Battaplébánia

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

Jézus mai evangéliumban olvasott imájából megtudjuk, hogy Isten rejtve marad azok előtt, akik önmagukat bölcsnek tartják, és úgy gondolják, hogy nincs szükségük Istenre. De feltárja önmagát mindazoknak, akik lélekben gyermekké, kicsinnyé válva nyitott szívvel közelednek hozzá. Figyeljük csak meg adventben a gyerekeket! Milyen izgalommal várják a karácsonyt. Mennyi kérdést tesznek fel ilyenkor, hogy a karácsony titokzatosságát felfedjék. Szeretnék siettetni az időt, mert bennük van a gyermekek türelmetlensége. Sok esetben a felnőttek is siettetnék az időt, de ők inkább talán azt várják, hogy túl legyenek az ünneplésen és az ünneppel járó teendőkön. A gyerek viszont nem az ünnep elmúltát várja, hanem magát az ünnepet, a karácsonyt.

Már most, az adventi időszak kezdetén ébresszük fel magunkban a gyermeki lelkületet! Emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, amely néhány éve vagy évtizede lehetett. Hogyan vártam akkor a karácsonyt? Él-e bennem most is gyermeki kíváncsiság, érdeklődés Isten titka iránt? Gyermeki szívvel, gyermeki lélekkel felismerhetjük a jászolban fekvő gyermekben az isten Fiát. Nem fogunk isteni hatalmat, fenséget vagy gazdagságot látni, csak szegénységet és egyszerűséget. Boldogok leszünk, mert életünkbe örömet és békét hoz a betlehemi Gyermek. Boldogok leszünk, ha befogadjuk őt, és úgy tekintünk rá, mint a mennyei Atya karácsonyi ajándékára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11

Elmélkedés

Jézus nyilvános működésének időszaka alatt mindennapos volt, hogy betegeket hoztak hozzá a gyógyulás reményében. Az evangéliumokban több helyen is találkozunk azzal, hogy tolonganak körülötte az emberek és még messzi vidékekről is elhozzák beteg családtagjaikat, hogy meggyógyuljanak. A gyógyításokkal Jézus jelenvalóvá teszi Isten irgalmát, mivel minden csoda az isteni jóság jele. Minden alkalommal, amikor egy-egy beteget hoznak, s Jézus segítségét kérik, magával a kéréssel kifejezik hitüket az emberek. Hisznek abban, hogy Jézus az ő isteni erejével tud segíteni, hisznek abban, hogy Jézus Isten. A beteg meggyógyításának kérése tehát egyúttal a hit kifejezése is részükről.

A mai evangéliumi történet érdekessége, hogy nem egy zsidó ember, hanem egy pogány katonatiszt kér segítséget, aki a római hadsereg tagja volt. Pogány (nem zsidó) létére kérésével ő is kifejezi hitét Jézus iránt. Kérésében ugyanakkor benne van az udvariasság, a zsidó vallási törvények tisztelete is. A mózesi törvények szerint ugyanis a zsidóknak nem volt szabad belépniük pogány emberek házába. A kafarnaumi római százados ismeri ezt a törvényt, ezért nem is kéri azt, hogy házába betérve tegyen Jézus csodát, hanem így szól: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8,8). Hitét az Úr csodával jutalmazza, meggyógyul a szolga.

Az adventi időben Isten Fia jövetelét várjuk. Nem vagyunk méltók arra, hogy bűnös emberi világunkba belépjen az Isten, de ő mégis eljön. Kérjük őt hittel, hogy világunkba jöjjön, otthonunkba lépjen!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44

Elmélkedés

Gyermekkor

A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus születése karácsonyi ünnepére készülve az advent folyamán figyelmünket irányítsuk a gyermekekre és a gyermekkorra! Többféle nézőpontból tehetjük meg ezt. Ma, az első vasárnapon azzal indítsuk elmélkedésünket, hogy a felnőttek hogyan tekintenek a gyermekekre. Ne semleges szereplőként tegyük ezt, hanem a gyermekekkel foglalkozó személyek, főként a szülők és nevelők helyébe képzelve magunkat. Akinek van gyermeke, vagy tanárként nap mint nap találkozik tanítványaival, könnyen megteszi ezt.

A gyermek idővel felnő. Nem biztos, hogy felnőtté válik az idő múlásával, de biztosan felnő. Ha az életben maradáshoz szükséges legfontosabbakat, a testi fejlődéséhez szükségeseket megkapja, akkor biztosan felnő. Ha értelmi fejlődéséről is gondoskodnak, akkor megtanulja az emberek közti kapcsolatok szabályait és felnőttként a társadalom tagja lesz. Ha lelki fejlődése is cél az évek során, akkor megtanulja, hogy a látható világ kereteinél tovább lásson. Tehát a gyermekkor nem telhet tétlenül. A szülő és a nevelő feladatának érzi, hogy felnevelje a gyermeket, segítse őt felnőtté válni. A nevelés folyamán elsődleges szempontot kap a jövő. „Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezik rokonok és barátok, idegenek és ismeretlenek a gyermektől, s helyettük általában az őt nevelő szülő válaszol, hiszen ő tudja, hogy mivé neveli gyermekét. Sok ember gyermekkorát és talán egész életét keseríti meg, ha a szülők saját egykori kudarcaikat, sikertelenségeiket felejteni szándékozván gyermekükben akarják megvalósítani álmaikat.

Az adventi időszakban egy gyermek születését várjuk. Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezzük. Mi lesz belőle, ha felnő? Ő is ács lesz, mint nevelőapja Szent József, aki mellett felnő s megtanulja a becsületes munkát? Vagy talán a Galileai-tó mellé költözik és halásznak áll, mint oly sokan azon a vidéken? Vagy szántóvető ember lesz? Esetleg nyájra vigyázó pásztor? Talán uralkodó lesz? Az evangéliumok nem jegyzik le, hogy Máriának vagy Józsefnek konkrét elképzelése lett volna Jézus jövőjét illetően. Nem tervezgették, melyik híres tanító mellé küldik majd tanulni. Nem irányították életét egy bizonyos mesterség felé. Mindez nem hiba részükről, nem a nevelési szándék hiánya. Inkább annak elfogadásáról van szó, hogy az idő múlásával majd kiderül, milyen szándéka van Istennek a gyermekkel.

A mai vasárnap evangéliumában Szent Máté írásából azt a részletet olvassuk, amely Krisztus második eljöveteléről szól. Tehát egy jövőbeli eseményről, amelynek idejét előre senki nem tudhatja. Jézus arra figyelmeztet, hogy szüntelenül álljunk készen érkezésére, mert ez bármelyik napon bekövetkezhet. Ezt mondja: „Legyetek készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok” (Mt 24,44).

Az advent a múltat, a jelent és a jövőt sűríti egybe. Az adventi időszak Jézus 2000 évvel ezelőtti világrajöttét, jelenbeli születését karácsonykor (és mindennap), valamint újbóli eljövetelét az idők végén foglalja egybe. Éppen ezért emlékezés, ünnep és várakozás számunkra ez az idő. Megemlékezünk betlehemi születéséről, örvendezünk újbóli születésének és jelenlétének, és várjuk, hogy a végső időkben mindent újjáteremtsen, benne újjászülessen minden.

Visszatérve a bevezetésben foglaltakhoz, egy kis gondolkodásra kérek mindenkit. Az előttünk álló hét folyamán próbáljuk megfogalmazni, mit gondolunk a gyermek Jézusról? Nem a felnőttről, aki tanít és csodákat tesz. Nem a felnőttről, aki bölcsességével és az igazság kimondásával ámulatba ejt sokakat, s egyúttal ellenségeket szerez magának. Nem a felnőtt Jézusról, aki meghal a kereszten és feltámad. Hanem kifejezetten a gyermek Jézusról. Mit várok Jézus születésétől? Mit ébreszt bennem, milyen cselekedetre indít jövetele? Milyen reményt fűzök születéséhez? Mert minden születés, minden emberi élet kezdete reményt ad az embereknek. Mit gondolok a gyenge, újszülött gyermekről, a kis Jézusról? Mit érzek a pólyába takart, jászolba fektetett gyermek iránt? Mit gondolok az emberré lett, a gyermekké lett Istenről?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22

Elmélkedés

Szent András apostolt, Simon Péter testvérét ünnepeljük a mai napon. Szent János evangéliuma szerint András volt az első, akit Jézus meghívott tanítványának, és ő vitte el testvérét Jézushoz (vö. Jn 1,40-43).

A mai evangéliumi részletben a tanítványok meghívását olvashattunk Máté evangélista írásából. Az egyszerű halászok rögtön engedelmeskednek a váratlan hívásnak, és azonnal Jézus nyomába szegődnek. Jézus nem ismerte őket korábban, nem érdeklődött származásuk vagy családjuk felől, nem szerzett be megbízható személyektől információkat róluk. Most látja őket először, most találkozik velük először, azonnal meghívja őket, s ők rögtön követik őt, elfogadják, hogy Mesterük legyen. Mennyi fiatal gondolkozik hosszú éveken keresztül élethivatásán és problémázik hivatásának elfogadásán! Milyen sokan késlekednek és megvárakoztatják az Urat! Milyen sokan bizonytalankodnak! Végül lemondanak arról, hogy elkötelezzék magukat Isten szolgálatára.

Fiatalok! Engedjétek, hogy megragadjon benneteket az első pillanat varázsa, az első találkozás kegyelme! Ne késlekedjetek! Induljatok azonnal Jézus után! Ne tétovázzatok, ha szívetek mélyén megérzitek Isten hívását! Induljatok az emberhalászatra! Induljatok, miként az első apostolok, köztük Szent András is indult!

A Hit éve felszólítást jelentett számunkra, hogy elinduljunk Krisztus felé és megújítsuk hitünket. A Hit éve folytatásaként a felszólítás a következő: Vezessétek Jézushoz az embereket! Ő erősíti meg minden ember hitét. Vezessétek Jézushoz az embereket, mert ő vezet el az üdvösségre. Jézus Krisztus az Üdvözítő.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33

Elmélkedés

Az emberi szó sérülékeny. Sérülékeny, mert rosszul is mondható. Vagy rosszul hallható. Esetleg rosszul érthető. Más esetekben elferdíthető, tévesen idézhető. Az emberi szó sérülékeny. Sérülékeny, mert hamis állításokat tartalmazhat. Vagy akár vétlen tévedéseket. Más esetekben szándékos hazugságokat. Az emberi szó sérülékeny. Idővel érvényét, aktualitását veszti. Idővel értékét veszítheti. Akár el is felejthető.

Isten szava más kategóriába tartozik. „Az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33) – mondja Jézus az evangéliumban. A kijelentés magabiztos. Magabiztos, mert szóra, tanításra vonatkozóan egyedül Isten tehet ennyire magabiztos kijelentést. Jézus Krisztus tanítása, isteni szava és Isten kinyilatkoztatása, – amelyet a Szentírás könyvei tartalmaznak, s azok közül fontosságuk tekintetében kiemelkednek az evangéliumok – soha nem veszti érvényét. Krisztus igazsága örök. Olyan igazság, amely örökérvényű és minden korban meghatározza a krisztusi életformát. Mindig lesznek olyanok, akik hirdetik, hallgatják és megtartják Jézus szavait.

A változó világban, amikor sokan pillanatnyi érdeküknek megfelelően többször megváltoztatják véleményüket, amikor az igazmondás kötelességét egyesek könnyedén félresöprik, vagy amikor a hazugsággal csökkentik a kimondott szó értékét és az emberek bizalmát a szavak igazában, szükséges, hogy legyen egy biztos és igaz tanítás. Jézus szava ilyen. Bízhatunk benne. Krisztus személye hitelesíti Isten szavát és kinyilatkoztatását. Aki hisz Krisztus személyében, az hisz szavában is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazok igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Lk 21,20-28

Elmélkedés

A végső időkre vonatkozó tanítását folytatja Jézus a mai evangéliumban. Félelmetes jelekről és rendkívüli természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtják, valamint üldözésekről, és a gonosz emberi erők elszabadulásáról. Az embereket félelemmel fogja eltölteni ezen veszedelmeknek a látványa. Egy nagy erejű földrengés, egy tengeri szökőár vagy egy szélvihar hatalmas pusztítását látva könnyen el tudjuk képzelni mindezeknek a megvalósulását, s talán egyesek a mai időkben látják beteljesülni a Jézus által mondottakat. Egyesek valóban azt vélik, hogy manapság több a természeti csapás, mint a régi időkben. A statisztikák szerint valójában nem több, csupán arról van szó, hogy a hírközlési eszközöknek köszönhetően néhány percen belül értesülhetünk arról, ha a világ egy távoli pontján valamilyen természeti katasztrófa történik, s a híradások a képek segítségével közelünkbe hozzák az eseményeket.

Jézus Krisztus az egész világ és az egész természet Ura. A keresztény ember, aki Jézusba veti reményét, nem ijed meg, mert tudja, hogy élete Isten kezében biztonságban van, s ha hűséges marad hitéhez, akkor nem veszítheti el az üdvösséget. Az utolsó idők bekövetkezése idejét nem tudhatjuk, s nem tűnik valószínűnek, hogy a közeljövőben megtörténik. Ez viszont nem ad okot a könnyelműségre senki számára, hiszen az életből távoznunk kell, s akkor számot kell adnunk Istennek. Az üdvösség elnyerésének szándéka vezessen bennünket életünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,12-19

Elmélkedés

A tanítványokra váró nehézségekre, szembenállásra és üldözésre figyelmeztet ma minket Jézus. Az üldözések nem csak a végső időkben fognak bekövetkezni, hanem évszázadokon keresztül végigkísérik a Krisztusban hívők és a krisztusi közösség életét. Még a régmúlt időkre sem kell gondolnunk, elég, ha felidézzük a XX. század vértanúinak példáját, s máris láthatjuk, hogy vannak, akik az Egyházban látják legfőbb ellenségüket, s úgy gondolják, hogy a keresztény hívők megfélemlítésével, a papok jóhírének tönkretételével vagy esetleg bántalmazásukkal és megölésükkel meggyengíthetik Isten népének közösségét.

Ha az Egyház csupán emberi vagy emberekre alapozott csoportosulás volna, akkor minden a hit ellenségeinek terve szerint történne. Mert az ember meginoghat. Az ember megtéveszthető. Az ember hiszékeny. Az ember gyenge és gyarló. Hitünk szerint viszont nem egyszerűen egy emberi intézmény az Egyház, hanem kegyelmi közösség, amelyet Krisztus Lelke éltet. A vértanúk példája az isteni kegyelem titokzatos működésének köszönhetően nem gyengíti, hanem erősíti az Egyházat. Állhatatosságra, hűségre és hitük megvallására készteti a hívőket.

A hitben való hűséges kitartás az üdvösség feltétele. Krisztus tanítványát senki és semmi nem tántoríthatja el a hittől és Isten szeretetétől. A fizikai erőszak vagy a lelki kényszer sem képes eltéríteni a hittől és a hit szerinti élettől azt a keresztényt, akinél a hit tudatos és személyes döntés eredménye. Akinek felszínes és nem a Jézussal való személyes kapcsolatból forrásozó a hite, az könnyen meginoghat. Legyünk hűséges és tanúságtevő követői az Úrnak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Lk 21,5-11

Elmélkedés

Az ember hiszékeny. Könnyen hisz a szép ígéreteknek, az érdekesnek és rendkívülinek vélt információknak. Ha valaki határozottan állít valamit, vagy újszerűen hangzó összefüggéseket mond ki, sokan gondolják, hogy megvilágosodott előttük minden, lehullt a lepel a titkokról és végre most olyan dolgokat is megértenek, amiről korábban nem volt tudomásuk. Az ember bizony hiszékeny. Mert a hiszékenység könnyű abból a szempontból, hogy nem kell utánajárnia, utánanéznie a dolgoknak. Erre az emberi hiszékenységre alapoznak azok, akik számokból és dátumokból titokzatos (értsd: mágikus) dolgokat olvasnak ki és a csillagok állásából előre jeleznek bizonyos eseményeket, és az általuk felismerteket úgy tárják a nagyközönség elé, mint biztos igazságokat!

Az ember hiszékeny. De a hiszékenység nem tévesztendő össze a hittel. A kettő egészen más. Jézus arra figyelmezteti követőit, hogy sokan fogják majd azt állítani, hogy elérkezett a végső idő és megpróbálják majd félrevezetni az embereket. A tudatos megtévesztés és a szándékos hazugság eszközével becsapják a hiszékeny embereket. Ne legyünk hiszékenyek! Ne higgyünk akárkinek! Ne higgyünk el mindent! Vizsgáljuk meg a tanításokat! Vizsgáljuk meg a tanító személyét és életét! Nem érdemes akárkit követnünk. A jézusi igazsághoz érdemes hűségesnek maradni, mert ez vezet minket az üdvösségre.

A végső idők nagy harcában a hamis „krisztusok,” akik a Jézus Krisztussal való szembefordulásra és hitük elhagyására csábítják az embereket, vereséget fognak szenvedni. Krisztus minden erő és hatalom felett győzedelmeskedik, hogy életünk Ura legyen. A Krisztusban való hit üdvösségre vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lk 21,1-4

Elmélkedés

A mai evangéliumban egy szegény özveggyel találkozunk, aki minden vagyonát odaadja a templom javára. Cselekedete hátterében észre kell vennünk nagylelkűségét és Istenbe vetett bizalmát. Férje halála után nem számíthat emberi segítségre. Feltehetően gyermeke sincs, hiszen akkor ő gondoskodna róla. Istenre bízza életét, mert nem számíthat másra. Őt veszi észre Jézus, s az ő adományát értékesebbnek minősíti, mint a gazdagok nagyobb összegű adományait. Az özvegyet Jézus példaképként állítja a tanítványok elé. Jézus ugyanis azt kéri követőitől, hogy mondjanak le mindenről és semmiféle vagyonhoz ne kössék életüket. Aki hisz az Isteni Gondviselésben, annak nem kell evilági javakkal biztosítania életét.

Mitől függ megélhetésünk és kire bízzuk életünket? Számos eset bizonyítja, hogy az anyagi javak gyűjtése és a vagyonban való gyarapodás nem nyújthat igazi boldogságot és lelki nyugalmat. A gazdagság bezárja az ember szívét és könnyen elfordítja Istentől. A szegénység tudatos vállalása és anyagi javaink másokkal való megosztása Isten felé irányít minket.

Hogyan lehetünk nagylelkűek? Aki mindent a maga érdemének tekint, s azt gondolja, hogy saját erejéből szerzett meg mindent, amit birtokol, nem képes a nagylelkűségre, hiszen semmit sem akar elveszíteni vagyonából. Aki viszont a földi javakra és a vagyonra úgy tekint, mint Istentől kapott ajándékra, az könnyebben le tud róla mondani mások vagy Isten javára.

Mit kaptam Istentől? Mit adok Istennek? Képes vagyok-e mindenről lemondani, hogy egyedül ő legyen az enyém? Hiszek-e abban, hogy gondomat viseli?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd igazságát.

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Lk 23,35-43

Elmélkedés

Akié minden hatalom

Történelmi tanulmányaimból emlékszem a XVI. századi északi hétéves háborúra, amely amiatt tört ki, hogy a dán uralkodó nem akarta kivenni királyi címeréből a három korona jelképét, s ezzel azt akarta kifejezni, hogy igényt tart a Svédország feletti uralkodásra. A címervita mögött jelentős érdekek húzódtak meg. Nem a történelmi esemény miatt hozom fel az esetet, hanem annak példájára, hogy egy uralkodó, egy király nem véletlenül használ bizonyos dolgokat a címerében, hanem azt kívánja megjeleníteni, hogy mely területek tartoznak fennhatósága alá. Ennek kapcsán felmerül bennem a kérdés, hogy ha lett volna Jézusnak címere, vajon mi lett volna benne? Mert hiszen királynak nevezzük őt. Királyi korona aligha illene az ő címerébe, legfeljebb a töviskorona.

Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük, akinek uralma nem hasonlítható a földi királyok hatalmához. Ha ez utóbbiból indulnánk ki, biztosan félreértenénk Krisztus királyságát. Jézus Krisztus a szívünk királya, az ő uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert.

Ki ad Krisztusnak királyi hatalmat? Két evangéliumi történet vezet el bennünket a válaszhoz. Elsőként a csodálatos kenyérszaporítást érdemes felidéznünk. Miután az emberek jóllaktak az Úr által adott kenyérből, Jézus észrevette, hogy „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják tenni” (Jn 6,15). A kenyéradásban ugyanis a nép a messiási idők jelét látta és azt gondolta, hogy Jézus a messiás-király. De ez csupán emberi elképzelés volt. Jézus nem királyi messiás, nem uralkodó. Ezért félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar ilyen király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá válasszák. Elutasítja azt a királyságot, amit az emberek akarnak neki adni.

A másik esemény időben korábban történt, ez Jézus megkísértése. Nyilvános működésének megkezdése előtt Jézus a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette őt a sátán. Két sikertelen próbálkozást követően harmadik kísértésként egy magas hegyre viszi fel őt az ördög, és felvonultatja szeme előtt a világ minden országát (vö. Mt 4,8-9). Azt mondja Jézusnak, hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. A sátán uralkodóvá, királlyá akarja tenni őt. Jézus határozottan visszautasítja a kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon. Jézus ezt mondja: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10). Jézus tehát elutasítja azt a királyságot, amit a sátán akar neki adni, miként elutasította az emberek által ajánlott királyságot is.

Miért utasítja vissza Jézus e törekvéseket? Mert sem a sátán, sem a tömeg nem rendelkezik valódi hatalommal. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat. Mennybemenetele előtt Jézus összegyűjtötte tanítványait és ezekkel a szavakkal vett tőlük búcsút: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön” (Mt 28,18). Jézus Istentől kapott hatalma maradandó. A világ országainak dicsősége, amit egykoron a sátán megmutatott, időközben eltűnt. Krisztus dicsősége azonban, amely szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilvánult meg, nem múlik el soha. Ezt a dicsőséget nevezhetjük a világ végéig velünk maradó Krisztus királyságának.

Mennybemenetelekor így folytatja Jézus az imént idézett szavait: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19-20).

Ma, amikor lezárjuk a Hit évét, különösen is megfontolandóak ezek a szavak. A Hit évét ugyan befejezzük, de Krisztus műve folytatódik a világban. A küldetést, amelyet egykor apostolaira és az Egyházra bízott, a Hit évét követően is folytatnunk kell. Megújult, megerősödött hittel induljunk, hogy Krisztus tanítványává tegyük az embereket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, aki a világmindenség és szívünk királya vagy. Te egykor kinyilvánítottad, hogy országod nem ebből a világból való. Országodba a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel juthatunk. A kereszten függve a bűneit beismerő embernek azt ígérted, hogy veled lesz a mennyben. Vezess minket is a mennybe! Te a kereszten megmutattad, hogy nem uralkodni akarsz az embereken, hanem üdvösségünket szolgálni. Most azt kéred tőlünk, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessünk téged királyi utadon a menny felé. Kereszthalálodat követően a feltámadásban halhatatlan királyként mutatkoztál meg. Adj nekünk halhatatlanságot, add nekünk az örök életet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!