogy bennünk is megvalósuljon és növekedjen. Soha ne gondoljuk azt, hogy ez a határtalan értékű kincs nem lehet a miénk. Ha fáradozunk megszerzéséért, a miénk lehet.

Vallásosságunkban, Istennel való kapcsolatunkban felül kell emelkednünk a felszínességen és el kell jutnunk arra a szintre, amikor megvalljuk: legnagyobb lelki kincsünk az, hogy rátaláltunk Krisztusra, aki az üdvösséget adja. Ezért a kincsért valóban érdemes minden evilági dologról lemondani, s mindent odaadni azért, hogy a miénk lehessen. Az isteni és az emberi törekvésnek találkoznia kell, azaz nem csupán az ő akarata legyen az üdvösségünk, hanem a mi legfőbb vágyunk is, ami nap mint nap motivál bennünket vallásos életünkben. Az üdvösséget Krisztus engedelmes szenvedése, halála és feltámadása által nyertük el, azért hozzá kell mindhalálig ragaszkodnunk. Ő a mi kincsünk, akit ha egyszer megtaláltunk, hordozzuk szívünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
Jn 11,19-27

Elmélkedés

Amikor Jézus megérkezik barátja házába, Lázár már négy napja halott. Lázár testvére, Márta azzal fogadja Jézust, hogy biztosan minden másként történt volna, ha néhány nappal korábban érkezett volna. Márta ezzel egyrészt kifejezi Jézus rendkívüli erejébe vetett személyes hitét, másrészt bizonyára a jelenlévők véleményét is tolmácsolja, akik szintén azt gondolták, hogy a csodáiról híres tanító megakadályozhatta volna Lázár halálát. Sőt Jézus nem csupán gyógyító csodáival adott alapot ennek feltételezéséhez, hanem azzal is, hogy korábban már két alkalommal is hozott vissza a halálból embereket az életre. Márta ugyanakkor nem gondol a mostani feltámasztásra. Ez Jézus különleges ajándéka lesz. Lázár feltámasztásával Jézus isteni erejét bizonyítja, ugyanakkor előre jelzi mindannyiunk sorsát, feltámadásunkat az örök életre.

Érdemes ismételten elolvasni Jézus és Márta párbeszédét. Az életről, a halálról, a feltámadásról beszélgetnek. S e beszélgetés során Jézus kinyilatkoztatást tesz önmagáról. Életnek és feltámadásnak nevezi magát. Ő az, aki az életnek és a feltámadásnak az ajándékozója. Itt értjük meg az újszövetség igazi újdonságát: Jézus valóban Isten, akinek hatalma van életet adni az ember számára. Ennek lesz bizonyítéka a húsvéti esemény, Krisztus feltámadása. Márta hitvallása már az egész Egyház hitét fejezi ki. Jézusban hinni azt jelenti, hogy hiszek az élet Urában, aki a feltámadás által új, örök életet ad az embereknek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldott legyél, aki azért jöttél, hogy életünk legyen. Köszönöm, hogy tőled semmi nem választhat el; hogy számodra nincs elveszett drachma vagy eltévedt bárány, mert számodra mindenki él, és senki nem szakadhat ki kezedből. Hálát adok neked, hogy a te országod törvénye nem emberi szabály, hanem új szövetség. Köszönöm, hogy első zsengeként feltárod előttünk a feltámadás reménységét!

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35

Elmélkedés

A múlt heti evangéliumok kapcsán említettük, hogy Jézus példázatai megszólítják a hallgatókat, cselekvésre ösztönöznek és bevonnak a történésekbe. A mai evangéliumban Jézus további két példázatot mond a mennyek országáról. Az elsőben kicsiny mustármaghoz hasonlítja Isten országát, amely idővel hatalmasra nő, a másodikban pedig a kovászhoz, az élesztőhöz, amely megkeleszti a tésztát.

E hasonlatok esetében sokkal többről van szó, mint beszédről és szavakról. Amikor ugyanis Jézus szóbeli tanítást ad a mennyek országáról, ez az ország mindjárt meg is valósul, amennyiben a hallgatóságban megindul az a változás, hogy növekvő maggá, illetve élesztő kovásszá váljon. A szavak elhangzásával és befogadásával elkezdődik az Isten országa, azaz mindjárt növekedésnek indul a kicsiny mustármag és kelésnek indul a tészta.

A mustármag növekedése nagyon látványos és szinte hihetetlennek tűnik. Ha manapság körülnézünk a hit terjedése és a vallásosság növekedése terén, akkor talán nem látjuk ezt a váratlan növekedést. De elsősorban nem is mennyiségi növekedésről van szó, hanem lelki fejlődésről.

A példázat arra ösztönöz, hogy befogadjuk a Jézustól hallottakat, s ezáltal bennünk is növekedésnek induljon a mennyek országa. Engedem-e, hogy Isten akarata lelki növekedést és a hit erősödését indítsa el bennem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, reménység anyja, légy velünk! Taníts minket, hogy az élő Istent hirdessük; segíts tanúskodnunk Jézusról, az egyetlen Üdvözítőről; tégy minket szolgálatkésszé a felebarát iránt, befogadóvá a rászorulók iránt, tégy az igazságosság megvalósítójává és egy igazságosabb világ szenvedélyes építőivé; járj közben értünk, hogy úgy munkálkodjunk a történelemben, hogy bizonyosak legyünk az Atya tervének teljesedésében. Az új világnak Hajnala, mutasd meg, hogy a reménység anyja vagy, és virrassz felettünk! Virrassz az európai egyház fölött: legyen az evangélium jó közvetítője; legyen az igazi közösség helye; teljesítse küldetését, mely arra szól, hogy hirdesse, ünnepelje és szolgálja a remény evangéliumát, Béke Királynője, oltalmazd az emberiséget a harmadik évezredben! Virrassz az összes keresztény fölött: járják hűségesen az egység útját a kontinens egyetértésének kovászaként; virrassz a fiatalok fölött, akik a jövendő reményei, hogy nagylelkűen kövessék Jézus hívását. Virrassz a nemzetek vezetői fölött: a közös ház építését tekintsék feladatuknak, melyben megbecsülik minden egyes ember méltóságát és jogait. Mária, ajándékozd nekünk Jézust! Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük! ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye, ő velünk és közöttünk él Egyházában. Veled együtt mondjuk: „Jöjj el, Úr Jézus!” (Jel 22,20) A dicsőség reménye, melyet ő árasztott a szívünkbe, teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!

Szent II. János Pál pápa

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Mt 13,44-52

Elmélkedés

Kiknek szól az üzenet?

Az Isten országáról szóló példabeszédek harmadik eleméhez érkeztünk a mai vasárnap. Jézus földbe rejtett kincshez, értékes igazgyöngyhöz és hálóhoz hasonlítja az országot. Miután megnéztük, hogy az ember részéről milyen lelkület szükséges Isten üzenetének befogadásához (2014. július 13.) és elmélkedtünk az isteni üzenet tartalmáról (2014. július 20.), a mai napon arra keressük a választ, hogy kiknek szól Isten üzenete?

Jézus egy alkalommal nagyon kemény szavakkal illeti azokat, akiknek az isteni üzenet tanítása volt a feladata. Ezt mondta: „Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok” (Lk 11,52). Szavai egyértelműen jelzik, hogy Isten szavának ismerete bizonyos értelemben kiváltság volt abban az időben. Az írástudók, a tanítók, a farizeusok értettek a törvények helyes értelmezéséhez, de nem teljesítették azt a feladatukat, hogy az embereket megtanítsák az isteni parancsok helyes megtartására. A vallási dolgokban jártas, képzett emberek és az egyszerű nép között szakadék tátongott, amelyet Jézus a lehető legegyszerűbben átlépett. Nyilvános működése kezdetén a názáreti zsinagógában így beszélt: „Az Úr Lelke rajtam, azért kent fel engem. Ő küldött, hogy a szegényeknek hirdessem az örömhírt” (Lk 4,18). Más alkalommal mondott szavai szerint Isten országának megvalósulását nem csak a csodák jelzik, hanem az is, hogy „a szegényeknek hirdetik az evangéliumot” (Lk 7,22).

Az igazság hallgatásának vágyával Jézushoz igyekvő emberek között alig akadnak írástudók, de annál több az egyszerű ember. Kiket látunk ebben a tömegben? A társadalom kitaszítottjait. Ott vannak például az egyszerű pásztorok, akik foglalkozásuk miatt vallásilag tisztátalannak számítottak. Vagy ott vannak a vámosok, akiket a zsidók lenéztek, mert a rómaiak kiszolgálói voltak. Ott vannak a szegények, akikre a tehetősebbek úgy tekintettek, hogy bűneik miatt sújtja őket Isten a szegénységgel és a nélkülözéssel. Ott vannak a betegek, akik kiszolgáltatott helyzetükben aligha számíthattak emberi segítségre, de Jézus csodás gyógyításai révén megtapasztalhatták Isten jóságát. Ott vannak a bűnösök, akiket a magukat igaznak tartó zsidók lenéztek, de mégis megérintette őket Isten irgalma. Ott vannak a nők, az asszonyok, akiknek vallási kérdésekben nem volt szabad megszólalniuk, véleményt mondaniuk. Ott vannak a gyerekek, akik koruk miatt semmiféle tekintélynek nem örvendhettek, de Jézus barátságának köszönhetően mégis részesülhettek Isten áldásában.

Ezek az egyszerű emberek mind szívesen hallgatták Jézust, aki egyszerűen szólt hozzájuk. Tanítását olyan példákkal, esetekkel világította meg, amelyekkel a hallgatóság nap mint nap találkozott. Könnyen megértették, hogy milyen lehet a földművelés közben kincset találni, hiszen ez többségük mindennapi munkája volt, s talán néha éppen arról álmodoztak munka közben, hogy milyen nagy szerencse volna kincset találni a földben. E példázatból megértették, hogy az Isten országa olyan kincs, olyan érték, amelyért érdemes fáradozni.

Vajon én felismerem-e magamat Jézus példázataiban? Magamra vonatkoztatom-e azokat? Szívesen hallgatom-e Isten üzenetét? Felismerem-e benne azt az örömhírt, amely az üdvösség útját mutatja számomra?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
Mt 13,24-30

Elmélkedés

Jézus példázata szerint a jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, s mindkettő hatást gyakorol ránk. A példabeszédben szereplő búza a jót jelképezi, a konkoly, a hasznavehetetlen vadnövény pedig a rosszat. Isten jósága üdvösségünket szeretné, de a sátán gonoszsága ezt meg akarja akadályozni. A mi számunkra talán egyszerűnek tűnne az a megoldás, hogy azonnal fogjunk neki a rossz kiirtásának. Ezzel persze azonnal gondjaink lennének, mert melyikünknek van joga ilyen ítéletet meghozni, azaz mindenről pontosan eldönteni, hogy jó vagy rossz. Amit ugyanis az egyik pillanatban jónak minősítünk, a helyzet fordultával ártalmassá válhat, és fordítva is igaz ez. Hányszor előfordult már, hogy valami ellen minden erőnkkel tiltakoztunk, s a végén kiderült, hogy milyen jó lett volna elfogadni. Ítéleteinkben tehát nehéz jó döntést hoznunk, bármennyire is igyekszünk minden körülményt figyelembe venni.

Érdemes elfogadnunk, hogy Isten, aki valóban a legfőbb jóság, jól tudja, hogy mi jó az embernek, mi jó nekünk, s érdemes elfogadnunk Istentől mindazt, ami a jó úton segít minket előre haladni.

Sokszor halljuk vagy talán magunk is mondjuk egy-egy rossz döntés után: „Nem tudtam, hogy rosszat teszek ezzel.” Ne próbáljunk meg ilyen módon kibújni felelősségünk alól! A rossz felismerhető, miként a gyomnövény is a búza között. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelnünk Isten sugallataira.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

A konkoly között nehéz felnőni, de te erőt adsz hozzá! Amikor felkel a nap, simogat a szellő, nagy lágy eső permetez, tudom, hogy az én Uram rám tekint, nem hagy magamra. Vállalom a küzdelmet a mindennapokban, mert örömmel tölt el, hogy a mennyei csűrben helyet készítettél számomra. Vesd ki színemből a konkolyt, mert ott csak a te fényednek van helye. Krisztusom! Köszönöm, hogy az Eucharisztiában, a szent kenyérben magunkhoz vehetünk! Növelj hitben, reményben, szeretetben, hogy mások eledele legyek. Hála és dicsőség nagy jóságodért!

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28

Elmélkedés

Az apostolok nevét felsoroló evangéliumi részek két Jakab nevű személyt említenek. Az egyik Zebedeus fia, János apostol testvére, akit idősebb Jakabnak nevez a hagyomány, a másik pedig Alfeus fia, akit fiatalabb Jakabnak hívunk. Ma az előbbit ünnepli Egyházunk. Péter és János mellett ő a harmadik személy, aki jelen van Jézus színeváltozásakor és az Úr közelében lehet a szenvedés kezdetén a Getszemáni-kertben. Nagy tekintélynek örvendett a hívek körében, hiszen ő lett a jeruzsálemi közösség vezetője. Az Apostolok Cselekedetei röviden beszámol arról, hogy Heródes Agrippa király a krisztusi közösség növekedését rossz szemmel nézve elfogatta annak néhány tagját és „karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét” (vö. ApCsel 12,1-2). Így Jakab lett elsőként vértanú az apostolok közül.

A Jakab apostolban és testvérében, Jánosban lévő törekvésről, szándékról árulkodik a jelenet, amikor különleges helyet szeretnének maguk számára biztosítani Jézus mellett az ő megvalósuló uralmakor. Ezt az eseményt írja le az ünnep evangéliuma. Kívánságukban ne csak a negatív értékjelű nagyravágyást vegyük észre, hanem azt is, hogy készek mindenben osztozni Jézus sorsában, ha nem is értik még egészen, hogy mit jelent ez.

Kész vagyok-e Jézus útján járni mindenkor? Kész vagyok-e Jézusért mindenről lemondani? Kész vagyok-e arra, hogy hitemről tanúságot tegyek? Él-e bennem az apostoli buzgóság?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi veled tartottunk a hegyre. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és felfénylett előttünk arcod. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és dicsőséged betöltött minket. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és minket elnyomott az álom. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi azt éreztük, jó nekünk itt lenni. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és félelem szállt le ránk. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi hallottuk hangod. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi elhallgattunk.

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
Mt 13,10-17

Elmélkedés

Jézus, aki kiváló szónok és tanító volt, a néphez intézett beszédeiben szívesen használt példázatokat. Ezeket a hasonlatokat azok is könnyen megértették, akik nem voltak tanultak, hiszen a mindennapi életben sokszor találkozhattak olyan esetekkel, amelyek a példázatok tartalmát alkották. Gondoljunk csak a pásztorról, a szőlőmunkásokról szóló példabeszédekre, vagy a magvetőről szólóra. A mai evangéliumban ez utóbbival kapcsolatban kérdezik meg tanítványai Mesterüktől, hogy miért tanítja a népet példabeszédekben. Jézus válasza is egy kicsit példabeszéd-szerű, hiszen nem biztos, hogy mindenki megértette.

A feleletből kiderül, hogy ami az egyik ember számára könnyen érthető és megjegyezhető, ugyanaz mások számára, akik magukat bölcsnek és okosnak gondolják, nehezen felfogható. A példabeszédek ugyanis nem passzív hallgatást kívánnak, hanem gondolkodásra késztetik a hallgatóságot, amelyre nem mindenki kész. Az elbizakodottak azt hiszik, hogy számukra senki sem tud újdonságot mondani, ezért bezárják szívüket a tanítás előtt. Elzárkóztak az igazság elől, vagyis behunyták szemüket vagy befogták fülüket. A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik, azon, hogy megérzi-e, hogy a hasonlat tulajdonképpen róla szól, s megvan-e benne a készség, hogy a hallottak tanulsága szerint változtasson életén. Hogyan hallgatom Jézus tanítását?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva kiválasztottad és meghívtad az apostolokat, és azzal bíztad meg őket, hogy hirdessék az evangéliumot, a híveknek jó pásztorai legyenek, és ünnepeljék az istentiszteletet, add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi halálod és feltámadásod gyümölcseit.
Szentlélek, aki ajándékaid folytonos kiárasztása által megszenteled az Egyházat, Áraszd ki a megszentelt életre hivatottak szívébe az Isten országa iránti bensőséges és szenvedélyes szeretetet, hogy önzetlen és feltétel nélküli „igen” kimondásával életüket az evangélium szolgálatába állítsák.

Szent II. János Pál pápa