Battaplébánia

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
Mt 13,10-17

Elmélkedés

Máté evangéliumának 13. fejezetében hét példabeszédet olvashatunk, amelyek az Isten országát mutatják be. Az első a magvetőről szól, de ezt tegnap Jakab apostol ünnepe miatt nem olvastuk. Ezt követik a konkolyról, a mustármagról, a kovászról (élesztőről), a földbe rejtett kincsről, az igazgyöngyről és a halászhálóról szóló hasonlatok. A példabeszédeket megszakítja azok magyarázata, illetve az a rész, amelyet a mai napon olvasunk. A tanítványok ezt kérdezik Mesterüktől: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Kérdésük kapcsán érdemes elmélkedésünkben röviden megvizsgálnunk a példabeszédek jellegzetességeit.

A példabeszéd lehet egy rövid bölcs mondás vagy akár egy részletesebben kifejtett, kitalált történet. Mégsem mese, hiszen a mindennapi életből meríti témáját, amely a valóságban is előfordulhatott. A példabeszéd célja az, hogy szemléletesen bemutasson egy olyan igazságot, amelyet első pillanatra nem volna könnyű megérteni, de annak köszönhetően, hogy mindennapi élethelyzetből indul ki és a hallgató a szereplők helyébe képzelheti magát, könnyen befogadhatóvá válik számára az üzenet, a mondanivaló.

A példabeszédek megértésének kulcskérdése, hogy ne kívülállóként hallgassuk, hanem valóban beleéljük magunkat a történetbe. Ennek fényében olvassuk majd a következő napok evangéliumait! Jézus példabeszédei az Isten országáról szólnak és arra ösztönöznek minket, hogy Isten országa megvalósuljon bennünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28

Elmélkedés

A tizenkét apostol kiválasztásánál, az ő neveik felsorolásakor két Jakab nevű személlyel is találkozunk. Az egyik Zebedeus fia, János apostol testvére, ő az idősebb Jakab, akit a mai napon ünneplünk. A másikat fiatalabb Jakabnak szoktuk említeni, ő Alfeus fia (vö. Mt 10,3).
Az idősebb Jakab különleges tekintélynek örvendett az apostoli testületen belül Péterrel és Jánossal együtt. Ők hárman vannak jelen az Úr színeváltozásakor és az Úr szenvedésének kezdetekor a Getszemáni-kertben is e három kiválasztott apostol áll legközelebb Jézushoz. Krisztus mennybemenetele után Jakab lett a jeruzsálemi közösség vezetője, a város első püspöke, és ő lett az apostolok közül az első vértanú.

Jakab apostol ünnepének evangéliuma egy olyan jelenetet idéz fel életéből, amely nem éppen hízelgő számára. Testvérével, Jánossal együtt különleges helyet szeretnének maguknak, amikor megvalósul Jézus uralma. Kérésüket, elképzelésüket édesanyjuk tolmácsolja Jézus felé, aki nagyon tapintatosan helyreigazítja őket. Világossá teszi számukra, hogy ő nem földi hatalomra törekszik, ezért tanítványai se törekedjenek uralomra, hanem az ő példája szerint szolgálják az embereket. Kérésük pozitív oldalára is érdemes odafigyelnünk, hiszen azt is kifejezik, hogy készek mindenben követni Mesterüket és osztozni sorsában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj el, Uram, várok rád. Szívemben szereteted tüze ég, lelkem epedve várja a Szent Arcod látását. Kérem ezután is túlcsorduló kegyelmedet, amely ébren tartja lelkemet eljöveteled napjáig. Add, hogy egyre jobban szeresselek.

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Mt 12,46-50

Elmélkedés

Jézus anyjának és rokonainak fellépése Máté, Márk és Lukács evangéliumában egyaránt megtalálható, de csak egyedül Márk jegyzi le jövetelük okát. Az ördögűzések láttán, illetve a vallási vezetőkkel való szembekerülése miatt ugyanis az a szóbeszéd terjedt el Jézusról, hogy „eszét vesztette” (Mk 3,21). Máté nem tesz erről említést, csupán azt a tényt közli, hogy Jézus anyja és rokonai beszélni akarnak vele.

Megjelenésükről értesülve Jézus ezt kérdezi: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Szavainak félreértelmezése volna, ha azt gondolnánk, hogy megtagadja édesanyjához és rokonaihoz fűződő kapcsolatát. Nem egy gyermek lázadása ez anyja iránt. Nem az anyai szeretet hálátlan elutasítása. Nem a vér szerinti rokonság megtagadása. Az Úr szavait jobban megértjük, ha tovább olvassuk szavait: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” A Jézus által alapított közösségben már nem a vér szerinti származás a lényeges, hanem a mennyei Atya tanításának hitből fakadó elfogadása és az ő akaratának teljesítése. Ha valaki nem hisz, hiába rokona Jézusnak, önmagát zárja ki a krisztusi közösségből. A hit annak kifejezése az ember részéről, hogy Krisztushoz és az ő közösségéhez tartozik. A másik oldalról nézve Jézus, az emberré lett Isten vállalja a közösséget mindazokkal, akik hisznek benne és követik őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük!

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.”
Mt 12,38-42

Elmélkedés

Az írástudók és farizeusok „jelet” kérnek Jézustól. Mire gondolnak? Mire vonatkozik kérésük? Az ószövetségben a „jel” olyan rendkívüli cselekedet vagy esemény volt, amely Isten működését igazolta. Jelen esetben olyan „jelre” gondolhatnak, amellyel Jézus egyértelműen igazolja istenségét, illetve azt, hogy ő a messiás. A kérés abból a szempontból furcsa, hogy korábban Jézus számos olyan csodát tett, amelyek a messiási idő eljövetelére utalnak. De éppen e cselekedetek természetéből fakadóan nem fogadta el, azaz nem tekintette ezeket mindenki „jelnek.” A nép örvendett annak, hogy a betegek meggyógyulnak, a csodákat olyan jeleknek tekintették, amelyek Isten irgalmának és szabadító erejének megnyilvánulásai. Ugyanezeket a cselekedeteket a farizeusok is látták, mégsem ébredt bennük hit, nem tartották ezeket Istentől származó megnyilvánulásoknak.

Feleletében Jézus elutasítja a kérés teljesítését, „gonosz és hűtlen nemzedéknek” nevezve a kérdezőket. Elutasításának magyarázataként az ószövetségi időkből Jónás próféta alakját idézi fel, aki Isten küldötteként megtérést hirdetett Ninive városában, amelynek lakói hallgattak szavára és bűnbánatot tartottak, ennek köszönhetően Jónás Isten akaratának jele lett a számukra. Ehhez hasonlóan Jézus szavára a pogányok megtérnek, de az írástudók nem. Jónás egy másik szempontból is jel lesz, az óriási cethal gyomrában való három napos tartózkodása, majd onnan való visszatérése előképe annak, hogy halálát követően Jézus három napig a sírban nyugszik, majd feltámad.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldunk téged, Atyánk, hogy Fiadban szavakba öntötted a Lélek sóhajtozásait! Áldunk téged, aki egyaránt vagy Atyánk és barátunk! Áldunk téged, akinek az az akarata, hogy tőled kérjünk, és nálad zörgessünk. Áldunk téged, aki hűséges vagy magadhoz és Igédhez. Hűséged biztos menedékünk lehet éjszaka és nappal. Áldunk téged, aki úgy könyörülsz rajtunk, mint édes gyermekeiden!