Battaplébánia

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29

Elmélkedés

Mi, akik a hit útján járunk, legalább annyit tanulhatunk Szent Tamás apostol hitetlenségéből, mint a többi apostol hitéből. Könnyen megérthetjük Tamás kételkedését, ha az ő helyébe képzeljük magunkat. Néhány nap telt el Jézus halála óta, Jeruzsálemben mindenki arról beszél, hogy a názáreti Jézust keresztre feszítették és meghalt. A húsvéti ünnepre a városba érkezett zarándokok lassan hazafelé indulnak, s elviszik mindenfelé ennek hírét. A népszerű tanító tanítványai, beleértve az apostolokat is, még nem dolgozták fel az eseményeket, számukra még teljesen hihetetlen, hogy a Mester meghalt, nincs többé velük. Nagy volt a megdöbbenésük, amikor a feltámadt Jézus megjelent nekik, élőként mutatkozott előttük, szólt hozzájuk és a szemük láttára evett, tehát meggyőződhettek arról, hogy él. Ebben az élményben Tamás apostolnak azonban nem volt része, mert nem volt a többiekkel. Amikor találkozott velük, nagy lelkesedéssel elmondják neki, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból, de ezt Tamás hitetlenkedve, kételkedve fogadja. Az ő helyében mi is ugyanezt tennénk. Újabb jelenése alkalmával Jézus nem hagyja a hitetlenség sötétségében vergődni apostolát, hanem teljesíti vágyát, megmutatja neki sebhelyeit, így vezetve őt a hitre. A korábban kételkedő apostol így vallja meg hitét: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28).

Tamás apostol hitvallása erősítse meg hitünket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, töltsd el szívemet mind jobban és mind mélyebben a te örömöddel, hogy abból valamit szétsugározhassak, s így az emberek általam megérezzék, hogy a te vallásod nemcsak a kereszt, hanem az öröm vallása is.

R. Graf

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Azt követően, hogy a jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő Zakariásnak megjelent az angyal és meghozta számára Istentől a hírt, hogy gyermeke fog születni, hat hónap telt el. Zakariás felesége, Erzsébet tehát már mintegy fél éve készül arra, hogy gyermeket hoz a világra. Ekkor látogatja meg őt Mária, aki valamivel korábban értesült arról, hogy neki is gyermeke fog születni. Mária azért indul útnak, hogy a szülés előtti utolsó hónapokban segítségére legyen nagynénjének, Erzsébetnek. A két gyermeket váró asszony találkozását, illetve az ő születendő gyermekeik, Keresztelő János és Jézus találkozását ünnepeljük a mai napon. Az ünnep magyar elnevezése – Sarlós Boldogasszony – arra utal, hogy ilyenkor van az aratás ideje, amely munkát a magyarság évszázadok óta a Szűzanya oltalma alatt végzi.

Az ünnep evangéliumában hangsúlyt kap Isten irgalma és az ember öröme, illetve e kettő találkozása. Erzsébet az isteni irgalmasságnak köszöni, hogy idős kora ellenére gyermeket fog hamarosan a világra hozni, és örömmel készül arra, hogy anya legyen. Mária szintén az irgalmasságért mond hálát imájában, hiszen Isten irgalmának köszönhető az, hogy az ő emberi közreműködése által a világba érkezik a Megváltó, és ő is örvendezik annak, hogy anya lehet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, könyörgünk hozzád, hogy szemet adj nekünk. Kitartóan kérjük: a tiedet add nekünk, hogy úgy láthassuk, miként te – a világot, az embereket, a történelmet, saját sorsunkat. Add, hogy rátaláljunk az útra, amely hozzád vezet, a te gondolataidhoz vezet – mindig, minden órában. Add, hogy mindinkább azzá válhassunk, aminek te alkottál minket. Add nekünk a te tekintetedet! Állíts magad mellé minket, tégy készségessé, hogy tanuljunk a te Igédből, amely megvilágosítja és átalakítja az egész életet!

L. J. Suenens

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34

Elmélkedés

Az éjszakai tengeri vihar lecsendesítése alkalmával, miként erről tegnap olvastunk, Jézus megmutatta, hogy isteni ereje nagyobb a természet erőinél. Mivel e természeti erők az embert fenyegető gonoszt jelképezik, azt is bizonyítja a mi Urunk, hogy a sátán felett is van hatalma és képes megmenteni az embert. A mai evangéliumban ennek egy további példájával találkozunk. Itt már nem jelképesen van jelen a gonosz, hanem valóságosan, egy ördögtől megszállott találkozik Jézussal. Ő pedig kiűzi az emberből a gonoszt.

A sertések a zsidók számára tisztátalan állatok voltak, ezért húsukat nem fogyasztották. A pogányok számára nevetség tárgya lehetett a zsidóknak ez a tartózkodása, félelme ezen állatoktól. Az eset a pogányok által lakott területen történt. Jézus nem sajnálta az elpusztuló sertéseket, de a pogányok saját szempontjukból jogosan háborodtak fel állataik pusztulásán, ezért kérésükben, miszerint Jézus távozzon vidékükről, nem feltétlenül Isten Fiának, a Megváltónak elutasítását érdemes látnunk.

Jézus önként és feltétel nélkül cselekszik. Más esetekben a beteg ember kéri gyógyulását vagy fejezi ki hitét, de itt semmi hasonlóval nem találkozunk. Az Úr rögtön felismeri a helyzetet és azonnal cselekszik, mert nem tűrheti, hogy a gonosz tovább tartsa fogságában ezt az embert.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, beledobtál bennünket a sötétségbe, mint a kovászt. A bűn megfosztott minket a világtól, de mi lépésről lépésre visszahódítjuk, s úgy adjuk vissza neked, amint kaptuk, rendben és szentül a napok hajnalán. Ne sajnáld tőlünk az időt, Uram! Figyelmünk gyorsan lankad, agyunk hamar kifárad. Minden szép élet melletted tanúskodik, Uram!

G. Bernanos

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mt 8,23-27

Elmélkedés

Az éjszakai tengeri vihar során az apostolok megtapasztalhatták, hogy a természet erői hatalmasabbak az ő emberi erejüknél. Miközben a Genezáreti-tó túlsó partjára eveznek, félelem tölti el őket, jogosan érzik, hogy életveszélybe kerültek. Helyzetértékelésük helyes, hiszen a veszély valóban fennállt, illetve azt is jól ismerték fel, hogy szorongatott helyzetükben kitől várhatnak segítséget. Ekkor ébresztik fel Jézust, aki velük utazott a bárkában, s akit nem zavart a vihar zaja, hanem nyugodtan aludt. Az álmából ébredő Jézus feleslegesnek tartja félelmüket és helyteleníti kicsinyhitűségüket, majd pedig elcsendesíti a vihart, így mutatván meg isteni erejét.

A Biblia szóhasználata szerint a leküzdhetetlen természeti erők az embert és az ember életét veszélyeztető gonoszt jelképezik. A gonosz hatalma felett áll azonban Isten hatalma, aki képes legyőzni minden rosszat. Az ember a maga erejéből tehetetlen a gonosszal szemben, mivel az ismeri, megtalálja gyenge pontunkat. A gonosszal folytatott küzdelmünkben azonban nem vagyunk magunkra hagyatva, hiszen Isten kegyelme segítségével képesek vagyunk a kísértések legyőzésére. Ha veszélyben érezzük életünket és megtapasztaljuk a gonosz kísértését, ne feledjük, hogy kitől várhatunk segítséget! Isten az üdvösségünket akarja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható, örök Isten, te összegyűjtőd, ami szétszóródott, és védelmezed, ami együtt’ van. Tekints jóságosan Fiad nyájára. hogy akiket az egy keresztség megszentelt, azok a hit tisztaságában és a szeretet kötelékében is eggyé váljanak.