Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés

Jézus példabeszéde a szőlőtőről és a szőlővesszőkről azt a figyelmeztetést tartalmazza, hogy a keresztény közösség belső megosztottsága könnyen oda vezet, hogy egyesek elszakadnak Jézustól, s egyúttal a közösségtől is. Aki közösségben van Jézussal, az egységben van az általa alapított közösséggel, az Egyházzal. A mi Urunk mindannyiunkat meghív, hogy az Atya és a Fiú szeretetközösségébe lépjünk. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn keresztül kapják az életet biztosító tápanyagokat és vizet, ugyanúgy mi is Isten szeretetéből merítjük életerőnket. Az Atya és a Fiú kapcsolata, szeretete a megváltást eredményezte, amelynek mi is részeseivé válunk, ha szeretettel kötődünk Istenhez. A vele való kapcsolatunk a szeretet sokféle gyümölcsét termi.

A példázat egy másik gondolatot is ébreszt bennünk: napjaink egyik nagy betegsége az elbizakodottság. Az emberek az gondolják, hogy a maguk erejéből mindent elérhetnek és megvalósíthatnak. A tudomány és a technika fejlődése pedig mintha csak erősítené sokakban ezt a gondolkodásmódot. A könnyen elérhető sikerek szintén az elbizakodottság felé terelhetnek bennünket. Jézus szava kijózanítóan ér minket: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Igen, rá kell ébrednünk, hogy Isten nélkül sikereink csak fél sikerek, örömeink csak részben jelentenek örömöt. Jézushoz kapcsolódva viszont életünk bőséges termést hozhat. Miben bízok jobban? Magamban vagy Isten segítségében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszéd jelképesen mutatta be, hogy Isten tanítását egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása akár szembefordulást is eredményezhet az emberek között. Ezt követően azokról szól, akik meghallgatják tanítását és aszerint alakítják életüket, s ezzel mintegy minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész arra, hogy mindenről lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért, hogy az örök életet elnyerjük.

A tanítványi élet kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus küldöttei vagyunk, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk továbbadni, amelyet nem tekintünk vezérelvnek saját életünkben, minden bizonnyal csak ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben is szeretetet vagy hitet. Ha a hit engedelmességével fogadom Isten hozzám szóló üzenetét és akaratát, Krisztus jelenlétének tanújává válok a világban az emberek számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszéd jelképesen mutatta be, hogy Isten tanítását egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása akár szembefordulást is eredményezhet az emberek között. Ezt követően azokról szól, akik meghallgatják tanítását és aszerint alakítják életüket, s ezzel mintegy minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész arra, hogy mindenről lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért, hogy az örök életet elnyerjük.

A tanítványi élet kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus küldöttei vagyunk, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk továbbadni, amelyet nem tekintünk vezérelvnek saját életünkben, minden bizonnyal csak ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben is szeretetet vagy hitet. Ha a hit engedelmességével fogadom Isten hozzám szóló üzenetét és akaratát, Krisztus jelenlétének tanújává válok a világban az emberek számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”
Mt 13,1-23

Elmélkedés

Köztetek van

Máté evangéliumának 13. fejezetében több példabeszédet olvashatunk, amelyek az Isten országáról szólnak. A mai vasárnap hasonlata a magvetőről, a jövő vasárnapi a földbe vetett jó és rossz magról, s a gyomnövényről (konkoly) szól, két hét múlva pedig a földbe rejtett kincsről, a megtalált igazgyöngyről és a halászhálóról fogunk olvasni. Mivel a példázatok témája megegyezik, érdemes együtt szemlélnünk őket, illetve nagyobb távlatból megvizsgálnunk azt, hogy mit akart Jézus mondani az Isten országával kapcsolatban és mit érthettek egykor az emberek, milyen gondolatok jártak a fejükben, amikor az Isten országáról hallottak.

Induljunk ki annak elismeréséből, hogy az a világ, amelyben Jézus élt, nekünk meglehetősen távoli és idegen. Furcsának tűnik, hogy akkoriban az uralkodó politikai, katonai, hatalmi viszonyoknak egyben vallási jelentőséget is tulajdonítottak. A zsidó nép gondolkodására különösen is jellemző volt, hogy népük, országuk erejét, nagyságát, hatalmát nem maguknak, hanem Istennek tulajdonították. Az Egyiptomból való szabadulást az isteni közbeavatkozás különleges jeleként értelmezték. Később, amikor elfoglalták az ígéret földjét, Kánaánt, az ott lakó népek felett aratott győzelmet Istennek köszönhették, ő segítette őket a terület megszerzésében. Ha viszont a zsidó nép idegen uralom alá került, seregét legyőzték, az embereket rabszolgamunkára kényszerítették vagy fogságba hurcolták, annak a jele volt, hogy a néptől elfordult az Isten. Ennek okát abban vélték felfedezni, hogy a nép fordult el Istentől és tért le Isten törvényeinek útjáról, aki mintegy büntetve őket, megengedi, hogy idegen népek uralkodjanak rajtuk.

Jézus korában tehát a zsidó nép gondolkozásában szoros kapcsolat állt fenn a világi uralom és az isteni uralom között. Mivel az ország nem volt önálló, hanem a Római Birodalom egyik tartománya volt, ezért a római fennhatóságtól való megszabadulás vágya összekapcsolódott az Isten által küldött szabadító, a Messiás várásával. Az emberek úgy képzelték, hogy az Isten országa úgy valósul meg, hogy megszabadulnak az idegen uralomtól és önálló lesz az ország. Ezt az elképzelést Jézus eloszlatja vagy legalábbis igyekszik eloszlatni azzal, hogy az Isten országa lelki jellegéről és tartalmáról beszél hasonlataival. A magvetőről szóló példázat ezek szerint azt tanítja, hogy Isten megszólítja az embert, elveti szívébe az igazság tanítását és az emberen múlik, hogy miként fogadja azt. Engedi-e, hogy Isten uralma megvalósuljon az életében és így lelkiekben bőséges termést hozzon vagy elfojtja szívében az isteni kezdeményezést? Az emberen múlik, hogy a hit szemével meglátja-e és a megtérés által befogadja-e Isten országát.

Jézus a következőket mondta, amikor a néphez beszélt: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21). Mivel egészen személyes szintre emeli az Isten országa ügyét, érdemes személyesen válaszolnunk a nekünk szóló kérdésekre. Milyen talajra hull lelkemben az isteni üzenet? Hogyan hallgatom, olvasom Isten szavát? Hiszem-e, hogy Krisztus tanítása az örök életre vezet? Törekszem-e annak megélésére, megvalósítására? Küldetésemnek tekintem-e, hogy magam is hirdessem az örömhírt? Befogadom-e Isten országát, mint lelki valóságot értelmemmel és akaratommal?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket. A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus személye elé. E lelkület tömör megfogalmazása így hangzik a mai evangéliumban: „Nem különb a tanítvány mesterénél” (Mt 10,24). Soha nem találunk más személyt, aki fontosabb igazságokat taníthatna nekünk, mint Jézus, hiszen az ő tanítása az életet és az örök életet jelenti. Tanítását hallgatva mindig új oldalról ismerhetjük meg feladatainkat, ha életünk végéig tanítványai maradunk. Szenvedésével és halálával végigjárta előttünk az emberi élet útját. Induljunk el Jézus követésének útján! Indulni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.

A küldetés teljesítése veszélyekkel járhat, hiszen nem mindenki fogadja szívesen Krisztus tanítását, s ez a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg. Ennek ellenére nincs okuk a félelemre, hiszen az isteni gondviselés mindig vigyáz rájuk.

Az evangélium utolsó szakasza arra figyelmeztet minket, hogy az üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek. Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a tanítvány hűséges maradjon Mesteréhez, Jézushoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29

Elmélkedés

Péter apostol azt állítja, hogy Jézus követése érdekében ő és a társai mindent elhagytak. Talán érzünk egy kis túlzást e kijelentésben, de valójában igaz, hiszen a Jézussal való találkozás és a meghívás gyökeresen megváltoztatta életüket. Péter az iránt érdeklődik, hogy mire számíthatnak e lemondásukért. Jézus olyan jutalmat ígér feleletében, amelyre biztosan nem számíthatott sem Péter, sem a többiek. Az általa ígért jutalom felülmúl minden emberi elképzelést. Jézus nem ígért senkinek pénzt, vagyont vagy bármilyen evilági gazdagságot, ő a legnagyobb kincset, a mennyország boldogságát adja jutalmul azoknak, akik készek mindent elhagyni az ő követéséért.

Nagyobb munka előtt, az iskolai tanév kezdetén vagy fontos döntés előtt szoktunk a Szentlélekhez imádkozni. Őt kérjük hitünk erősödéséért, tanulmányaink vagy éppen munkánk eredményességéért. A Szentlélek természetesen nem oldja meg helyettünk a feladatokat és a tanulást sem helyettesíti, de erőt ad.

Emellett a Szentlélek legfőképpen abban tud minket segíteni, hogy eljussunk, a mennybe, az üdvösségre. És ennek felismeréséért valóban érdemes hozzá imádkozni. Ő mondja meg nekünk, hogy mit kell elhagynunk üdvösségünk érdekében és mit kell érte megtennünk. Ha hallgatunk a szívünkben megszólaló Lélek szavára és az apostolokhoz hasonló lelkesedéssel követjük az Urat, elnyerjük az örök életet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15

Elmélkedés

Az apostolok misszióba küldéséről szóló tegnapi evangélium után ma arról olvasunk, hogy Jézus gyakorlati tanácsokkal látja el őket. Az apostoloknak nem szabad magukkal vinniük semmit tanító útjukra, hanem teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell indulniuk.

Az apostolok viszonylag gyorsan kerültek a mély vízbe, amikor Jézus megbízta őket e feladattal. Talán első pillanatban kissé féltek a megmérettetéstől, de aztán elcsodálkoztak Jézus irántuk való bizalmán. Igen, Jézus megbízik bennük, s azt várja tőlük, hogy ők se bízzanak másban, mint őbenne. Ne bízzanak semmiben, amit magukkal vihetnének eszközként, hanem bízzanak abban, hogy a Jézustól kapott küldetéssel együtt erőt is kapnak. A tanítványi élet bizalmi helyzet. Jézus megbízik bennünk is, amikor a róla való tanúságtétellel útnak indít minket, s azt kéri tőlünk, hogy ne a magunk erejében vagy képességeiben bízzunk, hanem egyedül őbenne.

Az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás nem fogja azt eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket. Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. Erre előre figyelmezteti őket az Úr.

A visszautasítás ne vegye el kedvünket az örömhír terjesztésétől! Elég a Jézusban való bizalom, a szívemben hordozott tanítás és a lelki békesség.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd a hála énekét ajkunkról, és ajándékozd meg ezt az Egyházat Sion és Betlehem ajándékaival és kegyelmeivel, hogy méltók lehessünk részesedni az üdvösségben, azon a napon, amikor majd megnyilvánul a halhatatlan Megváltó és a te egyszülött Fiad romolhatatlan dicsősége.

Szent II. János Pál pápa

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7

Elmélkedés

A tizenkét apostol nevének felsorolását olvassuk az evangéliumban. Jézus hatalmat és küldetést ad nekik. Ő a kezdeményező. A Tizenkettő elfogadja a választást és az ezzel járó sorsot, valamint a küldetést. Engedték, hogy Mesterük új feladatot bízzon rájuk. Megbízást kapnak, hogy hirdessék Isten országának eljövetelét. Természetesen nem elszakadva a Mestertől, hanem mindenkor az ő nevében. Jézus azért hozza létre a tizenkét apostol közösségét, hogy e kiválasztottak tanúi legyenek annak, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása a földön, s ennek hirdetőivé váljanak. Az apostolok tehát közösséget, teljes életközösséget vállalnak az Úrral. A Jézus általi megbízás ezen formája figyelmeztetés: az apostolok utódainak és a hithirdetőknek a munkája minden korban csak akkor lehet gyümölcsöző, ha életközösségben vannak Istennel.

Egy másik szempontból is fontos a kiválasztás eseménye. Az Isten országának eljövetelét igazoló jelek Jézus korában és napjainkban egyaránt érdeklik az embereket. Miről ismerhető fel ezek megvalósulása? Az igehirdetés, az evangélium terjesztése, a csodák és az isteni irgalmasság megtapasztalása mind-mind az ország jelei. Az apostolok meghívása és közösséggé formálása szintén Isten uralmának a jele. Ha én is az apostolokra alapozott krisztusi közösségnek, az Egyháznak az élő tagja vagyok, akkor bennem is elkezdődött már megvalósulni az Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
Mt 9,32-38

Elmélkedés

Az emberi rosszindulat és az isteni jóakarat áll szemben egymással a mai evangéliumban. A nép ámulattal tapasztalja, ahogy Jézus kiűzi az ördögöket és sok más csodát tesz. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen jócselekedet annyira egyértelmű, hogy mindenkit hálaadásra indít, hiszen könnyen felfedezhető mögötte az Isten emberek iránti jósága. De nincs így. Egyesek azt a vádat fogalmazzák meg, hogy Jézus az ördöggel szövetkezve viszi végbe cselekedeteit. Rögtön megjelenik tehát az irigység, a vádaskodás, a rosszindulat, mint jellemző emberi megnyilvánulások. S ennek oka az lehet, hogy szívük mélyéből elutasítják Jézust, nem képesek hittel elfogadni, hogy ő az Isten Fia. Jézus viszont tovább indul, hogy folytassa munkáját és hitet ébresszen sokakban.

Az emberi világ az isteni és az ördögi metszéspontjában áll. Az egyik oldalról Isten szeretné érvényesíteni akaratát életünk felett, a másik oldalról a gonosz lélek akar uralni minket. Isten mindig meghagyja szabadságunkat, az ördög viszont elveszi azt. Az isteni és az ördögi erők metszéspontjában élnünk igencsak nehéz. Mely erőnek engedelmeskedjünk? E küzdelmes választásban Jézus nem hagy minket magunkra. Segítsége nélkül tehetetlenek volnánk a gonosz erőkkel szemben, s egy idő után bizonyára feladnánk a küzdelmet. Jézus mellém áll, hogy legyőzzem a gonosz lelkeket, és szabadon engedelmeskedjek Istennek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26

Elmélkedés

A kafarnaumi elöljáró lányának feltámasztása és a tizenkét éve beteg asszony meggyógyításának története Szent Márk evangéliumában (vö. Mk 5,21-43) is megtalálható, de ott sokkal részletesebben. A liturgikus év rendje szerint ma a Máté szerinti változatot olvassuk, amely rövidebb formában őrizte meg a két esetet.

Márknál az elöljáró haldokló leányához hívja Jézust, majd később a szolgák jelentik, hogy meghalt a gyermek. A beteg asszony meggyógyítása esetében pedig Jézus megérezvén, hogy erő áradt ki belőle, keresni kezdi, hogy ki érintette meg, de a körülötte lévők nem tudják megmondani. Ekkor lép elő az asszony, akivel a gyógyulás történt.

Ezeket a körülményeket Máté talán azért nem tartja annyira fontosnak, mert ő a Jézusban való hitet akarja hangsúlyozni mindkét esettel kapcsolatban. Az elöljáró hitét fejezi ki az a tény, hogy gyermeke már halott és ekkor kéri Jézustól, hogy támassza életre. Emberileg lehetetlent kér, mégis bízik annak teljesülésében. A beteg asszony is hitének köszönhetően nyerte el a gyógyulást. Cselekedetéből, Jézus ruhája megérintéséből az Úr azonnal kitalálta gondolatait, megértette szándékát, hogy gyógyulni szeretne.

Hitem megvallása, kifejezése az első lépés a csoda felé. Vajon merek-e Jézustól hittel, bizalommal kérni? Van-e bátorságom olyat kérni, ami egy új élet útján indít el?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Azt kérted, Uram, hogy téged szeresselek jobban, mint a hozzám legközelebb álló szeretteimet. Arra kértél, vegyem fel a keresztemet, és kövesselek, ne nézzek hátra, szeretteim és korábbi életem felé. Arra vágytál, hogy veszítsem el az életem érted, adjak fel mindent, azért, hogy benned újra megtaláljam. Nem mondom, hogy tisztán értettem, miért, de megtettem mindezt, érted, Uram. Rád bíztam magam, és hittem benned. És többet kaptam, mint reméltem. Cserébe Élettel töltöttél meg, és felelősségteljes küldetést adtál. Azóta nem élek cél és otthon nélkül. Jelenléteddel betöltöd és boldoggá teszed életemet. Különleges szépséget adsz minden napomnak. Istenem! A bátorságért imádkozom. Add, hogy minél több ember merje elveszíteni életét, és ezáltal egy teljesebb, igazibb életet kapjon tőled.