Battaplébánia

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

Pünkösdhöz közeledvén a mai evangélium is az eljövendő Szentlélekről szól, pontosabban arra a kérdésre ad választ, hogy honnan származik és kitől jön. A Hiszekegyben ezt imádkozzuk: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.”

Hitünk szerint tehát egyrészt az Atya küldi el nekünk a Szentlelket a Fiú nevében. A Fiú küldetését az Atya határozta meg: megváltani és üdvözíteni az embereket. A Szentlélek küldetését szintén az Atya határozta meg: megszentelni a világot és az Egyházat. Másrészt a Fiú is küldi nekünk a Szentlelket, hiszen ezt mondta Jézus: „Ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót” (Jn16,7).

A Szentlélek ajándék. Az Atya és a Fiú ajándéka. A létezés ajándéka. A kegyelem és az irgalmasság ajándéka. Az örök isteni szeretet ajándéka. Az embereket megszentelő ajándék. A Krisztusban hívők közösségét, azaz az Egyházat megszentelő ajándék. Olyan ajándék, ami bekapcsol minket az isteni szeretet világába. De ezt sosem kényszeríti ránk Isten. Ő azt szeretné, ha hittel, engedelmesen elfogadnánk Krisztust, és felismernénk benne a legyőzhetetlen igazságot. Ezt a titkot talán Szent Pál apostol fogalmazza meg a legszebben, aki ezt írta: „A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). Várjuk és pünkösdkor fogadjuk el a Szentlélek ajándékát, hogy a szívünkbe költözzön a szeretet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Jézus kissé rejtélyes kijelentést tesz, amikor azt állítja az eljövendő Szentlélekről, hogy ő fogja meggyőzni a világot a bűnről, majd hozzáteszi, hogy azért, mert az emberek nem hittek benne, azaz Jézusban. Úgy tűnik tehát, hogy a Lélek nem általában a bűnről fogja meggyőzni az embereket, hanem Jézus elutasításának bűnéről. Mintegy rádöbbenti az embereket arra, hogy hová vezet, milyen következményekkel jár Isten Fiának elutasítása. Ha figyelmen kívül hagynánk Isten jóságát, irgalmát és üdvözítő szándékát, könnyen abba a tévedésbe esnénk, hogy ez a meggyőzés valamiféle vádat, ítéletet, sőt kárhoztatást jelent. Azt gondolhatnánk, hogy a Szentlélek vádolja az embereket, szembesíti vétkeikkel, de nem mutat kiutat az ember számára. A meggyőzés valódi célja azonban az emberek üdvösségre segítése. Ezzel a küldetéssel jött Krisztus, aki bűnbánatot és megtérést hirdetett mindenkinek, s ezt a feladatot folytatja a Szentlélek is.

A „bűnről való meggyőzés” ezek szerint kettős irányú. Egyrészt azt jelenti, hogy a Szentlélek segít belátni vétkeinket, másrészt megmutatja a bűntől való szabadulás útját, a bűnbocsánatot. Nem egyszerűen csak bűntudatot, hanem igaz bűnbánatot ébreszt bennünk, és bátorít minket, hogy ne féljünk az irgalmas Istenhez fordulni. A Szentlélek ajándék számomra, hogy felismerjem bűnösségemet, és ajándék, mert a megváltottság tudatát ébreszti fel bennem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a

Elmélkedés

Két szempontból érdemes elmélkednünk a mai evangéliumról. Elsőként a tanúskodás témáját nézzük. Jézus azt mondja az apostoloknak, hogy ők is tegyenek tanúságot róla, ahogyan maga a Lélek is tanúskodik. Az apostolok Jézus életének szemtanúi voltak. Vele voltak nyilvános működésének három esztendejében, amikor a városokat és falvakat járva hirdette az örömhírt. Hallották tanítását és látták csodáit, amelyeket az embereken, főként a betegeken véghezvitt. Az Úr most azt kéri tőlük, hogy távozása után folytassák az igehirdetést, adják tovább tanítását, tanúskodjanak haláláról és feltámadásáról. Ezt az emberi szavakkal kifejezett tanúságtételt a Szentlélek hitelesíti.

És itt térünk át a másik témára. Az Úr megígéri övéinek a Szentlelket. A Szentlélek, akit itt az Igazság Lelkének nevez, sugallja az apostoloknak és tanítványoknak, hogy mit hirdessenek. Ő biztosítja azt, hogy ez az emberi szó mindig megfeleljen az igazságnak és minden korban ő buzdít egyeseket arra, hogy bátran vállalkozzanak az evangélium továbbadására.

Az Atyától érkező Szentlélek a feltámadt Jézus ígérete és ajándéka. A Fiú küldetése az volt, hogy tanúságot tegyen az Atyáról, majd visszatér a mennybe. Ezt követően jön el a világba a Szentlélek, hogy a világ végezetéig tanúságot tegyen Jézusról, és megerősítse tanúságtételükben az Úr tanítványait. Működik-e bennem ily módon a Szentlélek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme, amit hittem, azt most látom! Amiben reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
Jn 14,15-21

Elmélkedés

Az Atya és a Fiú ígérete

A mai vasárnap evangéliumában Jézus ígéretét olvassuk. Ezt az ígéretet nem a feltámadt Jézus teszi, hanem az utolsó vacsorán hangzik el, tehát még szenvedése és halála előtt. Megígéri tanítványainak, hogy távozását követően elküldi számukra a Szentlelket, akit e helyen Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevez. Ezt mondja a Szentlélekről: „örökre veletek marad” (Jn 14,16), majd pedig e szavakkal erősíti meg kijelentését: „Ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik” (Jn 14,17).

Jézus tudja, hogy földi élete hamarosan véget ér. Távozására, elmenetelére akarja felkészíteni tanítványait. Arra az időre, amikor már nem lesz velük. Az apostolok ekkor még nem sejthetik, hogy mindez néhány óra múlva bekövetkezik. A vacsorát követően ugyanis az események hirtelen felgyorsulnak. Csendes imára, pihenésre számítanak, amikor Mesterükkel kimennek az Olajfák hegyére a Getszemáni-kertbe. Nem először lehetnek ezen a helyen, mert éjnek idején az ember nem szokott ismeretlen helyre menni, és az áruló Júdás is ismeri a helyet, hiszen korábban itt taníthatta Jézus az apostolokat. De imájukat az őrség érkezése szakítja meg. Jézust elfogják, ők elmenekülnek, majd másnap tehetetlenül szemlélik, hogy az Urat elítélik és keresztre feszítik.

Az utolsó vacsorán mondott ígéretet érdemes párhuzamba állítanunk azzal, amikor a feltámadt Jézus megismétli ígéretét: „Amikor együtt étkezett velük (az apostolokkal), meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,4-5). Annak ténye, hogy ismét egy étkezés alkalmával hangzik el Jézustól az ígéret, bizonyára eszükbe juttatta az apostoloknak, hogy erről korábban, a szenvedése előtti utolsó vacsorán már beszélt nekik. Akkor még nem mondott számukra biztos időt, de most már arról is beszél, hogy mindez hamarosan, néhány nap múlva fog bekövetkezni. Megtudják azt is, hogy a Lélek jövetele nem csupán Jézus ígérete, hanem az Atyáé is. A mennybemenetel utáni napok azzal telnek az apostolok számára, hogy együtt vannak, imádkoznak és várják a Szentlélek eljövetelét.

Ha Jézus azt mondta, hogy a Lélek „örökre velünk marad,” akkor semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. Három ismérvet említsünk meg a sok közül, amelyek valóban a Szentlélek jelenlétére utalnak. Az egyik a közösség, mert az Isten Lelke mindig közösséget teremt és összetartja azt. Közösséget Istennel, a Krisztus által alapított Egyházzal és az emberek között. Aki megtagadja a közösséget és a Szentlélekre hivatkozik, valójában megtévesztésre törekszik. Az egyénieskedés, a szétválás aligha lehet a Lélek gyümölcse. A másik figyelmeztető jel, hogy kinek tulajdonítjuk az eredményeket. A Szentlélek nem az én felerősített képességem, nem az én személyes lehetőségem, nem az én különleges hatalmam. A Szentlélek Isten ereje bennem, Isten hatalma bennem, Isten ajándéka számomra. A harmadik ismérv pedig az, hogy a Szentlélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen bennünket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Az általad elküldött Szentlélek bennünk él, köztük lakik, még akkor is, ha jelenlétére, megszentelő tevékenységére olykor nem figyelünk oda. Segíts minket, hogy ráhagyatkozzunk és engedjük, hogy átalakítson minket! Ne engedd, hogy fékezzük a Szentlélek lendületét, hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes útmutatásaira, figyelmeztetéseire és ösztönzéseire! Ébressze fel bennünk az örök élet utáni vágyat!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

Elmélkedés

A szőlőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd, amelyet ezen a héten olvastunk, a Jézus és tanítványai közti szoros kapcsolatról szólt. Jézus tanítványaiként állandó kapcsolatban kell lennünk ővele, ha azt szeretnénk, hogy jótettekben gyümölcsöző legyen az életünk. Állandó kapcsolatban, tehát a nehézségek idején ugyanúgy, mint az öröm napjaiban. E példázat fényében válik világossá számunkra, hogy miről szól a mai evangélium.

Az utolsó vacsorán Jézus arra figyelmeztet, hogy tanítványaira ugyanaz a sors vár majd, mint őrá. Ha Jézust üldözték, akkor a tanítványoknak is üldözésben lesz részük Jézusban való hitük miatt. A tanítvány részéről azonban nem csupán passzív sorsközösség-vállalásról vagy tehetetlen belenyugvásról van szó, hanem annak megértéséről és elfogadásáról, hogy a nehézségek és üldözések ellenére is örömteli lehet életük, ha kitartanak az Úr mellett és hűségesek maradnak hitükhöz.

A tanítvány részéről ez a pozitív magatartás abban nyilvánul meg, hogy Jézus példája és akarata szerint imádkozik üldözőiért és megbocsát nekik. A nehézségek idején gondoljunk Szent Pál szavaira, amely szerint semmilyen nehézség, üldöztetés nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,35-39). Ha Krisztussal és érte vállaljuk az üldözéseket, szomorúságunk örömre fog változni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hálát adok, hogy tanítottál, szavaid kísérjék végig napomat, alakítsák életemet! Hálát adok, hogy a te odaadásodhoz, áldozatodhoz kapcsolhattam jó szándékaimat, minden gondomat is. Hálát adok, hogy a szent áldozás által bennem élsz, és általam másokhoz is el akarsz jutni. Szentségi jelenléted tegyen teljesen hasonlóvá hozzád.

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr követői, tehát nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él valakiben a szeretet vagy nem, de parancsszóra aligha képes bárki szeretni embertársát. A szeretettel kapcsolatban azonban észre kell vennünk, hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belső késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet.

Isten és az ember közti szeretetkapcsolatot Jézus barátságnak nevezi. „Ti barátaim vagytok” (Jn 15,14) – mondja az evangélium szerint. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon én is akarom ezt a barátságot? Komolyan veszem az Úr barátságát? A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. Krisztussal való barátságunk a szeretet gyakorlására indít minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. A te szeretetedet akarjuk viszonozni és sugározni embertársaink felé. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

Elmélkedés

Az emberi szavak könnyen tudnak lelkesedést kiváltani belőlünk. Sokszor meg sem vizsgáljuk a szavak mélyebb értelmét vagy azok igazságtartalmát, hanem könnyedén engedjük magunkat vezetni a hangzatos és tetszetős kijelentések által. Az ilyen emberi szavak azonban nem tudnak igazi, tartós örömet ébreszteni bennünk, s ez azonnal kiderül, ha nehezebb idők vagy próbatételek következnek. Az emberi szó által kiváltott pillanatnyi vagy rövid ideig tartó lelkesedés tehát nem egyezik meg az örömmel.

Ezzel szemben az isteni szó igazi örömre gyújtja szívünket. A görög evangélium szó örömhírt jelent, melyet Jézus hirdetett egykor, s amelyet ránk bízott, hogy továbbadjuk, mint a tőle származó öröm forrását. Jézus tanításának figyelmes hallgatása, annak következetes megtartása, azaz a vele való egység a tanítványok számára a soha meg nem szűnő örömforrás. A Jézussal való beszélgetés, azaz az imádság szintén az öröm forrása számunkra, de örömmel tölt el minket annak tudata is, hogy a próbatételek után a hűségesek elnyerik az üdvösséget.

Az Úr ezt üzeni nekünk ma: „Az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen” (Jn 15,11). Ő tehát az öröm teljességét adja, el nem múló örömöt. Ő az igazi, lelki öröm forrása. Az anyagiakhoz nem tapadó, lelki örömök forrása. Az ő jelenlétében és szeretetében való élet az igazi öröm számomra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

Elmélkedés

Az emberi szavak könnyen tudnak lelkesedést kiváltani belőlünk. Sokszor meg sem vizsgáljuk a szavak mélyebb értelmét vagy azok igazságtartalmát, hanem könnyedén engedjük magunkat vezetni a hangzatos és tetszetős kijelentések által. Az ilyen emberi szavak azonban nem tudnak igazi, tartós örömet ébreszteni bennünk, s ez azonnal kiderül, ha nehezebb idők vagy próbatételek következnek. Az emberi szó által kiváltott pillanatnyi vagy rövid ideig tartó lelkesedés tehát nem egyezik meg az örömmel.

Ezzel szemben az isteni szó igazi örömre gyújtja szívünket. A görög evangélium szó örömhírt jelent, melyet Jézus hirdetett egykor, s amelyet ránk bízott, hogy továbbadjuk, mint a tőle származó öröm forrását. Jézus tanításának figyelmes hallgatása, annak következetes megtartása, azaz a vele való egység a tanítványok számára a soha meg nem szűnő örömforrás. A Jézussal való beszélgetés, azaz az imádság szintén az öröm forrása számunkra, de örömmel tölt el minket annak tudata is, hogy a próbatételek után a hűségesek elnyerik az üdvösséget.

Az Úr ezt üzeni nekünk ma: „Az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen” (Jn 15,11). Ő tehát az öröm teljességét adja, el nem múló örömöt. Ő az igazi, lelki öröm forrása. Az anyagiakhoz nem tapadó, lelki örömök forrása. Az ő jelenlétében és szeretetében való élet az igazi öröm számomra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés

A gyerekek nem értik, hogy miért kell a gyümölcsfákat és a szőlőt olyannyira visszametszeni, hogy szinte alig marad valami az ágakból. Azt gondolják, hogy ezzel teljesen tönkreteszik a fákat. A metszés utáni hetekben és hónapokban, amikor jön a tavasz, csodálkozva szemlélik, miként hajt új ágat a fa vagy a szőlő. Később talán azt is megértik, hogy a fájdalmasnak tűnő metszés nélkül legfeljebb terméketlen bozót nőne.

Jézus arról tanít a mai evangéliumban, hogy az Atya megtisztítja a szőlővesszőket, hogy még többet teremjenek. A Krisztushoz kapcsolódásnak arra a fontos mozzanatára utalhat ez a kifejezés, hogy az irgalmas Atya időnként megtisztítja lelkünket, eltörli bűneinket, hogy azok ne akadályozzanak a továbbiakban minket a lelki gyümölcsök meghozatalában. Ha nem engednénk, ha nem kérnénk ezt Istentől, lelkünk hamar sötét dzsungellé válna. Sokszor mégis fájdalmasnak és kellemetlennek tartjuk ezt. Nehezünkre esik bemenni a gyóntatószékbe, s engedni, hogy az Atya lemetsze rólunk a bűnök vadhajtásait. De csak így szabadulhatunk meg tőlük. A bűnbocsánat által új teremtménnyé, új emberré válunk, olyanokká, akik mindent megteszünk a Krisztussal való egyre tökéletesebb lelki egység érdekében. Engedjük, hogy az isteni szeretet, jóság újra és újra átjárjon minket! Engedjük, hogy Isten irgalma új erővel töltsön el minket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a

Elmélkedés

Az evangéliumok figyelmes olvasása megláttatja velünk, hogy az igazi béke Krisztus győzelmének jele. Ott van békés állapot, ahol Jézus győz. A meggyógyított betegeknek azt mondja, hogy menjenek békével. A béke itt annak a jele, hogy Jézus győzött a testi betegség felett. Amikor megbocsátja a bűnöket, akkor szintén békével küldi el a megtérőket. A béke tehát itt is győzelem, diadal a bűn felett. A szentgyónás végén a pap ezzel bocsátja el a megtérőt: „Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.” Itt is Krisztus győzelmét jelzi a béke. Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!” A béke itt a halálon győzedelmeskedő Krisztus jele. A krisztusi békében való részesedés számomra annak a jele, hogy nem a rossz és a bűn, hanem Jézus győz a szívemben.

A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). E kijelentés az utolsó vacsorán hangzik el Jézustól. Amit a következő órákban, napokban megtapasztalnak az apostolok, az békének egyáltalán nem nevezhető. Katonák vonulása az Olajfák hegyén, Jézus erőszakos elfogása és elhurcolása, többszöri kihallgatása, bántalmazása és elítélése, aligha békés hangulatban történt mindez. A keresztúton vagy a Golgota hegyén kinek a szívében uralkodott békesség?

Miért beszél Jézus a békéről? Szavaival előrevetíti feltámadását, győzelmét a halál felett. Mert az emberi gyűlölet tombolásának napjai után a Feltámadott elhozza a békességet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.