Battaplébánia

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25

Elmélkedés

Nagy különbség van Júdás pénzért vállalt áruló tette és Péter félelemből háromszor is kimondott tagadó szavai között. Az egyikből nincs felemelkedés, a másik az evangélium egyik legszebb szeretet-vallomását eredményezi a feltámadás után. A különbség a két apostol Jézushoz való kapcsolatából fakad.

Mi köt engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom vele, aki ma aggódva kérdezem: csak nem én vagyok az, aki elárulja az Urat? A kevély magabiztosság nem ment meg és nem szünteti meg a bennünk lévő gyengeséget. Nem szabad tökéletesnek és szilárdan állónak tartani magunkat, hanem ismernünk kell hibáinkat és gyarlóságainkat. A felemelkedés feltétele a helyes önismeret és a bűnbánat.

Krisztus mellett lenni addig sikertörténet az apostolok számára, amíg meg nem kezdődik az Úr szenvedése. Júdás ekkor már nem vállalja a közösséget Mesterével és megtagadja a közösséget apostoltársaival. A többi apostolt is megrendítette a szenvedés és a kereszthalál. Hitük, reményük, kitartásuk jutalma a feltámadás öröme lett, amely egészen új szempontba állította az Úr halálát, megértették, hogy a megváltás így valósult meg. Keresztünk hordozása azt jelenti, hogy szabadon Istennek adjuk magunkat és minden nap döntést hozunk Isten mellett.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33.36-38

Elmélkedés

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megtöri a kenyeret és övéinek adja, majd ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki egy kehelyből igyon, ezt azért teszi, mert az apostoloknak meg kell mutatniuk, hogy hűségesen megtartják a Jézussal való közösséget. Péter erősködése, majd későbbi tagadása azt mutatja, hogy Jézus számára nem a szavakkal való megvallás vagy megtagadás a fontos, hanem az egységet kifejező cselekedet. Amikor a szentmisében Krisztus testét magunkhoz vesszük, akkor kifejezzük a vele való közösségvállalást. Amikor a szentáldozáskor mindannyian ugyanabból a kenyérből, Krisztus testéből eszünk, akkor az is tudatosul bennünk, hogy Krisztus Egyházának egyetlen közösségébe tartozunk.

Az Egyház a kezdetek óta vallja, hogy Krisztus teste, az Eucharisztia a közösség forrása és megjelenése. Jézus szenvedéstörténete azt tanítja nekünk, hogy sorsközösséget kell vállalnunk az Úrral. Ha közösséget vállalunk vele halálában, akkor részesedni fogunk feltámadásában is. Az Oltáriszentség által olyan élet- és szeretetközösségbe kerülünk Krisztussal, amely egyúttal életközösség a Szentháromsággal. Amikor részt veszünk a szentmisén, az Eucharisztia ünneplésén, akkor nem egyszerűen csak emberi közösséget alkotunk, hanem Krisztus válik jelenvalóvá ebben a közösségben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

Bouhouhorts-ék szobájában már összegyülekeztek a szomszédasszonyok, hogy régi szokás szerint megvarrják a gyermek halotti ingecskéjét, ha arra kerül a sor. És lehetséges, hogy már csakugyan odáig jutottak. A gyermek ott fekszik dermedten, gyorsan és …

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés

A nagyhét folyamán az evangéliumok Jézus életének utolsó eseményeit mutatják be. A húsvéti ünnep közeledtével tanítványaival együtt megérkezik a Jeruzsálemhez közeli Betániába, ahol vendégül látják őt. Az étkezés helyszíne nem feltétlenül Lázár háza, hanem minden bizonnyal a leprás Simon a vendéglátó, miként ez Máté és Márk írásából kiderül. Lázár testvére, Mária a nagylelkű szeretet rendkívüli jelét adja, amikor a vacsora közben drága olajjal keni meg az Úr lábát, és hajával törli meg azt.

De a szeretet pillanatát és tettét megtöri Júdás rosszallása, akit természetesen nem a szegények gondja, hanem csak a pénz érdekel. Jézus rögtön megvédi Máriát, akinek cselekedete jelképes abban az értelemben, hogy előremutat Jézus halálára. A felebaráti szeretetet és az Istennek járó hódolatot nem érdemes egymással szembeállítanunk. Az Istennek járó hódolat és tisztelet megadása nem fogja csökkenteni a felebarátaink iránti jócselekedetek lehetőségét.

Jézus figyelmeztetése, hogy nem lesz mindig velünk, Máriát is, minket is szíven talál. Elkezdődött a nagyhét, már csak néhány nap van a kereszthalálig. Jézus betér hozzánk, talán ez az utolsó állomás halála előtt. Hogyan fogadjuk őt? Ki tudjuk mutatni neki szeretetünket? Hogyan válaszolunk rendkívüli szeretetére?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.