Battaplébánia

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés

Az elmúlt napok során Jézus eucharisztikus beszédét olvastuk az evangéliumban, amely beszédben kijelentette, hogy saját testét élő kenyérként adja az embereknek, s ez az örök életet biztosítja azoknak, akik hisznek benne és táplálkoznak belőle. A beszéd több eleme újdonságként hatott a hallgatóság számára. Ezen újdonságok megértésének előfeltétele az, hogy az ember elfogadja Jézust a mennyei Atya küldöttének és az üdvösség egyedüli közvetítőjének. A beszéd e szempontból döntés elé állította a hallgatóságot, sokan nem is akarják azt tovább hallgatni, ezért eltávoznak. Érdekes, hogy nem azoknak a távozásáról van szó, akik Jézus ellenfeleiként tűntek fel korábban, hanem az Úr tanítványairól. János evangélista nem a tizenkét apostolra gondol, hanem a tanítványok egy szélesebb körére, akik közül többen eltávoznak.

Távozásukon Jézus nem lepődik meg és nem vált ki belőle semmiféle csalódást. János evangéliumának Jézus-képéhez hozzátartozik, hogy az Úr jól ismeri az embereket, belelát lelkük mélyébe, rögtön felismeri szívük szándékát. Nem várja azt, hogy mindenki megértse szavait és azt sem, hogy mindenki elfogadja azokat.
Az egykori tanítványokhoz hasonlóan mi is döntéshelyzetbe kerülünk. Ha nem is értjük meg rögtön mindazt, amit az Úr tanít, azért tartsunk ki mellette! Erősítsen ebben minket Péter apostol hitvallása, miszerint Jézus valóban az örök élet igéit hirdeti nekünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés

Az oltáriszentség egyesíti az eget és a földet, Istent és az embert. Az Oltáriszentség magába foglalja az egész teremtést és az ember újjáteremtésének a forrása. Jézus Krisztus, az Isten Fia azért lett emberré, hogy helyreállítsa a teremtés eredeti rendjét, és lehetőséget adjon az embernek a lelki újjászületésre, hogy olyan emberré váljunk, amilyennek bennünket a teremtő Isten elképzelt. Isten Fia azért válik újra és újra jelenvalóvá az Oltáriszentségben, hogy nekünk adja önmagát, mint a megújulás, az újjászületés forrását.

Az eucharisztikus beszéd egykori hallgatói még semmit sem érthettek ebből, mert még nem történt meg az Úr utolsó vacsorája, szenvedése, kereszthalála és feltámadása. Ezért kérdezik, hitetlenkedve és csodálkozva: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Nem ismerik még az Oltáriszentség titkát. Nem tudhatják még, hogy az Úr által adott élő kenyér az Egyház közösségének és a Krisztusban hívőknek a legdrágább kincse.

Az utolsó vacsorán Krisztus önmagát adta az apostoloknak. De rendelkezésének megfelelően nem egy múltbeli esemény ez, hanem szüntelenül megismétlődő áldozat. Az Oltáriszentség által oly módon részesedhetünk Krisztus áldozatából, mintha mi magunk is ott lettünk volna az apostolokkal az utolsó vacsora termében az Eucharisztia alapításakor. Minden szentmisében, amikor megáldozunk, gondoljunk erre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.