Battaplébánia

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatát a halászhálóról szóló példázat zárja. Mondanivalójában hasonló a jó magról és a konkolyról szóló példázathoz. Ennél a példánál is arról van szó, hogy a krisztusi közösségben jók és rosszak egyaránt élnek, akiket majd Isten az utolsó ítéleten fog egymástól elválasztani. Isten tehát senkit nem zár ki országából, mindenki meghívást kap, és majd az idők végén derül ki, hogy ki élt helyesen ezzel a lehetőséggel.

Mind a hét példabeszéd közös vonása az egyetemesség, a mindenkihez szóló üzenet és meghívás. Isten minden embernek felajánlja kegyelmét, felajánlja, hogy szeretetében éljen. Parancsai által Isten kijelöli, pontosan megmutatja az utat, amelyen eljuthatunk hozzá, és megad minden kegyelmi segítséget, hogy ezen az úton valóban eljussunk hozzá. Érdemes újra és újra elolvasnunk ezeket a példabeszédeket, hiszen megerősítenek bennünket az üdvösségre való törekvésben. Érdemes időnként megvizsgálnunk életünket, hogy az valóban Krisztus tanításának megfelelő-e. A végső ítéletet, amely majd a jövőben bekövetkezik, azért érdemes szem előtt tartanunk, hogy a jelenben távol tartsuk magunkat a rossztól és igyekezzünk jócselekedetekkel érdemeket szerezni. Isten országának titkát megérteni és befogadni mindennél értékesebb kincs a számunkra!

Imádság

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló ötödik és hatodik példabeszéd új üzenetet hordoz. Jézus szavai szerint a kincset megtaláló földműves mindenét eladja, hogy megszerezze a kincset. A kereskedő szintén mindenét eladja, hogy övé legyen az értékes igazgyöngy. Az üzenet világos számunkra: Isten országának megszerzésére az embernek törekednie kell, minden áldozatot meg kell hoznia, hogy az Isten országa benne is megvalósuljon. Az üdvösség, az örök élet értékét nem lehet a földi vagyon értékéhez mérni, annak elnyerése minden áldozatot megér az ember részéről. Ez az áldozat, ez a lemondás meghozza a várt eredményt.

A példázat nem csak a megszerzést állítja előtérbe, hanem azt is kiemeli, hogy az Isten országa milyen nagy érték, kincs. Jézus elhozta emberi világunkba az üdvösség örömhírét, és annak hirdetésével elkezdi megvalósítani az Isten uralmát. Az örömhír cselekvésre ösztönzi az embert. A felszínes vallásgyakorlat és hagyományos vallásosság szintjéről tovább kell lépnünk. Meg kell vallanunk azt, hogy életünk legnagyobb kincsének tartjuk, hogy Jézushoz tartozunk. Isten azt szeretné, ha keresnénk őt és rátalálnánk. Isten nem fogja ránk kényszeríteni sem önmagát, sem legfőbb ajándékát, az üdvösséget. Boldog az, aki rátalál Istenre és az ő országára!

Imádság

Urunk, Istenünk! Te egyetlen Fiaddal és a Szentlélekkel a béke, az irgalom, a szeretet, a megbocsátás és a jóság Istene vagy. A te békéd, a te nyugalmad, a te szereteted és kegyelmed, istenséged irgalma legyen velünk és közöttünk életünk minden napján!

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43

Elmélkedés

A földjébe jó magot vető földművest és a konkolyt elvető gonoszt bemutató példabeszédet a múlt szombaton olvastuk az evangéliumban, a mai napon pedig e hasonlat jézusi magyarázatát. A példázat kifejtését már nem az egész nép hallja, hanem csupán a tanítványok. Minden bizonnyal azért kérhették Mesterüktől a hallottak magyarázatát, mert nem értették, miért szabad együtt nőnie a gonosz által elvetett gyomnövénynek a jó maggal. Ne felejtsük el, hogy ez a példázat is az Isten országáról, az Isten uralmáról szól. A messiási ország megvalósulását a korabeli zsidóság úgy képzelte el, hogy Isten megszüntet minden rosszat és országából ki vannak zárva a gonoszak. Ezzel az elképzeléssel összeegyeztethetetlen mindaz, amit Jézus mond, ezért a tanítványok világosabban szeretnének látni. A példázat szerint a szántóföld az egész világot jelenti, de a kérdés mégsem az, hogy miért vannak rosszak a világban, hanem az, hogy miért engedi meg Isten, hogy uralmát megzavarja a gonosz és miért nem távolítja el azt azonnal. Ennek kapcsán érdemes azt is megjegyeznünk, hogy az evangélium keletkezése kapcsán, az apostoli időben már megtapasztalta a krisztusi közösség, hogy jókból és bűnösökből áll.

A kérdést azonban nem az ember oldja meg, a megoldás pedig nem a jelenben várható. Majd Isten fog ítélkezni jók és gonoszak felett, ez pedig nem a közeljövőben, hanem a végső időkben fog bekövetkezni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35

Elmélkedés

A harmadik és a negyedik hasonlatot olvassuk a mai evangéliumban abból a példabeszéd sorozatból, amelyben Jézus az Isten országát mutatja be. Az első kettő arról szólt, hogy miként kell az embernek fogadni a tanítást és mit kell tennie annak érdekében, hogy bőséges termést hozzon. A két újabb példa, amely a mustármagról és a kovászról szól, az Isten országának növekedését szemlélteti. A kezdetben nagyon kicsiny mustármag hatalmas fává növekszik, a kevéske élesztő pedig képes megkeleszteni az egész tésztát.

Máté evangélista nem közli a két példabeszéd magyarázatát, de főként az előzmények ismeretében könnyű azt kitalálnunk. Jézus meghirdeti Isten országát, amely a kezdeti időben kicsiny, de idővel egyre több ember csatlakozik hozzá. Ebből a szempontból a hasonlat bátorítást és bíztatást jelent a tanítványok számára, hiszen előrevetíti a jövőt, az egyre növekvő krisztusi közösséget. A hasonlat ugyanakkor figyelmeztetés is azok számára, akik azonnali eredményt várnak. Az igehirdetőket és az egyházi szolgálattevőket is megkísérti időnként az a gondolat, hogy munkájuk gyümölcsét le is szeretnék aratni. Nekik szól a következő üzenet: egyrészt a növekedéshez idő kell, tehát türelmetlenségük teljesen felesleges, másrészt ők csupán a vetésre, az igehirdetésre kaptak megbízást és nem az aratásra, a termés begyűjtésére.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35

Elmélkedés

A harmadik és a negyedik hasonlatot olvassuk a mai evangéliumban abból a példabeszéd sorozatból, amelyben Jézus az Isten országát mutatja be. Az első kettő arról szólt, hogy miként kell az embernek fogadni a tanítást és mit kell tennie annak érdekében, hogy bőséges termést hozzon. A két újabb példa, amely a mustármagról és a kovászról szól, az Isten országának növekedését szemlélteti. A kezdetben nagyon kicsiny mustármag hatalmas fává növekszik, a kevéske élesztő pedig képes megkeleszteni az egész tésztát.

Máté evangélista nem közli a két példabeszéd magyarázatát, de főként az előzmények ismeretében könnyű azt kitalálnunk. Jézus meghirdeti Isten országát, amely a kezdeti időben kicsiny, de idővel egyre több ember csatlakozik hozzá. Ebből a szempontból a hasonlat bátorítást és bíztatást jelent a tanítványok számára, hiszen előrevetíti a jövőt, az egyre növekvő krisztusi közösséget. A hasonlat ugyanakkor figyelmeztetés is azok számára, akik azonnali eredményt várnak. Az igehirdetőket és az egyházi szolgálattevőket is megkísérti időnként az a gondolat, hogy munkájuk gyümölcsét le is szeretnék aratni. Nekik szól a következő üzenet: egyrészt a növekedéshez idő kell, tehát türelmetlenségük teljesen felesleges, másrészt ők csupán a vetésre, az igehirdetésre kaptak megbízást és nem az aratásra, a termés begyűjtésére.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.