Emmerich Katalin betlehemi látomása
Már október végén láttam, hogy a császártól elrendelt népszámlálás és adóbehajtás kihirdetése megtörtént a Szentföldön is. Attól kezdve folytonos volt a népvándorlás minden irányban az utakon.
Pár hete látom már, hogy a Szent Szűz a Krisztus születésére való előkészületekkel foglalatoskodik. Terítőket, kis ruhácskákat és kendőket varr, meg kötöget.
Elterjedt vélemény, hogy a farizeusok utódai a szabályok és a törvények, vagy akár a tanítás hangoztatásáról ismerhetőek fel. Ennek a véleménynek egy jellemző folytatása pedig az, hogy velük ellentétben az igazi jézusi lelkületet őrzik azok, akik irgalmasan esetről esetre, emberközpontúan átértelmezik akár a Bibliát is, és nemhogy a bűnöst, de még a bűnt is vonakodnak elítélni a jóhiszeműség jegyében, „hiszen Isten mindent megbocsát”.
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33
Elmélkedés
A Szentírásban többször esik szó a végső időkről. Az egykori tanítványokat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint minden kor bármely emberét: mikor fog mindez bekövetkezni? De még ennél is fontosabb a kérdés: milyen előjelei, előzményei lesznek, hogy hamarosan eljönnek a végső idők? Lám, az ember mennyire óvatos! Szeretné előre tudni, hogy mikor várhatóak ezek az események és szeretne rájuk felkészülni. Jézus tanítása azt erősíti meg bennünk, hogy ne találgassunk az időpont tekintetében, hanem legyünk felkészülve arra, hogy bármikor bekövetkezhetnek a végső idők.
Ez a világ mulandó. Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér. Az emberi lét mulandó. Elkezdődik és egyszer véget ér a halállal. A mulandóságot, az elmúlást megtapasztalva az ember keresi azt, ami örök, meg nem szűnő, maradandó. Jézus ezt tanítja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33). Jézus tanítása örök, azaz minden korban újra és újra elhangzó igazság. Jézus tanítása örökérvényű, azaz minden kor embere számára megmutatja az igazság útját, az üdvösség útját. Jézus tanítása igaz, azaz hihetünk abban, hogy valóra fog válni. Jézus tanítása reménykeltő, azaz bízhatunk abban, hogy a próbatételek idején mellettünk áll Isten. Jézus tanítása az örök életet jelenti számunkra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, nézd nyomorúságomat. Ki máshoz menekülhetnék, mint hozzád? Hogyan viselhetném el magamat, ha nem azzal a gondolattal, hogy te elviselsz engem, ha nem annak megtapasztalásával, hogy te még mindig jó vagy hozzám? Nézz rám, Istenem: nem nagy bűnöst látsz bennem, hanem csak egy kicsit. Olyan bűnöst látsz, akinek még a bűnei is kicsinyesek, szegényesek és hétköznapiak. De az én középszerűségem nem álcázó takaró-e, amely mögött a legrosszabb rejtőzik: az önző és gyáva, a hanyag és érzéketlen szív; olyan szív, mely képtelen nagylelkűségre és távlatokra? Könyörülj az én szerencsétlen szívemen, Uram, te a nagylelkűség és szeretet Istene! Add ennek a szegény, kiszikkadt szívnek Szentlelkedet, hogy ő alakítson újjá!
K. Rahner
Mutasd ki, hogy szereted őt
Az egyetem alatt megismerkedtem egy idős házaspárral, akik igazán kedvemre valók voltak, gyakran elhívtak a házukba, és együtt vacsoráztunk. Mialatt ők semmit sem ettek, csak kedvesek voltak hozzám, kapcsolatuk egymással hihetetlenül ellenséges volt. Minden beszélgetés mintha egy dühös kiabálási meccsbe fordult volna, alig kapcsolódtak egymáshoz anélkül, hogy durva szavak vagy keserű kritika ne hangzott volna el.
Csóka János pálos atya tanúságtétele az Imádság Háza konferencián (2015. okt. 24.)
Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Lk 21,20-28
Elmélkedés
Jézus továbbra is a jeruzsálemi templomban tanít, itt mondja el beszédét a város és a templom pusztulásáról. Máté és Márk evangélistához képest Lukács könnyebb helyzetben van, hiszen művének keletkezésekor már bekövetkeztek az Úr szavai, ezért konkrétabban tudja leírni az eseményeket.
Könnyen elképzelhetjük, hogy az egykori hallgatóságban milyen érzéseket kelthettek Jézus szavai, s milyen gondolatok járhattak a fejükben. A templom esetében legszentebb helyükről, Isten házáról, Isten jelenlétének helyéről van szó. Miért engedné meg Isten, hogy azt a helyet, amelyet ő választott lakóhelyéül, s amely évszázadok óta az istentisztelet helye volt, pogány népek lerombolják? Ő, aki a történelem és a népek Ura, s aki a korábbi időkben választott népe számára többször kinyilvánította erejét, nem tudja ezt megakadályozni? Nemde Isten gyengeségének, tehetetlenségének volna a jele az, ha elpusztulna a város és a templom?
A templom pusztulására tulajdonképpen egyetlen magyarázat marad: Isten helyteleníti a vallásosságnak azt a módját és formáját, amelynek megszűnését megengedi, hogy helyette újat alkosson, új szövetséget kössön az emberekkel. Ilyen módon a történelemben és a világban érvényre jut Isten szándéka, aki mindig megadja a népeknek és a személyeknek az újrakezdés lehetőségét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: „Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?”
Teilhard De Chardin
A férfiak és a nők eléggé másképpen működnek. Férfiként nekem is gyakran gondot okoz megértetni magam és azt gondolom, mi férfiak sokkal jobbak vagyunk annál, ahogy a nők bennünket látnak. Az alábbi lista egy széleskörű felmérés alapján készült, a leggyakoribb válaszokat Jim Burns gyűjtötte csokorba, akitől hasonló témában már jelent meg egy cikk itt a blogon.
Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,12-19
Elmélkedés
A végső időkre vonatkozó jézusi beszéd folytatódik a mai evangéliumban. E részletben az Úr felhívja követői és a későbbi idők tanítványai figyelmét arra, hogy hitük miatt támadások érik majd, és Jézushoz való tartozásuk miatt gyűlölni fogják őket. Zaklatásról, üldözésről, menekülésre kényszerítésről beszél Jézus, amely a politikai vagy vallási hatóságok részéről érik a közösség tagjait, az igehirdetőket és a hit terjesztőit. Itt is megfigyelhető, hogy a tanítványok sorsa megegyezik Krisztus sorsával. Miként a különböző hatalmi ágak képviselői összefogtak egykor Jézus ellen és közös erővel okozták halálát, ugyanúgy tanítványai ellen is összefognak a hit ellenzői, ellenségei.
A keresztény embernek tudnia kell, hogy az ellene irányuló támadások Jézus Krisztus miatt történnek, és az a szándékuk, hogy a hittől és az Isten iránti szeretettől eltérítsék őt. Ugyanakkor tudnia kell azt is, hogy mindenkor bízhat Isten gondoskodásában, segítségében. A tét az, hogy az ember megőrzi-e hitét, közösségben marad-e Istennel és az Egyházzal. Jézus bátorítása így hangzik: „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Az állhatatosság a hitben való kitartást jelenti. Ha a veszélyek, üldözések és fenyegetések ellenére is hűséges maradok hitemhez és Jézushoz, akkor elnyerem lelkem üdvösségét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, újítsd meg vallásosságunkat. Lásd, mi oly sokszor észre sem vesszük, milyen elavult és roskatag a keresztény élet mibennünk. Te működj hát újból bennünk. Te hozd létre az újjászületést lelkünkben. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy újjászülessünk, de te megvalósíthatod ezt, Urunk. Te jobban tudod, mint mi, hogy mitől kell megváltani minket, hogy mitől kell elszakítani szívünket, hogy belső világunknak milyen eldurvulásait és sérüléseit kell meggyógyítani, hogy új üzenetedre kész új emberekké válhassunk. Válts meg minket, szabadíts meg minket, gyógyíts meg minket!
P. Giesen
„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.”
„Abból, aki áldást akart magának, olyasvalaki lett, aki áldássá lett mások számára. Ez az elhívása azoknak, akik Istentől új életet nyertek.”
Mi az áldás? Mit jelent, ha egy levél végén ezt írjuk: „áld…
„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.”
„Abból, aki áldást akart magának, olyasvalaki lett, aki áldássá lett mások számára. Ez az elhívása azoknak, akik Istentől új életet nyertek.”
Mi az áldás? Mit jelent, ha egy levél végén ezt írjuk: „áldáskívánással”, vagy ha egy gyülekezetvezető az istentisztelet végén áldást mond?
