Battaplébánia

Sztrilich Ágnes szociális testvér (SSS) szellemi hagyatékából származik ez a rendhagyó tanítás sorozat, amely az Élet a Lélekben szeminárium nyolc fő témájához kapcsolódik. A szerk.
Szentlélek keresztség
Áldalak, jó Uram… Atyám, Tied vagyok… Szen…

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés

Simon Péter háza után halászbárkája kap jelentőséget azáltal, hogy Jézus tanításának helyévé válik. A tény, hogy Jézus az ő bárkájából tanítja a népet, ismét kiemeli Péter elsődleges szerepét, és ez a kiemelkedő szerep folyamatosan erősödik Lukács evangéliumában. Péter ugyanis e jelenetben csupán egy bárkatulajdonos, majd a sikeres halászat után meghívást kap az emberhalászatra, a későbbiekben pedig, mint a krisztusi közösség hajójának kormányosa, első vezetője áll előttünk.

A jelenet leírásában Jézus tanítása és annak pozitív fogadtatása csak röviden kerül megemlítésre, mert az evangélista inkább arra szeretné irányítani figyelmünket, hogy az Úr miként kerül kapcsolatba első tanítványaival és hogyan hívja meg későbbi apostolait. Jézus szavának most is jelentősége van, és annak ereje megmutatkozik Péter kijelentésében: „de a te szavadra kivetem a hálót” (Lk 5,5). Ha más mondaná, meg sem tenné, de ő már ismeri Jézus szavának hatékonyságát, bízik abban, hogy a szó most is meghozza eredményét. Bár tapasztalt halászként eszébe sem jutna ilyen időben halászni, mégis megteszi, mégpedig azért, mert Jézus mondja ezt neki, Jézus kéri ezt tőle. Péter viselkedésében tehát megjelenik az isteni szónak való engedelmesség.

Kész vagyok-e engedelmeskedni az Úr szavának?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Tűz vagy. Szüntelenül égsz, de el nem égsz soha. Tűz vagy. Fölemészted minden szűkkeblű önzésünket. Tűz vagy. Fényednek köszönöm, hogy megismertem igazságodat. Szépség vagy minden szépség fölött. Újjáteremtettél Fiad vérében, s ebben az újjáteremtésben ismertem meg, hogy szerelmese vagy teremtményed szépségének.

Sienai Szent Katalin

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés

Az evangéliumi esemény helyszíne továbbra is Kafarnaum városa. Megtudjuk, hogy itt él Simon Péter a családjával, és az ő házába tér be Jézus. Nem csupán egyszeri látogatás lehetett ez, hanem Péter házában lakhatott Jézus kafarnaumi tartózkodása idején. Érdekes, hogy az események sorában az apostolok és köztük Péter meghívása csak később történik, de már most megjelenik Péter kiemelkedő szerepe azzal, hogy Jézus nála, az ő házában lakik. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, akkor észrevesszük, hogy Jézus még egyedül van, nincsenek kísérői, tanítványai. De Péter házában ott vannak az ő társai, akik szintén halászok voltak, s akik érdeklődhettek Jézus személye és tanítása iránt. Jelenlétükre utal a szövegben, hogy valakik „szóltak neki,” azaz Jézusnak a betegen fekvő anyós érdekében. Ezt követően történik meg a gyógyítás, amely ismét annak bizonyítékául szolgál, hogy Jézus szavának ereje, hatalma van. Szavával parancsol a láznak és az megszűnik.

Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy Péter kafarnaumi háza az első hely, ahol találkozhatunk a krisztusi közösséggel, amelyhez azok tartoznak, akik érdeklődnek iránta. Keresem-e a Krisztussal való kapcsolatot? Keresem-e a krisztusi közösség tagjaival a kapcsolatot? Meghallom-e az Úr szavát, amely az ő közösségébe hív?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, mindenható Atyám, te tudod, hogy mi van az én javamra. Te jobban szeretsz engem, mint bárki más, vagy akár én magam. Szívből köszönöm neked, hogy elragadtál saját magamtól, és azt parancsoltad, hogy kezedbe tegyem életemet.

J. H. Newman

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés

Názáreti sikertelen fellépése után Jézus Kafarnaumba indul. Feltehetően itt is a zsinagógai istentisztelet alkalmával beszélhetett az emberekhez, hiszen tanítása szombaton történt. Lukács evangélista szembeállítja a sikertelen názáreti és a sikeres kafarnaumi fellépést. Mindkét helyen a hallgatóság elcsodálkozik, ámulatba esik, de amíg a názáretieknél ez ellenségeskedésbe és gyűlöletbe vált át, addig a kafarnaumiak esetében inkább lelkesedéssé. Érdekes és sokatmondó a megjegyzés, amely szerint Jézus „szavának hatalma volt.” Az evangéliumokban többször is előfordul ez a kifejezés, amely azt jelenti, hogy meggyőzően, hihetően, prófétai módon, elfogadhatóan, bölcsességgel és közérthetően beszélt. A Jézus szavaiban rejlő titokzatos erőt és hatalmat az emberek már annak hallgatása során is megtapasztalták, majd pedig a tisztátalan lélek kiűzése során újabb bizonyítékát látják ennek, hiszen az Úr egyszerűen csak parancsol az embert megszálló gonosz léleknek, szavának erejével űzi ki őt az emberből.

A jelenet kapcsán gondolkozzunk el a következőkön: érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgatom-e Jézus szavait? Eltölt-e valamiféle csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása során? Elfogadom-e életem iránymutatásaként a hallottakat? Kész vagyok-e életemben megvalósítani mindazt, amit megértek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, sokszor bizonyítani, meggyőzni, igazolni szeretnék. Érvek zászlait lengetem a levegőben. Beszélek. Hatalmas gesztusokat osztok szerteszéjjel, hogy az emberek figyelmét megragadjam. Önts szívembe, Uram, tisztelettudást és békés türelmet, hogy tudjak csendesen kérni, szeretni. És várni a küszöb előtt, hogy megnyissák az emberek szívük ajtaját.

M. Quoist