Battaplébánia

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Jézus korában több száz törvény szabályozta a vallási és társadalmi életet, az emberek Istennel és egymással való kapcsolatát. A törvények szövevényes rendszerében való kiigazodás nem volt egyszerű feladat még egy tanult írástudó számára sem. A különféle tanító iskolák között mindennaposak lehettek a beszélgetések és olykor viták arról, hogy az egyes törvényeknek mi a helyes értelme, hogyan kell azokat megtartani. Talán egy ilyen beszélgetésbe akarják Jézust bevonni vagy csak egyszerűen az ő véleményére kíváncsiak, amikor megkérdezik tőle: „Melyik az első a parancsok közül?”

A válaszban az Úr nem egyet, hanem két törvényt említ, az Isten iránti szeretetet és az embertárs iránti szeretet parancsát, amely kettő véleménye szerint szorosan összetartozik, és ebben az összekapcsolásban rejlik a felelet újdonsága. Isten szeretete nélkül nem tudja senki önzetlenül szeretni felebarátját sem. A felebaráti szeretet pedig elveszíti alapját, ha annak forrása nem az Isten iránti szeretet. E törvényt, a szeretet parancsát Isten minden ember szívébe beleírta. Ahogyan Isten minden tevékenységét a szeretet vezérli, beleértve a teremtést, a megváltást és az emberek megszentelését, ugyanígy az embernek is mindent szeretetből kell tennie, azaz teremtményi mivoltának elismerése, a megváltás elfogadása és az életszentségre való törekvése is egyedül Isten iránti szeretetből fakad.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha téged hallgatnálak és neked segítenék!

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
Lk 11,14-23

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézusnak arról a csodájáról olvasunk, amikor egy néma emberből kiűzte a gonoszt, az ördögöt. A némaság ebben az esetben a gonosztól való megszállottságnak a jele. Az ördög megakadályozza, hogy az ember beszéljen, megértesse magát másokkal. Ezért a csoda eredményét az evangélista így foglalja össze: „a néma megszólalt.” A megszólalás tehát annak a jele, annak a bizonyítéka, hogy a gonosz távozott az emberből, aki immár érthetően tud beszélni. Némasága korábban bezárta őt saját világába, korlátozta kapcsolattartási lehetőségeit, de ezeket az akadályokat az Úr csodája megszüntette.

A sikeres gyógyítás elgondolkodtatja az embereket, akikben felmerül a kérdés, hogy milyen hatalom birtokában képes Jézus ilyen tettekre? Egyesek azt gondolják, azzal vádolják meg őt, hogy a gonosz lelkek fejedelmével szövetkezve cselekszik. A vád ellentmondásos, hiszen miért segítené a gonosz Jézust abban, hogy az ő hatalmát megtörje, befolyását csökkentse? A gonosz uralkodni akar az emberen, ártani akar neki, meg akarja őt téveszteni. Ezzel szemben Isten az ember javát, boldogságát és üdvösségét akarja.

A bűn és a gonosz elleni küzdelmünk nem hiábavaló. Isten a segítségünkre siet és kegyelmével megtöri felettünk a gonosz hatalmát, hogy őt tekinthessük életünk Urának és egyedül neki engedelmeskedjünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet, hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Mt 5,17-19

Elmélkedés

Jézus szavaiból két tanulságot is leszűrhetünk. Először is azt, hogy tartsuk meg Isten parancsait. De miért tartsuk meg? – kérdezik azok, akik személyes szabadságukat mindennél fontosabbnak tartják, és mindenféle törvényben annak korlátozását látják.

Isten parancsait azért érdemes megtartanunk, mert ezek megtartásával juthatunk el Isten országába, az üdvösségre. Az ószövetségi időkben Isten Mózes által törvényt adott a választott népnek. Aki megtartotta a törvényt, az a zsidó néphez tartozott, Isten népéhez, és remélhette azt, hogy a törvények megtartásának útján eljuthat az üdvösségre. Világos, hogy Jézus azért nem akarja eltörölni a régi törvényt, mert Istentől származik, a törvény jó, valóban az emberek javát szolgálja. Az is igaz, hogy nem mond le arról, hogy ezt a régi törvényt tökéletessé tegye, azaz megtisztítsa az évszázadok során hozzátapadó téves emberi magyarázatoktól.

Amikor megtartom a törvényeket, akkor ezzel azt fejezem ki, hogy elfogadom Isten akaratát. Belátom, hogy Isten nem korlátozni akarja az életemet, hanem parancsai által vezet engem és megóv azoktól a veszélyektől, amelyek eltéríthetnek az üdvösség útjától. Isten nem kényszerít parancsainak megtartására, hanem azt szeretné, ha azokat iránta való szeretetből teljesíteném.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni! Nyisd fel szememet, hogy a szenvedésben ne elviselhetetlen rosszat lássak, hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az ima és a szenvedés által a megtérés útján!