A Bibliában Tóbiás könyvében olvashatunk Szent Rafael főangyalról, aki meggyógyította Tóbiás apját, a vak Tóbitot.
Nagy Szent Gergely egyháztanító, Rafael arkangyalt Isten gyógyszerének nevezte. Mennyei orvos, angyali gyógyító, Ist…
A Bibliában Tóbiás könyvében olvashatunk Szent Rafael főangyalról, aki meggyógyította Tóbiás apját, a vak Tóbitot.
Nagy Szent Gergely egyháztanító, Rafael arkangyalt Isten gyógyszerének nevezte. Mennyei orvos, angyali gyógyító, Isten gyógyszere nem emberi elnevezések; ezek csak hasonlók ahhoz a névhez, amit Isten maga használt – Rafael, az emberek testi, szellemi és lelki szenvedéseink gyógyításával megbízott arkangyal.
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés
A mai evangéliumi szakaszban Jézus saját küldetéséről ad tanítást, amelyben kijelenti, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Aki tehát visszautasítja Jézust és nem hallgat szavára, az tulajdonképpen a mennyei Atyát utasítja el. Az ószövetségi próféták sorsa folytatódik Jézus életében, hiszen az ő esetükben ugyanez volt a helyzet. Aki elutasította a prófétáknak, mint Isten küldötteinek szavát, az magát Istent utasította el. Jézus szintén Isten követségében jár, s az Atya nevében tanít. Világosan látja, hogy a nép vezetői részéről éppen amiatt éri a legtöbb támadás, mert tanúságot tesz az Atyával való egységéről és kapcsolatáról. Ezt az egységet nem tagadja meg még akkor sem, amikor látja, hogy az életébe fog kerülni az Atyától kapott küldetésének a teljesítése.
A szentmisében minden nap felcsendül számunkra Isten szava. Az ige liturgiájában elhangzó olvasmányok és a szent szövegeket magyarázó prédikációk, a mindennapi szentírásolvasás és az arról való elmélkedés abban segítenek minket, hogy folyamatosan figyeljünk Isten üzenetére. A tanítás nem maradhat bennünk „holt betű”, hanem meg kell elevenednie, aktív keresztény magatartássá és Krisztusban való életté kell válnia. Hordozzuk elménkben és szívünkben az „örök élet igéit”, és éljük az evangéliumot! Isten igéjének rendszeres hallgatása ösztönözzön minket Krisztus követésére: hallgassuk és tartsuk meg tanítását!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök hozzád, hogy a benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a te szeretetednek vértanújává tegyen. Igen, így akarok elkészülni rá, hogy előtted megjelenhessek: a szeretet mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a te irgalmas szereteted karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz
Oh dicsőséges Szent Antal! ki a gonosz lelkeknek félelme vagy, nézd, mennyire háborgatják lelkem nyugalmát a rossz gondolatok! Én szívemből utálom azokat, és ígérem, hogy ellenük mindig küzdeni fogok. Inkább óhajtok meghalni, mintsem abba beleegyezni, ami Isten parancsaival ellenkezik.
Amikor keresztények a természeti törvénnyel próbálják meg alátámasztani erkölcsi nézeteiket, ritkán juthatnak el a téma érdemi megvitatásához, ugyanis alapvető értetlenségbe ütköznek vitapartnereik oldaláról azzal kapcsolatban, hogy maga a természeti törvény micsoda?
Például sokszor halljuk azt, hogy „a szex természetes dolog házasságon kívül is”, és hogy „az állatvilágban is felfedezhető a homoszexualitás”, és azt kérdezik, hogy „mégis a kereszténység miért a természetre hivatkozva védi az erkölcsi tanítását”?
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30
Elmélkedés
A tegnapi elmélkedésben már megemlítettük, hogy Isten közösségre, szeretetközösségre akar lépni velünk. E közösség mintája nem más, mint az Atya és a Fiú kapcsolata, egysége. Jézus a mai evangéliumban kimondja a mennyei Atyával való kapcsolatának lényegét: „Én és az Atya egy vagyunk.” Az egykori hallgatóság aligha értette meg ezt az egységet, és a mi számunkra is titok. Az önmagát kinyilatkoztató Istennek adott válaszunk a hit, a hit engedelmessége. A hit nem csupán annyit jelent, hogy elhisszük mindazt, amit Isten állít, azaz nem vonjuk kétségbe szavainak igazságát, hanem értelmünk és akaratunk hódolatát, Isten előtti meghajlását jelenti. A hit válasz Isten kinyilatkoztatására és szeretetére. A kinyilatkoztatás Isten részéről leereszkedés, s ez leginkább a Fiúisten megtestesülésében, emberré válásában mutatkozik meg. Nem kiérdemeljük Isten leereszkedését, hanem ingyenes ajándékként kapjuk. Ajándékként, amit akár vissza is utasíthatunk. Isten természetesen azt szeretné, ha hittel elfogadnánk őt és engedelmeskednénk neki, azaz szeretetkapcsolatban élnénk vele.
Jézus szavai alapján megvilágosodik számunkra az üdvösség útja: Hallgassunk az Úr szavára! Kövessük őt engedelmes lélekkel! Higgyünk abban, hogy ő az üdvösség közvetítője! Fogadjuk el tőle az örök élet ajándékát!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és erősítsd bennünk az örök élet reményét!
Testvérem!
Először is szeretnék neked egy rendhagyó Mária képről mesélni.
Az anyja karjában lévő gyermek, akinek a kezébe a 15. századi ismeretlen festő egy madárkát adott, most helyette egy játékszert szorít magához. Azt hihetnénk, hogy Szent József faragta egy darabka fából.
Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Jn 10,11-18
Elmélkedés
Istent nem úgy ismerjük meg, ahogyan a világ dolgait. A világot elsősorban érzékszerveink segítségével vagy technikai eszközökkel fedezzük fel, Istent pedig a hit által, illetve annak köszönhetően, amit önmagáról kinyilatkoztat, tanít, felfed számunkra. E megismerésünk azonban a földi élet során korlátozott, sosem teljes. Isten nem akar előlünk örökre elzárkózni, hiszen akkor nem léphetnénk vele szeretetközösségre. Meghagyhatna minket az örök keresés állapotában, de ehelyett jóságában feltárja magát előttünk. Isten az ő Fiában, a második isteni személyben, Jézus Krisztusban nyilatkoztatja ki önmagát számunkra a legteljesebb formában. Ha az isteni kinyilatkoztatást úgy fogjuk fel, mint puszta ismeretközlést, akkor téves úton járunk. Valójában Isten azért tárja fel előttünk önmagát, azért közeledik hozzánk, hogy közösségben éljen velünk.
Mindezek fényében könnyen megérhetjük Jézus „én vagyok” kezdetű mondásainak valódi jelentőségét. A mai evangéliumban ezt a kinyilatkoztatást teszi önmagáról: „Én vagyok a jó pásztor.” Mintha csak ezt mondaná: Ember! Ismerd fel, hogy én vagyok a te jó pásztorod, aki életemet adtam érted! Én vezetlek téged az Atya felé. Engem követve juthatsz el az örök életre. Kövess engem, és én megmutatom neked, hogy hol találod meg lelked számára az élő vizet! Hallgass az én hangomra, hogy eljuss az üdvösségre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
Ferenc pápa marxista nyelvezetet használ, az ökomenizmusnak nincs jövője, a protestantizmus pedig bizonyos szempontból hasonló az iszlámhoz – mondja Roberto de Mattei olasz konzervatív katolikus történész, író, a Római Európai Egyetem professzora. A civilben ötgyermekes családapa de Mattei szerint Ferenc pápa az elmúlt két évben nem adott egyértelmű útmutatást a katolikusok egyes vitás kérdéseiben, és egyes tévtanok elérték Szent Péter székét.
Filemon Norbert és Heltai Péter interjúja (Mandiner)
Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10
Elmélkedés
Indulj el utadon!
A mai napon, húsvét 4. vasárnapján Papi és Szerzetesi Hivatások Világnapját ünnepli Egyházunk. Jó Pásztor vasárnapnak is nevezzük ezt az ünnepet, egyrészt azért, mert az evangélium Jézust, mint Jó Pásztort állítja elénk, másrészt azért, mert minden pap és szerzetes arra kap meghívást, hogy jó pásztorként gondoskodjon a rábízottakról, Isten népéről.
Nem minden ember foglalkozik azzal, hogy mi a hivatása, van-e egyáltalán neki valamilyen sajátos hivatása, feladata az életben. Sokan sem fiatalkorukban, sem később nem teszik fel maguknak azt a kérdést, hogy van-e életüknek különösebb célja, vár-e tőlük valamit Isten? Nem nyugtalanítja őket, hogy megfelelnek-e a teremtő Isten elvárásainak.
Mások viszont észreveszik, hogy milyen belső erők mozgatják őket döntéseikben és cselekedeteikben, felfedezik sajátos képességüket, amelyeket az evangéliumok nyelvén talentumoknak nevezünk. Elindulnak, hogy fejlesszék képességeiket, mert megértik, hogy Istentől kapták azokat és kötelességük azok fejlesztése, használata mások javára.
A papi hivatás lényegét, titkát nehéz megragadni. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy valaki meghoz egy határozott döntést és személyesen elkötelezi magát egy feladat végzésére, hanem arról, hogy Istentől megszólítást, meghívottságot érez és önzetlenül átadja önmagát annak a feladatnak a szolgálatára, amelynek teljesítésére Isten hívja. Belső indíttatás, elköteleződés és hivatástudat nem csak a papoknál és a szerzeteseknél létezik. Nagyon sokan hivatásuknak érzik szülői feladataikat, gyermekeik nevelését. Orvosok, pedagógusok esetében is joggal beszélhetünk arról, hogy mások gyógyítását vagy tanítását hivatásként élik meg. Sokan csatlakoznak önkéntesként karitatív szervezetekhez, mert munkájuk mellett hivatásuknak érzik azt, hogy másokon segítsenek önzetlenül és szeretettel végzett szolgálatuk által. Amikor valakit a hivatásával kapcsolatban kérdeznek és azt próbálják megtudni tőle, hogy miért választotta éppen azt, amelyet gyakorol, akkor sokféle motivációt lehet felsorolni, amelyek a döntésben befolyásolták és a megvalósítás irányába terelték, de mindig marad egy homályos folt, egy megmagyarázhatatlan elem. A papi hivatás esetében azért van ez így, mert Isten csendes munkáját, amely hatással van egy fiatal lelkére, nehéz tetten érni.
A pályaválasztás időszakában sok fiatal teszi fel önmagának a következő kérdéseket: Mi a hivatásom? Honnan tudhatom meg, hogy van-e hivatásom? E kérdések mögött jól kitapinthatóan ott húzódik a bizonytalanság. Vannak fiatalok, akiket a legnagyobb jószándék vezet, szeretnének Istenért és az emberekért valami szépet tenni, nem ragaszkodnak tehát önző elképzeléseikhez és nem álmodoznak fényes karrierről, mégis éveken keresztül csak gondolkoznak, őrlődnek, tétováznak, nem képesek egész életre szóló döntést hozni. Természetesen megfontoltan kell dönteni, de a megfontoltság mellé érdemes odatenni a bátorságot és a bizalmat, hogy majd Isten segíteni fog a hivatás teljesítésében. Amíg valaki csak azon töpreng, vajon mi a hivatása, addig nincs semmilyen hivatása. De ha elindul egy úton, mégpedig azzal a bátorsággal és bizalommal, hogy Isten segít majd neki, hogy végighaladjon ezen az úton, annak már van hivatása és megtalálta azt.
A bizonytalankodó fiataloknak szól az üzenet: Ne tétovázz és ne várakozz sokáig! Indulj el saját utadon és Isten majd vezetni fog!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, mindenható Istenünk, a te titkaidat és csodáidat szemléljük. Titok és csoda az, amikor a te gyermekeddé válik az a gyermek vagy felnőtt, akit megkeresztel egy pap. Titok és csoda, amikor megszabadul bűneitől az a személy, akit a pap által közvetített feloldozás révén megérint a te isteni irgalmad a szentgyónásban. A legnagyobb titok és csoda az, amikor a pap imádsága által a kenyér és a bor az Úr testévé és vérévé változik a szentmisében. Istenünk, küldj papokat, akik Krisztust, a Jó Pásztort követve szolgálják az emberek üdvösségét és jelenvalóvá teszik számukra a te csodálatos titkaidat és csodáidat! Küldj papokat, akik jelenlétedről, irgalmadról és szeretetedről tanúskodnak a világban!
