Battaplébánia

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés

Az evangélium helyszíne immár Jeruzsálem, a tartomány központja. Jézus életének utolsó szakasza kezdődik el, útjának és küldetésének végcéljához ért. A jeruzsálemi templomba most nem imádkozni jön, miként korábban a zarándoklatok alkalmával, hanem azért, hogy Isten Fiaként birtokba vegye az Atya házát és megtisztítsa azt mindattól, ami méltatlan az imádás és tisztelet e helyéhez. Jézus mintegy védelmébe veszi Isten házát, eltávolít onnan mindent, aminek nincs ott helye, s újra átadja azt eredeti rendeltetésének, tudniillik annak, hogy az Istent imádják és tiszteljék ott. Cselekedetével, a kereskedők kiűzésével egyértelművé teszi, hogy a templom szent hely, a vallásos emberek istentiszteletének helye, ahol semmi keresnivalója nincs semmiféle gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységnek, még akkor sem, ha az áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat lehetett itt megvásárolni.

Miután Jézus a városokat és falvakat bejárva tanította az embereket, mostantól tanításának helyszíne az Atya háza. Az előző években tanított hegyen és síkságon, zsinagógában és tóparton, most pedig az istentisztelet központi helyén, a jeruzsálemi templomban. Itt hangzik el mindennap az örömhír, a nép pedig figyelemmel hallgatja Jézust, miközben a vallási vezetők már a vesztét tervezik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Íme, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk, készek vagyunk részt vállalni Fiad szenvedésében. Vedd kezedbe életünket, tedd hasonlóvá Fiad életéhez. Ő a saját életét akarja bennünk folytatni az idők végezetéig, bennünk és életünkben akarja kinyilatkoztatni élete nagyságát, szépségét és áldásos voltát. Ami velünk életünkben történik, az nem véletlen, nem a vak sors eseménye, hanem egy darab a Fiad életéből. Az örömöt tehát úgy fogadjuk, mint Krisztus örömét, a sikert, mint az ő sikerét, a fájdalmat, mint az ő fájdalmát. A mi munkánk az ő munkája, a halálunk része az ő halálának.

K. Rahner

„Szeretnéd ha energia állapotod folyamatosan magasabb szinten lenne? Szeretnéd, hogy szervezeted harmónikusan működjön? A negatív ionos karkötő ill. nyaklánc segítségedre lehet ebben!”
 
Bővebben …

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Erzsébet életében megcsodálhatjuk, mire képes az ember, ha egészen Istennek szenteli életét. Ennek alapja az, hogy valaki megérti Jézus Krisztus kérését: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).

Keresztény életünknek és cselekedeteinknek a forrása, vonatkozási pontja Isten. Ha nem hozzá mérjük magunkat, akkor téves úton járunk. Az ő szeretete éltet minket és ezt a szeretetet sugározzuk tovább embertársaink felé. Az ő irgalma újítja meg életünket és ezt az irgalmat gyakoroljuk felebarátaink felé. Ebben az értelemben a szeretet és az irgalmasság nem csak egyszerűen egy humánus cselekedet a másik ember felé. A szeretet gyakorlásának alapeleme, hogy tiszteljük a másik személyt, mint embert és emberségünkből fakadó kötelességnek tekintjük a szeretetet. Ő is Isten képmására lett teremtve és én is. Istent szeretem a másik emberben és Isten szeretete árad ki felé általam.

Keresztény emberként arra kaptunk meghívást, hogy Isten atyai szeretetét, jóságát, könyörületét utánozzuk, s ennek tettekben való megnyilvánulásai igazolják az isteni jelenlétet a világban. Ahol megtapasztalható a szeretet légköre, ott Isten jelen van. Ahol irgalmas tettek fakadnak a szeretet érzéséből, ott Isten jelen van. Bennem jelen van-e Isten?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Apostolod mondotta, Urunk: „Élek ugyan, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”. A szentáldozás után én is azt szeretném, ha bennem élnél, Uram, ha velem küzdenél szenvedélyeim ellen, ha velem tűrnél, mikor igazságtalanságot kell szenvednem, ha velem dolgoznál, mikor kötelességet kell teljesítenem, ha gyakorolnád bennem szeretetedet, mikor ápolnom, gondoznom, nevelnem kell valakit. A te akaratod valósuljon bennem, amikor kedvem ellenére is engedelmeskedem. A te jóságod buzgólkodjon, amikor másokat boldogítok. Így maradjak én benned, te pedig énbennem, Uram.