Battaplébánia

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”
Mt 12,14-21

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy Jézus meggyógyította egy ember béna kezét (vö. Mt 12,9-14). Mivel a gyógyítás szombaton történt, a farizeusok nehezményezték azt, mert munkának, a nyugalom megszegésének minősítették Jézus cselekedetét. Miközben ők félrevonulnak és arról beszélnek, hogy miként állítsák félre Jézust, az Úr továbbmegy, s a hozzá érkező újabb betegeket is meggyógyítja. Azt látjuk tehát, hogy az egyik oldalon a farizeusok szándékosan keresik az alkalmakat, hogy miként tudnának Jézus szavaiba és tetteibe belekötni, a másik oldalon pedig Jézus igyekszik elkerülni a vitalehetőségeket, ezért tiltja meg a gyógyult személyeknek, hogy beszéljenek arról, hogy mi történt velük, ki szüntette meg betegségüket.

A gyógyítást követően Izajás próféta egyik jövendölését olvassuk (vö. Iz 42,1-4), amely részlet Isten szenvedő szolgájáról szól. Nem Jézus mondja el, nem ő alkalmazza önmagára ezt a szöveget, hanem Máté evangélista illeszti be írásába. Az a szándéka ezzel, hogy bemutassa: az eljövendő Messiásról, Isten küldöttéről, Isten szolgájáról szóló prófétai jövendölések Jézus személyében teljesedtek be. Ezt igazolják az ő cselekedetei, gyógyításai és csodái. Jézus személyében az irgalmas Isten küldötte jár a földön és segít az embereken.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts meg engem imádkozni! Vezesd szívemet, lelkemet, eszemet, akaratomat hozzád, hogy megtanuljak veled beszélni. Melegítsd fel benső világomat, amikor csak rád gondolok. Te bennem lakozol, így hát beszélj hozzám, teremts csendet bennem, hogy rád figyeljek. Add, hogy mindig jobban megismerjelek, és végül is egészen eggyé legyek veled.

A. Baum

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mt 12,1-8

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet szerint Jézus úton van tanítványaival. Egy feltehetően búzamező mellett elhaladván a tanítványok néhány kalászt letépnek és megeszik a gyenge magokat. Tevékenységüket látva a farizeusok helytelenítik azt és rögtön szóvá teszik Jézusnak. Mai szemmel nézve érthetetlennek tűnik, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog miatt miért tartják fontosnak egy vita kezdeményezését. A megértéshez tudnunk kell, hogy nem azzal volt gondjuk, hogy a tanítványok megkárosították a tulajdonost. A korabeli zsidó törvények ugyanis megengedték, hogy néhány kalászt bárki letépjen a másik mezőjéről, csupán azt tiltották, hogy sarlóval ne arassa le senki a másikét, mert az már nagyobb mennyiségnek számított. A törvény előírta, hogy szombaton nem volt szabad munkát végezni, s a tiltott munkák közé számított a szántás, a vetés és az aratás. Jelen esetben a tanítványok kalásztépését a farizeusok aratásnak minősítették, amiben van egy kis túlzás a részükről.

Jézus válasza három dolgot tartalmaz. Először azt, hogy bizonyos szükséghelyzetek felülírhatják a szombati nyugalomra vonatkozó előírásokat. Másodszor: ő Isten Fiaként felette áll a törvényeknek, s ő a törvények helyes értelmezője. A harmadik lényeges mondanivaló pedig az, hogy a törvények szellemének megtartása fontosabb a szószerinti tartalomnál.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ajándékozz meg az egyházad iránti őszinte engedelmesség szellemével! Örömmel vállalom. hogy az egyház vezessen engem. Te akarod, Uram, hogy engedelmeskedjem egyházadnak. mert aki az egyházat hallgatja, téged hallgat. Nem lehetek tanítványod, ha nem engedelmeskedem. Add, hogy megértsem, mennyire az engedelmességtől függ minden közösség áldásos munkája.

F. Lelotte

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés

Mai rövid evangéliumi részletünk csak Máté írásában található meg. Jézus magához hívja a megfáradtakat, hogy felüdítse őket. Azt javasolja, hogy az ő alázatából, szelídségéből és nyugalmából merítsenek erőt a megújuláshoz. Nem kézzelfogható, nem az egyik ember által a másiknak adható tulajdonságok ezek, hanem olyanok, amelyek könnyen elsajátíthatóak. Azért vállalkozunk Jézus követésére, hogy az ő alázatából tanuljunk meg alázatosan viselkedni és az ő szelídsége szolgáljon például számunkra.

E kijelentések arra utalnak, hogy a hit útja, a Krisztus-követés útja nem csupán értelmi tevékenység a részünkről. A mi Urunk nem is azt kéri elsősorban, hogy értelmünkkel minél többet ismerjünk meg hitünk igazságaiból, hiszen akkor a vallásosság csupán elmélet maradna számunkra. Ő azt kéri, hogy hozzá menjünk, őt kövessük, éljünk úgy, ahogyan ő élt. Egyszerű kérés ez az Úr részéről. És egyszerű elindulni ezen az úton, ha Istenre bízzuk életünket, magunkat, sorsunkat, és tőle várjuk az üdvösséget. A mindennapok rohanása, a sürgős teendők és a fölénk tornyosuló gondok közepette jusson eszünkbe Jézus hívása és ígérete! Nála nyugalomra találunk. Nála megpihenhetünk. Nála megtaláljuk mindazt, amire lelkünknek szüksége van. Közelsége lelki békével tölt el minket. Őt hallgatva megújulva indulhatunk tovább.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ne hagyd, Uram, hogy megfeledkezzünk papjaidról. Ők a tieid és a mieink. Te emelted ki őket közülünk, hogy hírnökeiddé váljanak és közvetítőnkké feléd. Világosítsd meg őket, hogy ma is lássák, mi a hivatásuk értelme: téged adni a világnak! Adj nekik erőt, hogy a nép nevében bátran és büntetlenül álljanak előtted: emberi kiáltásuk hasson el tehozzád.

Cserháti J.

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés

Isten megismerésének vágya minden ember szíve mélyén ott él. Az istenhívő ember számára ez egészen természetes. Meg szeretné ismerni Istent, látni akarja azt, akinek létezésében hisz, s akinek hite szerint saját létezését is köszönheti. Ugyanakkor a hitetlen emberekben is sokszor él ez a vágy, csak ők inkább elfojtják magukban az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Emberi végességünk határt szab annak, hogy a végtelen Istent megismerjük a maga teljességében, de amikor levetjük majd véges emberi testünket és magunkra ölthetjük feltámadásunk révén a halhatatlan új testet, akkor látni fogjuk Istent az ő teljes dicsőségében.

Bár földi életünk során meglehetősen végesek megismerésünk lehetőségei, mégsem vagyunk egészen tudatlanok, hiszen a megtestesült Fiúisten, Jézus Krisztus kinyilatkoztatja nekünk az Atyát. Tőle tudjuk, hogy Isten Atya, aki szeretettel, irgalommal és gondoskodással fordul az emberek felé. Ha életünk Jézus Krisztus megismerésére és követésére irányul, illetve arra, hogy őt szeressük, akkor a legjobb úton járunk, hogy a mennyei Atyát megismerjük. Jézus a közvetítő Isten és az emberek között, s benne megláthatjuk az Atyát, találkozhatunk vele. Jézus bátorítására és általa szólíthatjuk Istent Atyánknak.

Uram, mutasd meg nekem az Atyát és vezess engem az Atyához!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mi keresztények, a szabadság hívei vagyunk; annak a szabadságnak elkötelezettjei, amelyet te adtál nekünk. És mennyire különös: egyszerre vagyunk hatalom alatt állók és hatalmasok. Neked tartozunk és testvéreinknek. Krisztus elhozta a mi szabadságunkat, és ez immár az új emberi hitvallás. Uram, tedd újra lehetővé, hogy lelkünk szabadságáért mindent kockára tegyünk!

E. A. Grabner-Haider

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés

Az elfogadás és az elutasítás témáját már érintette a tegnapi evangélium. Jézus személye és tanítása azt kívánja az emberektől, hogy változtassanak életmódjukon, a bűnösök tartsanak bűnbánatot és térjenek meg, éljenek Isten törvényei szerint. A mai részletben Jézus kemény hangon szól azoknak a városoknak lakóihoz, akik nem ismerték fel a messiási időket és nem hallgattak szavára annak ellenére sem, hogy tanítását és isteni hatalmát számos csodával igazolta. Korozain, Betszaida és Kafarnaum azon városok közé tartoztak, amelyekben útja során Jézus megfordult, akár többször is. Az itt lakók ugyanúgy saját szemükkel láthatták gyógyításait, miként a más vidékeken élők, és hallhatták beszédét, mégsem ébredt bennük bűnbánat. Érzéketlenek, hideg szívűek, bezárt lelkűek maradnak, amelynek oka talán az, hogy saját vallásosságukkal elégedettek és nem kíváncsiak az újszerű tanításra.

Az Úr egykor nekik szóló korholó szava bennünket is figyelmeztet: ha nem élünk a lehetőséggel, nem nyitjuk meg szívünket az isteni igazság előtt és nincs meg bennünk a készség életünk megújítására, akkor ítéletre számíthatunk, s emiatt a felelősség minket terhel.

Szoktam-e kérni a Szentlélektől, hogy egész értelmemmel és akaratommal felfogjam és elfogadjam Isten akaratát, és kérek-e erőt annak megtételéhez?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Légy részvéttel velünk, bűnösökkel Urunk, és gyógyítsd meg rajtunk a bűnök sebeit. Tisztíts meg engem, mint egykor a bűnös asszonyt, és tégy igazzá, mint a bűnbánó vámost. Könyörülj rajtam, mint tetted a kánaáni asszonnyal, vagy amint megbocsájtottál a jobb latornak. Engedd, hogy eljussak egykor a szentek társaságába, és részem legyen a te örök dicsőségedben.

J. Mandakuni