Battaplébánia

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15

Elmélkedés

Témáját tekintve a mai evangélium kapcsolódik az előző napihoz, ismét vagyonról van szó. A hűtlen intéző magatartásával ellentétben most annak bemutatása következik, hogy miként kell hűen bánni a vagyonnal, de itt már az anyagi javakról Jézus áttér a lelki javakra, a lelki kincsekre. Ezek már nem mulandóak és veszendőek, mint az anyagiak, hanem maradandóak. „Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen” (Jn 16,10) – mondja Jézus. Kijelentése azt jelenti, hogy a becstelenség általában kicsiben kezdődik, aztán egyre nagyobb méreteket ölt, mert a gátlástalan ember mohóságának semmi nem szab határt. A bűnnek és a rossznak, helytelen vágyainknak és kívánságainknak még akkor megálljt kell parancsolnunk, amikor kisebb mértékűek, mert később már nehezebb lesz. A fokozatosság a hűségre és a jóban való növekedésre is vonatkozik. „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű” (Jn 16,10) – hangzik Jézus tanítása. Az emberi jóság és erény csúcsára nem azonnal juthatunk el, hanem a jó szüntelen gyakorlásával.

Ez a példázat is úgy mutatja be a gazdagok világát, mint ahol az ember elveszíti szabadságát és a pénz, a vagyon rabjává válik. Minden gondolatát és cselekedetét az határozza meg, hogy miként tud magának még nagyobb vagyont szerezni. A tanulság világos: vagy a pénz rabjává válunk vagy szabadon Istennek szolgálunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagy te is. Benne vagy minden kézfogásban, minden találkozásban. De különösen ott vagy, amikor szent áldozatod körül gyűlünk egybe. A szeretet szent találkozása ez, ne engedd hát, hogy figyelmetlen, érzéketlen szívvel vegyek részt benne.

A. Pereira

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8

Elmélkedés

Jézus példabeszéde a gazdagok világát mutatja be. Szavait tanítványaihoz intézi, akik ugyan nem tartoztak a társadalom tehetősebb rétegéhez, de ismerhették azt. Jézus korában a munkások napi bére egy dénár volt. A száz korsó olaj vagy a száz véka búza ennél jóval nagyobb értéket jelentett. Akik a példázatban szereplő gazdának tartoztak, azok nem kétkezi munkások lehettek, hanem például üzletelő kereskedők. Jézus beszéde bepillantást enged a gazdagok világába, amelyet az ügyeskedés, egymás becsapása és szélhámosság jellemez. Nem feltétlenül minden gazdag emberre jellemzőek mindezek, de a történetben szereplőkre igen. Az intéző belenyúl a gazdagok amúgy is kétes ügyleteibe, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet. A példázat végén Jézus nem az ő ravaszságát és becstelenségét dicséri meg, hiszen valóban kárt okozott, csupán előrelátását, hogy jövőjét akarja biztosítani barátok szerzésével. Az újabb csalást nem helyesli Jézus.

Hogyan gondolkozzon a keresztény ember, a „világosság fia” a vagyonról? Hogyan használja azt? A vagyon, a tulajdon nem örök érték. Ezen a világon használjuk, de a halál mindenkit megfoszt tőle. A vagyonnak az adja meg az értékét, ha az ember szétosztja azt, segíti vele a szegényeket és így barátokat szerez magának. Nem a hála miatt teszi ezt, hanem mert az igazságosság ezt kívánja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megköszönöm Neked azokat az örömöket, amelyekben a lelkem segítségével részesedem. Köszönöm a költészet és a zene szépségeit, az életemet eligazító és betöltő igazságokat. Köszönöm a sok jót, amelyet felismertem és megtettem. Köszönöm minden szavadat, amelyet nekem kinyilatkoztattál, és minden indítást, amely megérintette bensőmet. Köszönöm Uram, hogy te magad vagy az igazság, és hogy benned megtalálom életem értelmét.

P. Haschek