Battaplébánia

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35

Elmélkedés

Péter apostol kérdése és ezt követően Jézus példázata a megbocsátás természetére irányítja figyelmünket. „Hányszor kell megbocsátanom embertársamnak?” A kérdésből úgy tűnik, mintha bizonyos számú megbocsátás után már nem kellene megbocsátani, azaz ha valaki sorozatosan megbánt minket, akkor egy idő után már nem kötelességünk megbocsátani neki. Előfordul velünk, hogy ezt mondjuk: „Ez volt az utolsó eset. Ezt még megbocsátom, de ha még egyszer előfordul, akkor már nem lesz bocsánat.”

E gondolkodásmóddal szemben áll Isten végtelen irgalma. Ő soha nem mondja, hogy „ez volt az utolsó eset.” Valahányszor megsértjük őt bűneinkkel, majd pedig kifejezzük felé őszinte bűnbánatunkat, ő kész megbocsátani nekünk, elfelejti a bűnt és tiszta lappal kezdhetünk.

A megbocsátás határtalanságával kapcsolatban Jézus elmond egy történetet, amelyben az úr mérhetetlenül nagy adósságot enged el egyik szolgájának. Ugyanez a szolga viszont könyörtelenül bánik azzal a társával, aki neki egy csekély összeggel tartozik és erőszakkal követeli annak megfizetését. A példázat az emberi kicsinyességet és az isteni nagylelkűséget szemlélteti. Az előbbit félre kell tennünk, hogy a másikat megtanulhassuk. Az irgalmasság gyakorlásában Istent kell utánoznunk, akinek irgalma végtelen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos teherként nehezedik ránk a tudat, hogy felelősek vagyunk tetteinkért, és bűneinkért vállalnunk kell a következményeket. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas és kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb az én bűneimnél. Irgalmazz nekem, Istenem!

Frissítve (2018. ápr. 17.)
Barsi Balázs atya fontos betoldással bővítette az általa készített Antigenderista eskü magyar szövegét. Tolmácsolva Balázs atya szándékát, arra kérünk mindenkit, hogy lehetőleg ezt a változatot terjessze. A szerk…

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés

Jézus sikertelen názáreti fellépéséről olvasunk a mai nap evangéliumában. A hallgatóság azt gondolja, hogy jól ismeri Jézust, aki az ő körükben nevelkedett fel. Jézus is azt gondolja, hogy ismeri a názáretieket, akik között ifjúkorának éveit töltötte. A csalódás kölcsönös, hiszen a názáretiek mást vártak Jézustól, mint amit zsinagógai fellépése alkalmával tapasztaltak és Jézus is mást várt tőlük, azt, hogy ők is ugyanúgy elfogadják, mint más települések lakói, ahová tanító útja során eljutott.

Jézus ezzel kezdi beszédét: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.” Prófétának nevezi magát, s mindjárt azzal nyit, hogy nem számít semmi jóra, hiszen a korábbi idők prófétái mind üldözést szenvedtek. Utólagos okoskodással persze mondhatnánk, hogy másként kellett volna kezdeni ezt a beszédet. És azt is felróhatnánk hibájául, hogy a választott nép tagjai előtt olyan példákat említ, amikor Isten a pogányok számára mutatja meg jóindulatát. Tudhatta volna, hogy bár igaz ez a gondolat, várhatóan felbosszantja a hallgatóságot.

Ez azonban nem térítette el Jézust annak kinyilatkoztatásától, hogy az üdvösség nem csak a zsidó népnek, hanem minden nemzetnek szól. Felismerem-e Jézus személyében a mennyei Atya küldöttét, aki nekem is a megtérést és a bűnbocsánatot hirdeti?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

A Kisebb Testvérek Rendjének egyik szép imája
Emlékezzél meg, ó, legkegyesebb Szűzanya, Mária, hogy mi, a te néped és örökséged vagyunk!
A mi Urunk, Jézus Krisztus ajánlott minket anyai oltalmadba keresztáldozatának óráján. A mai napon is megünnepe…