Ősz van. Hideg, nyirkos lett az idő. A nappalok rövidebbek lettek, az éjszakák hosszabbak. Az emberek sietve igyekeznek haza. Benn a melegben a jó, kinn nem szívesen álldogál az ember. Alig vannak az utcán. Csak a szél kavarja fel a fákról lehullott sok levelet.
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn 15,16)
Hol tudta így elrontani?
Az iskolában ő volt az, akihez mindenki hasonlítani akart. Én is. Mindenben jó volt. Kitűnő jegyek, fiúk, gazdagság – mindene megvolt. Mintha különös mágnes lenne, mindenből a legjobbat vonzotta magához. Sokszor volt ilyen gondolatom: „Ó, ha csak egy napig lennék olyan tehetséges, olyan gyönyörű stb., mint ő”.
Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Elmélkedés
Első olvasatra a mai evangélium az imádságról és annak fontosságáról szól. Erre vonatkozik a bevezető megjegyzés, amely szerint szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni az imádkozásba. És erre vonatkozik a példázat is, amely szerint a bíró végül ítéletet hoz annak az özvegyasszonynak az ügyében, aki ismételten fordul hozzá, szinte már zaklatja őt folyamatos sürgetésével.
A történet befejezése már egy másik szintet nyit meg az isteni ítélet és az Emberfia eljövetele megemlítésével, s ezzel kapcsolódik az előző napon olvasottakhoz. Jézusnak az ő második eljöveteléről mondott tanításai azt sugallják, hogy a végső idők megpróbáltatásai komoly nehézségeket okoznak majd a hívőknek és mindenkinek. Az ilyen helyzetekben különösen is fontos az imádság, amely az Istennel való állandó kapcsolatot biztosítja és az Istenben való töretlen bizalom jele. Egyesek feladják majd Krisztushoz való ragaszkodásukat, megtagadják hitüket, elhagyják a krisztusi közösséget vagy a hamis tanítók tévtanításában kezdenek hinni.
A szüntelen imádkozás az embert segíti abban, hogy hitében megmaradjon és hűséges legyen Krisztushoz. Az imádság eloszlatja a félelmet és megszünteti az aggodalmaskodást. Az imádság segít, hogy az ember állandóan készen álljon az Istennel való végső találkozásra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, szeretnék mindig örülni az életnek, és tőled várni annak beteljesedését. Csak te, a boldogság Istene csillapíthatod le vágyaimat. Adj nekem bizonyosságot arra nézve, hogy egyszer benned megtalálom beteljesülésemet.
R. Svoboda
Bernard Nathanson, a Cornell University professzora, 1926-ban született, ateistaként az abortusz egyik leglelkesebb harcosa volt az egész világon. Makacsul törekedett arra, hogy az Egyesült Államokban az abortusz olcsó, legális és hozzáférhető művelet legyen.
Bernard Nathanson, a Cornell University professzora, 1926-ban született, ateistaként az abortusz egyik leglelkesebb harcosa volt az egész világon. Makacsul törekedett arra, hogy az Egyesült Államokban az abortusz olcsó, legális és hozzáférhető …
Bernard Nathanson, a Cornell University professzora, 1926-ban született, ateistaként az abortusz egyik leglelkesebb harcosa volt az egész világon. Makacsul törekedett arra, hogy az Egyesült Államokban az abortusz olcsó, legális és hozzáférhető …
Bernard Nathanson, a Cornell University professzora, 1926-ban született, ateistaként az abortusz egyik leglelkesebb harcosa volt az egész világon. Makacsul törekedett arra, hogy az Egyesült Államokban az abortusz olcsó, legális és hozzáférhető …
A szerzetesi életformát számos torz sztereotípia lengi körül. Európa posztkommunista államaiban a legtöbb szerzetesintézményt hallgatásra ítélték, s emiatt a civil lakosság vallási-hitbeli identitása a nélkül fejlődött, hogy közelebbi viszonyt alakíthattak volna ki a megszentelt élet tagjaival. Sokak tudatában él a képzet jámbor szerzetesekről és buzgó apácákról, akik a nép, az emberiség érdekében tevékenykednek a társadalom által felkínált területeken: kórházakban, iskolák katedráján, szociálisan rászoruló emberek között. Ez a kép azt sugallhatja számunkra, hogy a szerzetes is egyfajta „munkaerő”, és így maga a szerzetesség intézménye sem több vallási alapokkal rendelkező, közhasznú szervezetnél. (Utalhatunk itt II. József 1782-ben hozott rendeletére, amely kizárólag a közvetlen, kézzelfogható szolgálatot nyújtó rendeket tűrte meg, és mintegy 359 kolostort ürített ki birodalmában).
Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
Lk 17,26-37
Elmélkedés
A farizeusok olyan látványos jeleket szerettek volna látni, amelyek egyértelműen igazolják Isten országa eljövetelét. Erre mondta Jézus, hogy az ország nem jön el látványos módon. Lukács evangéliumának keletkezése idején a keresztény közösség tagjait is foglalkoztathatták azok a kérdések, hogy mikor és milyen módon fog megvalósulni az Isten országa, illetve az Úr második eljövetele. A két esemény és az azokra vonatkozó kijelentések az evangéliumokban olykor összemosódnak. Évszázadokkal később mi már tudjuk, hogy az Isten országa Jézus világrajöttével és az ő személyében vette kezdetét. Csendesen, a szegényeknek és mindenkinek szóló örömhír hirdetésével, az Isten irgalmasságáról tanúskodó csodákkal és a közösség létrehozásával elkezdett megvalósulni.
Az Úr második eljövetele a végső időkben még várat magára. Az elmúlt két évezred folyamán időről időre felbukkantak olyanok, akik tudni vélték annak közeli bekövetkeztét. Egyetlen egy sem bizonyult igaznak, mert lám, mind a mai napig nem következett be. Akik napjainkban azt állítják, most már tényleg hamarosan bekövetkezik a világvége, s például utolsó figyelmeztetésekre hivatkoznak, azok valójában csak riogatnak és félelmet keltenek.
Az Úr eljövetele egyszer be fog következni, de annak idejét senki ember nem tudhatja előre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Azt kívánod tőlem, Uram, hogy mások életének és életkörülményeinek keresztjét a magam vállára is vegyem, mint ahogy te vállaltad az én életem valóságát is. Azt kívánod, hogy éppúgy bűnösnek ismerjem el magam, mint amilyennek a többi embert, mert akkor mindannyiunk keresztjét bele tudod foglalni saját keresztedbe. Maradj velünk, Urunk, segítségeddel emelj fel minket, ha csüggedünk. Saját magunktól egyetlen fokkal sem emelkedhetünk magunk fölé.
J. Brunner
A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25
Elmélkedés
Isten országának titokzatos, rejtett megvalósulását nem véletlenül állítja szembe Jézus a látványos eljövetellel. A farizeusi hagyomány szerint Isten országának eljövetele rendkívül látványos esemény lesz, mindenki látni fogja azt. Isten eljön a világba, kinyilvánítja dicsőségét mindenki előtt és az egész világ kifejezi előtte hódolatát. Talán saját elképzeléseiket szeretnék igazolni, amikor Jézust kérdezik az Isten országa eljöveteléről, pontosabban annak idejét szeretnék tudni. Feleletében Jézus azt mondja, hogy másként érdemes elképzelni Isten országát. Nem lesznek ugyanis feltűnő események, hanem már elkezdődött az Isten országa azáltal, hogy ő hirdeti az örömhírt és csodákat tesz. Mintha csak ezt mondaná: vegyétek észre, hogy már eljött az Isten országa! Vegyétek észre, hogy Isten Fia itt áll köztetek, s az ő személyében jött el az Isten országa!
Isten nem földi, nem evilági uralmat akar. A mennyei Atya nem hatalmat ad az Emberfiának, Jézus Krisztusnak, hogy uralkodjon az emberek felett, hanem azt kéri tőle, hogy szolgálja az embereket. Szolgálatának része a szenvedés és a halál vállalása, mert ezzel szerzi meg a megváltást az emberiség számára.
Akkor vagyok Isten országának tagja és akkor valósul meg bennem Isten országa, ha engedelmességben és alázatban követem Krisztust.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem és Atyám, segíts úgy élnem. hogy minden evilági cselekedetem előkészület legyen a végső, boldog nyugalomra, hogy amit most hiszek, azt megláthassam; hogy amit remélek, annak boldog birtokosa legyek; hogy szeretetemet kövesse a teljes egyesülés teveled, legfőbb célommal, mindenek fölött levő jóval.
Szalézi Szent Ferenc
